2016. december 29., csütörtök

Érmelléki betlehemezők


„Betlehemet hoztunk, társaim kint várnak,
bébocsáttatásra, mert hát nagyon fáznak.
Mit felel, jó gazda, békéredző szónkra,
Bébocsát-é münket keresztyén házába?”

...kérdezték a margittai Horváth János Elméleti Líceum hagyományőrzői, akik december hónap folyamán számos helyre bekopogtattak, hogy a betlehemezés népszokását megelevenítve újra felfedeztessék a karácsonyi ünnep lényegét.

Ötödik éve már, hogy iskolánk, a Horváth János Elméleti Líceum, lelkes diákjaiból alakult Betlehemi Csillagok nevet viselő csapat bekapcsolódott a SzékelyKapuk-ZöldKapuk nemzetközi betlehemezős versenybe.

Azóta minden évben vállaljuk, hogy megtanulunk egy 20-25 perces derűs, néprajzilag is értékes betlehemes játékot, ha lehet, akkor hangszeres kísérettel, pásztortánccal fűszerezve, amit aztán a versenykiírás értelmében, igyekszünk minél több helyen előadni.

A felkészüléssel és előadással járó sok vidám, mulatságos vagy épp felemelő pillanat, a tagok közösséggé formálódásának nagyszerű érzése ösztönzi a fiatalokat, hogy évről-évre jelentkezzenek betlehemezni, a versenyben való részvétel pedig bátorságot ad ahhoz, hogy be merjünk kérezkedni iskolákba, óvodákba, cégekhez, különböző intézményekhez, és ellátogassunk közeli településekre is.

Nagy öröm számomra, hogy a betlehemezni vágyó diákok száma esztendőről – esztendőre növekszik. Lendületük, vidámságuk, tenni akarásuk engem is magával ragad, és bár minden évben megfogadom, hogy ez lesz az utolsó, lelkesedésüket látva mégis mindig belevágok a betanítással, szervezéssel, a tevékenység dokumentálásával járó munkába. Gyanítom, hogy- bár én kezdeményeztem e nagyszerű hagyományőrző versenybe való jelentkezésünket-, az első év óta már nem én, hanem ők visznek engem betlehemezni!

Nem történt ez másként az idén sem: szeptemberben már puhatolóztak, az októberi jelentkezési határidőig összeszedték a csapatot, november elején pedig egyre sűrűbben kérdezgették, hogy mikor kezdjük hát a próbákat?

Szorgalmasan gyakoroltunk, kisiskolások előtt többszöri főpróbát tartottunk, s mire észbe kaptunk, már az Eszterlánc és Napsugár óvoda, hálás kis közönsége előtt találtuk magunkat.

Betlehemeztünk a Szent Antal Idősotthon szépkorú lakóinak, iskolánk diákjainak, városi kórházunk gyermekosztályán, a Sygnus cégnél, a margittai karácsonyi vásáron. 


Mindenhová elmentünk, ahol szeretettel fogadtak bennünket. Annak ellenére, hogy hangsúlyoztuk, mi nem kapni, hanem adni szeretnénk a betlehemezéssel, kedves házigazdáink, a régi szokásnak megfelelően, sehonnan sem engedtek el bennünket üres kézzel. Bőkezű adományaikkal lehetővé tették számunkra, hogy a Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi Gyermek Jézus Otthonába ne csak betlehemezéssel, de adományokkal is érkezhessünk, és hogy eljussunk a Margitta környéki települések iskoláiba, polgármesteri hivatalaiba, templomaiba is.

Így történt, hogy az előző évekhez hasonlóan betlehemezhettünk Monospetriben, Bogyoszlóban, Magyarkécen, Érszőllősön, Hegyközszentmiklóson, Székelyhídon. Jókedvűen utaztunk egyik településről a másikra, csodálva a téli, zúzmarás erdőket, fákat, a porka hóval borított domboldalakat. Igazi karácsonyi hangulat töltött el bennünket, amit csak fokozott a közönség felénk áradó szeretete.

Boldogan jártunk a Megváltó születésének örömhírével, hála legyen az Úrnak, aki erőt és lehetőséget adott hozzá!

