2017. március 20., hétfő

In memoriam Székely Lajos (1933-2017)


„A királyok Királya vár ránk békét adón, / A könny után hozsánna: kereszt után a trón.” (385. Halleluja-ének)

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2Tim 4,7)

Fájó szívvel, de Isten akaratába megnyugodva tudatjuk, hogy az Érszőllősi Református Gyülekezet egykori lelkipásztora,
 

Székely Lajos
 
nyugalmazott lelkipásztor

2017. március 13-án, életének 84. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Temetése 2017. március 18-án, szombaton volt az érszőllősi ravatalozó kápolnától.

Isten vigasztalja gyászoló szeretteit.

***

Köszönetet mondunk a család nevében mindazoknak, akik a gyászistentiszteleten való jelenlétükkel adóztak Székely Lajos, nyugalmazott lelkipásztor emlékének és fejezték ki együttérzésüket a gyászolókkal. Isten vigasztaló Igéje a Római levél 8. részének 35-39. verseiből szólt. Lelkipásztor testvérünknek a megpróbáltatásokban diadalmas élete bizonyságtétel Isten megtartó szeretetének hatalmáról. Az alábbiakban közreadjuk a temetésen elhangzott nekrológot és búcsúztatót.


Nekrológ és búcsúztató


Székely Lajos a Szatmár megyei Érszentkirály községben született, 1933. június 23-án. A hétosztályos elemi iskola befejezése után a zilahi Wesselényi Kollégiumban tanult tovább, itt érettségizett 1953-ban.

Középiskolai tanulmányai végeztével felvételt nyert a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. 1959. március 14-én, utolsó éves teológiai hallgatóként, négy rendszerellenes vers másolatának birtoklása miatt a Securitate letartóztatta. A kolozsvári Törvényszék hét év szabadságvesztésre ítélte. Öt évet töltött börtönben, ártatlanul meghurcolva, majd 1964-ben, az általános amnesztia alkalmával szabadult. A börtönévek után sem torpant meg, erőt merített, hogy célját, a Teológia befejezését elérhesse.

1968-ban házasságot kötött Kelemen Erzsébettel, akivel ötven éves házassági évfordulót ünnepelhettek volna a közeljövőben, tisztességben és szeretetteljes együttlétben. Házasságuk gyümölcseként született meg lányuk, Ildikó, 1970-ben, aki Fángli Istvánnal kötött házasságot, és két unokával örvendeztették meg a nagyszülőket: Mátyással és Henriettával.

Nagy munkabírással és munkaszeretettel 14 évet dolgozott kőművesként egy építkezési vállalatnál. Lelkészi tanulmányait 1979-ben folytathatta, miután minisztériumi engedélyt kapott, és 1980-ban fejezte be. Érszőllősre kapott kinevezést, ahol nyugdíjba vonulásáig 22 évet és két hónapot szolgált. Korábbi leírásában így fogalmazott ezekről az évekről: „Szerettem az érszőllősi református gyülekezetet, mert tagjai jó lelkűek és megértőek voltak.”

Derűsen, békésen, nagy türelemmel és szeretettel fordult embertársai felé, szolgálatában a közösséggel való foglalkozás éltette. Amíg ereje engedte, aktívan és kitartóan szolgált az érszőllősi dalárdában, és vett részt a nyugdíjas lelkészek nagyváradi bibliaóráján. Nagyra értékelte azt az elismerést, hogy 2012. augusztus 23-án Érszőllős díszpolgárává avatták.

Megbízható, segítőkész emberként igyekezett mindenhol helytállni. Mindvégig tiszta elmével, olykor a világirodalom rímeivel derítette jókedvre a körülötte élő embereket, akik betegsége alatt is megbecsüléssel és gondviseléssel fordultak felé. Szerettei aggódva vettek tudomást egyre súlyosbodó betegségéről, de bizakodva reménykedtek a gyógyulásában. Fáradhatatlanul vették körül felesége és leánya mellett egy kedves, segítőkész szomszédasszony is.

Ha tehette volna, Székely Lajos atyánkfia maga személyesen vett volna búcsút mindenkitől, de most ravatalánál tőle búcsúznak felesége, leánya, veje, unokái, testvérei, magyarországi rokonai, egykori lelkésztársai, kollégái, a református dalárda tagjai, kórustársai, barátai, jó szomszédjai, egykori gyülekezeteinek, Érszőllősnek és Szolnokházának tagjai, a helybeli más felekezetű gyülekezeti tagok és a végtisztességet tévő gyülekezet.

Méltóságteljesen, panaszmentesen viselte végig az élete megpróbáltatásait. Szerény, csendes, becsületes életet élt, és ezeket a maradandó, követésre méltó értékeket hagyja hátra az utána jövő nemzedékeknek. Leomló porsátorát az érszőllősi temetőkert fogadja be a boldog feltámadás reménysége alatt. Emléke legyen mindvégig áldott a szívünkben.

Illyés Tamás, 
érszőllősi lelkipásztor