2017. február 17., péntek

Imahét Székelyhídon

„Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14)

 
Híd-építők

Az Istennel és egymással való megbékélés jegyében kezdtük meg az Egyetemes imahetet a székelyhídi református templomban, 2017. január 29-én. Oroszi Magda, érkeserűi lelkésznő hirdette közöttünk az imahét kezdő alkalmán Isten Igéjét, s bár az akadozó fűtés miatt eléggé hideg volt a templomban, a bizonyságtevés melegítette a lelkeket. A Jn 15,13-17-re épített igehirdetés az igaz szeretet ismérvét tárta elénk, valamint a Krisztus-követők életében megmutatkozó lelki gyümölcstermés áldásait. Az igei szolgálat után az érkeserűi egyházközség kórusa örvendeztette meg a híveket szép, kifinomult éneklésükkel. 

 
Az érkeserűi kórus
 

A vendég és házigazda kórusok

Hétfő este Pál László, az alig fél éve Paptamásiba kerülő lelkipásztor érkezett szolgálattevésre a gyülekezetbe. Ekkorra már még nagyobb hideg szorult be a templom falai közé. A 2Kor 5,15 alapján egyértelmű útbaigazítást kaptunk, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem Annak, aki meghalt érettünk, azaz Jézus Krisztusnak. A szolgálat megköszönése után gyülekezetünk „Híd-építők” dicsőítő kórusa szolgált. 

Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) Ezen Ige alapján nyitogatta az Úr lelki szemeinket kedd este, Darabont Tibor, ottományi lelkipásztor igei szolgálata által. Az estét ikéseink énekei tették színesebbé. 



Az ifjúsági énekkar

Hányféle Krisztus-követő van? Erre a fontos kérdésre kapták meg mindazok a választ, akik az otthon melege és kényelme helyett eljöttek szerda este az Úr házába. A Lk 9,57‑62–ben háromféle embertípust állított elénk az Ige, s minden jelenlévő szembesülhetett Jézus hívásával és a hívást visszautasító emberi kifogásokkal. Árus Csongor László, hegyközszentmiklósi lelkipásztor nyomatékossá tette Jézus szavait: „aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Ezen az estén gyülekezetünk konfirmandusai szavaltak és énekeltek.

A Tasnád melletti Magyarcsaholyból érkezett a csütörtök esti szolgálattevő, Nagy Róbert András személyében, aki Ez 36,25‑27 igeversek alapján hirdette Istenünk bennünket megújító tervét, mely szerint eltávolítja testünkből a kőszívet, és helyette új, érző, hús-szívet ad az embernek. Az est folyamán gyülekezetünk „Halleluja” kórusa szolgált.

A szomszéd településről, Érolasziból érkezett közénk péntek este Futó Ferenc lelkipásztor, aki szintén hangsúlyozta az imahét vezérgondolatát, miszerint Isten megbékéltetett minket önmagával, Jézus által. A békétlenség nagymértékben befolyásolja az ember életét. Ha békétlen a szív, és nem tud megbocsájtani, akkor ez a lelkiállapot kihat az ember családi és közösségi életére. A bizonyságtevés után, a kissé felmelegedett templomban énektanulással tettük gazdagabbá esténket.

Miután Isten megbékélt egyszülött Fia által az emberrel, felelősségteljes és áldott megbízatást kaptunk mindnyájan: a békéltetés szolgálatát kell végeznünk szüntelenül – hangzott a szószékről Balázsné Kiss Csilla, érmihályfalvi lelkésznő ajkáról. Szolgálattevésre szólította fel jelenlevő gyermekeit is, akik énekléssel és imádsággal simultak bele az igei gondolatokba. A „Halleluja” kórus szép énekei és szavalatok tették meghittebbé együttlétünket. 

 
A Halleluja-kórus

Vasárnap délelőtt, február 5-én, Veres-Kovács Attila, a Nagyvárad-olaszi gyülekezet lelkipásztora zárta imahetünket, aki az Istennel való megbékélés szükségességét hirdette. Igehirdetése összegezte az egész imahét tartalmát és gondolatát. A megbékélésről nem elég csak hallani, arra törekedni kell! Hisszük, hogy ez így is lesz! Az idei imahetet a „Híd-építők” szolgálata zárta.

Áldjuk az Urat, hogy kegyelme által napról-napra gazdagabbá tett bennünket, és imádkozunk azért, hogy az Ő Igéje ne szóljon hiába!

Hálás szívvel köszönjük a lelkipásztoroknak az igei szolgálatot, a kórusok, ikések, kátésok énekeit, a szavalók bizonyságtevéseit, az imahét lebonyolításához nyújtott bármilyen jellegű segítséget, a hideg miatt otthon maradók imádságát. Isten áldása legyen mindnyájuk életén!


Rákosi Jenő, lelkész-esperes