2016. augusztus 29., hétfő

Vakációs gyermek-bibliahét Érmihályfalván

Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei

2016. augusztusában, Újkenyér hetében is megszervezték a Vakációs Gyermekbibliahetet gyülekezetemben.


IKE-társaimmal és a résztvevő gyermekekkel gyűltünk össze hétköznap délelőttönként az áhitatos alkalmakra. A vallástanárnő és a kántor úr vezetésével, lelkipásztoraink segítségével figyelhettünk Isten igéjére és üzenetére, minden nap egy új bibliai történettel lehettünk gazdagabbak szívünkben. Újkenyér hetében, ahogy a 104. zsoltárban is olvashattuk; ,,a kenyér pedig erősíti az ember szívét”. Naponként a szívünkbe zárhattuk Saul megtérését és Jóthám meséjét is a fák királyválasztásáról, Dávid bujdosását és Saul életének megkíméléséről szóló történetet, az ötezer ember megvendégelésének csodáját. Beleképzelhettük magunkat Péter személyébe és szerepébe, amikor Jézus megjelenik neki a Genezáret tavánál. Játékosan minden bibliai történet mellé tanulhattunk egy aranymondást. Együtt dicsértük az Urat történethez illő énekkel, énekeskönyvi zsoltárral, népdalzsoltárral. Szeretünk együtt énekelni, mert tudjuk, hogy aki énekel, az kétszer imádkozik.

A testi táplálékban sem volt hiány; minden nap finomabbnál-finomabb falatokat szolgálhattunk fel. Köszönjük az adományokat, a presbiterek, a nőszövetség legaranyosabb tagjainak fáradozását, hiszen szeretetük érezhető volt minden egyes falatban.


Az Újkenyéri hálaadó istentiszteleten örömmel adtuk át Isten üzenetét énekben, versben és aranymondásokban az egész gyülekezetnek.

Köszönjük lelkipásztoraink szolgálatát, akik nélkül nem lett volna ez a hét ennyire élményekkel teli.

Várunk mindenkit október 1-én a folytatásra, várunk mindenkit jövőre is ezekre a hiterősítő és közösségépítő alkalmakra.

Balázs Eszter, IKE-tag 

Konfirmandus találkozó Érszőllősön


Június 12-én újra megszerveztük a régen konfirmáltak találkozóját az érszőllősi református gyülekezetben. Négy évvel ezelőtt azzal a céllal indítottuk útjára a sorozatot, hogy minden évben legyen a visszatérés, a hazatérés, az emlékezés és a hálaadás alkalma azoknak, akik ebben a templomban tettek konfirmációi fogadalmat.

Az idén jubiláló konfirmandusok több évtizeddel ezelőtt ünnepi ruhában, jól felkészülve, de minden bizonnyal izgatottan tettek bizonyságot hitükről. Az emlékezés napján ugyanaz az izgalom érződött a hajdan konfirmáltak szívében, ugyanakkor az öröm, a találkozás öröme is, hiszen ki helyből, ki távolabbról érkezett erre az ünnepségre. Voltak, akik már nem lehettek jelen, ki betegség, ki más okok miatt, de voltak, akik azért nem lehettek már közöttünk, mert a Teremtő magához szólitotta őket.


Illyés Tamás-Zoltán a gyülekezet lelkipásztora az 1Mózes 13, 1-4 versei alapján hirdette Isten igéjét. Igehirdetésében rámutatott arra, hogy mennyire fontos mérföldkő az oltárépités, ahogy ezt Ábrahám életében is láthatjuk. Hitben megharcolt döntéseket kell meghoznunk. A konfirmandusok most visszatértek oda ahol először épitettek oltárt szívükban az Úrnak, ahol kimondták, hogy Jézus Krisztus követői lesznek. Ennek a nagyon fontos döntésnek nem mindig érezzük a sulyát.

40 és több mint 40 év telt el azóta, mióta oltárt építettek, annyi mint egy pusztai vándorlás. Annyi minden volt ebben a pusztában, oázis, megpróbáltatás, de ott volt Isten megtartó szeretete is. A lelkész arra buzdította a jelenlévőket, hogy vegyék számba Isten áldásait, ajándékait, mert azok mind az ő szeretetének a jelei. Emlékeztessük magunkat Isten jótéteményeire és hívjuk segítségül az Úr nevét, mert ez több mint egy felkiáltás, ez belekapaszkodás az ő ígéreteibe. Visszanézve sokan mondhatták el őszinte bűnbánattal, hogy nem mindig kérdezték meg az Urat, de az Úr hűséges maradt és nem vonta vissza az ő elhívását.


