2016. október 3., hétfő

Élménybeszámoló a Jankafalvi Árva Bethlen Kata Nőszövetség kirándulásáról

Az utazás előzményét szeretném bemutatni először is. A Jankafalvi Árva Bethlen Kata Nőszövetség 2015-ben ünnepelte megalakulásának 15. évfordulóját. Jakó Sándor tiszteletes úr változatos, meglepetésekben gazdag estét szervezett ez alkalomból. Megtekintettük Dr. Csiha Kálmán püspök életútjáról készült filmet, majd a Nőszövetség elnöke Tóth Ibolya számolt be a 15 év munkájáról. Ezt követően a tiszteletes kivetítette az egyes tevékenységek során készült felvételeket. Teljesen elfelejtett fényképek kerültek elő, emlékek elevenedtek fel, jókat nevetve a pillanatfelvételeken. Az est zárásaként lelkészünk a születésnapos Nőszövetség tagjait hatalmas, áfonyás tortával lepte meg. A meglepetések sorát fokozta az a bejelentése is, hogy szeretné a nőszövetség tagjait elvinni Fogarasra, hogy meglátogassák és megkoszorúzzák a névadó sírját.

Többszöri időpont egyeztetés és hosszú szervezés után 2016. szeptember 10-11-én ez a terv valóra vált. Már az útiterv ismertetésekor látni lehetett, hogy ez egy megismételhetetlen esemény lesz a jankafalvi nőszövetség életében.

A kirándulásra induló csoportot 32 fő alkotta. Mivel voltak közöttünk kisgyermekes édesanyák is, akik természetesen gyermekeiket is magukkal hozták, ezért a csoport tagjai a két és fél évestől a közel 70 évesig terjedő korosztályból állt.


Gyulafehérvár

Indulás előtt a tiszteletes úr felolvasta az aznapi igét (Zsolt 65,4 és Lk 18,13), majd imádkoztunk, hogy a szép tervek mind valóra váljanak, és minden baj nélkül szerencsésen érkezzünk haza. Az elegáns, kényelmes busz rutinos vezetői segítségével nyelte a kilométereket. Kisebb pihenő után már 12 órakor a Gyulafehérvári vár közelében parkoltunk. A tiszteletes úr olyan szakértelemmel magyarázta a vár nevezetességeit és történelmét, körbevezetve a csoportot, hogy egy adott pillanatban meg is kérdeztem tőle: járt-e már itt? Válasz: Soha. Ennek ellenére a sétára szánt időkeretben nemcsak képet alkothattunk a várról, hanem az ismertetés során a megfelelő történelmi időbe is elhelyezhettük a látottakat.


Kereszténysziget a szállás - pfarrer-haus

Sétánk befejezése után Kereszténysziget felé vezetett utunk, ahol szállásadónk már várt bennünket. Ismét történelmi környezetbe kerültünk. Egy Árpád-kori templom (a XIII. században épült, majd a XV-XVI században gótikus stílusban átépítik és bástyákkal ellátott kőfallal körülkerítik) tövében aludni, amit hatalmas várfal vesz körül, életem legfőbb élménye volt. Itt csak felületesen néztünk körül, mivel várt bennünket Nagyszeben, a Szebeni vár.


Nagyszeben indul a városnézés


Nagyszeben - Hazugok hídja - háttérben a Tanácstorony

Balázs Enikő tanárnő és idegenvezető szakértelemmel, egyéni, lelkes idegenvezetői stílusban mutatta meg a vár legfőbb nevezetességeit. A külső várfaltól indultunk el, fokozatosan haladva a vár központja felé, a nagy és a kis piactérig. Fel sem tudom sorolni: Brukenthal palota, Wiesengasse utca 23.-as számú háza, ahol Petőfi megszállt 1849-ben, híres épületek, Nepumuki Szent János szobra, hét emeletes Tanácstorony. A százharminc csigalépcsős tornyot megmászva elénk tárult Nagyszeben csodálatos panorámája. Meglátogattuk többek között a Szentháromság római katolikus templomot, az evangélikus templomot és a református Isten házát is. Mindegyik más-más építészeti stílusban építve. Nekem, a legkülönlegesebbnek az evangélikus templom faldíszítése tűnt, ahol epitáfiumok voltak láthatók. Ezek kőből kifaragva tükrözték egy-egy gazdag polgármester vagy jeles városi vezető életét.


