2016. március 14., hétfő

éleszT Ő - Körzeti ifjúsági csendesnap Érkeserűben



Nagy lelkesedéssel és izgalommal készültünk Érkeserűben a körzeti ifjúsági csendesnapra, melyre március 12-én, szombaton került sor. Az őszi, székelyhídi csendesnap után döntöttük el, hogy a következő találkozót Keserűben fogjuk megtartani, és az akkori csendesnap témája, a: Háború és béke, ihlette a mostani csendesnap címét: éleszT Ő. Utalva arra, hogy a békétlen csatározásokban sokak élete „elvérzik”, sokan padlóra kerülnek, és az ilyen helyzetekből csak úgy lehet talpra állni, ha elfogadjuk Isten újjáélesztő és békét, szeretetet kínáló kegyelmét. Húsvéthoz közeledve ezért is tartottuk találónak a címet, melyben a nagy T betű kiemelésével a Krisztus keresztjére irányítottuk a fiatalok figyelmét. Éppen ezért a nap folyamán, nagyon jó volt az Élő Kövek vezetésével és a 200 fiatallal együtt énekelni: Köszönöm neked a keresztet!

A reggeli regisztráció során kiderült, Istennek hála, majdnem 200-an jöttek el hozzánk erre a csendesnapra tíz gyülekezetből: Nagyvárad–Velence, Csokaly, Érsemjén, Érszőlős, Janka, Kiskereki, Magyarkéc, Nagykágya, Székelyhíd, Érkeserű. A reggeli falatozás, kávé és teázás közben jó volt látni, hogy ifjaink már ismerősökként köszöntik egymást, illetve az új emberekkel szívesen barátkoznak. 


A reggeli után Oroszi Magda lelkésznő köszöntötte a fiatalokat a nap vezérigéjével: „Az Isten irgalmára kérlek titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Róm 12,1‑2) – bátorítva őket, hogy életük legyen Istennek szentelt élet, hogy ne eltévelyedjenek a világban, hanem Krisztust követve Tőle függjön az életük. 


Ezt követte Mike Pál és az Élő Kövek zenés áhítata, melyet nagy örömmel fogadtak ifjaink, hiszen a tőlük megszokott lelkesedéssel, fiatalos lendülettel énekeltettek meg, és gondolkodtattak el bennünket. Miután a boldogságkeresésünk mikéntjére vonatkozó kérdéseket humorosan tette fel Mike Pál, igen elgondolkodtatóan folytatta tovább áhítatát az Isten mérhetetlen szeretetének mértanórájával, hogy megérthessük, nincs annál nagyobb boldogság, mint amikor Isten a mérhetetlen mélységekbe is alányúl értünk, hogy kiemeljen, felemeljen, megmentsen minket. Hogy a boldogságkeresésünk buktatóit felismerjük, az Aranyrögök című animációs filmet játszotta le előttünk, mely rövid, de nagyon tanulságos volt.

Rövid szünetet követően a Bonus Pastor Alapítvány marosvásárhelyi munkatársa, Bartha Éva tartott interaktív előadást a függőségekről, tisztázva fiataljainkkal a fogalmakat, és szemléltetve, hogy a függőségeknek, milyen rövid távú pozitívumai, illetve rövid és hosszú távú negatívumai vannak az ember életére nézve. Éva a fiatalokkal soroltatta fel, hogy milyen drogokat ismernek, mikről hallottak, és mindez egyáltalán nem jelentett nehézséget számukra. Egy egyszerű kérdésfeltevéssel arról is megbizonyosodhattunk hogy a jelenlévők negyedének a baráti vagy ismerettségi körében van drogozó fiatal. Majd bekapcsolódott a beszélgetésbe a vele érkezett Custorov Csaba is, aki a bemutatkozás rendjén elmondta a fiataloknak, hogy szerencsejáték-, nikotin- és alkoholfüggő; már másodszor van az ózdi terápiás otthonban, mert szabadulni szeretne a függőségeitől. Ő bátran beszélt saját életéről, beismerve, hogy már szinte gyerekkora óta függő, csak nem tudatosult benne időben. Elmesélte szélhámoskodásait és fogadkozásait is, melyekben milliószor ígérte önmagának és másoknak is, hogy abbahagyja a szerencsejátékot, a nikotin és alkoholfogyasztást; de a végén kimondta: egyedül nem megy, segítségre van szükségem! Saját bevallása szerint azért van másodjára a terápiás otthonban, mert először nem vette komolyan. De most már tudja, itt segítő, támogató közösség veszi körül, akik kíváncsiak az érzéseire, a gondolataira, figyelmet, szeretetet és megértést kap ahhoz, hogy új életet kezdhessen. A velük való beszélgetés igen tartalmasan zajlott, hisz a fiatalok által feltett kérdésekre ők őszintén, tisztán válaszoltak minden esetben. 


Hálás szívvel köszönjük nekik, hogy eljöttek hozzánk, hisz nagy szükségük van fiataljainknak arra, hogy szembesüljenek függőségeikkel, elrontott életekkel, hogy a süllyedés helyett engedjék, hogy Isten szeretete felemelje őket, hisz összegzésként kimondtuk, vannak függőségek, melyek megkötözik, tönkreteszik az ember életét, de az, aki Krisztus-függő, szabaddá válik a szeretet megélésére, az igazi boldogságra, a jó cselekedetekre.