„Gazduram, köszönjük, hogy bébocsátottak,
Kicsi Jézuskának amért szállást adtak.
Szíves ajándékuk köszönjük meg végre,
Adjon a jó Isten ezer annyit érte!”

Bordás Mária 

(Megjelenés előtt a Református Érmellék 2017. februári számában. )


2016. december 22., csütörtök

Fogyatékkal élők és rászoruló családok találkozója

2016. december 10-én került sor Monospetriben az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) által szervezett találkozó, mely alkalomra 160 meghívót küldtem ki a nyilvántartásunkban szereplő családok és fogyatékosok részére az érmelléki gyülekezetekbe. 


Mindössze 48-an jelentek meg erre az alkalomra, de találkozásunk annál meghittebb volt. A monospetri Kultúrház adott helyet és szeretettel teli finom meleg ebédet, melyet hálás szívvel köszönök meg a Monospetri Polgármesteri Hivatalnak, polgármesterének, Barcui Barnának, aki teljes egészében átvállalta ennek a találkozónak, szeretetvendégségnek a költségeit. Köszönet a monospetri református gyülekezet asszonyainak is, akik szorgosan és szeretettel elkészítették a finomságokat és kiszolgáltak bennünket. 


Rövid beszélgetések után igei táplálékkal kezdtük találkozónkat, melyet Mátyás Árpád helybéli lelkész tolmácsolásában hallgathattunk meg. Aztán felnőttek és gyerekek egyaránt versekkel, énekekkel ajándékozták meg egymást. Igei apró ajándék várt mindenkit a tányérján elhelyezett könyvjelzők által, melyeket a szorgos kezű gálospetri ifis lányok készítettek nagy szeretettel. A közelgő karácsonyi ünnepre való hangolódást segítette még a református kis énekkar is, akik egyszerű és szépen csengő énekekkel fogadtak bennünket. Köszönjük szolgálatukat. 


A jóleső beszélgetés, egymásra figyelés és ebéd után mindenkit várt az otthon. Egy közös csoportfénykép után élelmiszercsomaggal távoztak a családok, reménykedve abban, hogy hamarosan találkozunk még.

Balla Júlia, diakónus

Mikulás járt a micskei „Sámuel”-Bentlakásban



Kétezertizenhat december 5-én a déli ebédre érkeztem Micskére a Sámuel Ház kis lakóihoz. Bertalan Csilla meghívására csatlakoztam én is az ebédhez. Öröm és csend fogadott, hiszen a jó gyerekekhez jár csupán a mikulás.

Szívből jövő és szeretetteljes éneklések és versek után 32 db. kis csomagot osztottam ki a csillogó szemű gyerekeknek, akiken igazán látni lehetett az örömöt, az odafigyelés ajándékát.

Isten áldja meg a bentlakás dolgozóit és adjon sok szeretetet a gyerekekhez és a velük való munkához.

Balla Júlia, diakónus

Érmelléki jótékonysági koncert az ÉRDA szervezésében

Istennek legyen hála ebben az évben is megszervezésre került az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány (ÉRDA) jótékonysági koncertje november 20.-án. Helyszínt az Érszőllősi Református Egyházközség biztosította. Vendég előadónak a Debreceni Református Kollégium Kántusa lett meghívva, akik nagy örömmel vállalták el a szolgálatot. 


A kórus koncertje az érszőllősi református templomban volt, amely zsúfolásig megtelt a részvevő vendégekkel. Az ünnepséget Illyés Tamás lelkipásztor nyitotta meg egy rövid köszöntővel. A koncert előtt Balla Júlia, diakónus tartott rövid beszédet melyben ő is köszöntötte a Kántust, a gyülekezeteket és a részvevőket. Elmondta, hogy milyen célra is irányul a gyűjtés, hogy az érmelléki hátrányos helyzetben élőket, az időseket, a testi-szellemi fogyatékosokat karoljuk fel adományaink által, mind szociális, mind lelki téren.

