2017. május 30., kedd

Ott voltunk! - Jankafalviak egyházi rendezvényeken

Hol is? Májusban két olyan rendezvény is volt, melyen jankafalvi gyülekezetünk képviseltette magát.


Az egyik május 14-én vasárnap délután, a Székelyhídon tartott Érmelléki Egyházmegyei Nőszövetségi Találkozó volt, ahol asszonytestvéreink nagy örömmel és lelkesedéssel jelen voltak. 


A másik helyszín a nagyváradi vár volt május 20-án, ahol a Magyar Református Egységnapot tartották. Több ezer reformátussal együtt mi is őriztük a várat. Szívet melengető érzés volt a sok ismerőssel való találkozás, a több ezer torokból felhangzó Tebbened bíztunk, s a testvéreinkkel együtt történő úrvacsorázás. Egész délután színes programok kínálata várt az ott lévőkre, sokszor nehéz volt a választás, hogy melyik maradjon ki a nap élményeiből. 


Köszönet a Püspökségnek és minden szolgálattevőnek a jól megszervezett és lelket felemelő napért.

Jakó Sándor
jankafalvi lelkipásztor

Szeretethíd Jankafalván



A tavalyi évben csatlakozott gyülekezetünk IKE csoportja a Szeretethíd önkéntes programhoz, melyet a Magyar Református Szeretetszolgálat szervez már jó pár éve. Olyan jól sikerült az önkéntes munkálkodás, hogy idén már év elején arról érdeklődtek az ifjak, hogy mikor lesz a Szeretethíd.

Ahogy közeledett az idő úgy egyre lázasabban készülődtünk. Először is ki kellett gondolni, hogy milyen feladatokat hajtsunk végre. Ötletben nem is volt hiány. Majd következett a regisztráció a honlapon, a pólók beszerzése, a munkálatokhoz az eszközök megvásárlása, s május 19-én már készen is álltunk, hogy időnkből és erőnkből valamit adjunk a közösségnek, hogy az szebb legyen. 


A mostani önkéntes napra 9-en vállalkoztunk. Az ifjak az iskola után, délután gyülekeztek a templom előtt, majd egy rövid imádság után először a közös munkát végeztük el: a gyülekezeti ház középső szobáját kiürítettük, hogy hárman elkezdjék a gyülekezeti könyvtár létrehozását. Ehhez a lányok először műfaj szerint szétválogatták a könyveket, majd számítógépre rögzítve leltározták. Közben port törölgettek könyvekről és könyvespolcról, valamint egy olvasóasztal is megújult festésük által. 


A fiúk a régi iskola udvarán lévő játszótér festését vállalták. Tavaly, szintén a Szeretethíd keretében, már nagy részét lefestettük, de pótolni kellett hiányzó részeket, s ezek festése most történt meg. 


Közben folyt a templom előtti fűvágás, melyet szinte mindenki ki akart próbálni. A játszótér és a templom előtti rész megszépülése után az önkéntes fiukkal elindultunk a faluvégéről, hogy összegyűjtsük a szemetet. 


Sajnos ránk esteledett, s így ezt a munkánkat nem tudtuk befejezni, mint ahogy a könyvek katalogizálása is túl nagy falatnak bizonyult az idő rövidsége miatt. Abban maradtunk, hogy kijelölünk egy szombatot (május 20-a azért nem volt jó, mert Váradon a Református Egységnapon vettünk részt), s az elkezdett és eltervezett munkákat megvalósítjuk. 


Már odakint sötét volt, mikor asztalhoz telepedtünk, s egy kis jutalompizzázással csillapítottuk éhségünket, majd elfáradva, de annál lelkesebben távoztunk haza éjszakai nyugodalomra. 

 
Jó érzés volt önkénteskedni, falunkért, gyülekezetünkért valamit tenni, jó érzés volt tudni, hogy a 17000 regisztrált református közt a mi kis csapatunk is jelen volt.

Soli Deo Gloria!

Jakó Sándor
jankafalvi lelkipásztor

Érmellékiek a dobogón


Erdődön került megrendezésre április 29-én a VI. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő és Ifjúsági Találkozó.

Idén öt egyházmegye tizenkét csapata érkezett a rendezvényre: Kispereg, Pécska-Pereg, Szentleányfalva és Nagyzerind (Arad), Jákóhodos (Bihar), Jankafalva és Szalacs (Érmellék), Kraszna két csapattal, Szilágyborzás (Szilágysomlyó), Mikola és Erdőd (Szatmár).

Az érkezőket a Bízz Band egyházmegyei ifjúsági zenekar szolgálata fogadta, majd Jobb Domokos egyházkerületi ifjúsági előadó buzdította a lelki harcokban való kitartásra az ifjakat.

