2011. január 16., vasárnap

Imahét 8. nap. Béküljetek meg Istennel!

"Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé. / És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. / Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, amíg bátyjához juta. / Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának." (1Móz 33,1-4)



Kedves Testvérem! Van-e olyan érzés a szívedben, hogy nincs minden egészen rendben, az életedben? Elfog-e a félelem attól, ami Rád várhat, amire nem vagy felkészülve, elővett-e a tehetetlenség, bizonytalanság miatti aggodalom szorongása? Van-e amit megbántál utólag, nyugtalan-e a lelked, hogy valamit nagyon elrontottál? Szeretnéd-e kikerülni a találkozást valakivel, akit akarva vagy akaratlanul megbántottál? Pedig úgy érzed, hogy megújult az életed, hogy megtalált a kegyelem, az Úr megváltottja vagy, imádságod meghallgatásra talált. "… félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségeteket!" (Fil 2,12b). Nemcsak arról van szó, hogy sok a kételkedés, kishitűség benned és nem bízod életedet maradéktalanul az Úr gondviselésére, hanem arról is, hogy érzékenyebb lett a lelkiismereted, érzékennyé tette az, aki sok bűnödet bocsátotta meg, aki nagy árat fizetett érted-értem a kereszten, aki megbékéltetett Istennel, hogy megbékélhessek testvéreimmel. Isten felfedi az ember énjét a maga teljes erkölcsi romlottságában, és semmi sem kelthet nagyobb bűnbánatot, minta Vele való találkozás. A további lelki fejlődésben megrekedhet, aki nem ismeri fel és nem vállalja a békéltetés szolgálatát.

Az alapige szerint Jákob félelemmel eltelve, minden rosszra számítva, de mégis reménykedve készül a bátyjával való kikerülhetetlen találkozásra. Húsz évvel ezelőtt menekült el Ézsau gyilkos bosszúja elől, de nemcsak őt, hanem apját, Izsákot is megszomorította csalásával. Azóta csak gyarapította Jákob a bűnlajstromát, apósának is túljárt az eszén, aki előbb őt csapta be. Az a sunyi, alattomos álbölcsesség lett a vezérelve, hogy: segíts magadon, ahogy tudsz. Csak halmozta hazugságait, mindaddig, amíg meglátta Istent "színről-színre", és megszabadult a lelke. Itt nem az számit elsősorban, hogy mit gondolunk magunkról, mit tartanak rólunk az emberek, hanem hogy mint vélekedik Isten felőlünk. Ilyenkor teljesen egyedül maradunk, teljes erőtlenségünk tudatában, hogy leszámoljunk a múlt bűneivel és, hogy újjá legyen minden az életünkben. "Mindez pedig az Istentől van…" (2Kor 5,18a).

Jákob élet-halál harcot vívott egész éjszakán át Isten angyalával, hogy az új nappal az áldás napja virradjon rá, új győzedelmes nevet szerezve: Izráel. A lelki növekedés szenvedéssel jár testileg, belerokkan a csípője Jákobnak, hogy felülkerekedjen önmagán. Az imatusakodásainkban a legkevesebb lenne, ha belegémberednének tagjaink, ha belezsibbadna kezünk az egész éjszakán tartó erőfeszítésünkbe. Nem lehet tovább menni a helyrehozhatatlan bűn terhével, a jóvátehetetlen, meggondolatlan cselekedetek miatti bűntudattal, az eljátszott becsülettel. Nem lehet félvállról venni a lelkiismeret furdalást.

Isten ebben a lehetetlen helyzetben - amibe a példázatban szereplő tékozló fiú is belesodródott (Lk 15,11-32) – csodát művel, ha megvan hozzá az alázat, hogy "…nem vagyok immár méltó…" (Lk 15,21). Jákob képes szeretteinek érdekét az önmagáé elé helyezni, képes önmagát kitenni a lehetséges bosszú céltáblájának, csakhogy gyermekei, akiket veszélybe sodort, megmeneküljenek. A szeretet most is és mindig a kiszolgáltatottság tudatos vállalása. Talán nem kevésbé kínos testvérünk szemébe néznünk, akit becsaptunk, megtévesztettünk, akinek visszaéltünk a bizalmával. Megtisztulva a múlt roncsaitól, próbáljuk rendezni kapcsolatunkat embertársainkkal. Álljon előttünk Zákeus példája, aki mindenkit felkutatott, akár kicsit, vagy nagyon becsapott. Erre csak akkor volt képes, amikor új életet nyert Krisztustól.

