2016. szeptember 13., kedd

ÉRDA-gyerektábor



Idén az Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány által szervezett gyerektábor augusztus 29. és szeptember 2. között került megrendezésre. Az egyházmegye különböző gyülekezeteiből érkeztek gyerekek úgy, mint: Érkörtvélyesről, Érolasziból, Nagykágyáról, Jankafalváról és Papfalváról, összesen 13-an. Az idén is, ahogy az eddigi években a tábornak a Micskei Sámuel gyermekotthon adott helyet, melynek a gyerekek és a szervezők is nagyon örültünk. Hiszen a nagy udvar teret adott a staféta és közösségi játékoknak. 
 
 
Balla Júlia diakónus és férje Balla Sándor gálospetri tiszteles úr vezetésével zajlott a tábor, hétfőn délután kezdődött ismerkedéssel, majd Budai Mónika, helyi tanítónő vezetésével egy kis falusi “városnézésre” indultunk, és a helyi focipályán játszottunk. Ezt követően pedig énekeket tanultunk, majd lefekvés előtt folytatódtak az ismerkedős játékok. Másnap reggeltől pedig kezdődött a tényleges program természetesen reggeli tornával. Ezt követte az áhítat, reggeli majd átvonultunk a micskei gyülekezeti házba, részt véve az idei gyermek bibliahéten. Együtt tanultunk bibliai aranymondásokat, énekeket valamint kézimunkákat készítettünk. A délutáni program pedig mindenki örömére a strandolás volt. Este pedig énekekkel dicsértük az Urat. 
 
 
Másnap újult erővel ismét résztvettünk a gyermekbiblaihéten, majd a finom ebéd után vendégeink érkeztek Székelyhídról az esperes úr, Rákosi Jenő és családja látogatott meg minket, meglepetést hozva akiket a jól megtanult énekekkel köszöntöttünk. Aztán pedig elsétáltunk a helyi tájházhoz betekintést nyerve őseink életébe. Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy így is épülhettünk az ősi értékek által. Hazaérve pedig még maradt időnk egy kis játékra melyek a hét során egy csapattá formálták a gyerekeket. 
 
 
Csütörtökön is a reggeli programunk után szép rendben ismét átvonultunk a gyülekezeti házba, ahol Ajajes, az indiánlány aznapi álmából tanultunk! Jó volt látni, ahogy a táborozó gyerekek együtt a helyi gyerekekkel énekeltek, játszottak, jól érezték magukat. Délután pedig a szabadidő után ismét birtokba vettük az udvart ahol mindenkinek lehetősége volt focizni, holland billiárdozni (csúszókorong), tollasozni, vagy éppen csapatjátékokat játszani. A finom vacsora után pedig Ki mit tud? következett ahol minden gyerek saját előadással készült, volt aki énekelt, szavalt vagy éppen balett tánc lépést mutatott be. Végül pedig kicsit komolyabb rész következett, hiszen közeledett a tábor vége és így mindenki kapott egy kis emléket melyet hazavihettek, hogy emlékezzenek az együtt töltött egy hétre. Pénteken pedig a záró áhítat és reggeli után véget ért a tábor, de a sok áldás melyet Istentől kaptunk velünk maradt és szívünkbe zárva ad erőt ha véget is ér a nyár. 

Ezután is szeretnénk megköszöni a szervezők munkáját és a helyi segítséget. A finom ételeket, melyet a konyhásnénik mindennap hűségesen elkészítettek, hogy testiekben se szenvedjünk hiányt. Köszönjük Júliának és Sándornak akik családjukkal együtt vezették a tábort és foglalkoztak a gyerekekkel. E sorokat írva eszembe jutott Jézus Urunk szava: “Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba.”Lk.18,16-17

Isten adja meg, hogy úgy fogadjunk az Ő országát, mint a gyermekek és úgy tudjunk szeretni, mint ezek a gyerekek.

Törő Attila, III. éves teológus

 
 Köszönet illesse Bertalan Csillát, a micskei bentlakás vezetőjét, köszönjük, hogy helyet adtak ennek a tábornak és mindent lehetővé tettek, hogy a gyerekek jól érezhessék magukat, naponta finom, meleg ételt kapjanak, hogy semmiben hiányuk ne legyen.

Nagyon nagy segítség volt számomra Törő Attila, III. éves teológus, Székelyhídról, aki önkéntesen vállalta a egész heti táborozást és telepakolta hátizsákját különböző ötletekkel, játékokkal, melyekben nem volt hiány. Utolsó este saját maga gyűjtéséből játékokkal (plüss macikkal, autókkal) örvendeztette meg a gyerekeket, melyeket emlékül hazavihettek magukkal. Köszönjük tehát a sok segítséget, a ki nem fogyó stafétajátékokat, játékötleteket, szórakoztatást. Isten áldását kívánjuk további tanulmányaira, életére.

Jó volt együtt lenni a gyerekekkel, látni az örömüket, ragaszkodásukat, igaz szívből jövő hálájukat, szeretetüket. Reméljük, hogy életre szóló élmény marad számukra az a pár nap, -mivel voltak olyan gyerekek, akik nem igazán mozdulnak ki környezetükből- reméljük, hogy sikerül valami keveset megmutatni, átadni nekik Isten szeretetéből.

Balla Júlia, diakónus