2017. február 28., kedd

Imahét Érmihályfalván


„Bizony, bizony mondom néktek, aki nem születik víztől és Lélektől, nem láthatja meg az Isten országát… szükség néktek újonnan születnetek.” (Jn 3,3.7)




Ez az igevers számunka sokatmondó, hisz nem csak imahéten, hanem a 2017. januári közgyűlésen is elhangzott az érmihályfalvai templomban, mint gyülekezetünk Reformáció évének vezérigéje. 





A honfoglaláskor Turul nemzetsége lakta be ezt az érmelléki települést, 1270-ben említették először írásos dokumentumban Nagymihályfalvát. A mostani templom-domb már akkor is templom-domb volt, hisz 1284-ből való az akkori templom leírása is. Alapos kutatások szerint csak magyar lakosság élt a reformáció terjedésekor és 1542-ben, 475 éve, minden itt élő magyar az evangélium szerint reformált hitet kezdte el vallani. A közel 750 éves magyar szellemiséghez és a 450 éves református gyökerekhez illeszkedett az idei imahét is. 


Német protestáns testvéreink programja értünk szólt és minket szólított meg, hogy lelkiekben a Lélek által újjászülessünk és meglássuk újra nem csak a kézzel csinált templomot, hanem Isten országát is. Újra nekünk szólt az Ige, hogy ne csak meglássuk új szívvel Isten munkáját értünk, bennünk és közöttünk, hanem azért is, hogy Isten munkatársaiként és kiválasztott tanítványaiként építsük is az Ő országát, mindnyájunk mindenki felé vállalja fel és végezze az Isten megbékélésről szóló örömhír továbbítását. 


Köszönet a szervezőknek azért, hogy a reformáció évfordulóján Károlyi Gáspár bibliafordító szűkebb és tágabb szülőhelyéről érkezett lelkipásztorok és népes énekkarok hirdették az Igét prózában, versben, kórusénekben. Gyönyörködhettünk a helyi énekkarok, fiatalok szolgálatában is, igazi családként voltunk együtt február első hetében. 


Remélem az idén a továbbiakban is, alkalomról alkalomra megtapasztaljuk, mint Krisztus református gyülekezete, hogy az Ige által formálódunk az Isten képviseletére, hogy a békesség forrása Isten maga, aki Krisztus által megbékélt velünk és 500 év után is meg akar szentelni minket, megbékéltet minket egymással, hogy ezért is egyedül Istené legyen a dicsőség. Még kedvesebb és sokatmondóbb lett számomra köszönésünk „Békesség Istentől”, ezután még tudatosabban köszönök ezzel az ősi erdélyi szókapcsolattal.

Vagyon Ilona, 
nőszövetségi titkár 

2017. február 21., kedd

Ajándékok még karácsony után is


 
Kedves hollandiai támogatóink, a Hulp Oost-Europa Alapítvány jóvoltából az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) által támogatott családok gyerekei értékes könyveket vehettek kézbe még a karácsonyi ünnepek előtt. Összesen 116 gyerek kapott ajándékkönyvet. 


Január-február hónapban szétosztásra kerültek a decemberben kapott ruhaadományok is, melyeket eddig kb. 25 családnak vittem ki. Ehhez hozzájárultak még az ajándék cipős dobozok, melyeket ugyancsak karácsony előtt kaptunk Debrecenből a Magyar Református Szeretetszolgálat jóvoltából. 


Isten gazdag áldása legyen minden jókedvű támogatónk és adakozónk életén!

Köszönettel,

Balla Júlia, 
egyházmegyei diakónus

Megemlékezés Vedresábrányban


Január utolsó vasárnapján, 29-én, istentiszteletre hívogattak bennünket templomunk harangjai. Együtt figyeltünk ezen a napon Istenünk szavára, amely Lukács evangéliumából szólt hozzánk, a naini özvegy fiának feltámasztásáról. Hallhattuk a bátorítást, hogy Istennek semmi sem lehetetlen, mert ő megadja azt, amire szükségünk van. Ő sohasem késlekedik, hanem időben érkezik, és cselekszik az életünkben.

Az igehirdetést követően megemlékeztünk a 100 évvel korábban Vedresábrányban született Kiss Sándor atyánkfiáról. Ezen az alkalmon a gyülekezet tagjain kívül részt vett, néhai Kiss Sándor fia, Károly, aki Nagyváradról érkezett közénk.

