2016. május 16., hétfő

Emléktáblát avattak Szentjobbon

Harmincöt évvel ezelőtt nagy munkába fogtak a szentjobbi reformátusok, új parókiát építésébe kezdtek 1981 tavaszán, amely aztán augusztusra már tető alá is került. Az építkezést az akkori szentjobbi lelkész, Gellért Gyula vezette, először ketten-hárman, majd egyre többen csatlakoztak az új lelkészlakás felépítéséhez. 
 

A 35 évvel ezelőtti parókiaépítésre emlékeztek pünkösd másodnapján a szentjobbi reformátusok. Ez alkalomból Gellért Gyula, egykori lelkészük hirdette a pünkösdi evangéliumot. Igehirdetésében rámutatott, hogy Isten szavát a templomon kívül is hirdetnünk kell. Ne legyen híg, érték nélküli beszéd a hétköznapi magatartásunk, mert boldog az az élet, amely szívében magával viszi az Úr örömüzenetét. 


A megemlékezés az ünnepi istentisztelet után a parókia épülete előtt vette kezdetét. Megszoktuk, hogy csak többszáz éves eseményekre tekintünk vissza, mutatott rá Fábián Tibor jelenlegi szentjobbi lelkész. Hozzátette: méltó a tisztelgő emlékezésre a 35 évvel ezelőtti összefogás is, az akkori lelkipásztor bátorsága, aki nemcsak szóval, de kétkezi munkával is a munka élére állt. Addig érdemes emlékezzünk, míg az akkori küzdők, az akkori egyházépítők még köztünk vannak, és élő szóval is felidézhetik az egykori eseményeket, milyen volt a nyolcvanas évek elején, szegénység és elnyomás között egyházat építeni. A 35 évvel ezelőtti parókiaépítés fő tanulságaként kiemelte: a gyülekezet, a faluközösség, de tulajdonképpen a teljes nemzet is csak akkor tudott nagyot alkotni, amikor egyként összefogott. Szétforgácsolódva nem lehet alkotni, de igazából teljes életet élni sem. Ha együtt akarunk valamit, képesek lehetünk a hegyeket is megmozgatni. 


Gellért Gyula szubjektív visszaemlékezésében felelevenítette az építkezés folyamatát, élményeit, emlékezetes eseményeket. Többek között azt, hogy volt amikor kettesben rakták az egyik szomszéd asszonnyal a cementzsákokat, máskor pedig negyvenen is összegyűltek az építkezés során. Az építkezésben részt vevő brigád is igyekezett haladni, hogy őszre beköltözhessen a lelkész a parókiára. Gellért Gyula azt is hangsúlyozta, hogy nagy szegénység jellemezte a hitből építkező közösséget, sokszor egy szál deszkára sem futotta, ezért a lelkészlakás befejezése után még évekig tartottak a belső munkálatok. Azokban az években is kicsi gyülekezetnek számított a szentjobbi, alig kétszáz lélekkel. Csakúgy, mint ma. Mégis, amikor kellett, a helyi reformátusok megmutatták elkötelezettségüket egyházuk iránt. 


 
 
A beszédek után László Attila szentjobbi gondnok és Gellért Gyula leleplezték az emléktáblát, amely a 35 évvel ezelőtti építőknek állít emléket, hálát adva Isten vezetéséért. A bensőséges együttlét szeretetvendégséggel, a régi idők felelevenítésével ért véget több olyan egyháztag társaságában, akik maguk is részt vettek a parókiaépítésben.

F. T. 
 
Fotó: Richard Otília


2016. május 10., kedd

V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő


Az egyházmegyei szakasz résztvevő csapatai 
Csokaly, 2016. április 16.

Április 16-án, Csokalyon került megrendezésre az V. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedő Egyházmegyei szakasza, melyre Csokaly, Érbogyoszló, Jankafalva és Nagykágya csapata jelentkezett négy fős csapatával. Nem kis dolog, hogy ezek a fiatalok a számos iskolai és egyéb feladatuk és elfoglaltságuk mellett időt szakítottak arra, hogy olyan témákkal foglalkozzanak, mint egyházunk hitvallása, a II. Helvét Hitvallás kialakulása és jelentősége, a Szatmárnémeti zsinat, a puritanizmus és egyebek. 
 
 
I. hely: Jankafalva


II. hely: Nagykágya


III. hely: Érbogyoszló


IV. hely: Csokaly

Az alkalom kezdetén Forró Csaba, csokalyi lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, majd közös éneklést követően Bán Alpár, nagykágyai lelkipásztor tartott áhítatot. Ez után következett a negyven kérdésből álló ismeretfelmérés, melyen mindenik csapat jól teljesített, de kimagasló eredményt a jankafalviak értek el. Második helyezett Nagykágya, harmadik Érbogyoszló és a negyedik Csokaly lett. Gratulálunk nekik!

