2016. október 24., hétfő

Interjú Rákosi Jenő újraválasztott esperessel

Az Egyházmegyei Közgyűlés az idei esztendőben újabb hat évre választotta meg Nt. Rákosi Jenő székelyhídi lelkipásztort az Érmelléki Egyházmegye esperesévé. Ez úton is gratulálunk esperes úrnak újbóli megválasztásához, és Isten áldását kívánjuk az Egyházmegye élén végzett pásztori szolgálatára! Az alábbiakban a vele készült beszélgetést olvashatjuk. 
 

RÉ: Esperes úr, tekintsünk vissza az elmúlt hat év eseményeire. Hogyan látja most, sikerült megvalósítani azokat a dolgokat, amiket tervezett, amikor elindult az esperesi szolgálatban?

Rákosi Jenő: Először is szeretnék köszönetet mondani az Egyházmegye gyülekezeteinek, akik újból jelöltek erre a tisztségre, és a közgyűlési tagoknak, akik ismét bizalmat szavaztak nekem. Ez úttal másképp zajlottak az események, mint hat éve, most nem volt kampány, és annak tudom be újbóli megválasztásomat, hogy a többség meg volt elégedve azzal, amit sikerült elvégezni az elmúlt években az Egyházmegye javára. Nem egyedül vittem ezt véghez, az Egyházmegye más, megválasztott tisztségviselőivel közösen sikerült megvalósítani abból, amit terveztünk, mikor elindultunk 2010-ben. Hat év alatt sok minden történt, volt olyan is, amit nem sikerült elérni. A ciklus végére azt éreztem, hogy összekovácsolódott az Egyházmegye lelkészi kara, igazi munkaközösségé tudtunk válni. Mindenképpen pozitívan értékelem az elmúlt esztendőket. Bízom benne, hogy az a békesség, ami megvan most, követni fog bennünket tovább. Az elején sok gyülekezetben, mintegy 8 egyházközségben volt lelkészváltás, ez sok energiát elvett. Volt egy határon átívelő pályázatunk, ami rengeteg munkát igényelt, de dicséretben részesültünk, és anyagi szempontból is megérte. Nagy előrelépés volt az, hogy sikerült megtalálni az Esperesi Hivatal székhelyét, és hozzá tudtunk fogni a munkálatokhoz. A külső munkálatok nagy részét elvégeztük, most a belső munkálatokkal szeretnénk foglalkozni. Lelki téren nagy áldásnak tartom, hogy az Egyházmegyében nincs széthúzás, marakodás, ezért is sokat tettünk, ahol feszültségeket tapasztaltunk, ott igyekeztünk még időben elejét venni a további konfliktusoknak.

RÉ: Esperes úr említette, hogy az új hivatal belső munkálataihoz kíván fogni az Egyházmegye. Vannak-e anyagi források, mennyi van még hátra a munkálatokból, lesz-e miből fedezni a kiadásokat?

Rákosi Jenő: Bízom benne, hogy jövő őszig be tudjuk teljesen fejezni az épületet. Eddig komoly támogatást kaptunk a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-frakciójától, és az Emberi Erőforrások Minisztériumától, Magyarországról. A gyülekezetek, magánszemélyek hozzájárulása elég csekélynek mondható. A munka nehezén túl vagyunk, a telek az Egyházmegye tulajdona, az épület tető alatt van, a nyílászárók be vannak építve. Tovább szeretnénk pályázni, hogy jövő őszre teljesen tudjuk befejezni, és a reformáció 500-ik évfordulójára átadni.

RÉ: Mik azok a dolgok, amiket szeretett volna megvalósítani, de külső okok miatt ez eddig nem sikerült?

Rákosi Jenő: Szerintem nem teljesen sikerült a Presbiteri Szövetséget, Nőszövetséget „felrázni”, hatékonyabban működtetni. Vannak eredmények, de messze nem mondhatjuk el, hogy az, amit szeretnénk, ami kívánatos lenne, elértük volna. Emlékszem, 2011-ben egy presbiteri konferencián a több mint 600 presbiterből valami 24-en voltak jelen. Sikerként értékeltem, hogy a következő években ez felment 150-180-ra, majd visszaesett olyan 100 körülire. Szeretném a körzeti nőszövetségi munkát is erősíteni. Érábrányban az Árpád-kori műemléktemplomot egy látogatható, múzeum-jellegű hellyé szerettünk volna kialakítani, ezt mostanáig nem tudtuk kivitelezni. Tervbe volt véve egy ifjúsági táborhely, szálláshely kialakítása is, de az esperesi hivatallal járó kiadások nem tették lehetővé más építkezések egyidejű finanszírozását. Ezeket a terveket a későbbiekre halasztottuk, remélem, hogy ebben a ciklusban, ami előttünk áll, tudunk majd tovább lépni.

RÉ: Jövőre ötszáz éve a reformációnak. E jeles eseményre globális és lokális szinten készül a világ reformátussága. A Kárpát-medence református egyházkerületei különféle terveket hoztak már eddig nyilvánosságra azzal kapcsolatosan, hogy miként szeretnék megünnepelni ezt az évfordulót. Van-e valami helyi terv az egyházmegyében a reformáció emlékünnepére nézve?

Rákosi Jenő: Az esperesi hivatal befejezése, átadása mindenképpen méltó lenne az évfordulóhoz. Évek óta tervezzük egy prédikációs-kötet kiadását, ehhez már van valamennyi anyagunk, az egyházmegye lelkészi kara fogja kidolgozni az igemagyarázatokat Márk evangéliumához. Egy közös képes albumot is szeretnénk az egyházmegyéről, minden gyülekezetről megjelentetni. Kaptam egy javaslatot arra nézve, hogy egy Kálvin-mellszobrot állítsunk az esperesi hivatal udvarára, ezt érdemes továbbgondolni, és a megvalósítását keresni.

