2017. július 26., szerda

Barátságtábor Hármaspatakon



A hajdúnánási tanárnők szervezésében egy hetet tölthettünk el június 25-30. között Hármaspatakon, ami a Bihari Réz-hegységben található. A tábor főszervezője Csillikné Szólláth Julika volt, aki a szórványprogram vezetője is, valamint dr. Reisinger János irodalomtörténész, akinek jóvoltából a szállás és az étkezés is ingyenes volt a táborozók számára. Több településről érkeztek gyerekek: Jankafalváról, Szentjobbról, Poklostelekről, Nagyszántóról, Várad-Lesről, Hajdúnánásról és mi Diószegről. Ez a tábor hatalmas élmény maradt számomra. Vasárnap indultunk busszal, mindenki izgatottan várta az érkezést. Az út nagyon hamar eltelt, sokat beszélgettünk, nevettünk és lassan kezdtünk összebarátkozni a más településekről jött gyerekekkel. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy milyen szoros barátságoknak nézünk elébe.

Először Nagyszalontára vezetett utunk, ahol meglátogattuk Arany János szülőházát és a Csonka toronyba berendezett múzeumot is, hiszen a tábor témája Ki nekünk Arany János? címet viselte. Azaz a hét folyamán Arany Jánosról volt szó, születésének 200. évfordulója alkalmából. Késő délután megérkeztünk Hármaspatakra, kiosztották a szobákat, mindenki kipakolt és már azon kaptuk magunkat, hogy este is lett. Megkaptuk a vacsorát, ami paprikás krumpli volt, majd eljött az alvás ideje. A kelés minden reggel 7-kor volt, aminek senki sem örült, majd tornával és verstanulással folytatódott a reggel. Minden nap meg kellett tanulni egy Arany János verset. Reggeli után mindig túráztunk, visszaérkezésünk után jöhetett az ebéd, majd egy kis csendes pihenőt kaptunk. Minden napra be volt osztva 3-4 gyerek, akiknek a konyhán kellett segíteniük a mosogatásban. Délutáni programunk is tartalmas volt. Kézműves foglalkozásokon vettünk részt, csoportokra voltunk osztva. Itt mehettünk énekelni, faragni, gyöngyöt fűzni, de a legkülönlegesebb a nemezelés volt, ahol különféle színű karkötőket készíthettünk gyapjúból. 


Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy számunkra valami más nyelvet beszélő emberek is laknak a környéken. Amerikából jöttek. Gyorsan összebarátkoztunk velük, annak hála, hogy volt köztünk néhány olyan tehetséges gyerek, akik még angolul is beszéltek.

Közeledett a tábor vége. Csütörtökön minden ugyan olyan volt, mint minden más nap, egész ebédig. Akkor azt vettük észre, hogy rettenetesen fúj a szél, és néhány másodperc múlva tojás nagyságú jegek kezdtek csapkodni. Ez a jégeső teljesen tönkretette a konyhát, az emelet beázott, az ablakok betörtek, egy fa rádőlt a parkra és az egyik néninek a fejét is betörte a jég. A katasztrófa miatt, nagy szomorúságunkra egy nappal hamarabb el kellett váljunk egymástól. A napot egy nagy focizással fejeztük be.

Eljött az indulás napja. Nehezen, szomorúan, de búcsút kellett vennünk egymástól. Abban a reményben köszöntünk el a többiektől, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk. Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy részt vehettünk ebben a táborban.

Balogh Vanda Renáta