Nagyszebeni séta

A református templom egyszerű, fehér, nyugalmat árasztó falai között elénekeltük a 25-ös és 291-es énekeket. A Szebeni vártól a sétáló utca fényeiben gyönyörködve vettünk búcsút. Igaz az esti forgatagban a csoport két részre szakadt szem elől tévesztve egymást, de a modern technika segítségével az autóbusz parkolójában sikerült egymásra találnunk.


Nagyszebeni séta

Visszatérve Keresztényszigetre finom, meleg vacsorával fogadtak. Ezt elfogyasztva úgy éreztem, ezzel véget ért utazásunk első napja. Nem így történt, a tiszteletes úr és Kállai Anita kántornő úgy gondolta, hogy még át kell ismételni azt a két éneket, amit másnap a fogarasi templomban elő fogunk adni. Az éneklés úgy felvillanyozta a társaságot, hogy visszatérve szobánkba, éjfélbe nyúló beszélgetés kezdődött, visszahozva fiatalkori éveinket.


Keresztényszigeti erődtemplom

Szeptember 11.-én, vasárnap reggel meglátogattuk a keresztényszigeti templom belsejét. Szívet melengető érzés fogott el, mikor a reggeli kóruspróbát ott tartva, mintegy fogadalomként csendült fel: „Az Úr kezében életem, Ha Ő velem ki ellenem”. Mivel szállásadónk másnap töltötte be a 62.-ik életévét, őt az 504-es énekkel köszöntöttük meg.

Sürgetett az idő, rövid búcsúzkodást követően buszra ültünk. Mintegy 70-80 km megtétele után a fogarasi vár közelében parkolt le autóbuszunk. A vár vizes árkában hattyúk úszkáltak a gyerekek nagy örömére. Egy jó séta után értünk el a város református templomához, ahol Szász Tibor tiszteletes úr, kedves felesége és a gyülekezet főgondnoka nagy szeretettel fogadott bennünket.


Fogarasi vár

Az igét Jakó Sándor tiszteletes úr hirdette Jn 6,36-40 alapján, aki arról beszélt, hogy nem elég a testi táplálék, lelki táplálékra is szükség van. Azonban a lelki táplálékot hiába kínálják fel, ha nincs, aki befogadja. A befogadás érdekében igen sokat kell tenni. E gondolat kifejtésére az Élet kenyerét és a Jó Pásztor példázatokat hozta elő a prédikációban. Azt is kiemelte az igehirdetésben, hogy Jézus nem küld el, nem veszít el - te kellesz Jézusnak.


A fogarasi templom

Az igehirdetés után a fogarasi tiszteletes úr ismertette a templom történetét, majd arról beszélt, hogy nemcsak külföldi református egyházközséggel kellene testvéri kapcsolatot fenntartani, hanem az itteni egyházkerületek gyülekezetei között is lehetne testvéri együttműködés. Ez a felvetés döbbentett rá arra, hogy milyen nagyszerű elképzelés volt a mi tiszteletes urunk részéről, hogy megkereste a közös pontokat a két gyülekezet között. Ez példaként szolgálhat más egyházközségek számára is.


A fogarasi templom belseje

A helyi tiszteletestől megtudtuk, hogy Mikszáth Kálmánnak, Babits Mihálynak, Ignácz Rózsának is kapcsolata volt Fogaras városával.