A vetélkedő végén a házigazdák ízletes ebéddel látták vendégül a csapatokat. 

 
Az egyházkerületi szakasz résztvevői és szervezői 
Erdőd, 2016. április 30.

Április 30-án, a vetélkedő egyházkerületi szakaszán, Erdődön, az első két helyezett képviselte egyházmegyénket, melyen a tizennégy csapatból álló mezőnyben a jankafalviak első, a nagykágyaiak negyedik helyezést értek el, Horvát Irénke, a nagykágyai csapat tagja pedig a kreatív esszéírás második helyezettje lett. Gratulálunk nekik, hiszen Janka fiataljai ismét kimagaslóan, csaknem tökéletesen teljesítették az ötven kérdésből álló tesztet, a nagykágyaiak pedig eredményüket nem négy, hanem csupán három fős csapattal érték el.

Reméljük, hogy ezek a fiatalok, akik a református egyházunk történelmével foglalkoznak, megőrzik annak örökségét, és tovább adják a következő nemzedékeknek.

Bán Alpár
ifjúsági előadó

Ifjúsági Kórustalálkozó Micskén


Április 10-én, ebben az évben is Micske adott otthont a már hagyományossá vált Egyházmegyei Ifjúsági Kórustalálkozónak, melyre hat gyülekezet fiataljai érkeztek el: Albis, Bihardiószeg, Érbogyoszló, Érmihályfalva, Margitta, Micske. A rendezvényt Herman Csaba, albisi kántor, az érmelléki egyházmegye zenei előadója szervezte és vezette le.

Az alkalom Gellért Lajos Micskei lelkipásztor köszöntésével és áhítattal kezdődött, amit Bán Alpár nagykágyai lelkipásztor, ifjúsági előadó tartott a Zsolt 138,1-2 alapján. Igehirdetésében kifejtette, hogy ez a zsoltárrészlet négy kérdésre ad választ: kinek, mit hogyan és miért énekeljünk. Vagyis Istennek és Isten előtt, zsoltárt, azaz őt dicsőítő éneket, teljes szívből, tehát őszintén, és kegyelméért és igazságáért hálát adva.

Az áhítatot az ifjúsági csoportok énekei követték, melyekben felcsendültek népdalzsoltárok, már klasszikussá vált ifjúsági énekek is. Az énekeket többen hangszerkísérettel adták elő, így téve színessé és változatossá a találkozót.

A fiatalok szolgálatát követően Orosz Otília-Valéria egyházkerületi zenei előadó értékelte az előadásokat. Örömét fejezte ki, hogy ilyen sok fiatal szeret Istent magasztaló énekeket énekelni. Kiemelte, hogy az elmúlt évekhez képest sokat javult a dalválasztás, az elhangzott énekek nem félresikerült fordítások voltak, hanem jól hangzó, Istent dicsőítő művek. Ugyanakkor bátorította a fiatalokat és felkészítőiket, hogy próbáljanak meg több szólómban is énekelni, hiszen több csapat is azon a szinten áll már, hogy elkezdhetné ezt.

Az alkalom végén a házigazda lelkipásztor szeretetvendégségre hívta a jelenlévőket, ahol oldott hangulatú ismerkedés és beszélgetés közben élvezhettük a micskeiek vendéglátását.

Bán Alpár
ifjúsági előadó

Egyházmegyei közgyűlés



Székelyhíd adott otthont az idei esztendő közgyűlésének, mely április 12-én került megtartásra.

Bara László főjegyző a Jn 21, 15-17 igeszakasz alapján szólt a közgyűlés résztvevőihez. Igehirdetésében kiemelte, hogy Péter Jézus Krisztusnak azok közé a tanítványai közé tartozott, akinek a személyével nagyon sok közös pontot találhatunk a saját magunk életében. Sokszor hősködni próbálunk, meg akarjuk mutatni Istennek, amikor pedig a magunk erejéből nem sikerül, akkor megszégyenülünk. Péternek meg kell értenie, hogy az isteni szeretet nem a hősködésre biztat, hanem az önfeláldozásra. Péter mintha mindent jobban tudna a többi tanítványnál. Jézus ezért kérdezheti tőle: jobban is szeretsz engem ezeknél? Hogyan is viszonyulunk Jézus Krisztushoz? Sokan elmondják, hogy szeretik Istent, de nem szeretik a parancsolatait. Felülírjuk az Isten parancsolatait, már csak abban is, hogy nem látogatjuk az Isten házát. Isten parancsolatainak megtartása azt jelenti, szeretem az Istent. Az Érmelléki Egyházmegye életében sok pozitív dolog történt az utóbbi időben, ami azt mutatja, hogy itt az Érmelléken szeretik az emberek Istent.

