2017. január 21., szombat

Foglalkozások fogyatékkal élőkkel


Apró örömök egy kicsit másképp

 
2016 novemberének utolsó hetében Bara Tünde projektvezető meghívására két székelyhídi szellemi fogyatékkal élő fiatal lánnyal: Hasznosi Tímea és Gacsádi Erika személyében, valamint kísérőikkel ellátogattunk a nagyváradi Keresztyén Diakónia által működtetett „Méhecske” védett műhelybe. E védett műhely fogyatékkal élő fiatalokat foglalkoztat, munkahelyet biztosít, a társadalomba való beilleszkedésüket segíti.

Kissé bizonytalanul, de annál nagyobb kíváncsisággal a szívünkben indultunk el és vártuk a sorstársakkal való találkozást, beszélgetést, barkácsolást. Adventi időszakban lévén az első találkozás alkalmával adventi koszorúkat, kopogtatókat készítettünk. A lányok arcán olvasni lehetett az örömöt, a mindennapi megszokott teendőkből való kiszabadulás örömét, valami új dolognak a kipróbálását és az elkészített munka sikerének az örömét. 
 

Felbátorodva a lehetőségen egy projekt keretén belül minden héten egyszeri alkalommal ellátogattunk a decemberi hónapban, sőt kis csapatunk még bővült is. Rátaláltam a fiatal kiskereki Serbán Edinára, aki kicsi kora óta tolószékben éli napjait, de hála Istennek nagyon áldásosan: iskolába jár, tanul, érettségire készül, sőt mi több egy igazi költővel van dolgunk, hiszen már több mint 400 verset írt és egy verseskötet kiadása az álma.

A német Moers-i Diakónia jóvoltából nem okozott gondot, hogy Edinát tolószékkel Nagyváradra vigyem, mivel olyan speciális autó megvásárlását támogatták, amellyel nagyon könnyen szállítható bárki, aki kerekes székhez kötött. Körünk még mindig bővült Cservid Rebeka, gálospetri fiatal lány személyében, aki hallássérült. Számomra sikert jelentettek ezek az alkalmak, mivel őszintén leírva amennyire tartottam attól, hogy fogyatékos személyekkel útnak induljak, ép annyira nagy lelkesedés töltött el és bátorítást kaptam, hogy igenis nagyon kell a sérült emberekkel foglalkozni; velünk élnek, közénk tartoznak, embertársaink és jobban szeretnek, mint olykor mi. A foglalkozások során sor került verses délelőttre is, amikor tehetséges költőink saját verseiket olvashatták fel, Edina megismerhetett egy sorstársat, aki ugyancsak tolókocsihoz kötött és nagyon sok szép verset írt, könyve is megjelent már. 

 
Áldásokkal tele voltak ezek az alkalmak: az ismerkedések, hallgatva őket, ahogy kérdezgették igaz őszinteséggel és nyíltan egymást arról, hogy ki miért lett olyan, amilyen, hogyan élik mindennapjaikat, mivel küszködnek; a barkácsolások – kipróbálhatták magukat és megtapasztalhatták, hogy igenis van kézügyességük, saját adventi kopogtatót, festett csészét, mézeskalács díszítést, képkeretet készíthettek. 



Mind apró örömök ezek, de a lányok számára hiszem, hogy ennél még többet is jelentett: voltunk bevásárlóközpontban, sikerült eljutni a Nagyvárad központjában felállított vásárra; különös élmény volt Edina számára, hogy élőben korcsolyapályát láthatott, szívből jövő öröm sugárzott arcán, mosolyán. Jó volt megtapasztalni a mindig komoly Tímea őszinte mosolyát is, a játékokban való részvétel örömét. 



Számunkra mindennapi, fel sem tűnő dolgok, pillanatok lehetnek ezek életünkben, de ahogy megtapasztaltam a lányoknak igazi felszabadulást jelentett a szürke hétköznapokból, mindig nagyon várták már a következő hetet, alkalmat, a kiruccanásnak a lehetőségét. Örömük, vidámságuk, szeretetük késztet arra, hogy legyenek az ÉRDA-nál is ilyen alkalmak.

Istennek legyen hála a lehetőségekért.


Balla Júlia, diakónus