2017. április 17., hétfő

Húsvét az érkeserűi gyülekezetben


Húsvét I. napján a Lk 24,5-8 alapján hirdetett igét Oroszi Magda lelkipásztor az érkeserűi gyülekezetben, az egykori és mai tanítványok feledékenységét középpontba állítva. Emlékeztetve a gyülekezet tagjait arra, hogy bár minden pontosan úgy történt, ahogy Krisztus megmondta – az emberek nem vették komolyan Jézus szavait. Minket, mai tanítványokat is fenyeget a veszély, hogy sok mindent olvasunk a Bibliából, sok igehirdetést hallunk, de nem jelent számunkra életváltozást a Jézus szava! Úgy folytatjuk életünket, mintha nem hallottuk volna szavait, az életünk krízishelyzeteiben elveszítjük a hitet, a reménységet. Kételyeink, téveszméink szűrőjén fennakad Isten kijelentése, sokszor csak azt fogadja be szívünk és agyunk, amit elképzelhetőnek tartunk. Ki kell gyógyulnunk ebből, mert Jézus azt mondja: a hallgatott és a komolyan nem vett Ige, vádolni fog bennünket ama napon! A befogadott Ige pedig életet jelent! Fogadjuk be tehát Őt, az Életet!

Ezután vettük magunkhoz a kegyelem jegyeit, és hallgattuk meg a felnőtt kórus bizonyságtevő énekeit az életét értünk áldozó Bárányról. 


Húsvét II. napján pedig a Mt 27,66 verse szolgált alapigeként a délelőtti istentiszteleten, folytatva az előző napi gondolatmenetet, hogy voltak, akik emlékeztek Jézus ígéretére, hogy harmadnapon feltámad, ők viszont nem hitték ezt, és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy Jézus életének története végérvényesen lezáruljon. Követ, szigorú őrséget rendelnek a sírhoz, hogy ne legyen Jézus életének folytatása életükben. Ma is előfordul – akár tudatlanul is, hogy a magunk hatalmával visszaélve, gőgös elbizakodottságunkkal, bizalmatlanságunkkal, hitetlenségünkkel, dicsőségvágyunkkal, értetlenségünkkel, kételyeinkkel mi gurítunk hatalmas „köveket”, akadályokat Jézus sírjához, hogy feltámadását életünkben megakadályozzuk!

De jó hallani, hogy Isten, aki a világot a semmiből teremtette, számára Fia feltámasztása, és a mienk sem lehet akadály! Jó, erőt adó hinni ebben az Istenben. Megnyugtató számunkra az asszonyok felismerése, hogy Jézus nem bebalzsamozásra szoruló test, emlék, hanem mindent átható, élő valóság, aki találkozni akar velünk, és kísérni életünk útján. 


Az igehirdetést követően „Köszöntünk téged győztes áldozat!” címmel került megrendezésre gyülekezetünk gyermekei közreműködésével, illetve Gábor Erika és Szkirkánics Edina tanítónők vezetésével, és Nyéki Enikő kántornő szolgálatával az ünnepi műsor.

Érted szól a harang! Hív, hogy jöjj te is velünk, és kísérjük el együtt a Győztes Áldozatot, a Szenvedések Férfiát, Jézust a nagyheti úton. Hív a harangszó, hogy győzelmének és áldozatának szellemi-lelki javaiban te is részesülj, s a képzeletbeli út végére kissé boldogabb légy, mint annak előtte. Érted szól a harang, a te lelkedért. Emlékeztet arra, hogy támaszt találhatsz Jézusban, aki veled marad, amikor megaláznak, kigúnyolnak, amikor sorsod golgotai keresztje feltűnik előtted. Érted szól a harang, mert érted történt minden a nagyhéten!” – hangzott a bevezetőben, és a műsor végén érezhettük és megérthettük, hogy tényleg minden értünk történt!

Az igehirdetés után találó volt a műsor befejezéseként hallani Füle Lajos: Az eltemethetetlen című versét, mely szembesített minket is bűnünkkel:

Temetgetik ma is… Hiába… mert Ő MAGA AZ ÉLET!

Őszinte szívvel imádkozunk azért, hogy gyülekezetünk tagjai ne temetgetni akarják az Urat, hanem minden egyes harangszóban Isten hívását és biztatását hallják: „Én veletek vagyok a világ végezetéig!