Dr. Kürti László egyházmegyei főgondnok betegsége miatt nem tudott részt venni a közgyűlésen, ez úton is jobbulást és jó egészséget kívánunk neki. Helyette Dr. Oláh József presbiteri főjegyző köszöntötte a közgyűlés tagjait, és megnyitotta a közgyűlést.

Nt. Rákosi Jenő esperes úr esperesi jelentésében visszatekintett az elmúlt 6 év eseményeire. Egy ciklus végéhez érkeztünk el az Egyházmegye életében, és az elmúlt éveket megvizsgálva, örvendetes dolgokat láthatunk. Sok gyülekezet épült, sok minden megvalósításra került, vagy már folyamatban van. Esperesként mindig törekedett arra, hogy a rá bízott közösségekben szolgatársi szeretettel forgolódjon, mindenkihez egyenlő módon viszonyuljon. Amikor szüksége volt rá, mindig talált támogatókra a lelkészi karban; míg első esperesi jelentésében szeretettel kérte azokat, akik nem rá szavaztak 2010-ben, hogy fogadják el elöljárójuknak, úgy vette észre, hogy a lelkészi karban mindvégig megmaradt az egység a közös cselekvésre. Voltak hibák, tévedések is ezek alatt az évek alatt, amelyekből tanulni lehetett.

Jelentésében esperes úr kitért az elmúlt évek lélekszámi adataira. Drasztikus csökkenés nem történt, azonban megfigyelhető egy lassú apadás a gyülekezetek lélekszámában. Elgondolkodtató adat, hogy átlagosan 2400-an vesznek részt egy-egy úrvacsoravételen, ami nagyjából 10%-át jelenti az Egyházmegye lélekszámának. Az elmúlt 6 évben minden gyülekezetben volt esperesi vizitáció, illetve három éve püspöki vizitáció az Esperesi Hivatalban, amikor mindent rendben találtak a vizitálók. Ezek alatt az évek alatt néhány szolgatárstól végső búcsút kellett vennünk [akikre itt a lap hasábjain kivétel nélkül megemlékeztünk], néhány lelkipásztor nyugdíjba vonult, mások más gyülekezetbe folytatták szolgálataikat, illetve érkeztek új szolgatársak is az egyházmegye lelkipásztori közösségébe.

Az esperesi hivatal építése folyamatban van. Eddig 175.576.00 lej adományt kapott az Egyházmegye a gyülekezetektől (18.439.00 lej), a Bihar megyei tanácstól (100.000.00 lej), valamint az Emberi Erőforrások minisztériumából (57.117.00 lej). Ennél többe kerültek az eddigi beruházások, amit az esperesi hivatalnak kellett kigazdálkodnia (61.597.00 lej), de hála Istennek, sikerült. Összesen 237.173.00 lejbe került eddig a beruházás. Az építkezés természetesen folytatódni fog.

A továbbiakban Futó Márta diakónus ismertette az Érmelléki Diakóniai Alapítvány elmúlt évi munkáját. A 2015 esztendő tavaszán ruhaszállítmányt kapott az alapítvány, aminek egy részét értékesítettek, 5402.00 lej bevételre téve szert, ebből fizetve a szállítási költségeket. A többi ruha kiosztásra került az alapítvány által gondozott rászorulók között. Húsvétra élelmiszercsomagot állítattak össze, 5850.00 lej értékben, ami 195 családnak nyújtott segítséget. A nyári hónapokban 60 család 4890.00 lej értékben kenyér-támogatásban részesült. Augusztusban 18 rászoruló gyerek számára a micskei Sámuel bentlakás nyújtott táborozási lehetőséget. A micskei gyülekezetben éppen ekkor zajlott a Vakációs Bibliahét, amelybe be tudtak kapcsolódni a gyermekek. Futó Márta köszönetet mondott a Sámuel bentlakás vezetőségének a tábor megszervezésében és lebonyolításában nyújtott segítségért, valamint Lakatos Tamás szentjobbi teológus-diáknak, akik végig a táborban tevékenykedett. A tábor költségeit 2675.00 lejt a diakóniai alapítvány fizette. Iskolakezdésre tanszercsomaggal segítették a 0-5 osztályosokat, mintegy 86 gyermeket. A tavalyi évben a szalacsi gyülekezet vállalta, hogy a szokásos évi jótékonysági koncertnek otthont ad, amiért illesse köszönet a gyülekezetet és lelkipásztorát. A koncerten 5460.00 lej adomány gyűlt össze, amelyből a koncerttel kapcsolatos költségeket is fedezték. Decemberben a hagyományos nagycsaládosok találkozójára került sor Ottományban, amiért illesse köszönet a gyülekezetet és lelkipásztorát. Az Isten igéje mellett meleg ebéddel fogadták az összejövetelen résztvevőket, valamint mindenkinek élelmiszer-csomagot adtak. Aki nem tudott eljönni, azoknak a lelkészi hivatalokon keresztül küldték el a csomagokat. A micskei Sámuel bentlakás gyermekei Mikulás-csomagot kaptak. Összesen ez 5850.00 kiadást jelentett.

