2018. február 20., kedd

Imahét Csokalyon


„Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” címmel tartották az idei ökumenikus imahetet a csokalyi református templomban február 11-18 között. Esténként 18.00 órától mintegy 80-100 embert hozott fel a vágy az istenházába a Krisztussal és az Ő igéjének szolgáival való találkozás alkalmaira.

Az imahetet a helyi görög-katolikus plébános, Erdődi Endre atya nyitotta meg. Szentbeszédének központi gondolatát Jézus szőlőmunkások példázatának (Máté 20,1-15) magyarázatán keresztül bontotta ki: egymás befogadása nem lehetséges önmagunk Jézus Krisztusban való elfogadása nélkül. 


Hétfőn este Molnár Imola nagyváradi unitárius lelkésznő lélekemelő, tiszta és lépésről-lépésére jól követhető prédikációját hallgathatta a gyülekezet, aki Jézus Hegyi Beszédéből vette a közismert igei tanítást a krisztusi szelídségről, ami nem emberi teljesítmény számunkra, hanem legfőbb javunk, ami tartalommal és értelemmel tölti be a keresztyén ember mindennapjait. 

 
Kedden Varga Botond szalárdi református lelkipásztor Máté evangéliuma 18. részének 1-6 versei alapján hirdette az igét. Igemagyarázatában azt hangsúlyozta, hogy a gyermeki ragaszkodás és egyszerűség követésre méltó példája és mércéje Krisztushoz való hűségünknek. 


Következő este Papp Szabolcs jákóhodosi református lelkipásztor Pál apostol Kolosséiakhoz írt levele 3. részének 12-13. versét magyarázva a krisztusi tulajdonságok: könyörület, jóság, alázat, szelídség és türelem fontosságára hívta fel a figyelmet.


Csütörtökön Jakó Sándor jankafalvi lelkipásztor szolgált a gyülekezetben. A jerikói vak Bartimeus meggyógyításának történetét (Lukács 18,35-43) bontotta ki, mintegy párhuzamot húzva a Jézushoz való kiáltás és az imaheti Krisztus-keresés között. A vele való találkozás azért volt különleges, mert a megelőző évben öt hónapon át beszolgáló lelkészként közel került a csokalyi református hívek szívéhez. 




Pénteken Balla Frigyes baptista prédikátor- vallástanár igemagyarázatára gyűltek össze a helyiek, aki nem első alkalommal járt a gyülekezetben. A tőle megszokott teológiai alapossággal és az életből vett szemléletes és személyes példákkal átszőve beszélt érdekfeszítő és figyelmet fenntartó módon a bolond gazdag példázatáról (Lukács 12,13-21). Az ige üzenetét kibontva arra hívta fel a figyelmet, hogy a lelkünkön kívül semmit sem tartunk meg a földi élet után, sőt a testünket is elvesztjük lelkünk nélkül, már a jelenvaló világban. 




Szombaton Ozsváth József székelyhídi római-katolikus plébános Mária és Márta történetét (Lukács 10,38-42) alapul véve emelte ki a „jobb résznek” az imádsághoz fűződő kapcsolatát. Az imádság a Krisztussal való kapcsolatunk azon kegyelmi módja, amire tudatosan is időt és fáradságot kell fordítanunk! 



Az imahét záró istentiszteletére vasárnap délelőtt 11 órától került sor. Ezen az alkalmon Gavrucza Tibor székelyhídi nyugalmazott lelkipásztor-esperes hirdette Isten igéjét Ézsaiás próféta könyvének 11. részének 12. verse alapján. Prédikációjában magyar történelmünk szívszorító eseményeiből is példákat említett arra, hogy Krisztus (zászlós)jele alatt hogyan gyűjt össze bennünket, magyar keresztyéneket önmaga számára. 



Az istentisztelet kettős ünnep volt, hiszen nemcsak imahetet zártak a csokalyi reformátusok, de böjtfővasárnap lévén az úrvacsora sákramentumában is részesültek a gyülekezet tagjai. Az alkalmat még lélekemelőbbé tette a vegyes kórus szolgálata, illetve az, hogy az egész héten az imacédulákra írt személyes imádságokat egybegyűjtve, egyetlen közös imádságban vitték Isten színe elé az egész gyülekezet fohászát.

Minden estét színesebbé tett a konfirmandusok, a vallásórások és az ifisek illetve a felnőttek naponkénti verses- énekes- hangszeres- és színdarabos szolgálata. Még személyesebbé és közvetlenebbé tette az alkalmakat a vendégek bemutatkozása, amelyben szót ejtettek önmagukról, családjukról, gyülekezeti szolgálatukról, még közelebb kerülve a hallgatóság szívéhez.

Tartalmas, színes és változatos hét emlékével gazdagodtak tehát a reformátusok és mindazon felekezetek tagjai, akik a Krisztus-hívők egységéért együtt imádkoztak naponta nálunk, Csokalyon.

Tokár Sándor lelkipásztor

2018. február 5., hétfő

Imahét Érkeserűben


Az érkeserűi református egyházközség imaheti beszámolója


"Jobbod, Uram, dicső az erőtől…!" 
(2Móz 15,6)

Az egyetemes imahetek alkalmai minden esztendőben új lehetőséget biztosítanak gyülekezetünk tagjainak a más népek problémáival való megismerkedésre, a nyitottság és elfogadás gyakorlására, a testvéri összetartozás megtapasztalására, a más és más igehirdető által szóló isteni üzenet megértésére. Ebben az esztendőben gyülekezeteink így csatlakozhattak imádságaikkal a Karib-térség keresztyénei által összeállított imaheti programhoz, melynek központi Igéje, Isten erejének nagyságáról tett bizonyságot.