Az est mottóját Kalkuttai Teréz anya egyik mondása adta: „Sokszor úgy érezzük, hogy amit teszünk csak egy csepp a tengerben, de enélkül a csepp nélkül sekélyebb volna a tenger.”

Minden résztvevő érezte, hogy felajánlott adománya, nem fogja megoldani az összes rászoruló problémáját, hiszen csupán csak egy „csepp” amit add, de ott, a megtelt templomban valóban lehetet érezni, hogyan áll össze a sok „cseppből” egy „tenger”. 


A Kántus díszes öltözetében, a debreceni kollégium tógáiban jelent meg, a templomba varázsolva a református iskola szellemiségét és értékeit. Az est folyamán a kórus, a zenetörténelem legkülönbözőbb időszakaiból szólaltatott meg egy–egy darabot, többek között református szívünkhöz legközelebb álló 42. genfi zsoltárunkat is, mely éneklésébe végül az egész gyülekezetet bevonták. Egy-egy darab előtt a kórus karvezetői (Berkesi Sándor, Arany János, Marczi Ernő), mindig ismertették annak történeti hátterét, üzenetét, így esett, hogy nem csak hallgattunk, hanem tanultunk is Isten dicsőségére. 


Az estet Rákosi Jenő esperes úr szavaival zártuk, majd minden résztvevőt szeretetvendégségre hívott az érszőllősi gyülekezet.

Hálás szívvel köszönjük Balla Júlia áldozatos munkáját, a Kántus szolgálatát, az Érszőllősi Református Gyülekezet vendéglátását, és nem utolsó sorban a bőkezű adományokat, hiszen az elmúlt évek legnagyobb összege folyt be. SOLI DEO GLORIA.

Bozsoky Jonathán, segédlelkész



Köszönetemet ezúton hadd fejezzem ki jómagam is, Isten áldását kérve minden jókedvű adakozó életére és munkájára – legyen bárki az, aki valamilyen módon, akár a koncert estéjén, akár gyülekezetében perselyes adakozásával egy „cseppel” is hozzájárult Alapítványunk munkájához.

A perselyben és a nyugta ellenében kapott adományok összege 11 140 lej és 2000 Ft. volt. Azóta is folyamatosan érkeztek be gyülekezetektől adományok és más jellegű felajánlások, így kaptunk nemrégiben egy kedves adakozótól nem kevesebb, mint 5000 lej értékben teljesen új gyerekruhákat. Karácsony nagyhetében fogadtam nagy örömmel egy mikrobusznyi ruha és játék adományt a Szilágyságban lévő kémeri református gyülekezet lelkes gyűjtéséből, Kánya Zsolt helybéli református lelkész hozzájárulásával.

Köszönetképpen az alábbiakban közlöm a gyülekezetektől kapott adományok összegét. Természetesen, amely gyülekezet nem szerepel a listában, nem feltétlenül azt jelenti, hogy onnan nem kaptunk adományt (lehet perselybe tették, nem kértek nyugtát):

Apátkeresztúr – 150 lej; Bályok – 300 lej; Berettyószéplak – 450 lej; Bihardiószeg – 500 lej; Csokaly – 200 lej; Éradony – 250 lej; Érbogyoszló – 500 lej; Érkeserű – 250 lej; Érmihályfalva – 500 lej; Gálospetri – 500 lej; Hegyközszentmiklós – 1000 lej; Jankafalva – 300 lej; Margitta – 800 lej; Micske – 300 lej; Nagykágya – 250 lej; Ottomány – 310 lej; Székelyhíd – 500 lej; Vedresábrány – 500 lej + élelmiszer és ruha; Árvamisszió Alapítvány – 50 lej; Egyházmegyei Lelkészértekezlet – 500 lej.

Isten áldja mindannyiunk életét!

Balla Júlia, diakónus
 
 

2016. december 20., kedd

Adventi ökumenikus koncert Vedresábrányban

Ebben az esztendőben immár harmadik alkalommal került megrendezésre Vedresábárnyban, advent idején az ökumenikus koncert. Egy árpádkori templomban, az ősi falak között, a felújítást követően most csendült fel először klasszikus zongora hangja. És el tudjuk mindannyian mondani, hogy csodálatos volt. 