Bátor, őszinte, és mélyreható önvizsgálattal erkölcsi leltárt kell készítenünk magunknak. Ha becsületesek vagyunk mással, akkor biztos, hogy azok maradunk magunkkal és Istennel szemben is. Nem lesz túl nehéz rátalálni a legközelebb álló és legsúlyosabban megbántott személyekre. Gondoljunk a kifinomult sértésekre is, vagy érzéketlenségünkre, közönyösségünkre, ingerlékeny, kritizáló magatartásunkra, fukarságunkra, felelőtlenségünkre, szeretetlenségünkre.

Mi van akkor, ha depresszió és önsajnálkozás árad belőlünk és mindezt környezetünk nyakába zúdítjuk? Türelmesen kell megvizsgálnunk múltunkat, mert az okozott sérelem lehet nem is volt igazán jelentős, magunknak ártottunk vele inkább. Nagy kísértés a halogatás, mikor meggyőzzük magunkat a szembesítés időszerűtlenségéről, és elmulasztunk sok kiváló alkalmat. Jézus azt mondja, hogy "ha az áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened… menj el, békülj ki előbb atyádfiával" (Mt 5,23-24). Engedd, hogy Isten az önzetlenségnek, szeretetnek, örömnek és boldogságnak olyan fokára jutasson, amely elképzelhetetlen volna számodra. "Uram, tégy engem békéd eszközévé. Ahol gyűlölet van, hadd vigyek szeretetet, ahol rossz, oda megbocsátást… ne csak szeretetre vágyjak, hanem szeressek is." Megbocsátva bocsánatot nyerünk. Halálunkkal örök életre ébredünk. Ámen.

Dénes Béla
Albis


Imádság

Teremtő Istenem, mennyei édes Atyám, az Úr Jézus Krisztusban. Alázattal és mély hódolattal a szívemben állok előtted és hozom színed elé dicsőítésemet, magasztalásomat és hálaadásomat. Köszönöm, hogy megígérted, hogy aki tehozzád megy, semmiképpen ki nem veted. Ma is azért jöhettem eléd, mert te adtál vágyat a szívembe utánad és az élet igéje után. Te voltál ma is az, aki elém siettél, aki kerestél engem, aki a szívemre akartál beszélni. Áldalak azért, hogy most is ízlelhettem szavadban az örökkévalóság jó édességeit. Atyám, bárcsak megmaradnának szívemben ezek az igék. Bárcsak meglátszana rajtam kint a világban, hogy kinek a lábainál ültem a mai estén. Bárcsak vonzóvá tudnám tenni az Igéd által formált életemmel azt a helyet, ahol számomra is felfakadt a kegyelem forrása. Köszönöm a keresztet és köszönöm Fiad áldozatát. Vallom, hogy csak itt találok nyugodalmat, békességet lelkemnek.

Áldott légy, Úr Jézus Krisztus, hogy te vagy a Békesség Fejedelme. Köszönöm, hogy ma is a te békességeddel ajándékoztál meg. Áldott légy azért, hogy bűneim miatti lelki nyugtalanságomat te vetted el bűnbocsátó szereteteddel. És köszönöm, hogy ezzel a megnyert békességgel a szívemben küldesz vissza a világba, rám bízva a békéltetés szolgálatát. Úr Jézus, megvallom előtted, hogy sokszor én voltam a békétlenség forrása a családban, a munkahelyen, a gyülekezetben. Köszönöm, hogy megkönyörültél rajtam és most meggyógyultan visszaküldesz az enyéimhez. Köszönöm, hogy nem lehetek meg szolgálat nélkül és hogy a megbízatást mindig tőled kell elkérnem. Kérlek, tartsd távol szívemet az önkényes szolgálatoktól, az olyan utaktól, ahova nem te küldesz engem. Adj ebben nekem szüntelen reád figyelést és engedelmességet akaratod iránt. Köszönöm, hogy Te mindig jobban tudod, hogy mire van szükségem, mi az, ami előrevisz a lelki fejlődésben. Bocsásd meg nekem az eltékozolt éveket, amikor a magam útját jártam és nem volt fontos számomra a te akaratod. Köszönöm, hogy türelmesen vártál rám, hogy megkerestél és megtaláltál. Kérlek, te ébressz szívemben felelősséget azok iránt, akiket rám bíztál, és akik még nem ismernek Téged. Töltsd csordultig szívemet irántuk a te szereteteddel, mert ez az egyedüli hatalom, amely minden ellenállást össze tud törni.

Köszönöm, édes Atyám, hogy most is gyermeki hittel tárhattam ki előtted szívemet. Áldott légy oltalmazó szeretetedért, amellyel körülveszel engem, szeretteimet és azokat is mind, akiket eléd hozok most imádságomban. Hadd térjek most is a te békességedbe és kérlek te áldd meg éjszakám, te áldd meg életem végtelen irgalmadból, fiad, az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ámen.

Illyés Tamás
Érszőlős