Az érkeserűi református gyülekezetben 2018. jan. 21-28 között tartottuk meg az imahetet, melyen a nyitó és záró alkalmak kivételével vendég igehirdetők szolgáltak. Így hallgathatták a gyülekezet tagjai Isten Igéjét Tokár Imola (Érselénd), Gecse Tamás (Értarcsa), Pál László (Paptamási), Ledánné Joó Katalin (Szentjobb), Turucz Imola (Debrecen) és Botos Júlia (Vedresábrány) lelkipásztorok tolmácsolásában. Az Ige tükrébe tekintve így ismerhettük meg még inkább Isten állandóan megújuló kegyelmét, mellyel mindnyájunkat magához fogad. Az irgalmas samaritánus példázatán át beleképzelhettük magunkat a történetbe; majd tudatosíthattuk, hogy a mi testünk és munkánk az Isteni kiválasztás által lehet szentté az Isten kezében, amennyiben engedjük, hogy használjon bennünket. Érezhettük, ahogy az Ige szava által Isten elveszi a mi nyugtalanságainkat, és Önmagát nekünk ajándékozva reményt, gyógyulást és békességet adott a szívünkbe. A Tőle kapott békességet követően érzékennyé tett az Ige arra is, hogy mások segélykiáltását meghalljuk, és keressük a mások javát, ahogyan Krisztus a mi életünk és örökéletünk javát munkálta életével, halálával és feltámadásával. 


A szombati napon a gyülekezet közkívánatára immár második alkalommal csatlakoztunk az imahét mellett a Házasság hete elnevezésű programhoz is, mélyítve gyülekezetünk tagjaiban az Isten által teremtett családkép fogalmát. A szombat esti imaheti téma amúgy is a családépítésről szólt, melyet Botos Júlia lelkipásztornő a 123 zsoltárra építve nagyon szépen és érthetően kibontott, kiemelve annak fontosságát, hogy Istenhez kapcsolódva építhetünk csupán családot otthonainkban és gyülekezeti közösségeinkben is.

Megerősítette ez az igehirdetés azt a gondolatot, hogy az idén a családok éve programjaihoz kapcsolódó házasság heti alkalom célja, hogy felhívja a házasság, a család értékeire és fontosságára a figyelmet, valamint, hogy segítséget nyújtson a házasságra készülőknek, illetve a házasságban problémákkal szembesülőknek.

A házasság hetének idei vezérgondolata az „Éltető sodrásban” címet viseli, mi pedig Botos Júlia lelkésznő és férje, Botos Sándor pszichológus közös előadása alapján a Családi szerepekkel és családi modellekkel ismerkedhettünk meg közelebbről. Hallhattunk az anya, az apa és a nagyszülők szerepéről, majd Pálhegyi Ferenc sokak által ismert családmodelljeinek bővített képeit tekinthettük meg a kivetítőn, szembesülve így a diktátor, az anyakirálynő, a cipekedő fél, az egyenlősdi, a veszekedő, az elszigeteltek, a csonka család, a marionett mester – az anyós főnök, a gyerek bálvány helytelen modelljeivel. Végül láthattuk, milyennek is kellene lennie az ideális családmodellnek, ahol pásztor és nyája képében ábrázolva jelent meg előttünk az apa, aki Krisztust követve vezeti a családot, ahol az anya biztosítja a családi összetartást, ahol minden tagnak jó érzés otthon lenni, a családhoz tartozni. Az ilyen családban a szereteté az alaphang, Krisztusra figyelve tudnak egymáshoz alkalmazkodni a felek, betöltve az Isten által számukra rendelt férfi és női szerepeket.

A tavalyi alkalomhoz hasonlóan az igei útmutatást követően egy kis közös szórakozásra is, meghívtuk a gyülekezeti tagokat ez által is erősítve a mi kis „családunk” összetartását. A „régi randevúk” emlékét felidézve mindenkit meghívtunk egy-egy szelet dobos tortára és egy forró teára, majd ezt követően színházba invitáltuk a jelenlévőket. Az érmihályfalvi Móka színjátszócsoport tagjai ebben az évben is vidám hangulatot varázsoltak közöttünk, melyet a közönség, hálás vastapssal jutalmazott.

Öröm volt tapasztalni a gyülekezet érdeklődését, hiszen kimagaslóan nagy létszámban (vendégekkel együtt 170-en) jöttek el házaspárok, családok erre az alkalomra.

Isten gazdag áldása kísérje ezeket az alkalmakat, hogy életünk sodrásában ne csak a keserűségeket és a gondokat lássuk, hanem jusson eszünkbe néhány „mókás poén”, és vésődjön a szívünkbe mélyen az Isten tanítása, hogy életünk minden helyzetében bátran tudjunk bizonyságot tenni hittel Istenről, akinek megtartó jobbja „kitűnik erejével”, mely által mi is megtartathatunk. Ő adjon megmaradást családjainknak, gyülekezeteinknek. Ámen.

Oroszi Magda lp.