2016. augusztus 29., hétfő

Vakációs gyermek-bibliahét Csokalyon


Rendhagyó módon zajlott a vakációs bibliahét július elején Csokalyon. A helyi fiatalok mellett még egy Észak-Írországból érkezett csoport is részt vett ezeken az alkalmakon. A vendégek tizenketten látogattak hozzánk és több mint egy hétig maradtak. Áldott lehetőség volt ez az ismerkedésre, beszélgetésre, tapasztalat cserére, egymás hitének erősítésére. 

A hét során délelőttönként mindig a legkisebbeké volt a főszerep. Ekkor zajlottak a vallásórák. A fő téma a nyár legjobban várt sporteseménye, az olimpia volt. Arra próbáltunk rávilágítani, hogy a keresztény ember élete olyan, mint egy versenyfutás. Folyamatosan küzdünk azért, hogy életünk végén elérjünk a célba, a mennyországba, és mi kapjuk meg a legfényesebben csillogó érmet, az igazi jutalmat, az örök életet. Mindehhez azonban keményen kell küzdenünk. Lehet, hogy olykor megbotlunk, elesünk, elfáradunk, de mindvégig arra kell gondolnunk, hogy van egy támaszunk, egy segítségünk, aki ott fut mellettünk, és ez nem más mint Jézus Krisztus. A keresztény ember versenyfutása még egy nagyon fontos dologban különbözik a sportpályán zajló küzdelemtől: itt nem egymás ellen harcolunk, hanem egymással. Közösen, egységben, sokkal könnyebb megfutni a távot és elérni a célba. 


Minden nap egy bibliai történeten keresztül próbáltuk megközelíteni a hét témáját. Közös éneklés, imádság és játék után következett a gyerekek által leginkább kedvelt része a napnak: a kézimunka. Mivel munka során az ember elfárad és megéhezik a tízórai sem maradhatott el, amelyet gyülekezetünk asszonyai készítettek el a gyerekek számára. Közös játék zárta a napot a legkisebbek számára. 

Ebéd után az ikések vették át a főszerepet. Az ír fiatalokkal közösen töltötték a délutánjaikat. Együtt dolgoztak a templom és parókia kerítésének lefestésén, focimeccset és asztalitenisz versenyt szerveztek, vízzel csatáztak, társasoztak, filmet néztek, amelyek mind jó alkalmat biztosítottak arra, hogy fiataljaink gyakorolják az angol nyelvet, kapcsolatokat építsenek, barátságok szülessenek. Kirándulni is közösen voltunk Feketeerdőn, de felmentünk a csokalyi barackosba is lovaskocsival, körbejártuk a falut traktorral, és töltöttünk egy közös napot Nagyváradon is.


Ír vendégeink minden délután ellátogattak néhány helybéli családhoz, hogy jobban megismerjék az itt élők életmódját, hétköznapjait, a falusi élet szépségeit és nehézségeit. 

Az ír vendégek hazaútja előtti búcsú fájdalmasra és könnyesre sikerült. Szoros barátságok kötődtek ezalatt az egy hét alatt, amelyeket hiszem, hogy a távolság sem tud majd elszakítani. Napjaink technikájának köszönhetően a fiatalok nap, mint nap beszélgetnek, találkoznak, építik barátságukat a virtuális világban. 

Köszönet illeti mindazokat, akik egész héten a segítségünkre voltak a szervezésben, a programok lebonyolításában, a szakácsasszonyt, aki naponta gondoskodott a meleg ételről, a gyülekezet tagjait, akik adományaikkal támogattak bennünket. Istennek legyen hála ezért az áldott alkalomért, Ő legyen támaszunk a versenyben, amelynek végén eljuthatunk az Ő országába. 

Forró Emese