Zengjenek hát Róla ma is a harangok!

Zengjük mi is hittel: Krisztus feltámadott!

Oroszi Magda,
érkeserűi lelkipásztor

Nagycsütörtöki diakóniai nap Érkeserűben


„Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért” (Mt 20,28) – mondja Jézus Krisztus tanítványainak. Küldetésének ezt a részét akkor szemléltette a leghatározottabban, amikor az utolsó vacsora előtt sorban megmosta tanítványai lábát.

Az érkeserűi gyülekezetben igyekszünk nem csak elméletben felidézni, mire tanított Krisztus, hanem gyakorolni is a szeretetszolgálatot egymás között. Gyülekezetünk szeretetszolgálata magába foglalja: gyermekeink megajándékozását gyermek bibliahetek végén, egy-egy ünnepi műsor után, karácsonykor; a rászoruló családok támogatását kenyérrel, ruhával, pelenkával, ágyneművel, alkalom adtán gyógyszerekkel, illetve szakorvoshoz való eljuttatással; a krízishelyzetben lévők megsegítését; a beteglátogatást; az iratmissziót és időseink gondjának könnyítését.

Elöregedő gyülekezetünkben lassan 10 év óta minden nagyobb ünnepen (Karácsony, Húsvét) a hollandiai Aalten-i protestáns testvérek bőkezű adakozásából segítjük mi is gyülekezetünk rászoruló, idős, beteg, 80 éven felüli tagjait élelmiszercsomaggal illetve a betegápoláshoz szükséges ágyneművel, pelenkával, ruhával. Így tettünk az ő jóvoltukból idén Nagycsütörtökön is, amikor az 50 segélyezett idős emberből 20 elfogadta meghívásunkat, hogy presbitereink segítségével, autókkal, feljöjjenek a templomba, hogy magányukból kiszakadva közelebb kerülhessenek egymáshoz, és az Ige és úrvacsora által közelebb kerülhessenek Istenhez is; valamint, hogy átadhassuk nekik az ünnepre szóló szeretetcsomagokat. Bár félve fogtunk a szervezéshez, gondolva arra, hogy csak kevés idős ember tudja elfogadni a meghívást, hiszen nekik már az ünneplőbe öltözés is fáradtságot jelenthet, vagy akár az autókba is kényelmetlen, nehéz lesz a be- és kiszállás, de Isten iránti hálával nyugtáztuk, hogy akik betegágyaikból fel tudtak kelni, akik találkozni akartak betegtársaikkal és a Feltámadottal, azok vállalták a nehézségeket is, és eljöttek. Jó volt látni szemükben az örömet, a csillogást és hallani hálás köszönetüket, boldogságukat, hogy hozzásegítettük őket ahhoz, hogy még átléphessék a templom küszöbét. Hálásak voltak az Igéért, az úrvacsora közösségéért, az élelmiszercsomagért, a holland és a helyi testvérek gondoskodó törődéséért. Mi pedig Nagycsütörtökön még inkább megérthettük jó „adni a szűkölködőnek”; jótéteménnyé válni, áldásul lenni, ajándékozni.

Mindazokhoz pedig, akik ágyhozkötöttségük miatt nem lehettek jelen még aznap, hazavittük az Igét és a szeretetcsomagot.

Hálásak vagyunk Istennek az Aalten-i gyülekezet támogatásáért – hogy általuk mi is támogathatunk. Isten áldása legyen az adakozó és a segítséget elfogadó testvéreink életén is, hogy mindannyian az Élő Istent áldhassuk jóságáért, gondviseléséért.

Egyedül Istené a Dicsőség!

Oroszi Magda,
érkeserűi lelkipásztor

2017. április 7., péntek

Bihardiószegiek Koltón


2017. március 12-én a Koltó-Katalini Református Egyházközség Presbitériuma és Ecsedi Árpád koltói lelkipásztor jóvoltából meghívást kaptunk a vasárnapi ünnepi istentiszteletre, melyen nemzeti ünnepünkre-március 15-re emlékeztünk.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ünnepi istentiszteleten, Bara László bihardiószegi lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Mt 15,24 / Lk 19,41 és a Jn 15,13 igeversek alapján. Prédikációjában a szabadságról, a nemzettudatról, a hazaszeretetről és önfeláldozásról szólt, párhuzamot vonva Jézus és nemzeti hőseink egymás és a haza iránti önzetlen szeretetével.

