2016. szeptember 9., péntek

Konfirmáltak találkozója Érkeserűben


Az Érkeserűi Református Egyházközségben 12 éves hagyománya van immár a 25 és 50 éve konfirmáltak találkozójának, melyet ebben az évben Újkenyér vasárnapján tartottunk meg.

Az ünnepi istentisztelet alapigéje a Zsid. 11,13-16 volt: „A hit hősei… vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön…Jobb után vágyakoztak, mégpedig mennyei után. Ezért nem szégyelli az Isten, hogy őt Istenüknek nevezzék.” Oroszi Magda lelkipásztor az igehirdetés során kiemelte, a hálaadás napján nem mindegy, hogy mi van a szívünkben, ugyanis ez az ige önvizsgálatra kell, hogy indítson bennünket. A mai napon nem az a kérdés, hogy mi szégyelljük-e Istent, hanem, hogy Ő szégyell-e minket? Nem szégyelli-e, ahogy Róla beszélünk, ahogy hivatkozunk Rá, ahogy képviseljük az Ő országát ebben a világban? Buzdításképpen hangzott mindenki felé, hogy jó lenne, ha nemcsak legnagyobb lelki mélységeinkben vagy életünk végén tudnánk feltekinteni az égbe Krisztusra, hanem hétköznapjainkban is erős hittel ragaszkodnánk Hozzá, a mennyei dolgok után vágyakozva bizalommal és reményteljesen kapaszkodnánk belé naponta, tudva, hogy bár vándorok vagyunk ezen a földön, a földi utazásunk célja az Isten országa! 


Az istentisztelet második részében az egykor konfirmáltak fogadalmának megerősítésére került sor. A név szerint az Úrasztalához szólítottak a fogadalomtételt követően csendben emlékeztek meg a már elhunyt lelkipásztorra: Kallós Istvánra és az elhunyt évfolyamtársakra, illetve csendes imádsággal azokra, akik nem tudtak eljönni a találkozóra valamint konfirmáltató lelkészükre: Makay Botondra.

Gyülekezetünk felnőtt kórusa énekekkel köszöntötte az ünnepelteket, majd átvehették az erre az alkalomra készült, névre szóló emléklapjukat, melyen az egykor konfirmáltak névsora, az egykori konfirmációs eskü és ének szövege is szerepelt. 


Az úrvacsoraosztás után került sor a csoportképek elkészítésére, illetve a konfirmálók és társaik számára megtartott szeretetvendégségre, ahol a kemencében sült kalács és kávé mellett alkalom nyílt a közös élmények felelevenítésére, a vidám és kötetlen beszélgetésre.

Kiváló alkalom volt ez nemcsak a Krisztushoz és az egyházhoz tett hűségeskü megerősítésére, hanem az elszármazottak, szétszakadt családok, az egykori barátok és iskolatársak találkozására.

Isten tartsa meg gyülekezetünket, anyaszentegyházunkat, népünket, hogy a Hozzá való hűségünkről gyakorta tehessünk vallást ebben a világban.

Oroszi Magda
lelkipásztor