2017. július 26., szerda

Családias ünnep meglepetésekkel Érkeserűben


Minden vasárnapi istentisztelet az öröm és a hálaadás alkalma gyülekezetünkben, de a július 23-i délelőtt rendkívüli családias ünneppé vált Isten kegyelme és a gyülekezeti tagok meglepetései által.

Míg jómagam átlagos vasárnapi istentiszteletre készültem és az Ézsaiás 43,1 alapján hirdettem Isten Igéjét: „És most, óh Jákób, így szól az Úr, a Te Teremtőd és a te alkotód Izrael: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” - próbálva erősíteni és bátorítani a gyülekezeti tagokat a „Szentlélek tüzénél sült Igekenyérrel”. Kihangsúlyozva az Igéből, hogy Ő név szerint ismeri az övéit, tudja dolgainkat, fontosak, értékesek és becsesek vagyunk az Ő szemében. Nem a félelemnek, hanem az erőnek, a hitnek, a szeretetnek és a józanságnak Lelkét adta nekünk. Úgy hallgassuk az Ő Igéjét naponta, mint akik tudják, hogy Isten mindenkinek Teremtője, de az övéinek Alkotója, formálója is. Az Ő Szentlelke által leszünk új teremtéssé és így válunk képessé arra, hogy Isten harcosaivá váljunk a világban. Felfegyverkezve a lelki fegyverekkel képesek leszünk megharcolni a hitnek szép és nemes harcát; örök biztonságban tudva életünket és örökéletünket, hiszen Ő arról biztosít bennünket, hogy Övéi vagyunk, Hozzá tartozunk. 


Az igehirdetést követően Munkácsi Imre főgondnok a gyülekezet előtt megköszönte a lelkipásztornőnek, hogy 14 év óta hűséggel szolgálja Istent a keserűi gyülekezetben. A szép szavak mellett mindannyiunk meglepetésére nem csak egy csokor virágot, hanem a presbitérium tagjainak ajándékaként egy új palástot is átnyújtott a lelkésznőnek a gyülekezetbe érkezésének 14. évfordulójára, a Reformáció 500-ik évében, kívánva további áldásos szolgálatot a gyülekezetben. Ezt követően a kórus meglepetés szolgálatát, köszöntő énekeit hallgattuk meg, majd a kijáratnál minden gyülekezeti tagot kemencében sült kaláccsal kínáltak a presbiterfeleségek, ahol még alkalom nyílt ismét a közös beszélgetésre, és egy közös „családi fénykép” készítésére. Végül a presbiterekkel és feleségeikkel a gyülekezeti teremben folytattuk az ünneplést a terített asztal mellett, megbeszélve az előttünk álló feladatok elvégzését, kérve Istentől mindehhez az erőt és az áldást. 


Köszönet illessen mindenkit a szeretet és megbecsülés kifejezéséért.

Isten áldása legyen továbbra is gyülekezetünk életén, hogy a mi hitünk ne emberek bölcsességén, „hanem Istennek erején nyugodjék.”

Legyen mindenért Övé a dicséret és dicsőség mindenkor. Ámen.

Oroszi Magda
lelkipásztor

Egyházmegyei zenetábor Hegyközszentmiklóson


Idén július 10-15 között fiatalok Istent dicsérő énekétől és hangszer játékától volt hangos ismét a hegyközszentmiklósi termálfürdő és környéke,ugyanis immáron hetedik alkalommal szervezett itt zenetábort az érmelléki református egyházmegye.

42 fiatal dicsérte együtt az urat hangszerekkel és énekszóval a jól összeszokott tanári csapattal egyetemben. A több településről, egyházmegyékből érkezett táborozók furulyán, gitáron és billentyűn tanulhattak kezdő és haladó szinteken. Ebben a következő tanárok, kántorok próbáltak a fiatalok segítségére lenni Balogh Kata Boglárka egyetemista (gitár) Ghitea Angéla kántornő-zenetanárnő (furulya), Fehér Arthur zenetanár (gitár), Fülöp Gábor kántor-zenetanár (billentyű) és Pop György kántor (billentyű). Megpróbálták a lehető legjobban átadni ismereteiket, tudásukat és összhangba hozni a fiatalok hangszerjátékát valamint énekét. Ebben az ismeret átadásban és összehangolódásban volt nagy segítségünkre a tábor visszatérő nagytiszteletű kedves vendége, a kóruséneklés nagy szakértője Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagy egyetemi tanár Debrecenből. Aki a zenetáborosok számára a kiválasztott zenei darabok némelyikéhez saját hangszerkíséretet komponált, ezzel is segítve és megtisztelve mindnyájunkat. 


A hét a tanulás, a jókedvű zenélés, az előadások hallgatása, a szorgalmas gyakorlás és persze a szórakozás, fürdőzés jegyében telt el. Az előadások rendjén a népdalokkal és népszokásokkal ismerkedhettek a gyerekek, amelyet Orosz Otília Valéria egyházkerületi zenei előadó tartott játékos interaktív formában, nagy érdeklődést keltve. Továbbá a zenetáborban is megemlékeztünk a reformáció 500. évfordulójáról egy előadás kapcsán, melyet Berkesi tanár úr tartott. Népi hangszerek bemutatására is sor került a hét folyamán például citera, havasi kürt stb. A testi és szellemi feltöltődés mellett a fiatalok lelki táplálékot is kaphattak a reggeli és esti áhítatok alkalmával, amelyet a környékbeli lelkipásztorok, teológusok, vallástanárok tartottak. 