Az ünnepi istentisztelet keretében a gyülekezet kórusa két énekkel köszöntötte a meghívottakat, utána mindenki kapott egy emléklapot és egy szál rózsát, amelyet az egyházközség lelkipásztora valamint főgondnoka, Beke László nyújtott át. Az istentisztelet után szeretetvendégségre hívtuk a jubilálókat családtagjaikkal együtt. Megható volt az újbóli találkozás azokkal, akik fiatal koruk óta nem élnek a faluban, és mégis olyan érzés az egymást rég nem látottak találkozása, mintha az elválás csak tegnap történt volna. 

Istené legyen a dicsőség ezért a szép és áldott alkalomért. Végezetül az 5Mózes 8.2 versével szeretném zárni.” Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr.”

Jolta Melinda, presbiter

Vakációs gyermek-bibliahét Csokalyon


Rendhagyó módon zajlott a vakációs bibliahét július elején Csokalyon. A helyi fiatalok mellett még egy Észak-Írországból érkezett csoport is részt vett ezeken az alkalmakon. A vendégek tizenketten látogattak hozzánk és több mint egy hétig maradtak. Áldott lehetőség volt ez az ismerkedésre, beszélgetésre, tapasztalat cserére, egymás hitének erősítésére. 

A hét során délelőttönként mindig a legkisebbeké volt a főszerep. Ekkor zajlottak a vallásórák. A fő téma a nyár legjobban várt sporteseménye, az olimpia volt. Arra próbáltunk rávilágítani, hogy a keresztény ember élete olyan, mint egy versenyfutás. Folyamatosan küzdünk azért, hogy életünk végén elérjünk a célba, a mennyországba, és mi kapjuk meg a legfényesebben csillogó érmet, az igazi jutalmat, az örök életet. Mindehhez azonban keményen kell küzdenünk. Lehet, hogy olykor megbotlunk, elesünk, elfáradunk, de mindvégig arra kell gondolnunk, hogy van egy támaszunk, egy segítségünk, aki ott fut mellettünk, és ez nem más mint Jézus Krisztus. A keresztény ember versenyfutása még egy nagyon fontos dologban különbözik a sportpályán zajló küzdelemtől: itt nem egymás ellen harcolunk, hanem egymással. Közösen, egységben, sokkal könnyebb megfutni a távot és elérni a célba. 


Minden nap egy bibliai történeten keresztül próbáltuk megközelíteni a hét témáját. Közös éneklés, imádság és játék után következett a gyerekek által leginkább kedvelt része a napnak: a kézimunka. Mivel munka során az ember elfárad és megéhezik a tízórai sem maradhatott el, amelyet gyülekezetünk asszonyai készítettek el a gyerekek számára. Közös játék zárta a napot a legkisebbek számára. 

Ebéd után az ikések vették át a főszerepet. Az ír fiatalokkal közösen töltötték a délutánjaikat. Együtt dolgoztak a templom és parókia kerítésének lefestésén, focimeccset és asztalitenisz versenyt szerveztek, vízzel csatáztak, társasoztak, filmet néztek, amelyek mind jó alkalmat biztosítottak arra, hogy fiataljaink gyakorolják az angol nyelvet, kapcsolatokat építsenek, barátságok szülessenek. Kirándulni is közösen voltunk Feketeerdőn, de felmentünk a csokalyi barackosba is lovaskocsival, körbejártuk a falut traktorral, és töltöttünk egy közös napot Nagyváradon is.


Ír vendégeink minden délután ellátogattak néhány helybéli családhoz, hogy jobban megismerjék az itt élők életmódját, hétköznapjait, a falusi élet szépségeit és nehézségeit. 

Az ír vendégek hazaútja előtti búcsú fájdalmasra és könnyesre sikerült. Szoros barátságok kötődtek ezalatt az egy hét alatt, amelyeket hiszem, hogy a távolság sem tud majd elszakítani. Napjaink technikájának köszönhetően a fiatalok nap, mint nap beszélgetnek, találkoznak, építik barátságukat a virtuális világban. 