Megemlékezésünk rendjén a lelkipásztor röviden ismertette Kiss Sándor életrajzát, mindazt, ami jellemezte néhai testvérünk életét és munkásságát. Ezt követően pedig felkérte Kiss Károlyt, hogy emlékezzen meg édesapjáról. Egy személyes hangvételű bizonyságtételben beszélt édesapjáról, azokról a megpróbáltatásokról, amelyek az egész család életét megbélyegezték. Nagyon sok nehézség, nagyok sok megpróbáltatás jellemezte életüket, de mindenért hálát tudtak adni, mert érezték, hogy általa az Isten erősíti és formálja őket. Érzékeltette a gyülekezettel, hogy ez az alkalom nagyon sok áldást jelentett a számára, és a megemlékezés által a család életében is sok minden helyre került.

A megemlékezést követően Kiss Károly elszavalta közöttünk egyik saját versét, és bemutatta a gyülekezet előtt a második verses kötetét, amely mindenki számára megvásárolható. Egy személyes hitvallás ennek a könyvnek minden egyes verse, minden egyes bizonyságtétele, amely Krisztus hatalmas áldozatáról vall. Erre utal már a kötet címe is: Ki néked Jézus? 

Végezetül a Református Érmellékben is megjelent, Öt kis papírharang című költemény hangzott el, amely méltó befejezése volt együttlétünknek.

Hálát adunk a mennyei édes Atyánknak Kiss Sándor életéért és munkásságáért, és ezért az áldásos találkozásért, amelyet megadott nekünk ezen a csodás januári vasárnapon.

Botos Júlia,
vedresábrányi lelkipásztor 




2017. február 17., péntek

Református Érmellék 2017/2

 
Megjelent a Református Érmellék 2017. évi februári száma. 
Megrendelhető és megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

A tartalomból:

Egyetemes imahét
  • Bevezetés a 2017-es imahét témájába

Sola Scriptura
  • Reményik Sándor: Békesség Istentől
  • A hónap igéje
 Örök reformáció
  • Reformációi fogalomtár (2. rész)
  • Reformációi színes ablak (2. rész)
  • 96 tétel az egyház jövőjéről (2. feladat)
  • Az előreformátorok Bibliája (1. rész)
 Olvasó
  • A reformáció 500 éves évfordulójára (1. rész)
  • Bessenyei István: Emlékezés (8. rész)
 ÉRDA
  • Karácsony a micskei Sámuel-Házban
  • Foglalkozások fogyatékkal élőkkel
 Gyülekezeti hírek
  • Fűtéshálózat a szentmiklósi templomban
  • Idősek vasárnapja Székelyhídon
  • Jótékonysági zenés istentisztelet Székelyhídon
  • Érmelléki betlehemesek

Imahét - Házasság - Móka. Imahét Érkeserűben



Az imahétre való készülődés mindig különösen jó érzéssel tölti el gyülekezeti tagjainkat, hiszen őszinte szívvel várják az éppen aktuális téma igei magyarázatát, és asszonyaink lelkesen készülnek a vendég igehirdetők kedvébe járni finomabbnál finomabb ünnepi ételekkel – cserébe a lelki táplálékért. 


Így történt ez idén is febr. 5-12. között az érkeserűi gyülekezetben, ahol ebben az évben a helyi lelkipásztornőn kívül Balla Tibor érábrányi, Rákosi Jenő székelyhídi, Székely István asszonyvásári, Bodnár Lajos éradonyi, Ledán István érköbölkúti lelkipásztorok hirdették az igét vasárnaptól péntekig. 


Az imahét mottójához igazodva: Megbékélés – Krisztus szorongató szeretete, minden lelkipásztor az aktuális napi üzenetet hozta el hozzánk, hogy megérthessük: áldozat nélkül nincs igazi szeretet. Felhívták a figyelmünket arra, hogy ne önmagunknak éljünk, hogy az Úr nem a külső megjelenésre tekint, hanem arra, ami a szívben van. Éppen ezért a régi dolgokat, bűnöket, melyek megmerevítik az életünket, azokat el kell hagynunk, és kérnünk kell az új szívet Istentől, mely képes lesz neki szolgálni. Csak az ilyen újjászületett ember képes megbékélni önmagával, embertársaival és Istennel – aki nekünk a békéltetés szolgálatát adta ebben a világban. 