A közgyűlés folytatásaképpen Darabont Tibor ottományi lelkipásztor, missziói előadó ismertette beszámolóját. Említést arról, hogy több gyülekezetben kísérleteznek azzal, hogy a gyülekezeti missziónak újabb formáit találják meg, amikor az istentiszteletet élő közvetítés formájában is elérhetővé teszik olyanok számára, akik valamiért nem tudnak eljutni a templomba, vagy legalább felvételről megtekinthető, vagy meghallgatható formában bocsájtják a szélesebb gyülekezeti kör számára. A misszió hatékonysága szempontjából látszólag elhanyagolható, mégis fontos apróság a gyülekezetek közötti népvándorlás nyomon követése a ki- és beköltözések pontos adminisztrálása a lelkészi hivatalok között.

Bertalan Csilla a micskei Sámuel bentlakásban folyó életről számolt be. A bentlakás immár 13 éve működik, Isten segítségével. A működési engedélyek megújításra kerültek, az intézmény a hatályos törvényeknek mindenben megfelel. Reménység szerint a jövőben már nemcsak a követelményeknek való megfelelés, és a különféle ellenőrzések szintjén lesz érdekelt az állam az ilyen intézmények működésében, hanem a hathatós anyagi támogatásban is. A bentlakó diákok jó tanulmányi eredménnyel végezték a múlt tanévet. Összesen 36 gyerekkel foglalkoznak az intézményben, ebből 14 lakik bent hétfőtől-péntekig, a többiek délután hatig maradnak, ameddig segítenek nekik megtanulni a leckéiket. Az intézményvezető köszönetet mondott a jószívű anyagi támogatásokért, amelyekkel a gyermek ellátását segítették külföldről, (Németországból, Hollandiából, Franciaországból), valamint belföldről is, több gyülekezet külön-adományát jutatta el, nőszövetségek segítettek, valamint számos magánszemély, politikus, vállalkozó járult hozzá a működéséhez az intézménynek. Külön köszönetet mondott az un. anyák napi perselypénzért, amit a gyülekezetek jutattak el a bentlakásnak, 3328.00 lej összegben.

Szabó Zsolt szalacsi lelkipásztor, katekétikai előadó jelentésében összesítette a hittanórákat látogató gyermekek számát. E szerint az iskolai hittanoktatásban 1813 gyermek vesz részt, ami a tavalyi évhez képpest mérsékelt növekedést mutat, de a tavalyelőttihez viszont csökkenést. 856 gyermek látogatta a templomi hittanórákat, ami az előző számadatokhoz képest csekély, de még így is több mint a 2014-es év számadata. 2010 óta csökkenő tendencia mutatkozik meg, hiszen abban az évben még 1226 gyermek vett részt a templomi hitoktatásban. 6 gyülekezetben korcsoport szerinti foglalkozás van. A Vakációs Bibliahetek nagyon népszerűek, évről évre ez a program sok gyermeket vonz. A konfirmándusok száma alig több mint 300. 11 gyülekezetben nem volt konfirmáció, viszont 11 felnőtt személy is konfirmációi fogadalmat tett a tavalyi esztendőben.

Szűcs Zoltán apátkeresztúri lelkipásztor, kórházlelkészként végzett szolgálatairól számolt be. Megismételte tavalyi javaslatát egy külön missziói alap létrehozására, amiből a korházi missziói munkát is lehetne támogatni.

Bán Alpár nagykágyai lelkipásztor, ifjúsági előadó jelentésében a tavalyi fontosabb ifjúsági eseményekről számolt be [lapunk hasábjain ezekről korábban részletes tudósításokat lehetett olvasni]. Dr. Oláh József hozzászólásában javasolta, hogy az ifjúsági programoknak legyen egy előre látható tervezete egész évre, illetve a szervezők fordítsanak figyelmet arra, hogy a programok a lehető legjobb színvonalon legyenek megszervezve, és a beszámolókból derüljön ki, mennyire sikerült az előre kitűzött célt elérni, megvalósítani.

Perecsenyi Judit, az esperesi hivatal irodavezetője, valamint Simon-Szabó István éradonyi lelkipásztor, egyházmegyei számvevő az egyházmegye és a gyülekezetek pénzügyi számadásait ismertették.

Kovács Gyula margittai lelkipásztor, lelkészértekezleti elnök a lelkészi közösség számára szervezett értekezletekről, szakmai továbbképzésekről számolt be.

A továbbiakban Ványi Attila, az egyházmegye Presbiteri Szövetségének leköszönő elnöke tartotta meg beszámolóját, visszanyúlva egészen 2009-es esztendőig, megválasztásának évéig, majd átadta a szót az új elnöknek, Mészáros Jánosnak, aki ismertette a többi új elnökségi tagot.