Az egyháztörténeti vetélkedő, mint az előző évben, idén is két részletben zajlott. Luther Mártonról és a magyar reformációról tettek bizonyságot az ifjak először úgy, hogy egy 100 pontos tesztet oldottak meg, melyet Fórizs Enikő magyartanárnő készített el, majd egy fogalmazást/esszét kellett írjanak, kreativitásukra is támaszkodva, a Keresztes-Szőke Erzsébet által ajánlott címek valamelyike alapján.

A vetélkedő rendkívül szoros volt, és talán az előző évek versenyeinél is nívósabb. Az egyáltalán nem könnyű tesztek megoldása után tizenkettőből tíz csapat több mint 75 százalékos teljesítményt nyújtott. Az első helyezést 99 ponttal a Szatmár megyei Mikola hódította el, revansot véve a tavalyi évért, amikor ők maradtak a dobogó második fokán. 

 
II. hely: Jankafalva

Csupán csak egy ponttal maradt le a 2016-os győztes Jankafalva (Bodó Bianka, Petrila Hortenzia, Szabó Natália-Tamara és Varga Vanda-Paula), így ők lettek a másodikok. Dícséretre méltó az, hogy bár a csapat fele kicserélődött, mégsem esett vissza a teljesítmény, s csak egy hajszálon múlt a címvédés.

A harmadik helyezés az újonc Szalacsé lett (Kuzmányi Csaba, Szántó Amarilisz, Szántó Judit és Szegedi Dávid), s ezáltal érmelléki túlsúly keletkezett a vetélkedő képzeletbeli dobogóján. Nekik is gratulálunk, hatásos belépő volt a versenyre részükről, sőt ígéretes jelzés volt a többieknek, hogy a jövőben még számolni kell az újonnan érkezett csapattal is. 

 
III. hely: Szalacs
 
Az egyéni versenyt, azaz a dr. Buzogány Dezső teológiai professzor által felajánlott díjat ketten nyerték: Kuzmányi Csaba Szalacsról és Komori Viktória Szentleányfalváról. Így itt is büszkélkedhettünk érmelléki győztessel. Őket követte a jákóhodosi Balog Natália és a mikolai Zsiga Zsanett.

Az ifjúsági- azaz a SZIKE-istentisztelet, mely még az eredményhirdetés előtt zajlott le Varga Tamás-Sándor teológiai hallgató tartotta, s a megújulás lehetőségére sarkalta az ifjakat a rendezvény igei mottójával: „Újuljatok meg lélekben és gondolkozásotokban!” (Ef 4,23) Tóbiás Tibor-György kisperegi lelkész, aradi missziói előadó a reformációról tartott egy nagyon élvezetes és sok érdekességet tartalmazó előadást.

Végül a budapesti Hanna Projekt rendkívül igényes könnyűzenei produkciója zárta ezt a szép napot. Ők saját szerzeményekkel is előrukkoltak, de ismert dicséreteket is énekeltek: Eljöttem, hogy áldjam; Rejts most el; Csak állok; Menedék…

Úgy hiszem, hogy büszkén kijelenthetjük, hogy ifjaink hozzátették a maguk részét a Reformáció 500 jubilemi év méltó megünnepléséhez, hiszen 3 dobogós hellyel tért haza a két érmelléki csapat. Gratulálunk nekik, és köszönjük, hogy idejüket, szorgalmukat és tudásukat áldozták egyházmegyénk jó hírnevének gyarapításában. Isten áldása legyen életükön!

Jakó Sándor
jankafalvi lelkipásztor

2017. május 19., péntek

Anyák napi műsor Kisjankán


A Kisjankai Református Gyülekezet a bihardiószegi eklézsia szórványgyülekezete. A kisjankai iskolaépületben kéthetente vasárnap délután vannak az istentiszteleti alkalmak, melyekre gyerekek és idősek egyaránt rendszeresen járnak. Kisjanka a diószegi benzinkút mögött lévő hosszú völgyben terül el, közigazgatásilag Diószeg egy utcája, s a gyülekezet lélekszáma is mindössze 50 fő. Viszont elég sok fiatal és gyermek van, ami igen ígéretes. Ráadásul a gyerekek nemcsak passzív résztvevői az istentiszteleteknek, hanem többször aktívan hozzájárulnak az ünnep fényének emeléséhez. 


Így említhetjük szolgálatukat karácsonykor, reformáció emlékünnepén, március 15-én, vagy most legutóbb az édesanyákat és nagymamákat köszöntötték szavalatokkal, énekekkel és természetesen virágokkal. Öröm volt látni a megtelt termet, a vidám gyermeki arcokat és a meghatódott édesanyákat, nagymamákat. 