Fogaras - a kórusunk

Lehetőségünk volt meghallgatni Reményik Sándor: Mindennapi kenyér című gyönyörű versét egy 77 éves fogarasi asszonytestvérünk művészi előadásában. Ezt követően Jakó Sándor tiszteletes mondta el Jankafalva és egyházunk történetét röviden. Az egyházi életünk bemutatása után mi is megörvendeztettük vendéglátóinkat két énekkel, valamint Tóth Évike konfirmándus által egy verssel is.


Fogaras - Árva Bethlen Kata sírja

Az istentisztelet Árva Bethlen Kata sírjának megkoszorúzásával ért véget a templomtorony tövében. Koszorút helyezett el a jankafalvi nőszövetség nevében Tóth Erzsébet-Ibolya elnök és Bodó Judit titkár, az egyházközség nevében pedig a tiszteletes és Tar Mária főgondnok.


A fogarasi templom előtt

Egy finom kávé és egy kis frissítő elfogyasztása után meglátogattuk azt a nemrég visszakapott és felújított egyházi iskolaépületet, amelyben jelenleg különböző egyházi, oktatási, karitatív és kulturális tevékenységek folynak. Innen egy étterembe sétáltunk át, ahol ebédünket fogyasztottuk el. Ebben az étteremben az egyik fogarasi presbiter fia a szakács, s ő jószívűen vállalta, hogy csak a mi tiszteletünkre főz napi menüt vasárnap is.


A fogarasi vár

A nagyon finom és kiadós ebéd után, kb. három óra tájban indultuk el a vár meglátogatására. Az ősi építmény felfedezését a belső várban kezdtük meg, végig látogattuk a vár szobáit, a kápolnát, a fejedelmi hálószobát és a tanácstermet is, sétálhattunk a Báthory András idejében épült loggia csarnokon, majd a Tömlöcbástyában középkori és a kommunista időkbeli kínzások és börtönélet tárult elénk. (Ugyanis 1960-ig a vár börtönként működött.) Még egy sétát tettünk a külső várfalon és bástyákon, s elindultunk kifelé a hatalmas várkapun keresztül. A program a gyerekparkban fagylaltozással ért véget. Éjjel fél kettőkor állt meg a busz Jankafalván.


A fogarasi vár udvara

Hogy mennyire jól érezte magát a társaság apraja, nagyja csak néhány bizonyíték: A felnőttek azt sajnálták, hogy ebben az évben e harmadik kirándulással lezárultak az ez évi kalandozások. Ugyanakkor arról faggatták a tiszteletes urat, hogy jövőre lesz-e hasonló kirándulás és hova? Többszöri rákérdezés után a tiszteletes elárulta, hogy tervez jövőre is egy utat, ami a reformáció jeles évfordulójához kapcsolódik.

Arról, hogy a kicsik is jól érezték magukat a három éves Marci megnyilvánulása győzött meg: De jó nekem csavarogni – mondta ő. Ezek a gyerekkori élmények remélem, meghatározóak lesznek részükre, és felnövekedve a kislányok (Hanna, Boglárka, Évike, Beáta, Bianka) édesanyjuk példájára valamelyik nőszövetség tagjaiként munkálkodnak majd, s a fiúcskák is (Marci, Attila, Józsika és Józsi, Roli), majd férfiemberként fejtik ki tevékenységüket református egyházunk javára.

Még csak annyit szeretnék megemlíteni hosszúra nyúlt beszámolómban, hogy másnap telefonon beszélgetve a tiszteletes úrral elmondta, utólag tudatosodott benne, hogy ő arról a szószékről prédikált, amelyet Bethlen Gábor készíttetett egyetlen kőből kifaragtatva, s e szószékről hirdette Isten igéjét egykoron Bod Péter is. Engemet is megérintett a kor szelleme, romantikus lelkem teljesen átitatódott a két nap élményeivel.

Kívánom, hogy a jövőben is hasonlóan szép utakban részesüljenek az egyháztagok a tiszteletes úr előrelátó, jól átgondolt és mindenkire odafigyelő szervezésében.

Soli Deo Gloria!

Kisfalusiné Hám Enikő
a társaság legidősebb tagja