Az egyházmegye nőszövetségeinek életéről Rákosi Hajnalka elnök-asszony beszámolóját Nt. Rákosi Jenő esperes úr ismertette.

Herman Csaba albisi énekvezér, egyházmegyei zenei előadó az egyházmegye egyházzenei eseményeiről számolt be [lapunk hasábjain ezekről korábban részletes tudósításokat lehetett olvasni].

A közgyűlés végén az érszőllősi gyülekezet föld-eladási kérését tárgyalták meg az egybegyűltek, amelyet elfogadtak azzal a kitétellel, hogy a gyülekezet nevezze meg pontosan, mi indokolja az eladást, és mire kívánják használni a földért kapott pénzösszeget.

A közgyűlést a székelyhídi gyülekezet vendégszeretete zárta, amiért ez úton is köszönetet mondunk.

Kulcsár Árpád lp.

Misszió a poszt-keresztyén Európában a 21. században

Első negyedévi lelkészértekezletre gyűlt össze több mint húsz érmelléki lelkipásztor Bihardiószegen, március 8-án. Kovács Gyula margittai lelkipásztor, lelkészértekezleti elnök köszöntő szavai után Mike Pál magyarkéci lelkipásztor szólta Isten Igéjét az Ez 37,1-14 szakasz alapján.


Nt. Rákosi Jenő és Kulcsár Árpád a kampeni teológia könyvtára előtt

Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztor a tavalyi esztendőben érkezett haza egy éves hollandiai tanulmányairól. Előadásában az ott megszerzett élményeiről, tanulmányairól számolt be. A lelkipásztor elmondta, hogy a kampeni Gereformeerde Vrijgemaakt Theologische Universiteit missziológia mesteri szakán tanult, a Stichting Fundament ösztöndíjasaként. Az alapítvány már több mint húsz éve támogat a Kárpát-medencében református lelkipásztorokat tanulmányaikban. Több lelkipásztor is doktori oklevelet, vagy mesteri diplomát szerzett már az alapítvány támogatásával.

Az IJssel folyó partján elterülő kis városban korábban két teológiai intézet is működött, azonban az utóbbi években már csak egyben lehet teológiai tanulmányokat végezni, a másik megszűnt. A teológiai intézetben évről évre sok külföldi diák tanul, Dél-Koreából, Indonéziából, Indiából, Afrikából és a Kárpát-medencéből is érkeznek tanulni vágyók hosszabb-rövidebb időre. Az előadó külön köszönetet mondott Nt. Rákosi Jenőnek, és kedves feleségének, akik hollandiai tartózkodásuk idején vették a fáradtságot, és meglátogatták Kampenben.
 
 
A teológia épülete

Szolgatársunk előadását azzal a triviális megállapítással kezdte, hogy Európa a poszt-keresztyénség korszakába lépett. Ennek eszmetörténeti, antropológiai, teológiai, vallástörténeti és missziólógiai okait vázolta a továbbiakban. Az eszmetörténeti okok között a felvilágosodás, a racionalizmus, evolucionizmus, a technikai innovációk játszottak szerepet. Az antropológiai okok a világ népességének robbanásszerű növekedésében keresendők. Jelenleg Európa összlakossága alig valamivel több, mint fele Indiának, és kevesebb, mint fele Kínának. A népességarányok ilyen értelmű megváltozása bizonyos kultúrák megerősödéséhez, mások meggyengüléséhez vezetett. Európa számára a történelmi folyamatok kedvezőtlenül alakultak az elmúlt századokban, de különösen a 20. században. Világháborúk, országhatárok módosítása, mesterséges módon létrehozott országok, Nyugat és Kelet közötti törésvonal (kapitalizmus / kommunizmus), szekularizáció, és sok egyéb játszott közre abban, hogy a világ nagyhatalmi rendjében Európa fokozatosan visszaszorult politikai, gazdasági téren. A migrációs folyamatok is kedvezőtlenül alakították a keresztyénség helyzetét (gazdasági okokból Keletről- Nyugatra; a muszlim népesség európai növekedése).

A teológiai tudományok művelésében a racionalizmus, liberalizmus nem kedvezett a helyes misszió végzésének. Európa a 20. század elején még gyarmatai bűvkörében élt, a misszió inkább kolonizációnak felelt meg, ahol a nemzeti és felekezeti érdekek messzemenőkig befolyásolták a missziói munka alakulását (Ef 2, 21). Európa missziói szempontból saját magáról elfeledkezett, a misszió fogalma összekeveredett a diakóniával, a missziót egyre inkább a diakónia helyettesítette. A keresztyénség a 20. században a misszió helyett a szociális ellátórendszerben, mint „kiszolgáló” vagy „ellátó”- intézmény jelent meg. Mindeközben Európában megnőtt az érdeklődés a keleti vallások irányában (elsősorban hinduizmus), valamint sokan, a keresztyénséget elhagyók ateista álláspontra helyezkedtek.

