2017. december 16., szombat

Események Jankafalván a Reformáció havában

Október hónapja nekünk, protestánsoknak általában is különös jelentőséggel bír, hiszen a hagyomány szerint e hónap 31-én tűzte ki Luther Márton a 95 tételét, mellyel elindította a Reformációt, de az idei esztendőben még nagyobb jelentőséget kapott, az 500. kerek évfordulónak köszönhetően. S mint a legtöbb gyülekezet, mi is igyekeztünk ezt a hónapot is, ahogy az egész évet, különböző programokkal emlékezetessé és lelkiekben építővé tenni, a „megszokott” ünnepek mellett e jeles évfordulót is szem előtt tartani. Így történt, hogy kicsiny gyülekezetünk életében az egész hónap ünnepléssel és rendezvényekkel telt meg.

Október 8-án templomunkban is megemlékeztünk az aradi vértanukról. Istentiszteletünk keretében kiskonfirmándusaink szavalatokból és a 13 tábornok utolsó mondataiból összeállított műsorát hallgathattuk meg, majd kint az 1848-49-es kopjafánál az emlékezés koszorúját helyeztük el. 





Október 10-én gyülekezetünk adott helyt az érmelléki, őszi lelkészértekezletnek. Isten igéjét ezen az alkalmon Bodnár Lajos éradonyi lelkipásztor hirdette, majd Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök köszöntötte a több mint 30 egybegyűlt lelkipásztort és lelkésznőt, majd átadta a szót Derencsényi Istvánnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzőjének. 


Az előadó sorra vette a reformátori solusokat, s azokat figyelmet lekötően el is magyarázta. Kihangsúlyozta, hogy a reformátorok számára a Solus Christus volt a legfontosabb hitvallás, mert egyedül a Krisztusban cselekedett az Isten a mi bűneink elmosatására, egyedül Őfelőle érthető és értelmezhető a Szentírás. A reformátorok az „és”-eket elvetették és az „egyedül” szóra tették a hangsúlyt. A Reformáció 500-al kapcsolatban pedig azt mondta az előadó, hogy az ösztönzés kell, hogy legyen számunkra, mégpedig arra, hogy a hitvalló családok megjelenjenek a társadalomban, főleg most amikor két világvallás találkozik Európában. Fel kell tegyük magunknak a kérdést, hogy mennyire érték számunkra a mi Krisztus hitünk? Ha pedig érték, akkor ne szégyelljük azt, éljük meg a családban, a munkahelyen, az iskolában, a hétköznapi életünkben, ne csak a templom falai között. 


Az előadás végén a házigazda lelkész egy kis ajándékkal köszönte meg az előadónak a tartalmas szellemi táplálékot, s elmondta, hogy neki külön öröm, hogy a reformátori solusokról esett szó az előtt a szószék előtt, melyre fel van vésve Soli Deo Gloria! 


Az összejövetelt a gyülekezeti házban gazdagon terített asztal mellett zárták a lelkészek, melyért köszönet a jankafalvi nőszövetségnek. 


Október 14-én gyülekezetünkből 18 gyermek és 3 felnőtt kísérő vett részt a hajdúnánási tanárnők szervezésében megtartott aradi kiránduláson, ahol az események helyszínén járva emlékezhettünk a 48-as szabadságharc hőseire. 



Október 22-én az istentisztelet keretében mi is megemlékeztünk az 1956-os forradalomról, annak véres leszámolásáról és megtorlásáról.

Október 27-én a VII. Kárpát-medencei református ifjúsági imaéjjel programba mi is bekapcsolódtunk. A bűnbánati istentiszteletet követően 12 fiatallal Nagykágyára utaztunk át, hogy az ottani ifisekkel közösen megtartsuk az imaéjjelt. Bán Alpár tiszteletes, mint házigazda fogadott bennünket, valamint Benedek Balázs Budapestről érkezett vendég, aki a Márk drámáról beszélt, és azért jött, hogy szereplőket keressen e különleges előadáshoz. Az ismerkedés után az imádságágról hallottunk bölcs gondolatokat a tiszteletes úrtól, majd a templom falán körbe kifüggesztett képek segítségével elgondolkodhattunk az imádság lényegéről, a helyes imádkozásról. De nemcsak beszéltünk az imádságról, hanem gyakoroltuk is magunkért, egy másik személyért és sokakért is imádkozva.

Az est folyamán beszélgetésekre, játékra és finom szendvicsek elfogyasztására is alkalom adódott. Végül éjfélkor közösen úrvacsoráztunk, majd közös fotózkodás után hazaindultunk. Köszönjük a nagykágyai ikéseknek a vendégül látást és Bán Alpárnak a szervezést. 



Október 29-én gyülekezetünkben is megünnepeltük a Reformáció 500. évét. Ezen ünnepi alkalommal Isten igéjét Nt. Csűry István püspök úr hirdette Ez. 12,1-7 alapján. 
 


Ez egy félelmetes Ige – mondta az igehirdető –, hogyan lesz ünnepi üzenete? Majd csodálatosan kifejtette ez Ige lelki, ünnepi ajándékát: Ezékiel kora és korunk közt sok a hasonlóság, van fülük, van szemük az embereknek, de nem akarnak hallani és látni, megszakítottak Istennel minden kapcsolatot. A mai világ megpróbál magától élni, aztán a bajban Isten okolja. Ahogy Ezékielnek, úgy nekünk is jelnek, csodajelnek kell legyünk, s hordoznunk kell a batyut, a szenvedést, a feladatokat, de úgy, hogy tudjuk, nekünk van egy többletünk: Isten velünk van. A talán, véletlen szavaknak nincs helye a keresztyén szótárunkban, tegyük félre a kételkedéseket, legyen hitbizonyosságunk: Isten szeret! A Reformációt akkor ünnepeljük igazán, mikor úgy kezdjük el az újabb 500 évet, hogy valljuk Isten meg akar újítani és erősíteni minket. Ilyen hitű emberek tudnak még több reménységet adni, mert Isten kezében a jó mindig meg tud sokszorozódni. 



Az igehirdetés után a házgazda lelkész köszöntötte a püspök urat és kedves feleségét, valamint a rossz idő ellenére is szép számban megjelent gyülekezetet, s egy szerény ajándékot is átnyújtott a szolgálatot tevő püspöknek. 



Ezt követően a gyülekezet az úrvacsora jegyeit vette magához úgy, ahogy Krisztus meghagyta, s ahogy a reformáció révén a keresztyének újra élnek vele 500 év óta, azaz két szín alatt. 


A sákramentummal való élés után a Jankafalvi Furulyacsoport műsora emelte az ünnep fényét, majd a zuhogó esőben is megtörtént annak az almafának az elültetése a püspök úr által, mely emléket állít a templom udvarán a Reformáció jubileumi évének. 




Végül a bejáratnál a Kálvin János emléktábla megkoszorúzása, a Furulyacsoport újabb szolgálata és a Himnusz zárta az ünnepséget. 



A kinti zord idő miatt a templomba szorult az ünneplő gyülekezet, itt szolgálták fel a nőszövetség tagjai a finom kalácsot és forró teát a résztvevőknek, így lelki és testi táplálékkal térhettek haza a hívek.

E gazdag és színes reformációi hónapért és a jubileum méltó megünnepléséért köszönet a Reformáció Emlékbizottságnak és minden gyülekezeti tagnak, aki részt vállalt az ünnepségek szervezésében és létrejöttében, de mindenekfelett hála legyen mindenért a mi megtartó Istenünknek!

Jakó Sándor Zsigmond, 
jankafalvi lelkipásztor