 
A Vedresábrányban működő Hulda Egyesület a Vedresábrányi Református Egyházközséggel közösen tovább folytatta a hagyományt, amelyet három esztendő alatt lassan megteremtett. A klasszikus koncertek sorozata tovább folytatódott. Ebben az esztendőben, aki a lelki felemelkedésről gondoskodott, nem volt más, mint Thurzó Zoltán zongorista, Lukács Zsolt, klarinétes, valamint Florin Mircea Ganea, énekes. 

 
2016. december 9-én délután erre az alkalomra hívogattak mindenkit a református templom harangjai. S közel teljesen megtelt a kis templom az érdeklődőkkel. A lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket, és advent ideje lévén egy adventi történetet olvasott fel, amely egy csodaszép ének a szentírásból, majd ezt követően átadta a szót a zenészeknek. 

 
Egy időutazásban lehetett része azoknak, akik jelen voltak. Az első két zongoradarab, teljes sötétségben, csupán néhány gyertya fénye mellett hangzott el, és visszamehettünk gondolatban abba az időbe, amikor a templom épült, amikor nem volt világítás, hanem a gyertyák fénye mellé telepedtek le az emberek, és így voltak együtt. Majd a zongora mellett felcsendült a klarinét hangja is két darab erejére, ezt követően pedig a hangszerek mellett, egy „élő” hangszert hallgathattunk, hiszen ekkor csendült fel először az énekes hangja, és töltötte be az egész templomot, megrezegtetve mindenki szívét és lelkét. 

 
Az est folyamán ismertebb és kevésbé ismert művek hangoztak el, volt Bartók Béla szerzemény, Chopin, Liszt, Verdi, Beethoven és sorolhatnánk tovább, de mindezeket egy szóval tudnánk kifejezni: felemelő. Egy igazi felemelő élmény volt mindenki számára, aki eljött, és aki részt vett ezen az alkalmon. A koncert végén, egy közös éneklésre is sort került, amely mindenki tetszését tovább fokozta. 

 
Köszönet ezért a csodáért, ezért a felemelő élményért a zenészeknek, de elsősorban a mi szerető Istenünknek mondunk hálát és köszönetet, aki megajándékozott minket karácsony előtt, ezzel a felemelő élménnyel. Bízunk benne, hogy ez a hagyomány fennmarad, ez a hagyomány megmarad, és a következő években is ilyen felemelő pillanatokat élhetünk át együtt, készülve a karácsony ünnepére.

Botos Júlia

2016. december 15., csütörtök

Adventi ifjúsági csendesnap

Immár másodszor rendeztük meg gyülekezetünkben az adventi időszak kezdetén az egyházmegyei ifjúsági csendesnapot. Célja ennek az alkalomnak, hogy az érmelléki fiatalok közösen hangolódjanak rá az Adventre. A meghívásnak 14 gyülekezet fiataljai tettek eleget, és így mint egy 140 fiatallal tölthettük együtt a november 26. szombati napot.

A nap regisztrációval kezdődött, amely után még lehetőség adódott a megérkezetteknek, hogy teázzanak, reggelizzenek az ifjúsági központban. Miután mindenki megérkezett, közösen vonultunk át a templomba, ahol Rákosi Jenő esperes úr tartott reggeli áhítatott a Fil 2, 1-11 alapján. 

 
140 fiatal gyűlt össze a csendesnapon
 
Mivel sok helyről érkeztek a fiatalok, így a napot ismerkedős játékokkal folytattuk, majd pedig az Élő kövek zenei szolgálatával dicsértük a mi Istenünket. Időközben megérkezett magyarországi előadónk is, Veres Péter református lelkipásztor, ám az előadás előtt egy rövid szünetre mentünk, hogy kipihenten hallgathassuk Isten üzenetét. A rövid beszélgetés és forrócsokizás után a templomban hallgathattuk meg az előadást. A nap témája a „Határok” volt, persze nem véletlenül, hiszen Székelyhíd egy határmenti település. Az előadó a fiataloknak megnyerően beszélt arról, hogy egy hármas határ van az életünkben. Az egyik az, amelyet a világ jelöl ki számunkra, a másik, amelyet mi magunknak, a harmadik pedig amit Isten. A hívő fiatal mindig ehhez a harmadikhoz kell igazítsa életét.