Mivel Krisztus szeretete naponta arra ösztönöz bennünket, hogy szeressünk és békességet teremtsünk – a presbitériummal egyetértésben arra jutottunk, hogy erre a legjobb „gyakorlópálya” a házasság. Éppen ezért már Karácsony előtt eldöntöttük (az imaheti téma ismeretében), hogy ebben az évben az imahét szombati alkalmával, első ízben csatlakozunk mi is a Házasság hete elnevezésű programhoz melynek mottója ebben az évben a Veled kiteljesedve címet viseli. Erre a különleges alkalomra meghívókat juttattunk el a gyülekezet tagjaihoz, hívogatva őket az Ige hamisítatlan forrásához, hogy együtt elevenítsük fel a jó házasságról szóló ismereteinket. Hogy milyen fontos a családban az Istenbe vetett hit; a szolgálatkészség; a házastársak meghitt kapcsolatának elmélyítése; az egymásra szánt idő, melyben alkalmam van meghallgatni a társam minden örömét és gondját; a helyes kommunikáció, amikor elismerő szavakkal fejezhetem ki tiszteletemet és megbecsülésemet a másik iránt; és mindezeken túl elkötelezett szeretetemet és hűségemet bizonyíthatom. 


 
Szombat este a kultúrotthonban gyűltünk össze mintegy 120-an, amikor együtt hallgathattuk Illyés Zsuzsa szolnokházi lelkipásztornő áhítatát a bűneset történetéről, majd Illyés Tamás érszőllősi lelkipásztor szépen felépített, könnyen érthető, önismeretre és a másik nem sajátosságainak ismeretére tanító és elgondolkoztató vetített képes előadását hallgathattuk meg, melynek címe: „Szükségletek és elvárások a házasságban” volt. 


Miután előadónk felvázolta a házasfelek alapvető fiziológiai és lelki szükségleteit, beszélt azokról az irreális, „káros” elvárásokról is melyek válságba sodorhatják a házasságot. Felvázolt előttünk egy 7 lépcsős lejtőt, melyről a végén kimondtuk, hogy fontos már az első lépcsőfokoknál észrevenni, ha gond van a kapcsolatunkban, és segítségül hívni Istent, aki minden szükségünket teljességgel betöltheti, illetve keresni azoknak az embereknek a segítségét, akik átsegíthetnek minket a válságon; hogy a lejtőn megállhassunk, és ne hagyjuk elveszni a kapcsolatot. Ám ehhez minden esetben személyes döntésünkre, és igen sok munkára, áldozatra van szükség a házasságban, hogy hívő emberekként őszintén kimondhassuk: Házasságban élni jó! Ahol a társak nem ellenfelek, hanem a saját szerepüket betöltve képesek a társ életét kiegészíteni, teljessé tenni. Mert Pálhegyi Ferencet idézve a „házasság hasonlít a cipzárhoz: az egyik félnek csak a másikkal együtt van értelme.” Élő hitre és elkötelezett szeretetkapcsolatra van szükség ahhoz, hogy ez a „cipzár” az évek alatt ne nyíljon szét, hanem jól zárjon! Ahol gondok vannak a házasságban, ott jó, ha úgy kezeljük a krízist, mint esélyt valami újra! Soha nincs végleg elrontott élet! Oroszi Magda helyi lelkipásztor hívta fel a házaspárok figyelmét arra, hogy a keleti nők nem fejtik vissza a szőnyeget, amikor rájönnek, hogy elvétették a mintát, hanem úgy folytatják, hogy a hibát felhasználva, azt beépítve alakítják a további rajzolatot! Isten sem a múltbéli állapotot hozza vissza, hanem a bűneinket, tévedéseinket figyelembe véve formálja tovább az életünket – újjá teremt! Isten végtelenül irgalmas, megbocsátó, gyógyító, megmentő, megújító szeretetére mindnyájunknak szüksége van!

A vendégelőadó szerint igazából a házasságnak a 3 H vitaminra van szüksége: HIT, HŰSÉG, HUMOR! 


E frappáns összegzés után az áhítatot és a tartalmas előadást méltó módon követte a közös tortázás és az érmihályfalvi Móka Színjátszó Kör humoros, vidám előadása az est zárásaképpen. 


Gyülekezeti tagjaink visszajelzései alapján örömmel írom, hogy egy felejthetetlen, tartalmas imahetet zártunk. Ha Isten is úgy akarja, és élünk – jövőre is örömmel csatlakozunk mind az Egyetemes imahét, mind a Házasság hete programjaihoz.

Az Úr áldása kísérje az elhangzottakat, hogy azok beépülhessenek életünkbe. Az Övé dicséret és dicsőség mindenért!