Fontos különbséget tenni, hogy a misszió nemcsak diakónia, viszont a diakónia mindig misszió. Amíg a 19. században a misszionáriusok szinte kizárólag európaiak és Egyesült Államokbeliek voltak, mára a világban tevékenykedő misszionáriusok 2/3-a fekete vagy ázsiai. Európa újra missziós területté változott, ahol jelenleg amerikai, afrikai, ázsiai misszionáriusok tevékenykednek túlnyomó többségben.

Az előadó kihangsúlyozta, hogy a pillanatnyi állapot bár első látásra vészjóslónak tűnik, meg kell látnunk a lehetőséget, amit az Úr felkínál, hogy újra bekapcsolódjunk a missziójába, hiszen a keresztyének missziója „Missio Dei”, ahogyan arra a Karl Barth, a 20. század egyik meghatározó teológusa rámutatott. Európának gyülekezet-építő (revitalizáló) és gyülekezet-alapító misszióra van szüksége. Teljes missziói energiánkat az európai társadalom újbóli keresztyénné tételére kell fordítani. Ehhez a szolgálathoz azonban felkészülésre van szükség. Ahogy 100-150 éve a misszionáriusokat felkészítették a szolgálatra, úgy ma is felkészült emberekre van szükség (Mt 9,36-38).

Felmerül tehát a kérdés: hogyan tudunk felkészülni a misszióra? David Bosch korszakos művében (Paradigmaváltások a misszió teológiájában) arról beszél, hogy elméletileg nincs szükség külön missziói szaktárgyra a teológiai oktatásban, mert a missziológia arra hivatott, hogy valamennyi tárgyat átjárja, és nem arra, hogy a teológiai tudománykörön belül külön ’szektort’ képezzen. Egyfelől az egész tanmenetet át kell hatnia, s nem egy külön tárgyat képeznie, másfelől azonban mégiscsak szükség van különálló tárgyként is rá, mégpedig két okból: a teológiai szaktárgyak körében kritikai funkciót töltsön be, folyamatosan ösztönözve a teológiát, hogy betöltse Istentől kapott feladatát; illetve, hogy a missziós vállalkozásokat kritikusan kísérje, az alapok, célok, üzenet, módszerek tekintetében kutatásokat végezzen. A missziológiai reflexió lényegi eleme kell hogy legyen a keresztyén missziónak.

Örvendetes az a tény, hogy a misszió, mint munkafolyamat az elmúlt évszázad kezdete óta ökumenikus keretek kezdett el működni. A világmissziós konferenciák, az Egyházak Világtanácsának rendszeres nagygyűlései a felekezeti párbeszéd megerősödését hozták magukkal. Ebben a szellemiségben tanulhatunk egymástól - különféle felekezetek -, hiszen a cél azonos: lelkeket vezetni az Élet Urához, Krisztushoz.

A gyülekezetépítés, (vagy ahogyan a nemzetközi szakirodalomban emlegetik, revitalizáció) kapcsán az előadó Rick Warren amerikai baptista lelkész siker-könyvét idézte az 1Thessz 5, 21 igevers tanítása szerint („Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok”). A könyv szerzője szerint a lélekszámban növekvő gyülekezetek a fogékony emberek elérése összpontosítanak; amelyek nem növekednek, az inaktív emberek noszogatására. Könnyebb egy nyitott ajtón bemenni, mint szüntelenül zárt ajtókon döngetni. Félünk a változtatásoktól, az újításoktól, ezért igaz lett az a mondás: ha mindig azt tesszük, amit mindig is tettünk, mindig ott leszünk, ahol mindig is voltunk. Stratégiára van szükség a gyülekezeti munka minden területén (prédikálás, pásztoráció, katekézis, diakónia stb.).

A gyülekezetalapítás még kényesebb kérdés, amelyben az un. mega-church (nagy-gyülekezet) kontra kis közösségek nézőpontbeli különbsége ütközik markáns módon. Vannak vélemények, amelyek a nagylélekszámú gyülekezeteket egyenesen a missziói munka egyetlen fokmérőjének tartják, mások óvatosságra intenek, és azt mondják, hogy a kisebb lélekszámú gyülekezetek biztosítják az ideális közösségi légkört a lelki életben való növekedésre. Az előadó néhány extrémnek is mondható példát hozott fel annak szemléltetésére, hogy pl. Dél-Koreában akad több százezer lelkes gyülekezet is, ahol több száz lelkipásztor végzi a szolgálatát, ahogy az Egyesült Államokban is nagyon népszerűek a mega-church-ök, több tízezres tagsággal. Az előadó a kisebb lélekszámú gyülekezeti modell mellett foglalt állást, több missziológus véleményében osztozva, mi szerint egy lelkipásztor nagyjából egy ötszáz lelkes gyülekezetet tud hatékonyan építeni. Nem kevesebb, hanem több lelkipásztorra, önkéntes gyülekezeti misszionáriusra, diakónusra van szükség. 

 
drs. Kulcsár Árpád

Előadása végén a témába vágó magyar nyelven is elérhető szakirodalmat ismertette a jelenlévőkkel, javasolva a további tájékozódást a témában, és megköszönte Kovács Gyula lelkészértekezleti elnöknek az előadásra való felkérést.