A remek előadás után egyházmegyénk teológusainak és gyülekezetünk IKE-seinek vezetésével kisebb csoportokra oszlottunk, amelyekben személyessé válhatott az előadás témája, azáltal, hogy meghallgattuk egymás véleményét, élettapasztalatát, hittapasztalatát.

A lelki táplálékok után eljött az ideje a testinek is, így közösen megebédeltünk gyülekezeti házunkban, ahol asszonytestvéreink már mindent előkészítettek számunkra.

A finom ebéd után a nap záró része következett a templomban, az Élő kövek zenei szolgálatával és tombola húzással. 

 
Az „Élő Kövek” szolgálat közben
 
Hálásan köszönjük a sok segítséget a nap megszervezésében az esperesné asszonynak és az esperes úrnak, a segítőkész asszonyoknak és IKE-seknek.

Áldásként éltük meg mi szervezők és a résztvevők is a csendesnapot, megerősödve abban így karácsonyra készülve, hogy egy dolog határtalan ebben a világban, az pedig Isten szeretete, amely nyilvánvalóvá lett mindannyiunk számára a megszületett Úr Jézus Krisztusban.

Bozsoky Jonathán segédlelkész

Egy hét Istennel! - Egyházi túratábor fiataloknak

Kedves testvéreim! A mai világban a nyár sok lehetőséget b0iztosít a fiatalok számára. Több tábor, egész hétvégés program közül választhatnak az érdeklődök. Ebben a nagy kínálatban kell megjelenjen az egyház is valamilyen csábító ajánlattal, amely megfogja a fiatalok érdeklődését és elvezeti őket Krisztus Urunkhoz. 

 
Az idei nyáron épp ezért egy új tábort indítottunk be. Gyülekezetünk szervez bibliahetet, az egyház-megye megrendezi a zenetábort és az egyházmegyei ifjúsági tábort, de ezeken felül szerettünk volna egy különlegességet felmutatni a fiatalok számára.

Egy olyan táborra volt szükség, amely esetleg azokat is megszólítja, akik még nem is tartoznak szorosan egy ifjúsági csoporthoz. Ennek eredményeként szerveztük meg az idei túrázós, kirándulós tábort. A megoldást abban láttuk, hogy egy olyan tárbort szervezzünk, amely látszólag nem egyházi, mégis teljesen mértékben arról szól, hogy Istenhez vezesse a fiatalokat. A környező gyülekezetekből 18-19 fiatalt akartunk vinni a bihari hegyekbe. Sajnos csak 10 fiatal jelentkezett Jankafalváról és Székelyhídról, de töretlen lelkesedéssel indultunk el a Pádis fennsíkra és töltöttünk ott egy hetet augusztus 8-11 között. 

 
A hét folyamán sátorban aludtunk és magunk készítettük el ebédünket, vacsoránkat. Minden napot áhítattal kezdtünk, majd elindultunk túrázni (volt olyan nap, amikor nyolc órát gyalogoltunk), az estéket pedig áhítattal és tábortűzzel zártuk. A gyönyörű tájakat látván közelebb érezhettük magunkat Istenhez és rácsodálkozhattunk Urunk teremtő munkájára. A túrázások alatt egy-egy pihenőnél pedig zsoltárokat olvastunk, mindig olyat, amely kapcsolódott ahhoz a tájhoz, amit épp láttunk. A hegyek, a kirándulás nem csak Istenhez vitt közelebb, hanem egymáshoz is, egy csapattá kovácsolt össze bennünket.

Reméljük, hogy Isten áldása lesz a kezdeményezésen és jövőre nagyobb csapattal tehetjük meg ezt az utat.

