2017. február 4., szombat

In memoriam dr. Kürti László




Az elmaradt fogfehérítés – Dr. Kürti László emlékére

Hatodikos kisdiák ül egy fogászati rendelő zord várótermében. Rettenetesen fáj a foga, s életében először jár fogorvosnál. Megszeppen, amikor nyílik a rendelő ajtaja, s egy magas, derék, fehérköpenyes doktorbácsi szól ki érdes, mégis szelíd hangon, mosolyogva: „-Gyere legény! Te következel!” S a kedves, mosolygós, mégis tekintélyt parancsoló, őszes hajú, fehér köpenyes fogorvos láttán felbátorodik a kisdiák és már nem is fél annyira. Kedves szavak, vizsgálat, kezelés, a kisdiák félelme pedig a fájdalommal együtt elmúlik. Még néhány alkalom, kezelés és rutinellenőrzés után, a doktorbácsi megkérdezte az immár cseperedő diákot, hogy van-e még valami pansza, mire a diák annyit válaszolt, hogy fogfehérítést szeretne. Erre a doktorbácsi nevetve megveregette a diák vállát és azt válaszolta: „Arra semmi szükséged fiam. Majd, ha már tévében szerepelsz, akkor megcsináljuk!”

Valahogy így kezdődött az ismeretségem Dr. Kürti László fogorvossal, hiszen Róla van szó a fenti kis történetben. A megszeppent kisdiák, pedig alulírott.

Így ismertette meg magát a Nagyzerénden született Kürti László fogorvos a páciensekkel, s immár 50 esztendeje annak, hogy friss diplomás fogorvosként elmargittaiasodott. És az ismertséget elismertség is követte. Ehhez azonban kellett az a kimagasló szakmai tudás, amelyről Dr. Kürti László közel 50 évig végzett munkája alatt bizonyságott tett. Nemcsak a rendelőből, fehér köpenyben ismerhették meg Őt a margittaiak, hanem a közéletből is. Társasági ember volt, s a rendszerváltás után kivette részét a város és környéke kulturális életéből is. Elnöke lett a margittai RMDSZ-nek, s ezidáig Ő töltötte be a leghoszabb ideig ezt a tisztséget, mintegy 13 esztendőn keresztül. Nemcsak a magyarságot szolgálta, hanem Istenét és egyházát is, hiszen főgondnoka volt nemcsak a margittai Református Egyházközségnek, hanem az Érmelléki Református Egyházmegyének is. Mindemellett ismerhettük Őt, mint nevettető színjátszót, hiszen oszlopos tagja és rendkívüli érzékkel megáldott egyénisége volt a város magyar színjátszócsoportjának is.

Fehér köpeny, egyház és színpad. Komolyság, egy tekintélyt parancsoló, szigorú, mégis vidám, társasági EMBER, aki nem vetette meg a társaságot, a bort és a nótát. Nagy műveltségének bizonyítéka az a sokszor elmondott, ékesen megfogalmazott beszéd, amit számtalanszor hallhattunk tőle az Isten házában, de akár a színpadon vagy egy-egy megemlékezésen. Senki nem tudott úgy nekrológot írni a város nagyjairól, mint Ő. Írásaiban mindig benne volt a magas szintű irodalmi nyelv, a barátság, de a keserűség és öröm egyszerre. Most, amikor róla írok, újra elolvasom azokat a nekrológokat, amelyeket Ő írt pályatársairól a Margitta és Vidéke lapban, Jagamos doktorról, a jóbarátról Dr. Nagy Kálmánról és a mindenki főnökéről, Pop Mircea orvos-igazgatóról.

Drága Doktor Úr! Most, amikor Önre emlékezünk, kérem nézze el nekem, hogy nem tudok olyan magas szinten írni, mint ahogyan Ön tette ezt. Cserébe ígérem, hogy énis elnézem Önnek, hogy az a beígért fogfehérítés elmaradt (immár örökre).

Tőtős Norbert