Hála legyen Istennek, hogy ebben a kicsiny gyülekezetben is munkálkodik Szent Lelkének megtartó ereje, s adja, hogy tovább növekedjen hitben Krisztusnak e kicsiny nyája.

Jakó Sándor-Zsigmond
jankafalvi lelkipásztor
 
 

Az életadó édesanyák köszöntése Jankafalván


Május első vasárnapján gyülekezetünkben is köszöntöttük az édesanyákat és nagymamákat. Istennek legyen hála, megtelt ez ünnep alkalmával a templom. Az édesanyák köszöntése mellett gyülekezetünknek azért is ünnep volt ez a nap, mert a keresztség sákramentumát is kiszolgáltathattuk.

Jakó Sándor Zsigmond lelkipásztor Mk 10,13-16 alapján a gyermekeiket Jézushoz vivő édesanyákról és nagymamákról prédikált. Az igehirdetésben elmondta, hogy van mit megköszönni az édesanyáknak, a sok gondoskodás mellett legelőször is az életadás fájdalmának és csodájának vállalását. A világ egyfelől glóriát fest az anyák feje fölé, másfelől pedig nem becsüli őket, túlterheli életüket. Ha a világon nem is, de a saját hozzáállásunkon tudunk változtatni. Az igehirdető azt is kiemelte, hogy ezen a napon nemcsak az életadó édesanyáknak van mit megköszönni, hanem az életadó Úrra is kell nekünk tekinteni. A Jézushoz vezetésben pedig ma is az édesanyáknak és nagymamáknak van a legnagyobb szerepük, hiszen az édes anyanyelven először az édesanyán keresztül szól a Jó Pásztor a gyermekhez. 


Az igehirdetést követően keresztelésre került sor. A lelkipásztor elmondta, hogy milyen szép, hogy az édesanyák napján egy Fanni nevű leánykát keresztelünk, aki a római katolikus hitvilágban a keresztyén édesanyák és asszonyok védőszentje. A lelkész kiemelte, hogy nincs annál szebb ajándék egy édesanyának ezen a napon, mint gyermekét karjaiba zárni, s ahogy a felolvasott igében az édesanyák vitték gyermekeiket Jézushoz, úgy hozta ma ez az édesanya, ez a család is ide e templomba e gyermeket, hogy Jézus rátegye áldó kezét. 


A keresztelés örömteli pillanatai után gyermekek és ifjak ünnepi műsora következett az istentisztelet keretében. A vallásórások, kátésok és ikések énekekkel és szavalatokkal köszöntötték a jelenlévő anyukákat és mamákat. A vallásórások énekét Kállai Anita kántornő és a tiszteletes úr tanította be és vezette. Az ünnepi műsor fényét emelte a kis és nagy furulyások játéka és éneke is, melynek tanításáért köszönet Somogyi Renáta IKE-elnöknek. 


A köszöntő szavak után virággal és az 504-es ének áldásával halmoztuk el az édesanyákat és nagymamákat, majd a kivonuló gyülekezetet egy kis teasüteménnyel kínálták meg asszonytestvéreink. 


Adja az Isten, hogy ne csak ezen a napon, hanem mindenkor tudjunk hálás szívvel tekinteni az életadókra.

Jankafalviak majálisa Feketeerdőn



Idén második alkalommal rendeztük meg a gyülekezeti majálist. A tavalyi helyszín nagyon megtetszett, így idén is úgy döntöttünk, hogy Feketeerdőre megyünk a jankafalvi gyülekezettel egy kis kikapcsolódásra. Május elsején egy kis elcsendesedést követően útnak is indultunk egy nagy busszal és két kiskocsival. Az imádság ereje jól jött, nemcsak az utazás megáldása miatt, hanem a fellegek és hűvös idő miatt is. Kicsit aggódó szívvel kémleltük az eget, hogy lássunk itt-ott felbukkanó napsugarat, de az imádság hatása most is megmutatkozott, mert eső nélkül, sőt kellemes időben tölthettük együtt ezt a napot. 


Megérkezésünk után rögvest helyet kerestünk, méghozzá olyat kellett találni, ahol 60 ember letáborozhatott. Istennek legyen hála, ez is sikerült. A letáborozás után mindenki megreggelizett, volt, aki ezt-azt sütött is a természet lágy ölén. Majd az asszonyok Tar Mária főgondnok vezetésével nekiláttak a bográcsoshoz való zöldségek és egyéb hozzávalók előkészítéséhez. Közben a fiatalok felfedezték a környéket. A családok egy-egy plédre letelepedve vidám beszélgetéssel töltötték a délelőttöt. 