Bozsoky Jonathán segédlelkész

Maradj online! - Egyházmegyei ifjúsági tábor

Az idei egyházmegyei ifjúsági tábor sok dologban eltért az eddigiektől, de a legnagyobb változást a helyszín jelentette. A fiatalokat ebben az évben nem érmelléken táboroztattuk, hanem a Királyhágón túl, a les völgyében. Sok tervezés és szervezés előzte meg a tábort, hiszen az egyházmegye teológusai és ifisei komoly szolgálatot végeztek a tábor ideje alatt. 


A tábor témája az imádság volt - Maradj online - vagyis maradj kapcsolatban Istennel, annál is inkább mivel a tábor területén nem volt hálózati jel, így sem telefonálni, sem internetezni nem lehetett, csak egy kis gyaloglás árán. Nagyon izgatottak voltunk mi szervezők és a fiatalok is, hogy vajon hogy fogunk megbirkózni az új terület hiányosságaival, hiszen sem áram, sem meleg víz nem állt rendelkezésünkre, de Isten megmutatta, hogyan lehet a gyengeségből erősség. Kirendelte a megfelelő személyeket a konyhai szolgálatra is: Szilágyi Mártát, Szigeti Jolánt és lányát, Anettet, továbbá Murgui Éva doktornőt, aki felügyelt a fiatalok egészségére.

Az egyházmegyéből hatvan fiatal jelentkezett a táborba, de ennek fele székelyhídi volt. Nem voltunk nagyon sokan, de elegen ahhoz, hogy jól érezzék magukat a fiatalok, hogy új barátságok és ismeretségek kötődjenek.

A napokat áhítattal kezdtük, majd előadással folytattuk, amelyet követően csoportokban átbeszéltük a nap üzenetét. A délutánt csoportos játékok és kézműves foglalkozások töltötték ki. Különlegességnek számított, hogy táncot is tanulhattak a fiatalok Mészáros Ildikó vezetésével. Vacsora után evangelizáció és bizonyságtétel következett. Egyik este Mészáros János gondnok úr is eljött hozzánk, hogy szolgálatával hozzájáruljon a fiatalok lelki épüléséhez. A lefekvést tábortűz és szórakoztató előadások, játékok előzték meg.

A vasárnap különleges volt, hiszen egy egész napos túrára indultunk el a csapattal, amely ideje alatt istentiszteletet is tartottunk egy gyönyörű tisztáson. A hét előadásait Köteles László és Visky István lelkipásztorok tartották, az áhítatokat és evangelizációkat pedig a résztvevő teológusok és lelkészek. A tábort záró istentiszteletre Csűry István püspök urat hívtuk meg, aki nagy örömmel vállalta a szolgálatot és hirdette köztünk az igét.

A táborhely neve Peniel, vagyis Isten arca. A fiatalokkal valóban megláthattuk Isten arcát, megtapasztalhattuk jelenlétét, az imádságok, igei alkalmak, éneklések, beszélgetések alkalmával. Maradandó élmény mindannyiunk számára. Istené legyen a dicsőség.

Bozsoky Jonathán segédlelkész

Diakóniai Központ Székelyhídon

„… jövevény voltam, és befogadtatok…” (Mt 25,35c) 
 
2016. szeptember 11-én, négy év munkálkodásának egy fő állomásához érkeztünk el, amikor a Székelyhídi Református Egyházközség Diakóniai Központjában (Draveczky épület) 48 roma gyerek délutáni foglalkoztatásának adtunk helyet. 

 
Az felújított épület
 
A Diakóniai Központ szépen rendbetett udvara megtelt gyülekezeti tagokkal és támogatókkal, akik hozzájárultak, a sokak által lebontásra érdemesült ház felújításához. Vinczéné Pálfi Judit, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület missziói ügyosztályának előadó-tanácsosa, a „Jöjj és kövess engem” jézusi megszólításra építette prédikációját, kiemelve, hogy gyülekezetünk egy csodálatos szolgálatot vállal fel, amikor lehetőséget biztosít e gyerekek oktatásának.

Az Igei szolgálat megköszönése, valamint a meghívott vendégek, támogatók és gyülekezeti tagok köszöntése után, röviden felvázoltam a sokak által Draveczky (ezentúl Diakóniai Központ) épület felújításának történetét, mely visszanyúlik a 2013-as esztendőre. 

