2017. április 17., hétfő

Nagycsütörtöki diakóniai nap Érkeserűben


„Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért” (Mt 20,28) – mondja Jézus Krisztus tanítványainak. Küldetésének ezt a részét akkor szemléltette a leghatározottabban, amikor az utolsó vacsora előtt sorban megmosta tanítványai lábát.

Az érkeserűi gyülekezetben igyekszünk nem csak elméletben felidézni, mire tanított Krisztus, hanem gyakorolni is a szeretetszolgálatot egymás között. Gyülekezetünk szeretetszolgálata magába foglalja: gyermekeink megajándékozását gyermek bibliahetek végén, egy-egy ünnepi műsor után, karácsonykor; a rászoruló családok támogatását kenyérrel, ruhával, pelenkával, ágyneművel, alkalom adtán gyógyszerekkel, illetve szakorvoshoz való eljuttatással; a krízishelyzetben lévők megsegítését; a beteglátogatást; az iratmissziót és időseink gondjának könnyítését.

Elöregedő gyülekezetünkben lassan 10 év óta minden nagyobb ünnepen (Karácsony, Húsvét) a hollandiai Aalten-i protestáns testvérek bőkezű adakozásából segítjük mi is gyülekezetünk rászoruló, idős, beteg, 80 éven felüli tagjait élelmiszercsomaggal illetve a betegápoláshoz szükséges ágyneművel, pelenkával, ruhával. Így tettünk az ő jóvoltukból idén Nagycsütörtökön is, amikor az 50 segélyezett idős emberből 20 elfogadta meghívásunkat, hogy presbitereink segítségével, autókkal, feljöjjenek a templomba, hogy magányukból kiszakadva közelebb kerülhessenek egymáshoz, és az Ige és úrvacsora által közelebb kerülhessenek Istenhez is; valamint, hogy átadhassuk nekik az ünnepre szóló szeretetcsomagokat. Bár félve fogtunk a szervezéshez, gondolva arra, hogy csak kevés idős ember tudja elfogadni a meghívást, hiszen nekik már az ünneplőbe öltözés is fáradtságot jelenthet, vagy akár az autókba is kényelmetlen, nehéz lesz a be- és kiszállás, de Isten iránti hálával nyugtáztuk, hogy akik betegágyaikból fel tudtak kelni, akik találkozni akartak betegtársaikkal és a Feltámadottal, azok vállalták a nehézségeket is, és eljöttek. Jó volt látni szemükben az örömet, a csillogást és hallani hálás köszönetüket, boldogságukat, hogy hozzásegítettük őket ahhoz, hogy még átléphessék a templom küszöbét. Hálásak voltak az Igéért, az úrvacsora közösségéért, az élelmiszercsomagért, a holland és a helyi testvérek gondoskodó törődéséért. Mi pedig Nagycsütörtökön még inkább megérthettük jó „adni a szűkölködőnek”; jótéteménnyé válni, áldásul lenni, ajándékozni.

Mindazokhoz pedig, akik ágyhozkötöttségük miatt nem lehettek jelen még aznap, hazavittük az Igét és a szeretetcsomagot.

Hálásak vagyunk Istennek az Aalten-i gyülekezet támogatásáért – hogy általuk mi is támogathatunk. Isten áldása legyen az adakozó és a segítséget elfogadó testvéreink életén is, hogy mindannyian az Élő Istent áldhassuk jóságáért, gondviseléséért.

Egyedül Istené a Dicsőség!

Oroszi Magda,
érkeserűi lelkipásztor