Köszönet illeti mindazokat, akik egész héten a segítségünkre voltak a szervezésben, a programok lebonyolításában, a szakácsasszonyt, aki naponta gondoskodott a meleg ételről, a gyülekezet tagjait, akik adományaikkal támogattak bennünket. Istennek legyen hála ezért az áldott alkalomért, Ő legyen támaszunk a versenyben, amelynek végén eljuthatunk az Ő országába. 

Forró Emese


VI. Egyházmegyei Zenetábor


„Dicsérjétek az Urat mert Ő jókedvet mutat…”

Ezzel a jókedvvel és Isten dicsérettel kezdődött és telt el az idei évben is a zenetábor a hegyközszentmiklósi termálfürdőn. Amely immáron a hatodik alkalommal került megrendezésre július 18 és 23 között az érmelléki református egyházmegye szervezésében.

52 fiatal dicsérte együtt az urat hangszerekkel és énekszóval a jól összeszokott tanári csapattal egyetemben. A több településről, egyházmegyékből érkezett táborozók furulyán, gitáron és zongorán tanulhattak kezdő és haladó szinteken. Ebben a következő tanárok, kántorok próbáltak a fiatalok segítségére lenni Balogh Kata Boglárka egyetemista (gitár) Ghitea Angéla kántornő-zenetanárnő (furulya), Fehér Arthur zenetanár (gitár), Fülöp Gábor kántor-zenetanár (billentyű) és Pop György kántor (billentyű).Megpróbálták a lehető legjobban átadni ismereteiket, tudásukat és összhangba hozni a fiatalok hangszerjátékát valamint énekét.

A hét a tanulás, a jókedvű zenélés, az előadások hallgatása, a szorgalmas gyakorlás és persze a szórakozás, fürdőzés jegyében telt el. A testi és szellemi feltöltődés mellett a fiatalok lelki táplálékot is kaphattak a reggeli és esti áhitatok alkalmával, amelyet a környékbeli lelkipásztorok, teológusok, vallástanárok tartottak.

A zenés napok hamar elszaladtak és az összekovácsolódott kis csapat bemutathatta mivel gyarapodott az együttöltött egy hét alatt.


A zárókoncertre a hegyközszentmiklósi református templomban került sor szombat délelőtt egy Istentisztelet keretén belül. Ahol Bozsoky Jonathán Benjámin székelyhídi segédlelkész hirdette Isten Igéjét a Lukács evangéliuma 18 részének 1-8 versei alapján kitartásra buzdítva a fiatalokat. Kitartásra, elsősorban a naponkénti szüntelen imádkozásban utána pedig a szorgalmas gyakorlásban, zenélésben és az Istent dicsőítő szolgálatokban. Az igehirdetést követően a táborozók zárókoncertjén furulya, gitár és zongoradarabok hangzottak el, valamint ifjúsági énekek, népdalzsoltárok és református énekeskönyvünk énekei. Zárómomentumként Bárdos Lajos „Tábortűznél” című négyszólamú népdalfeldolgozását adta elő a tábor kórusa.

Isten iránti hálával tekintünk vissza az elmúlt eredményes hétre, hiszen az Ő áldása kísért és vezetett a tanulásban, zenélésben, éneklésbe, dicsőítésben és magasztalásban. 

A 2016-os zenetábor lényegét és tartalmát Fehér Arthur zenetanár a következő verssorokban így foglalta össze: 

Találkoztunk, vártuk a jót s a szépet
S mindazt mit lelkünkbe súgott a természet
Dúdolva a széllel megannyi zsoltárt
Zenélve, dalolva építettünk oltárt

Hoztuk mindazt, mit szívünk énekelt
Dicsőítve az Alkotót s az életet
Hegyközszentmiklós zenetáborában
Éltünk s zenéltünk szép harmóniában

A jövőre nézve jó reménységünk van afelől, hogy visszatérő és új lelkes zenélni vágyó fiatalokkal gyarapodhatunk és zenélhetünk „szép harmóniában”.

Herman Csaba
egyházmegyei zenei előadó