Id. Oláh István és Tóth Zsigmond testvéreinknek köszönhetően készült az üstben a finom ebéd is. Ez úton is köszönjük, hogy a pihenésüket felcserélték a fakanálra, hogy munkájukkal szolgáljanak a kiránduló gyülekezetnek. Mire az erdőket, hegyeket bejáró csapatok visszaérkeztek, már készen is volt a finom ebéd, amit mindenki jóízűen fogyasztott. Ebéd után még a nap is kisütött, sőt kifejezetten meleg idő lett, így valóban jókedvűen folytatódott a nap. Volt, aki inkább csak ejtőzött, volt, aki még egy újabb felfedező útra ment, volt, aki a közeli faluba sétált fagylaltozni. Ifjabb és korosabb fiúk pedig egy kis focizás mellett döntöttek a helyi focipályán. 


Bár jól éreztük magunkat, de a lassan lehűlő levegő jelezte számunkra, hogy itt az este, ideje indulni, már csak azért is, mert másnap már iskola és munkahely várt mindenkire. Mielőtt azonban elindultunk volna egy rövid igével és imádsággal adtunk hálát a Jóistennek, hogy megáldotta utunkat és egész napunkat. Már lebukott az aranyló nap a jankai határban, mikor hazaértünk. 


Hála legyen Istennek azért, hogy elmehettünk, hogy egy szép napot együtt tölthettünk a jankai gyülekezet, sőt a kisjankai gyülekezet tagjai is. Adja Isten, hogy minden egyházi, közösségi eseményünkben így együtt egymással tudjunk lenni, élni, és ne egymás ellen.

Jakó Sándor-Zsigmond 
jankafalvi lelkipásztor

2017. május 16., kedd

"Én is szeretek alkotni!" - Fogyatékkal élők találkozója Székelyhídon



"Én is szeretek alkotni!" címmel indult útjára május 3-án az ÉRDA szervezésében az a program, mely a fogyatékkal élők számára különböző kézműves foglalkozásokat rendez. Első alkalmunkat Székelyhídon a református gyülekezeti teremben tartottuk. Meghívásunkra összesen 11 fogyatékkal élő érkezett Nagyváradról a „Méhecske” műhelyből és az Érmellék különböző falvaiból: Gálospetri, Ottomány, Kiskereki, Székelyhíd, Bihardiószeg. Különböző fogyatékossággal élnek ezek a fiatalok: autizmus, süket-némaság, nyitott hátgerinccel vagy oxigénhiánnyal születettek, sclerosis-multiplexes, szellemi fogyatékosok. Ismerkedős játékunk után máris belemélyedtünk a gyertyakészítés örömébe.



Nagyon kíváncsian figyelték, hogy hogyan is készül a gyertya, milyen egyszerű az elkészítése. Csipkével vontuk be a kis üveget, hogy díszesebb legyen. 




A gyertyaöntés után az anyák napi képeslap elkészítéséhez fogtunk, mivel hétvégén anyák napja volt, gondoltuk meglepjük édesanyáinkat egy-egy szép kis kézimunkával. Nagyon nagy szeretettel és örömmel barkácsoltak, vágtak, ragasztottak, volt, aki saját elképzelése szerint díszítette ki képeslapját. 


A kézműves foglalkozás végeztével 6 órától átmentünk a városi Múzeumba a Tordasi Szivárvány Együttes koncertjére. Az együttes Magyarországról, Tordasról érkezett hozzánk az Érmelléki Diakónia meghívására. Erdélyi turnéjuk záró alkalma volt ez a koncert. 8 fős csapatukra jellemző az, hogy ők maguk is -4-en közülük- fogyatékkal élnek, 2 kerekes székes és 2 szellemi fogyatékos. Munkájukkal, zenélésükkel szeretnék megismertetni magukat és felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy fogyatékkal bár, de lehet értékesen, hasznosan, sok-sok szeretetet hordozva élni. 


Vinczéné Pálfi Judit, a Keresztyén Diakónia elnöke volt meghívottunk, nem véletlenül, hisz ő általa léptem kapcsolatba az együttessel. Ő is köszöntötte az egybegyűlteket, kik sajnos kevesen voltak, de reménykedem abban, hogy akik jelen voltunk, nem bánták meg, hogy megismerték ezt a remek és vidám csapatot, akik nagy szeretettel énekeltek nekünk különböző régi slágereket. 



 
Köszönjük minden résztvevőnek, fogyatékkal élőknek is, akik eljöttek, hogy más „sorstársakkal” is megismerkedjenek, kimozduljanak megszokott szürke hétköznapjaikból és kipróbálják magukat különböző tevékenységekben.

Balla Júlia,
diakónus