RÉ: Sikerült-e az esperes úrnak az elmúlt években minden gyülekezetbe eljutni, látogatást tenni?

Rákosi Jenő: Egy kivétellel mindenhová eljutottam az elmúlt 6 évben, volt ahová többször is. Az egyetlen kivétel Érselénd, amit röstellek, és remélem, hamarosan sikerül oda is ellátogatnom.

RÉ: Milyen tapasztalatokat szerzett a vizitációk során?

Rákosi Jenő: Szinte minden gyülekezetben óriási fejlődés figyelhető meg. Kis gyülekezetek újítottak, építkeztek, mint Poklostelek, vagy Krasznaszolnokháza. Ugyanez elmondható a közepes, és nagy lélekszámú gyülekezetek életében is. A lelki téren elért eredményekkel azt hiszem, soha nem lehetünk teljesen elégedettek. Anyagilag nagyobb volt a fejlődés az elmúlt években, mint lelkileg.

RÉ: Minek köszönhető ez az anyagi fejlődés a gyülekezetekben?

Rákosi Jenő: Egyértelműen a pályázati lehetőségek megszaporodásának, valamint annak, hogy elkezdődtek a kárpótlási folyamatok. Nem mindenhol rendeződött ez el teljesen, vannak gyülekezetek, ahol még mindig sok hektár föld sorsa tisztázatlan, de általában véve történtek előrelépések. Nagyon sokat köszönhetünk Magyarország kormányának, ahonnan szintén pályázati úton tudott több gyülekezet is anyagi forrásokhoz jutni.

RÉ: A lelki téren való fejlődés a mindenkori egyház legnagyobb kihívása. Mi lehet az oka annak, hogy ezen a téren nem sikerül olyan látványos fejlődést elérni? A gyülekezeti fogékonysággal van a gond, vagy a lelkészi szolgálatban lenne szükség szemlélet-váltásra, képzésre?

Rákosi Jenő: Megítélésem szerint több összetevője van ennek. Nem csak a külső tényezőkre lehet visszavezetni azt, hogy lelkileg mindig le vagyunk maradva, önmagunkat is meg kell vizsgálnunk, hogy mindent megtettünk-e. A gyülekezetekben van igény a lelki munkára, a családlátogatás mindig fellelkesíti, ha ideiglenesen is, a közösségeket. A lelkipásztorok jelenleg le vannak terhelve, az adminisztratív teendők, sok olyan dolog köti le őket, amit a gyülekezetért tesznek, de konkrét lelki haszna nincs. Ha kevesebbet kellene ezzel foglalkozni, biztos vagyok benne, hogy több idő jutna az emberekkel való konkrét kapcsolatokra. Idén pl. az Iskola másképp program keretei között a segédlelkésszel együtt elmentünk a helyi iskolába, és ott egész nap előadásokat tartottunk, amire vagy 100-150 megkonfirmált fiatal volt kíváncsi.

RÉ: Milyen változások történtek az Érmelléki Diakóniai Alapítvány életében az utóbbi időben?

Rákosi Jenő: Éveken keresztül próbálkoztunk azzal, hogy egy mozgáskorlátozottak szállítására is alkalmas gépjárművet tudjunk vásárolni. Mivel ezek átalakított közlekedési eszközök, az áruk, még használtan is igen magas. Idén a Moers-i diakónia (Németország) jelezte, hogy egy ottani szálloda-igazgató felajánlotta, hogy kifizeti egy használt autó árát.

Holland ismerőseinkkel vettük fel a kapcsolatot, miután tájékozódtunk arról, hogy itt, Romániában mennyiből lehetne ezt kivitelezni. Ők ajánltak egy amsterdami céget, amelyik kifejezetten ilyen autókat árusít használtan, amelyek már át vannak alakítva tolókocsis betegek, vagy mozgáskorlátozottak szállítására. Így sikerült onnan megvásárolni egy átalakított Volkswagen Caddy típusú autót, amelyben 5 ülőhely van, a csomagtérben pedig biztonságosan és kényelmesen elszállítható egy kerekes-székes személy. Jómagam utaztam ki a kisfiammal az autóért Hollandiába. Ez az autó rendelkezésre fog állni, igénybe lehet venni ott, ahol erre szükség van.

RÉ: Hogyan lehet igénybe venni az autót?

Rákosi Jenő: Ha tudunk támogatókat szerezni, akkor teljesen térítésmentesen lehet majd igényelni az autót, amelyet a diakónusunk fog vezetni. Ha erre nem lesz lehetőség, akkor meg fogja állapítani az ÉRDA, hogy milyen méltányos költséggel lehet majd használni az autót.

RÉ: Végezetül egy személyes kérdéssel had zárjam a beszélgetést: mennyire megterhelő ez a rengeteg munka az ember számára?

Rákosi Jenő: Hála Istennek egészségileg még bírom, viszont minden egyes nap rengeteg a teendő, ami sokszor a családi élettől veszi el az időt. Az Esperesi Hivatal irodavezetőjének áldozatos munkája mellett a tavalyi esztendő óta újra lett segédlelkésze Székelyhídnak. Nagy segítségemre vannak a sokféle munkában. Az is könnyíti valamelyest az adminisztráció terheit, hogy ma már nem kell személyesen elvinni fontos iratokat, hanem sok helyre a modern technika segítségével gyorsan el tudjuk jutatni; hogy telefonon keresztül is sok minden elintézhető; de még így is, bőven akad, ahová személyesen el kell menni.

RÉ: Köszönöm a beszélgetést, Isten áldását kívánom további szolgálataira, életére, családjára!

Az interjút készítette:
Kulcsár Árpád