2016. szeptember 13., kedd

Sass Kálmán Érmihályfalva történelmi hungarikuma


A címben szereplő helytálló értékelés Lezsák Sándortól, a Magyar Országgyűlés alelnökétől hangzott el Érmihályfalva 1956-os történelmi helyén, a református templomban, 2016. szeptember 10-én.

Másnap, a vasárnapi előadáson, szintén történelmi helyen, a Sass Kálmán Emlékteremben, Tófalvi Zoltán történész azzal kezdte az 1956–os Érmihályfalvai Csoportot kutató munkájáról szóló értekezés bevezetését, hogy Sass Kálmán élete, mártíriuma írta be Érmihályfalvát a világtörténelembe. 

60 év után már nem csak az igazság, hanem a történelem is kimondja, hogy 1956 világtörténelmi esemény, hisz a magyar nemzet akkor egy szívvel-lélekkel, egy cél érdekében kiállt és harcolt szabadságáért, a kommunizmus és a bolsevizmus ellen, a totalitárius diktatúra ellen. A trianoni határ melletti településeken, különösen Érmihályfalván, sok értelmiségi és becsületes magyar - a csoportban 31-en-, szolidarizált a szabadságharccal, nem értett egyet a román kommunista állami diktatúra magyarságot megalázó és megsemmisítéséért hozott intézkedéseivel. 1956 Magyarországon jelentős sebet ejtett az ateista, szovjet-típusú állam-rendszeren, ám a szovjet tankok behívása után a gonosz megtorlás következett. A megtorlás a magyar és román titkosszolgálat megegyezése révén nem csak csonka-Magyarországon volt, hanem Erdélyben és Partiumban is. Az Érmihályfalvai Csoport tagjainak elítélése is koncepciós per eredménye volt, az alaptalan vádak célja a megtorlás, a megfélemlítés, a magyarság elhallgattatása, nemzeti lelkületének gyengítése, megsemmisítése volt. Sass Kálmán mindenféle tekintetben, leginkább mártírságában, első a csoportban. 


Tófalvi Zoltán történész ismertette nemcsak a kivégzettek sorsát, hanem az életben hagyott családtagok és a bebörtönzöttek családtagjainak is kálváriáját. A titkosszolgálat sokféle trükköt, aljas és gonosz tettet követett el a megbélyegzettekkel szemben, sajnos sok pénzéhes és rangéhes aljas áruló kiszolgálta a pártállami érdekeket, nevük fennmaradt a történelem sötét lapján. Készülődő új kötete a kutatásában nemrég előkerült információkkal teli izgalmas olvasmány lesz. A sok besúgó jelentéséből az Érmihályfalvai Csoport lelkületétől egy egészen más, egyfajta sötét lelkület és településtörténet rajzolódik ki. 


Tófalvi Zoltán előadása méltó kiegészítése és folytatása volt annak a szellemi-lelki örökséget összefoglaló értekezésnek, ami a tanévnyitó istentisztelet keretében is elhangzott, mely az érmihályfalvai reformátusok szellemiségének hagyatéka az utókornak. A templomban megemlékeztünk a 200 éve született Hetényi Kovács János debreceni református kollégiumi tanárról, természettudósról, az első magyar Afrika-kutatóról - Dr. Andrássy Ernő nagyapjáról-. A tanévnyitón vázlatosan elhangzott a település közel 500 éves iskolatörténete, mely 1920-ig szinte csak református magyar iskoláról szól, mécsesként világít ebben néhai mártírlelkipásztorunk szolgálata, Sass Kálmán, aki az egyetlen iskolaépítő és középiskola-alapító lelkipásztor Érmihályfalván, Érmelléken, a XX. században. 
 
Presbiterként boldog vagyok, hogy az ünnepségre megteltek a templompadok imádkozó gyerekekkel, diákokkal, szülőkkel, nagyszülőkkel, hogy az új tanévet méltó megemlékezéssel, jövőre tekintő szolgálattal, „lélekkel és igazsággal” kezdhettük Érmihályfalván. Gyönyörködött abban is lelkem, hogy ebbe a testvéri megemlékező közösségbe bekapcsolódtak a Nagyváradon tizenévesekként meghurcolt volt politikai foglyok. Feledhetetlen marad a szombat esti virrasztás, amikor a politikailag meghurcoltakra emlékezve énekeltünk, imádkoztunk, igehirdetéssel töltekeztünk. Hiszem, hogy az örök élet biztos kötelék azokkal, akik érmihályfalviakként és nem csak itteniekként igazságtalanul szenvedtek és szenvednek.

1956 valóban csillag volt és marad számunkra, templomnak és iskolának, itt, Érmihályfalván. A csillagok továbbra is ragyognak, a történelem utolsó napjáig, a felhők csak ideiglenesen takarhatják el őket ...


Kecskés Zsófia presbiter