2016. december 29., csütörtök

Érmelléki betlehemezők


„Betlehemet hoztunk, társaim kint várnak,
bébocsáttatásra, mert hát nagyon fáznak.
Mit felel, jó gazda, békéredző szónkra,
Bébocsát-é münket keresztyén házába?”

...kérdezték a margittai Horváth János Elméleti Líceum hagyományőrzői, akik december hónap folyamán számos helyre bekopogtattak, hogy a betlehemezés népszokását megelevenítve újra felfedeztessék a karácsonyi ünnep lényegét.

Ötödik éve már, hogy iskolánk, a Horváth János Elméleti Líceum, lelkes diákjaiból alakult Betlehemi Csillagok nevet viselő csapat bekapcsolódott a SzékelyKapuk-ZöldKapuk nemzetközi betlehemezős versenybe.

Azóta minden évben vállaljuk, hogy megtanulunk egy 20-25 perces derűs, néprajzilag is értékes betlehemes játékot, ha lehet, akkor hangszeres kísérettel, pásztortánccal fűszerezve, amit aztán a versenykiírás értelmében, igyekszünk minél több helyen előadni.

A felkészüléssel és előadással járó sok vidám, mulatságos vagy épp felemelő pillanat, a tagok közösséggé formálódásának nagyszerű érzése ösztönzi a fiatalokat, hogy évről-évre jelentkezzenek betlehemezni, a versenyben való részvétel pedig bátorságot ad ahhoz, hogy be merjünk kérezkedni iskolákba, óvodákba, cégekhez, különböző intézményekhez, és ellátogassunk közeli településekre is.

Nagy öröm számomra, hogy a betlehemezni vágyó diákok száma esztendőről – esztendőre növekszik. Lendületük, vidámságuk, tenni akarásuk engem is magával ragad, és bár minden évben megfogadom, hogy ez lesz az utolsó, lelkesedésüket látva mégis mindig belevágok a betanítással, szervezéssel, a tevékenység dokumentálásával járó munkába. Gyanítom, hogy- bár én kezdeményeztem e nagyszerű hagyományőrző versenybe való jelentkezésünket-, az első év óta már nem én, hanem ők visznek engem betlehemezni!

Nem történt ez másként az idén sem: szeptemberben már puhatolóztak, az októberi jelentkezési határidőig összeszedték a csapatot, november elején pedig egyre sűrűbben kérdezgették, hogy mikor kezdjük hát a próbákat?

Szorgalmasan gyakoroltunk, kisiskolások előtt többszöri főpróbát tartottunk, s mire észbe kaptunk, már az Eszterlánc és Napsugár óvoda, hálás kis közönsége előtt találtuk magunkat.

Betlehemeztünk a Szent Antal Idősotthon szépkorú lakóinak, iskolánk diákjainak, városi kórházunk gyermekosztályán, a Sygnus cégnél, a margittai karácsonyi vásáron. 


Mindenhová elmentünk, ahol szeretettel fogadtak bennünket. Annak ellenére, hogy hangsúlyoztuk, mi nem kapni, hanem adni szeretnénk a betlehemezéssel, kedves házigazdáink, a régi szokásnak megfelelően, sehonnan sem engedtek el bennünket üres kézzel. Bőkezű adományaikkal lehetővé tették számunkra, hogy a Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi Gyermek Jézus Otthonába ne csak betlehemezéssel, de adományokkal is érkezhessünk, és hogy eljussunk a Margitta környéki települések iskoláiba, polgármesteri hivatalaiba, templomaiba is.

Így történt, hogy az előző évekhez hasonlóan betlehemezhettünk Monospetriben, Bogyoszlóban, Magyarkécen, Érszőllősön, Hegyközszentmiklóson, Székelyhídon. Jókedvűen utaztunk egyik településről a másikra, csodálva a téli, zúzmarás erdőket, fákat, a porka hóval borított domboldalakat. Igazi karácsonyi hangulat töltött el bennünket, amit csak fokozott a közönség felénk áradó szeretete.

Boldogan jártunk a Megváltó születésének örömhírével, hála legyen az Úrnak, aki erőt és lehetőséget adott hozzá!

„Gazduram, köszönjük, hogy bébocsátottak,
Kicsi Jézuskának amért szállást adtak.
Szíves ajándékuk köszönjük meg végre,
Adjon a jó Isten ezer annyit érte!”

Bordás Mária 

(Megjelenés előtt a Református Érmellék 2017. februári számában. )