2018. január 26., péntek

Építkeznek a csokalyi reformátusok



A közösségépítés, a lelki munka mellett a csokalyi református egyházközség tulajdonában lévő ingatlanok állagmegőrzésén, felújításán is munkálkodik az alig néhány hónapja érkezett Tokár Sándor lelkipásztor. 


A parókiával és a református templommal ugyanazon utcában, a szemközti oldalon található az egyházközség egyik impozáns, de külsőre elhanyagoltnak tűnő ingatlana, amely egykoron felekezeti iskolának épült. Meglévő írásos dokumentumok szerint Csokalyon 1760-ban kezdődött el az egyházi iskola működése egy ma már nem létező épületben. Feltehetőleg a XIX. század utolsó éveiben emelték a még meglévő emeletes létesítményt. A kommunista korszakban erre is rátette kezét az államhatalom, de az oktatás még jó ideig tovább folytatódott benne, igaz immár nem egyházi iskolaként – sorolta a lelkipásztor. Miután felépült a faluban az új iskola, onnantól üresen állt az ingatlan. Ahogyan elhagyatott épületekkel szokott lenni, az állaga egyre inkább romlott. A tetőzetet még néha megigazgatták a helybéliek, hisz tudvalevőleg egy épület teljes megsemmisülése mindig egy félrecsúszott cseréppel kezdődik. 


2005-ben sikerült a jogviszonyt rendezni, ekkor került az egyházi iskola épülete ismét az egyházközség tulajdonába. Három évvel ezelőtt, még az előző lelkipásztor idejében nekilendültek az épület felújításának. Mindenekelőtt a nyílászárókat cserélték ki a földszinten és az emeleten. Az előbbi épületrészben egykoron két nagy teremben folyt a tanítás. Az ottani belső falak, a mennyezet, a padozat teljes tatarozáson esett át, ajtókat cserélték, bevezették a központi fűtést. A két terem közötti közfalat kivették, így az egységes belső tér alkalmassá vált keresztelők, eljegyzések és egyéb rendezvények megtartására. Magyarországi pályázati támogatásból és a székelyhídi önkormányzat anyagi segítségével sikerült elvégezniük a mintegy 50 ezer lejes beruházást.

Az emeleten két lakrész található, egykoron ez volt a kántortanítói lakás. Ez mindmáig elhanyagolt, lelakott állapotban van. Tokár Sándor elmondta, hogy a rendezvényteremmé előlépett alsó szintnek két nagy hiányossága van: nincs se konyha, se mosdóhelyiség. Ezt hamarosan pótolni szeretnék. 


Csokalyi látogatásunk fő apropóját a tetőfödém lecserélésének a híre adta. Az ehhez szükséges pénzösszeget a magyarországi Bethlen Gábor Alap 600 ezer forinttal támogatta, a 32 ezer lej összköltségű munkálatok hiányzó részét a székelyhídi önkormányzat finanszírozta. A régi holdfarkú cserép helyére most cserépmintás lemez került, a szarufákat megerősítették, a lécelést kicserélték.

Elbírálásra vár egy újabb pályázatuk, amely az épület teljes felújítását célozza meg, az emeleti részben lévő egykori kártortanítói lakást vendégszobákká alakítják majd át. A magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumától várják a segítséget, ahonnan a kért 15 millió forintos kérelemre remélhetőleg márciusban megérkezik a válasz. 

Egy dolog már biztos, megújul a parókia udvarán lévő első világháborús emlékmű, amit 1940-ben, az alig néhány évig tartó észak-erdélyi magyar uralom idején emeltek. Az emlékhely talapzatának egyik sarka megsüllyedt, a hősök neveit megörökítő márványtáblát is restaurálják. A körülvevő teret térkövekkel borítják, padokat helyeznek ki. A Bethlen Gábor Alaptól erre a célra kapott 1,5 millió forintot legkésőbb augusztusig fel kell használniuk.

Írta: D. Mészáros Elek


2018. január 13., szombat

Csillagjárás, csodavárás


A margittai „Horváth János’’ Elméleti Líceum diákjai Bordás Mária vallástanárnő felkészítésében, ebben az évben is útra keltek vinni az örömhírt, a csodát: hogy megszületett a mi megváltó Jézusunk.

E lelkes kis csapat 6. éve már, hogy betlehemes játékkal örvendezteti meg környezetét, a helyi intézményeket, hivatalokat. Az évek során bejárták Margitta környékét is. Visszatérő vendégként várják már őket az Érmelléken, sőt már a határon túlra is eljutottak, hisz nemrég Debrecenben vettek részt a XXVII. Nemzetközi Betlehemes Találkozón.

December elején pedig, a Szatmár-megyei Mikolán mérettette meg magát a csoport, hol közel húsz betlehemes és kántáló csoport vett részt. A margittai betlehemesek elnyerték tetszését a zsűrinek, hisz első helyezéssel jutalmazták őket.

Első alkalommal, december 21-én, Érmihályfalvára is ellátogattak a „Betlehemi Csillagok’’.

A szent család és a pásztorok beköszöntek a helyi mezőgazdasági főgimnáziumba, majd a polgármesteri hivatalban látták őket vendégül, tovább menet betérve egy óvodába ejtették ámulatba a gyerekeket, kik teljes szívvel-lélekkel élték bele magukat az előttük zajló betlehemi játékba. Tágra nyílt szemmel fogadták az erélyesen fellépő királyt, szeretettel az angyalokat, mosollyal a pásztorokat és valami megmagyarázhatatlan csillogás volt a szemekben mikor Szűz Mária és Szent József megjelent kis jászolbölcsőjükkel.

A gyerekek érezték a varázst és hitték a csodát, azt, hogy ott nekik megszületett a Jézuska. A betlehemezés után hamar összebarátkoztak a „messziről jött’’ vendégekkel.

A „rendíthetetlen ’’ királyról hamar lekerült a korona és a palást, amiket az óvodások nagy örömmel magukra is öltöttek.

A ’’Betlehemi Csillagok ’’ évről-évre felelevenítik Jézus születésének eseményeit.

Látván őket lélekben ráhangolódik az ember az igazi ünnepvárásra s érzi, hogy lelkünkben kell jászolocskát készítenünk mibe befogadhatjuk a miérettünk megszületett kis Jézust.

Addig pedig hitünk fénye kell vezessen, s az ragyogja be ünnepünket, nem pedig fordítva, mert sajnos már szerte a nagyvilágban a fény ünnepét tartják, és a külcsíny adja az ámulatot.


Tarpai Ildikó, Érbogyoszló