 
Az épület 2012-ben 
 
Miután másfél év küzdelem után sikerült kilakoltatni a törvénytelenül ott lakó családokat - egy, az önkormányzattal közösen épített házba -, elkezdtünk támogatókat keresni, hogy az enyészet partjára sodródó épületet megmentsük. Először, 2013-ban, az Asperen-i holland testvérgyülekezettől kaptunk annyi támogatást, hogy az utcafronti tetőt újjá tudtuk építeni. Azt követően, 2014-ben, egy Elburg-ban működő holland alapítvány nyújtott segítséget, mellyel a belső munkálatokat tudtuk elkezdeni. 2015 tavaszán ismerkedtünk meg Vincze Judit által egy Peter Hauri nevű, svájci emberrel, aki egy Luxemburgi alapítványon keresztül oly mértékű támogatást tudott szerezni, melyből az épületet belülről teljes egészében be tudtuk fejezni.

A 260 négyzetméter alapterületű épület magába foglal 2 osztálytermet, ahol a roma gyerekek 4 felnőtt felügyelete mellett, hétfőtől péntekig, délután 1-5 óra között tanulnak, és az Országos Református Diakónia támogatásával egy meleg ebédet fogyasztanak el. Az épületben 5 illemhely, egy zuhanyzó, egy hatalmas előtér, egy nagy rendezvény-terem, valamint egy felszerelt, bútorzattal, két tűzhellyel ellátott konyha is található.

A rendezvénytermet, konyhával, előtérrel és illemhelyekkel a gyülekezet használatába adjuk 2017. március 1-től. Amennyiben kisebb összejövetelekre szeretnék kibérelni (körülbelül 50-60 fő), jelezzék a Lelkészi Hivatalban. 

 
A konyha egyik oldala
 
Az épület belső munkálatainak elvégzése után nagy feladat hárult a presbiterekre: közösen öntöttük meg a járdát és a lépcsőket, valamint tettük rendbe az udvart is. Köszönet az áldozatkész segítségért! A továbbiakban köszönetet mondunk a székelyhídi önkormányzatnak, akik a fűtőtesteket adományozták, a konyha felszerelését az Asperen-i testvérgyülekezetnek, az udvar felőli külső pucolást pedig a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériumának köszönhetjük.

A köszöntések után a támogatók egy-egy kézzel festett tányért vehettek át, mely a Diakóniai Központ épületét ábrázolta a következő Igével: „jövevény voltam, és befogadtatok…” (Máté 25,35/c).

Az ünnepségen Béres Csaba polgármester arra kérte a gyerekeket, hogy jól kamatoztassák azt a lehetőséget, amit a diakóniai alapítvány és a református egyház részéről kaptak, és vigyázzanak nagyon az épületre.

Mészáros János főgondnok egy Igével mondott köszönetet a lelkésznek, feleségének, külföldi és belföldi támogatóknak, valamint mindazoknak, akik bármilyen jellegű segítséget nyújtottak e megvalósítás területén.

A diakóniai központ új lakói keresztyén énekekkel szolgáltak a jelenlevők felé, majd pedig a Himnusz közös eléneklését követően a jelenlevők megtekinthették a belső teret.

Soli Deo gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

Rákosi Jenő lelkész-esperes

2016. december 8., csütörtök

Református Érmellék 2016/12

 
 Megjelent a Református Érmellék 2016. decemberi száma.
Megrendelhető és megvásárolható a lelkészi hivatalokban.

A tartalomból:

Olvasmányok
  • Négy gyertya adventi meséje 
  • Gyökössy Endre: Karácsonyi ima
  • Csiha Kálmán: Isten ösvényein. A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata (32. rész)
  • Bessenyei István: Emlékezés (6. rész)
  • 200 éve született Hetényi Kovács János (1816–1906) 
  • Sass Huba: Sass Kálmán élete, mártíriuma és családjának sorsa

Gyülekezeti hírek
  • Szentjobbi főhajtás az áldozatok előtt
  • X. Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedő 
  • Egyházmegyei Bibliaismereti Vetélkedő (képriport)