Tekintettel március 8-ra, Kovács Gyula egy-egy csokor virággal kedveskedett a megjelent lelkipásztornőknek.

A lelkészértekezlet vendéglátásáért illesse köszönet a bihardiószegi gyülekezetet, amely nemcsak a helyszínt, de az ebédet is biztosította.


A bihardiószegi református templom

(O. K., K. Á.)

Michiel de Ruyter (The Admiral) - filmbemutató



Michiel de Ruyterről gyakran olvashatunk egyházi lapokban különféle megemlékezések kapcsán. A híres holland hajós, katonai stratéga személye és tettei, különösen a magyar református prédikátorok megmentése méltán teszik ismereté és híressé számunkra is mind a mai napig. Életéről magyar nyelven ez idáig az egyetlen, elsősorban a fiatalabb nemzedék számára a Koinonia kiadó gondozásában jelent meg könyv: A.Korpershoek-Van Wendel De Joode – De schrik van de oceaan. Het leven van Michiel Adriaanszoon de Ruyter (Utrecht. 1986); Az óceán ura. Michiel de Ruyter admirális élete (Kolozsvár, 2003).

Roel Reiné holland rendező bátor vállalkozásba kezdett, amikor filmet készített az admirális életéről, amit 2015-ben mutattak be a holland mozik. A filmmel, melynek forgatókönyvéhez mintegy 6 éven keresztül folyt elmélyült kutatás, nemcsak az admirálisnak, hanem nemzetének, a 17-ik század egyik tengeri nagyhatalmának is méltó emléket állított. A film végigkíséri de Ruyter életének fontosabb állomásait, realisztikusan mutatva be a kort, és a személyeket is. Mellőzi a túlzó kritikát, nem csap szélsőségekbe, a filmet méltató kritikusok és történészek egybehangzó véleménye szerint hiteles képet ad a 17-ik századi hollandiai állapotokról. A színészek kiválasztása a szerepekre találó, Frank Lammers kiválóan alakítja de Ruytert, Barry Atsma mint Johan de Witt nyújt hiteles alakítást, Sanne Langelaar pedig Annát, az admirális hűséges párját formálja meg emlékezetes módon.

A tapasztalt rendező számára a több mint 50 korhű helyszín adott volt, az ízlésesen fényképezett filmben csak a tengeren zajló csatajeleneteknél használtak számítógépes trükköket (CGI), a flották mennyiségbeli megsokszorozására, és a hajók elsüllyedésénél. Több hajót is replika formájában újraépítettek, az admirális „De Zeven Provincien”-t kifejezetten a filmhez, a „De Batavia” nevű pedig már 1995 óta a Lelystad-i kikötőben várta, hogy újra fontos szerephez jusson Hollandia történelmében.

A látványvilágot a korabeli világhírű holland festők alkotásai ihlették, a film nyitójelenetében pl. Johannes Vermeer 1658-as „De Melkmeid” c. festménye változik mozgógéppé. A kosztümök Madridban és Londonban készültek, a film zenéjét pedig Trevor Morris készítette, aki több, történelmi filmhez, siker-sorozathoz (Vikingek, A Tudorok) komponált kiváló érzékkel zenét. Trevor beutazta egész Hollandiát, maga is múzeumokat látogatott, hogy ihletet gyűjtsön a film zenéjéhez.

A filmet a mozik sajnos kevés országban vetítették Hollandián és Belgiumon kívül, ezért a DVD-kiadásnak is nagy hiányossága, hogy a holland nyelvsávon kívül csak az angol felirat nyújt lehetőséget a szövegértésben. A készítők figyelme arra viszont kiterjedt, hogy egyszerre két változatot is készítsenek a korhatár-besorolás miatt: egyet 12, egy másikat 16 éven felülieknek. Az alacsonyabb korhatáros változat esetében sem maradunk le semmiről, néhány apróbb, durvább jelenet maradt csupán ki a másik változathoz képpest, hiszen összességében a rendező nem akció-filmet, véres, brutális látványvilágot kívánt forgatni, hanem egy hiteles történelmi drámát, tanulságokkal.

A filmet a már említett okok miatt a dvd-boltok polcain nehéz lesz megtalálni, de az internet segítségével beszerezhető. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt.


