2018. május 18., péntek

Turulmadár szállt a jankafalvi emlékműre




Jankafalván 2010-ben lett felállítva az I. és II. világháborúban elesettek emlékműve. Már az avató ünnepségen elhangzott, hogy az emlékmű nem teljes, az obeliszk tetejére még a jövőben egy turul madárnak kellene felkerüljön, de az anyagi keretek miatt ez akkor nem valósult meg. Azóta az obeliszk tetejéből kiálló vasrúd jelezte, hogy ez az emlékmű még befejezetlen. 
 
 
 
A tavalyi esztendőben azonban egy igen szerencsés fordulat következett be az emlékmű történetében, hiszen a Bethlen Gábor Alap pályázatot hirdetett világháborús emlékművek felújítására, befejezésére. E pályázaton gyülekezetünk nyert, így a Bethlen Gábor Alap támogatásával lehetőség nyílt az eredeti terv végrehajtására. Hosszas előkészületek után sikerült Deák Árpád, nagyváradi szobrásszal felvenni a kapcsolatot, aki decemberben elkészítette a turult, s ez év elején a bronzból való kiöntése is megtörtént, majd a talapzatra való felszerelése nemrég zajlott le. A most már kész emlékmű felavatására pedig június 3-án kerül sor gyülekezetünkben, amikor is Csűry István püspök úr hirdeti Isten igéjét, valamint Mészáros János Elek művész úr szolgál az ünnepségen, ezt követően pedig az emlékmű felavatása zárja az ünnepséget. Hála legyen Istennek és köszönet a Bethlen Gábor Alapnak, hogy 8 év után ezt is megérhetjük. 

2018. május 7., hétfő

Kire haragszunk? (prédikáció)



Textus: 1Kir 18,17-19

I.

Kire haragszunk jobban? Arra, aki eltérít az Úr parancsolataitól, vagy arra, aki felhívja figyelmünket erre? Aháb, és sajnos sokszor a mi példánk is mutatja, hogy az utóbbi. Aháb meglepetésében szinte nem akar hinni a szemének és gúnyosan kérdezi meg Illéstől: „te vagy az, Izráel megrontója?”Azaz, te vagy az, aki ellehetetlenítetted Izráel helyzetét, aki veszélybe sodortad a nép életét?

II.

Érezhető, hogy a király felségjoga korlátozását érzi. Illés visszafordítja a vádat és indokolja is. Nem ő, a próféta, hanem a király, és Omri dinasztiája rontották meg Izráelt bálványimádásukkal. Illés szavaiból megértheti Aháb, hogy az országra szakadt büntetés okát a királyi ház romlottságában keresheti.

A felelősség nem a bűn leleplezőjéé, hanem a bűn elkövetőjéé. Addig nem is bűn a bűn, amíg le nem lepleződik, amíg valaki föl nem hívja rá a figyelmet? Csak egyetlen döntés választja el Ahábot és Izráelt Istentől: ismerjék be, eltértek az Úr parancsolataitól. Szándékosan. Minden kényszer nélkül. Micsoda ellentmondása ez az embernek. Inkább éhezik a nép, mintsem hogy vállalja tetteiért a felelősséget. Inkább maradnak „ártatlan” elszenvedői Isten haragjának, mintsem hogy bocsánatért könyörögjenek.

Inkább minden szerencsétlenséget, ami velünk történik, Isten akaratának tudunk be, ahelyett, hogy megkeresnénk azt a pontot, amikor mi döntöttünk rosszul, vagy amikor nem mertünk dönteni, helyette úgy tettünk, mintha Isten útmutatására várnánk. Fel sem ismerjük álszentségünket, míg az Ige le nem leplez bennünket, mint ahogy Illés is tükröt mutatott Ahábnak arról, hogy ki is valójában Izráel megrontója.

Ami pedig egyszer nyilvánvaló lett magunkról magunknak, abszurdum lenne tovább az önmagunk és környezetünk ámítása. George R.R. Martin mondta: „Minden ember követ el bűnt, még a királyok és királynők is. Magam is vétkeztem, és megbocsátást nyertem. Beismerés nélkül azonban nincs bocsánat.”

III.

A király, a prófétai erővel leleplezett tények hatása alatt elveszti hatalmát Illés fölött. Most Illés parancsol, és neki azt kell tennie, amit Illés mond. Isten előtt mindig megszűnik az emberi hierarchia. Isten előtt azé a szó, aki az Ő ügyét képviseli. Isten előtt annál van a hatalom, aki az ő akaratát közvetíti, még akkor is, ha ez legtöbbször nem nyilvánvaló.

Illés parancsa Ahábnak az, hogy gyűjtse össze a Baal és Asérá prófétákat a Karmel hegyére, ahol majd ítélet születik. A számok nem túl biztatóak: Illés egyedül Baal 400 és Asérá 450 prófétájával, az ide-oda hajlongó néppel és a királlyal szemben. De Isten országában sohasem azon dől el a győzelem, hogy kevesen vagy sokan vannak, hanem azon, hogy hol van az Úr! A győzelem mindig Istené. Függetlenül a tömegtől és emberi erőktől.

Bár sokan lettek mártírok Isten ügyéért, Isten mégis győztesekként beszél róluk, mint akik jutalmat kapnak. Láthatjuk tehát, hogy Isten szerint győztesnek lenni teljesen mást jelent, mint a mi emberi dimenziónkban. Gondoljunk Krisztusra: Bár meghalt a kereszten, mégis Krisztus győzött.

Isten előtt győztesnek lenni lehet akkor is, amikor az emberek előtt vesztesek vagyunk. Az Isten szerinti győzelem a bűn feletti győzelem, az óember feletti győzelem, az önámítás feletti győzelem, nem a másik ember legyőzése. Legyen így „mert jutalmatok bőséges a mennyekben” (Mt 5,12). Ámen.

Kabai Kitty, 
a Debreceni Református Hittudományi Egyetem IV. éves hallgatója