Oroszi Magda, érkeserűi lelkipásztor

Imahét Székelyhídon

„Krisztus szeretete szorongat minket” (2Kor 5,14)

 
Híd-építők

Az Istennel és egymással való megbékélés jegyében kezdtük meg az Egyetemes imahetet a székelyhídi református templomban, 2017. január 29-én. Oroszi Magda, érkeserűi lelkésznő hirdette közöttünk az imahét kezdő alkalmán Isten Igéjét, s bár az akadozó fűtés miatt eléggé hideg volt a templomban, a bizonyságtevés melegítette a lelkeket. A Jn 15,13-17-re épített igehirdetés az igaz szeretet ismérvét tárta elénk, valamint a Krisztus-követők életében megmutatkozó lelki gyümölcstermés áldásait. Az igei szolgálat után az érkeserűi egyházközség kórusa örvendeztette meg a híveket szép, kifinomult éneklésükkel. 

 
Az érkeserűi kórus
 

A vendég és házigazda kórusok

Hétfő este Pál László, az alig fél éve Paptamásiba kerülő lelkipásztor érkezett szolgálattevésre a gyülekezetbe. Ekkorra már még nagyobb hideg szorult be a templom falai közé. A 2Kor 5,15 alapján egyértelmű útbaigazítást kaptunk, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem Annak, aki meghalt érettünk, azaz Jézus Krisztusnak. A szolgálat megköszönése után gyülekezetünk „Híd-építők” dicsőítő kórusa szolgált. 

Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) Ezen Ige alapján nyitogatta az Úr lelki szemeinket kedd este, Darabont Tibor, ottományi lelkipásztor igei szolgálata által. Az estét ikéseink énekei tették színesebbé. 



Az ifjúsági énekkar

Hányféle Krisztus-követő van? Erre a fontos kérdésre kapták meg mindazok a választ, akik az otthon melege és kényelme helyett eljöttek szerda este az Úr házába. A Lk 9,57‑62–ben háromféle embertípust állított elénk az Ige, s minden jelenlévő szembesülhetett Jézus hívásával és a hívást visszautasító emberi kifogásokkal. Árus Csongor László, hegyközszentmiklósi lelkipásztor nyomatékossá tette Jézus szavait: „aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Ezen az estén gyülekezetünk konfirmandusai szavaltak és énekeltek.

A Tasnád melletti Magyarcsaholyból érkezett a csütörtök esti szolgálattevő, Nagy Róbert András személyében, aki Ez 36,25‑27 igeversek alapján hirdette Istenünk bennünket megújító tervét, mely szerint eltávolítja testünkből a kőszívet, és helyette új, érző, hús-szívet ad az embernek. Az est folyamán gyülekezetünk „Halleluja” kórusa szolgált.

A szomszéd településről, Érolasziból érkezett közénk péntek este Futó Ferenc lelkipásztor, aki szintén hangsúlyozta az imahét vezérgondolatát, miszerint Isten megbékéltetett minket önmagával, Jézus által. A békétlenség nagymértékben befolyásolja az ember életét. Ha békétlen a szív, és nem tud megbocsájtani, akkor ez a lelkiállapot kihat az ember családi és közösségi életére. A bizonyságtevés után, a kissé felmelegedett templomban énektanulással tettük gazdagabbá esténket.

Miután Isten megbékélt egyszülött Fia által az emberrel, felelősségteljes és áldott megbízatást kaptunk mindnyájan: a békéltetés szolgálatát kell végeznünk szüntelenül – hangzott a szószékről Balázsné Kiss Csilla, érmihályfalvi lelkésznő ajkáról. Szolgálattevésre szólította fel jelenlevő gyermekeit is, akik énekléssel és imádsággal simultak bele az igei gondolatokba. A „Halleluja” kórus szép énekei és szavalatok tették meghittebbé együttlétünket. 

 
A Halleluja-kórus

Vasárnap délelőtt, február 5-én, Veres-Kovács Attila, a Nagyvárad-olaszi gyülekezet lelkipásztora zárta imahetünket, aki az Istennel való megbékélés szükségességét hirdette. Igehirdetése összegezte az egész imahét tartalmát és gondolatát. A megbékélésről nem elég csak hallani, arra törekedni kell! Hisszük, hogy ez így is lesz! Az idei imahetet a „Híd-építők” szolgálata zárta.