Jézus szereti hazáját, Jeruzsálemet megsiratja, mert látja annak pusztulását. Az 1848-49-es hősök hazaszeretete példaértékű, látták szomorú jövőjét és ezen akartak változtatni. Jézusnak fáj nemzete sorsa. Nekünk is kell fájjon nemzetünk sorsa, a kérdés, hogy mi mit teszünk nemzetünkért? Képesek vagyunk-e feláldozni magunkat másokért. Jézus erre ad példát: meghalt értünk.

Ezt követően az bihardiószegi Asók István Református Énekkar szolgálata következett, majd ifjúsági kórusunk előadásával tettük szebbé, emlékezetessé e szép alkalmat. A Himnusz eléneklése után koszorúzással folytatódott a megemlékezés. A helyi és vendég elöljárók mellett a bihardiószegi egyházközség részéről Bara László tiszteletes úr és Kun Barna gondnok megkoszorúzták Petőfi Sándor és Szendrei Júlia egész alakos szobrát. Tudnunk kell, hogy a világon ez az egyetlen egészalakos szobor a híres házaspárról. Felcsendült Erkel Ferenc Szózat című műve a koltói kamarakórus előadásában, Fülöp Gábor kántor zenetanár vezetésével, majd szavalatok és néptánc előadásokkal folytatódott a megemlékezés. Kint, a falu szélén lévő református temetőben Gróf széki Teleki Sándor 1848-49-es magyar katona, honvédezredes sírjánál hajthattunk fejet.

Végső akkordként gyönyörűen hangzott a diószegi és koltói kórusok közös éneke a művelődési házban.

Tartalmas kirándulás is volt számunkra ez a nap, hiszen az ünnepség után alkalmunk volt megtekinteni a már említett gróf kastélyát, amely ma már múzeumként várja az érdeklődőket.

1846–47-ben – Gróf széki Teleki Sándor vendégeként – három alkalommal is megfordult koltói birtokán a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. – október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme például: a Szeptember végén című verse is a híres somfa alatti kőasztalon íródott. Nagy élmény volt számunkra a kastély ódon falai között sétálni tudva azt, hogy valamikor Petőfi Sándor tartózkodott ezekben a szobákban, járt-kelt ezeken a lépcsőkön. A kastély erkélyéről mi is láthattuk azokat a halhatatlan bérceket, amelyekről Petőfi így irt „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.

Sikerekben és élményekben gazdagon feltöltődve térhettünk haza otthonainkba. Isten áldása legyen a koltóiak vendégszeretetén és a bihardiószegi kórusok életén.

Ghitea Angéla
kántornő

Egyházmegyei lelkészértekezlet Érolasziban



Hideg, borongós napon érkeztek április 6-án tavaszi értekezletükre szinte teljes létszámban, immár második alkalommal Érolasziba az érmelléki lelkészek. Kárpótolt azonban bennünket a meleg fogadtatás, a hatalmas fákban és madárdalban gazdag templomkert, a kapott ige és tanítás. 


Az értekezletet bevezető áhítatot Botos Júlia vedresábrányi lelkipásztor tartotta a református Bibliaolvasó kalauz aznapra kijelölt igéje alapján: „Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: »Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.« És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: »Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre. Bizony, mondom néktek, hogy az egész világon bárhol hirdetik majd az evangéliumot; amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.«” (Mk 14,3‑9) 


Jézus megkenetésének története nem egyszerűen egy különálló történet a Bibliában, hanem a nagyheti események része, mozzanata, a passiótörténet kezdete. A „leprás Simon”, akinek a házában zajlik a történet, minden bizonnyal egy korábban, Jézus által meggyógyított férfi lehetett, aki most mintegy hálából Jézust meghívja otthonába. Egy név nélküli asszony egyszer csak megjelenik a házban, és olajjal megkeni Jézust. Keleti szokás szerint pár csepp olajat csorgattak a vendégek szakállára, itt azonban egy egész edénnyit, sőt mindezt egy alabástrom edényből. Nem véletlenül tartották ezt akkor pazarlásnak, hiszen a 300 dénár, amibe az olaj került, egy napszámos éves keresetével vetekedett. Nem véletlenül haragudtak némelyek az asszonyra, hiszen azt a pénzt szegények megsegítésére is költhette volna.