A zenés napok hamar elszaladtak és az összekovácsolódott kis csapat bemutathatta mivel gyarapodott az együtt eltöltött egy hét alatt.

A zárókoncertre mint minden évben a hegyközszentmiklósi református templomban került sor szombat délelőtt egy Istentisztelet keretén belül.Ahol Árus László házigazda lelkipásztor hirdette Isten Igéjét a 138. zsoltár alapján Isten magasztalására biztatva a fiatalokat.Mert az Isten színe előtt való tiszta szívbéli vidám éneklés és magasztalás tetszik az Úrnak. Az istentisztelet elején két zenetáboros fiatal végzett kántori szolgálatot Herman Szilárd és Sepsi Dávid. Ez szép ígéret és jó reménység arra nézve, hogy a jövő leendő kántorai is kikerülhetnek a zenetáborosok soraiból. Az igehirdetést követően a táborozók zárókoncertjén furulya, gitár darabok hangzottak el, valamint ifjúsági énekek, népdalzsoltárok, két és háromszólamú bicíniumok és református énekeskönyvünk énekei. 


Isten iránti hálával tekintünk vissza az elmúlt eredményes hétre, hiszen az Ő áldása kísért és vezetett a tanulásban, zenélésben, éneklésbe, dicsőítésben és magasztalásban.

A jövőre nézve jó reménységünk van afelől, hogy visszatérő és új lelkes zenélni vágyó fiatalokkal gyarapodhatunk és zenélhetünk „szép harmóniában”.



Herman Csaba
egyházmegyei zenei előadó

Barátságtábor Hármaspatakon



A hajdúnánási tanárnők szervezésében egy hetet tölthettünk el június 25-30. között Hármaspatakon, ami a Bihari Réz-hegységben található. A tábor főszervezője Csillikné Szólláth Julika volt, aki a szórványprogram vezetője is, valamint dr. Reisinger János irodalomtörténész, akinek jóvoltából a szállás és az étkezés is ingyenes volt a táborozók számára. Több településről érkeztek gyerekek: Jankafalváról, Szentjobbról, Poklostelekről, Nagyszántóról, Várad-Lesről, Hajdúnánásról és mi Diószegről. Ez a tábor hatalmas élmény maradt számomra. Vasárnap indultunk busszal, mindenki izgatottan várta az érkezést. Az út nagyon hamar eltelt, sokat beszélgettünk, nevettünk és lassan kezdtünk összebarátkozni a más településekről jött gyerekekkel. Ekkor még nem is gondoltuk, hogy milyen szoros barátságoknak nézünk elébe.

Először Nagyszalontára vezetett utunk, ahol meglátogattuk Arany János szülőházát és a Csonka toronyba berendezett múzeumot is, hiszen a tábor témája Ki nekünk Arany János? címet viselte. Azaz a hét folyamán Arany Jánosról volt szó, születésének 200. évfordulója alkalmából. Késő délután megérkeztünk Hármaspatakra, kiosztották a szobákat, mindenki kipakolt és már azon kaptuk magunkat, hogy este is lett. Megkaptuk a vacsorát, ami paprikás krumpli volt, majd eljött az alvás ideje. A kelés minden reggel 7-kor volt, aminek senki sem örült, majd tornával és verstanulással folytatódott a reggel. Minden nap meg kellett tanulni egy Arany János verset. Reggeli után mindig túráztunk, visszaérkezésünk után jöhetett az ebéd, majd egy kis csendes pihenőt kaptunk. Minden napra be volt osztva 3-4 gyerek, akiknek a konyhán kellett segíteniük a mosogatásban. Délutáni programunk is tartalmas volt. Kézműves foglalkozásokon vettünk részt, csoportokra voltunk osztva. Itt mehettünk énekelni, faragni, gyöngyöt fűzni, de a legkülönlegesebb a nemezelés volt, ahol különféle színű karkötőket készíthettünk gyapjúból. 


Egy nap arra lettünk figyelmesek, hogy számunkra valami más nyelvet beszélő emberek is laknak a környéken. Amerikából jöttek. Gyorsan összebarátkoztunk velük, annak hála, hogy volt köztünk néhány olyan tehetséges gyerek, akik még angolul is beszéltek.

Közeledett a tábor vége. Csütörtökön minden ugyan olyan volt, mint minden más nap, egész ebédig. Akkor azt vettük észre, hogy rettenetesen fúj a szél, és néhány másodperc múlva tojás nagyságú jegek kezdtek csapkodni. Ez a jégeső teljesen tönkretette a konyhát, az emelet beázott, az ablakok betörtek, egy fa rádőlt a parkra és az egyik néninek a fejét is betörte a jég. A katasztrófa miatt, nagy szomorúságunkra egy nappal hamarabb el kellett váljunk egymástól. A napot egy nagy focizással fejeztük be.

Eljött az indulás napja. Nehezen, szomorúan, de búcsút kellett vennünk egymástól. Abban a reményben köszöntünk el a többiektől, hogy nem ez volt az utolsó találkozásunk. Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy részt vehettünk ebben a táborban.

Balogh Vanda Renáta