Áldjuk az Urat, hogy kegyelme által napról-napra gazdagabbá tett bennünket, és imádkozunk azért, hogy az Ő Igéje ne szóljon hiába!

Hálás szívvel köszönjük a lelkipásztoroknak az igei szolgálatot, a kórusok, ikések, kátésok énekeit, a szavalók bizonyságtevéseit, az imahét lebonyolításához nyújtott bármilyen jellegű segítséget, a hideg miatt otthon maradók imádságát. Isten áldása legyen mindnyájuk életén!


Rákosi Jenő, lelkész-esperes

2017. február 4., szombat

In memoriam dr. Kürti László




Az elmaradt fogfehérítés – Dr. Kürti László emlékére

Hatodikos kisdiák ül egy fogászati rendelő zord várótermében. Rettenetesen fáj a foga, s életében először jár fogorvosnál. Megszeppen, amikor nyílik a rendelő ajtaja, s egy magas, derék, fehérköpenyes doktorbácsi szól ki érdes, mégis szelíd hangon, mosolyogva: „-Gyere legény! Te következel!” S a kedves, mosolygós, mégis tekintélyt parancsoló, őszes hajú, fehér köpenyes fogorvos láttán felbátorodik a kisdiák és már nem is fél annyira. Kedves szavak, vizsgálat, kezelés, a kisdiák félelme pedig a fájdalommal együtt elmúlik. Még néhány alkalom, kezelés és rutinellenőrzés után, a doktorbácsi megkérdezte az immár cseperedő diákot, hogy van-e még valami pansza, mire a diák annyit válaszolt, hogy fogfehérítést szeretne. Erre a doktorbácsi nevetve megveregette a diák vállát és azt válaszolta: „Arra semmi szükséged fiam. Majd, ha már tévében szerepelsz, akkor megcsináljuk!”

Valahogy így kezdődött az ismeretségem Dr. Kürti László fogorvossal, hiszen Róla van szó a fenti kis történetben. A megszeppent kisdiák, pedig alulírott.

Így ismertette meg magát a Nagyzerénden született Kürti László fogorvos a páciensekkel, s immár 50 esztendeje annak, hogy friss diplomás fogorvosként elmargittaiasodott. És az ismertséget elismertség is követte. Ehhez azonban kellett az a kimagasló szakmai tudás, amelyről Dr. Kürti László közel 50 évig végzett munkája alatt bizonyságott tett. Nemcsak a rendelőből, fehér köpenyben ismerhették meg Őt a margittaiak, hanem a közéletből is. Társasági ember volt, s a rendszerváltás után kivette részét a város és környéke kulturális életéből is. Elnöke lett a margittai RMDSZ-nek, s ezidáig Ő töltötte be a leghoszabb ideig ezt a tisztséget, mintegy 13 esztendőn keresztül. Nemcsak a magyarságot szolgálta, hanem Istenét és egyházát is, hiszen főgondnoka volt nemcsak a margittai Református Egyházközségnek, hanem az Érmelléki Református Egyházmegyének is. Mindemellett ismerhettük Őt, mint nevettető színjátszót, hiszen oszlopos tagja és rendkívüli érzékkel megáldott egyénisége volt a város magyar színjátszócsoportjának is.

Fehér köpeny, egyház és színpad. Komolyság, egy tekintélyt parancsoló, szigorú, mégis vidám, társasági EMBER, aki nem vetette meg a társaságot, a bort és a nótát. Nagy műveltségének bizonyítéka az a sokszor elmondott, ékesen megfogalmazott beszéd, amit számtalanszor hallhattunk tőle az Isten házában, de akár a színpadon vagy egy-egy megemlékezésen. Senki nem tudott úgy nekrológot írni a város nagyjairól, mint Ő. Írásaiban mindig benne volt a magas szintű irodalmi nyelv, a barátság, de a keserűség és öröm egyszerre. Most, amikor róla írok, újra elolvasom azokat a nekrológokat, amelyeket Ő írt pályatársairól a Margitta és Vidéke lapban, Jagamos doktorról, a jóbarátról Dr. Nagy Kálmánról és a mindenki főnökéről, Pop Mircea orvos-igazgatóról.

Drága Doktor Úr! Most, amikor Önre emlékezünk, kérem nézze el nekem, hogy nem tudok olyan magas szinten írni, mint ahogyan Ön tette ezt. Cserébe ígérem, hogy énis elnézem Önnek, hogy az a beígért fogfehérítés elmaradt (immár örökre).

Tőtős Norbert