Jézus azonban védelmébe veszi az asszonyt, ahogy mindenkit megvéd, aki Őt szereti. Sőt, ez az asszony az egyetlen, aki a nagyheti események során szeretetét mutatja ki Jézus iránt. Jézus természetesen előbb szeretett minket, az asszony csak válaszolt erre a szeretetre, akár a miatt is, hogy valamilyen nagy bűne megbocsáttatott, ami iránt most ilyen nagy hálát mutat. Ha velünk is jót tett Jézus, vajon megteszünk-e mi is mindent, ami tőlünk telik? „Előre megkente a testemet a temetésre” – veszi védelmébe Jézus az asszonyt. Így Jézus mint Királyunk, Prófétánk és Főpapunk megkapja azt az olajjal való megkenést, amit a húsvétkor a Jézus sírjához érkező asszonyok már nem tudtak megtenni.

Kovács Gyula, lelkészértekezleti elnök, margittai lelkipásztor „Az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.” (Mt 18,11) igeverssel köszöntötte a megjelent lelkészeket. Kezdeményezésére egy perc néma csenddel adóztunk eltávozott szolgatársunk, Székely Lajos nyugalmazott érszőllősi lelkipásztor emléke előtt. 


Az értekezlet előadását Kerekes József, Nagyvárad-rogériuszi református lelkipásztor tartotta „Az iszlám” címmel. A migrációval kapcsolatban nagyon is aktuálissá vált kérdést kellő távolságtartással és érdekfeszítően járta körül. Az előadásban az iszlám (odaadás, belenyugvás, békesség=salam) alapítójának, Mohamednek az életrajzáról és tanításairól hallhattunk. Arról, hogyan vált a „nincs más isten, csak Allah” és a társadalmi igazságosság Mohamed és az iszlám fő eszméivé; hogyan keletkezett az iszlám szent könyve, a Korán; hogyan írja felül Mohamed mekkai, toleránsabb tanításait medinai, radikálisabb nézetei. Az iszlám két fő ága, a 80%-ot kitevő szunniták és a 20%-ot kitevő síiták irányzata mellett hallhattunk a radikálisabb vahabiták, a keresztény és muszlim elemeket ötvöző alaviták, valamint a miszticizmust képviselő szufisták tanításáról is. Végül a keresztény tanok és az iszlám tanításának ellentéteit ismerhettük meg dr. Rashwan Mohamed, Magyarországon élő, egyiptomi származású vallásfilozófus párhuzamba állítása révén. 


Az értekezleti és lelkész-továbbképzési tudnivalók ismertetését követően került sor az egyházmegye lelkészi közösségében először részt vevő, nemrég megválasztott Gecse Tamás értarcsai lelkipásztor köszöntésére és bemutatkozására, valamint Bozsoky Jonathán székelyhídi segédlelkész kiköszönésére, aki a magyarországi Kokad gyülekezetébe kapott kinevezést. Isten áldása legyen szolgatársaink életén, szolgálatán, családján és gyülekezetén! 

Ezúton is köszönetet mondunk Futó Ferenc házigazda lelkipásztornak és az érolaszi gyülekezetnek, asszonytestvéreknek, hogy nemcsak helyet biztosítottak az értekezlet számára, hanem gazdag ebéddel is vendégül láttak bennünket. Isten gazdag áldása legyen a gyülekezeten, lelkipásztorán és családján!

Oroszi Kálmán,
érseléndi lelkipásztor


2017. április 5., szerda

Református Érmellék 2017/4


Megjelent a Református Érmellék 2017. évi áprilisi száma.
Megrendelhető és megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

A tartalomból:

Sola Scriptura
  • A hónap igéje
Örök reformáció
  • Reformációi fogalomtár (4. rész)
  • Reformációi színes ablak (4. rész)
  • Az előreformátorok Bibliája (3. rész) 
  • 96 tétel az egyház jövőjéről (4. feladat)
Olvasó
  • A tökéletes lelkész
  • A fává nőtt szemtanú (novella)
  • In memoriam Székely Lajos (1933‑2017)
ÉRDA
  • Vendégek a micskei Sámuel Bentlakásban
Gyülekezeti hírek
  • Imahét Érmihályfalván
  • Az Érseléndi Egyházközség képes története
  • Toronysisakcsere Poklostelken