Kulcsár Árpád lp.

Diakónia szak a PKE-n


 
Partiumi Keresztény Egyetem, Nagyvárad
Székhelyünkön
 
Kedves Lelkipásztor Testvérek és Híveink!

A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) történetében az egyházi irányultságú szakmai képzés mindig egy alappillér volt. Bizonyítja ezt a PKE jog- és névelődjének, a Sulyok István Református Főiskolának a működése is, amely az 1989-es forradalmat és rendszerváltást követően egyházi alapítású oktatási intézményként törekedett gondoskodni olyan felmerülő igényekről, mint a vallástanári és szociális munkás képzés. Ezt folytatta tovább a millennium évében létrejött PKE is, egyre növekvő képzési színvonalon.

Református Egyházunk a jézusi útmutatást betöltve („tanítván őket” Mt 28, 20; „amikor megtettétek… eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg” Mt 25,40) korunk valós helyzetét bölcsen felmérve, az elmúlt több mint két évtizedben fokozatosan építgették nemcsak oktatási/nevelési téren, de a szeretetszolgálatban is erdélyi és partiumi magyar társadalmunkat.

A diakóniai munka mélyen a Szentírásban gyökerező szolgálati terület. Már az első időkben felismerték az apostolok ennek a szolgálatnak a feltétlen szükségét. (ApCsel 6, 2-4). A diakónusok első renden az ő munkatársaik voltak, majd a későbbiekben a gyülekezet elöljáróinak (presbiterek, püspökök) szolgatársai lettek. Az „asztaloknál való szolgálat” jelentősen kibővült, az Ige cselekvése a szegényekkel, az özvegyekkel, árvákkal való törődés mellett akár az Ige hirdetésével is. (ApCsel 8, 4-5; 8,26-40; 1Tim 3,8-13).

Az intézményes (alapítványi) vagy gyülekezeti diakóniai munkához szakmailag jól felkészült, e szolgálati területen jártas, tájékozott munkatársakra van szükség. Ezt a valós igényt kívánta betölteni a PKE azzal, hogy a Bölcsészettudományi Kar Teológiai Tanszékén egy új, korunk szakmai követelményeinek mindenben megfelelő Református Szociális Teológia (Diakónia) szak beindítását kezdeményezte.

Örömmel értesítjük Partiumi és Erdélyi Egyházközségeinket és híveinket, hogy a Református Szociális Teológia (Diakónia) szak megkapta az országos ARACIS Ellenőrző Bizottságtól a működési engedélyt.

Amennyiben a gyülekezetben ismer olyan fiatal(oka)t, akikben van elhivatottság a diakóniai szolgálatra, kellő érzékenység és segítő szándék, hogy népünk elesettjeivel, a bajba jutottakkal, betegekkel, öregekkel törődjenek, kérjük, ajánlja nekik ezt a képzést. Felsőfokú tanulmányaikat követően odaszánt lélekkel, jó szakmai felkészültséggel végezhetik majd szolgálatukat.

A képzés a hatályban lévő felsőoktatási tanügyi törvényeknek megfelelően 3 év, nappali tagozaton. A rendelkezésre álló 25 helyből 10 térítésmentes, 15 költségtérítéses helyet tudunk biztosítani. A képzésben résztvevők a keresztyén teológia, diakónia, lelkigondozás, egészség-pszichológia, szociális segítés, és sok más, a szeretetszolgálathoz fontos tudományterületen szerezhetnek ismereteket és jártasságot. Mindeközben folyamatos szakmai gyakorlaton vehetnek részt már működő diakóniai intézményekben.

Diákjainkat tanulmányi és szociális ösztöndíjban részesítjük, a helyek függvényében bennlakhatást biztosítunk, korszerű könyvtárunk rendelkezésükre áll, az Erasmus program keretében lehetőségük nyílik egy fél évet külföldi egyetemen tanulni.

A diakónusok eljövendő nemzedékei hatékonyan vehetnek részt népünk lelki/testi/szellemi egészségének gondozásában, és a sokféle feladattal megterhelt lelkipásztorok értékes munkatársai lehetnek.

Aki arra vágyik, hogy Jézus Krisztus követését Isten szeretetének továbbadásával valósítsa meg elesett embertársai felé, aki nem elégszik meg azzal, hogy csak beszéljen az evangéliumról, de cselekedni is akar, akinek fontos önmaga ismerete, hogy ez által másokat is megismerjen, aki nyitott és befogadásra kész, annak helye van a Református Szociális Teológia (Diakónia) szakon.

Minden érdeklődőt, jelentkezőt szeretettel várunk!

További, bővebb információért, vagy kérdéseikkel forduljanak bizalommal hozzánk elérhetőségeiken.

http://www.partium.ro

Tisztelettel,
Dr. Pálfi József lelkipásztor 
rektor