2017. október 12., csütörtök

Őszi lelkészértekezlet Jankafalván



Október havában, egy csodás őszi napfényes reggelen gyülekeztek össze az Érmelléki Református Egyházmegye lelkipásztorai az őszi lelkészértekezletre, amelynek helyszíne ezúttal Jankafalva volt.

Szeretetetteljes fogadtatásban volt részünk, hiszen már érkezéskor finomságokkal várt bennünket a jankafalvi gyülekezet.A testi felfrissülés és táplálék után következett a lelki felüdülés. Az értekezleten Bodnár Lajos éradonyi lelkipásztor hirdette Isten Igéjét Máté evangéliumának 5 fejezetéből a 9-12. verseket választva alapigeként. A boldogmondások alapján pedig igyekezett szólni számunkra a boldogsáról. Hogy, mikor, mitől teljesedhet be az életünkben? Mikor boldog az ember? S azért, hogy jobban érzékeljük ezért szólt a boldogtalanságról is, ami valaminek a hiányában lelhető fel. 


Igehirdetésében több alkalommal is utalt a napokban tartandó megemlékezésre, az aradi tizenhárom vértanúra, akik életüket adták, azért hogy a békességen munkálkodjanak. S ennek a harcnak kapcsán beszélt a békességről, amelyről azt mondja Jézus Krisztus, hogy boldogok a békességre igyekezők, mert övék a mennyek országa. De mi is az igazi békesség, miként van jelen az életünkben? Milyen sokszor megtörténik, hogy papíron békességben élünk, azonban mégsem ez jellemez minket.

Aztán a következő boldogmondás alapján tovább folytatta felytegetését, amely szerint, boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért. Mit jelent az igazság? Azt, hogy igaz vagyok, hogy igazként viselkedek, Jézushoz igazodok. Fontos dolog, hogy életünkkel rámutassunk arra, aki maga az igazság. De vajon mai világunkban érdemes igaznak lenni? Érdemes Krisztus követőnek lenni? Amikor üldözés és szenvedés vár az emberre?

S ezekre a kérdésekre megkaphattuk a választ, hogy igenis érdemes, akkor ha valóban mindezeket Krisztusért vállalja az ember. Mert azok, akik mindezeket elszenvedik, bőséges jutalomban részesülnek. Nem elég csupán emlékezni a múltra, szükség van arra hogy mi magunk is küzdjünk, harcoljunk, a hitnek a fegyvereivel a jelen helyzetnek megfelelően.

Ezt kell tenni mindenkor, s akkor valóban a háborúság közepette is békességünk lehet, nem saját erőnkből, hanem Krisztus által. 


Az igehirdetést követően Kovács Gyula, lelkészértekezleti elnök köszöntötte a résztvevő lelkipásztorokat, valamint a meghívott előadót, nagytiszteletű Derencsényi Istvánt, Debrecen Kossuth utcai gyülekezet lelkipásztorát, a Tiszántúli Református Egyházkerület főjegyzőjét. A lelkipásztorok köszöntésében Dániel próféta könyvéből olvasta Isten igéjét a 4-edik fejezet 31-dik versét. Hangsúlyozza, hogy a reformáció 500-dik esztendejében tartozunk azzal, hogy kellő módon emlékezzünk. S az előadás által lelkipásztori közösségünkben szeretnénk megadni a kellő tiszteletet a reformátori tanításnak, a reformátori örökségnek.

Derencsényi István lelkipásztor előadása következett, amely címe: A reformátori solusok. Az előadó elmondta, hogy a téma meghatározó a reformátori tanításban. A 4 illetve 5 „soluson” áll vagy bukik egyházunk teológiája. Luther Márton, akkor, amikor a német bibliafordítását készítette, akkor a Római levél fordításakor betoldotta a 3,28-ba az egyedül szócskát, amely az eredeti görög szövegben nem szerepel. Azonban ezáltal a szócska által hangsúlyozni akarta azt a felfedezést, amely számára nagyon lényeges volt. 


De miért van 4 illetve 5 solus, ha az egyedüliről beszélünk? Tulajdonképpen ezek a solusok egyet jelentenek, kizárólagosságot. De nem szabad úgy érteni, hogy egymást kiegészítik. Úgy lehet elképzelni, mint egy nyakéket, amelyen drága kövek vannak. Ezek a drága kövek pedig egyenként is nagyon értékesek, egyenként is nagyon sokat érnek. A solusok nem kiegészítik egymást, hanem egyenként is nagyon értékesek, nagyon fontosak, s mindegyik olyan alaptételt mond ki, amely helyreteszi azokat a félreértéseket, amelyek kialakultak a reformációt megelőző időszakban.

Végül az előadó egyenként beszélt a solusokról, a Sola Scripturaról, Sola fidéről, Sola gratiaról, Solus Cristusról. S mindegyik solusnál kiemelte, hogy ezek a tételek, ezek a tanítások, mivel szemben alakultak ki. Bibliai igékre hivatkozva fejtette ki, hogy miért egyedül a Szentírás, a Szentírás és a tradíciókkal szemben, miért egyedül a hit, a hit és a jó cselekedetekkel szemben, miért a kegyelem, a kegyelem és a jó cselekedetekkel szemben, miért egyedül Krisztus, Krisztus és a szentekkel szemben.

Minden solus egy irányba mutat, az Isten irányába, akiről azt mondja Kálvin: A teremtett világ Isten dicsőségének színhelye, minden őróla beszél, ezért minden dicsőség egyedül őt illeti, s így hangozhatott el az utolsó, ötödik sola: Soli Deo Gloria.

Az előadást követően egy kötetlen beszélgetés alakult ki, amely alkalmával a lelkipásztorok, kérdéseiket, meglátásaikat osztották meg egymással, s érezte mindenki, hogy miként épülünk egymás hite által.

Kovács Gyula ezt követően szeretettel köszöntötte az egyházmegye lelkipásztorai nevében Tokár Sándort és Imolát, akik a csokalyi egyházközségbe érkeztek, valamint két hatodéves teológiai hallgatót Péter Tibor Leventét és Oláh Krisztiánt, akik ebben az évben a margittai és a székelyhídi gyülekezetekben szolgálnak.

Rákosi Jenő esperes is köszöntötte a lelkipásztorokat, köszönetet mondott mindazoknak, akik vele együtt részt vettek Kolozsváron, a reformációi ünnepen. A tartalmas napunkat követően újabb finomságokat készített a jankafalvi gyülekezet, amelyet közösen fogyasztottunk el. Hálás szívvel köszönjük a szervezőknek, hogy minden körülményt megteremtettek a számunkra, az előadónak, hogy tartalommal töltötte meg találkozónkat, de elsősorban a mindenható Istennek köszönjük a reformátori tanítás által: Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség.


Botos Júlia
lelkipásztor