A tartalmas beszélgetést követően a szabadba vonulva előbb tombolasorsoláson vehettek részt ifjaink, ahol 30 apró meglepetés talált gazdára nagy örömet okozva a szerencsés nyerteseknek; majd csapatjátékok következtek, melyeket önkéntes vállalkozók vezettek különböző gyülekezetekből. A friss levegőn való mozgás meghozta étvágyunkat, így jó étvággyal fogyasztottuk a gyülekezeti tagok által készített finom bográcsételt, és a kemencében sült kalácsot. 


A nap folyamán biztosítottunk ifjaink számára egy „Üzenő polcot”, ahol jelképesen Kút-ba dobhatták, azokat a bűnöket, érzéseket, gondolatokat, melyektől szeretnének megszabadulni; Háló-ba ragaszthatták azokat az érzéseket, gondolatokat, melyek megfogták őket ezen a napon; és Bőrönd-be tehették jelképesen azokat, amit erről a napról magukkal szeretnének vinni. 

Ebéd után került sor a Nagyvárad-Velencei ifjúsági csoport színjátszó körének előadására, akik egy ismeretlen szerzőtől származó művet adtak elő Titoktalanított világ címmel. Farkas Antal lelkipásztor köszöntve a jelenlévőket, elmondta, hogy a bemutatandó, hét képből álló színmű tulajdonképpen egy humoros, de mégis sok mondanivalóval rendelkező színdarab, amelynek a cselekménye egy szimbolikus aranyszirmú virág köré rendeződött. Ezt a virágot a szereplők mindegyike meg akarta szerezni, mert ettől várták boldogulásukat és gazdagságukat. Az aranyszirmú virágot azonban csak az láthatta, aki hitt a létezésében. A keresés közben a színdarab szereplői egy időutazáson vettek részt, hiszen jártak többek közt a kommunizmus időszakában, ahol a Mozgalmi ember szerepét igazán karakteres jellem alakította, nagy tetszést kiváltva előadásával a közönségből. De visszamentek időutazásuk során Mátyás király udvarába is, mígnem visszajutottak a virág megtalálásának helyéig, így találkozhattunk a Bölcső mellett Máriával és Józseffel, és láthattuk mi is az Aranyszirmú Virágot! A színdarab végén pedig mintegy közös bizonyságtételként énekeltük az előadókkal együtt a jól ismert húsvéti énekünket:

„Krisztus virágunk, szép termő águnk, / Feltámadt Krisztus, vígadjunk, / Bűnünkből már feltámadjunk! // Jézusnak éljünk, Semmit ne féljünk! / Feltámadt Krisztus vígadjunk, / Bűnünkből már feltámadjunk! // Boldogság Véled, Földön az élet! / Feltámadt Krisztus vígadjunk, / Bűnünkből már feltámadjunk!” 
 

E csodálatos, hitmélyítő nap végén Bán Alpár, egyházmegyei ifjúsági előadó mondott hálaimát a megtapasztalt isteni szeretetért, a támogató baráti közösségért, végül a viszontlátás reményében búcsúztunk egymástól, máris várva a következő találkozást.

Oroszi Magda
érkeserűi lelkipásztor

2016. március 7., hétfő

Tisztújítás az érmelléki Presbiteri Szövetségben

Új elnökséget választottak az érmelléki református presbiterek, szombaton a székelyhídi református templomban megtartott közgyűlésen


Szombaton, 2016 február 13-án délelőtt 10 órakor kezdte meg tisztújító, választó közgyűlését az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége Székelyhídon a református templomban. 

 
A székelyhídi református templom

A 11 egyházközségből érkezett közel ötven presbiter Rákosi Jenő esperes áhítatával vette kezdetét, aki igemagyarázatát a Példabeszédek 23,26 – ra alapozta „Adjad, fiam, a te szívedet nékem, és a te szemeid az én útaimat megőrizzék”- hangzottak a Szentírás szavai. Az esperes igemagyarázatában kiemelte „… minden olyan szolgálat, amely nehézkesen megy, annak tulajdonítható, hogy nem adjuk bele teljesen a szívünket, mindez érződik a munkavégzésünkön és érződik a presbiteri szolgálat teljességében.” 

 
Az Érmelléki Református Egyházmegye esperese, Rákosi Jenő lelkipásztor tartotta az áhítatot

Ványi Attila az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének elnöke miután köszöntötte a jelenlévőket, ismertette a napirendpontokat, megejtették a jelenlétet, majd beszámolt a közgyűlésnek az elmúlt hat esztendőben végzett munkásságáról. A beszámolóból kitűnt, az elmúlt esztendőkben elindult egy emelkedő tendenciát mutató javulás az érmelléki presbiteri szövetség munkájában, hiszen sok hazai és anyaországi konferenciákon, találkozókon, képzéseken vettek részt a presbiterek.

A Presbiteri Szövetség elnöke kiemelte, miszerint elkezdődöttek a presbiterképzések is, amelyekre nagy hangsúlyt kell, fektessen a szövetség újonnan megválasztott elnöksége. Megtudtuk továbbá, hogy a képzésekre való részvételek megkönnyítéseként három kistérségben folynak majd a képzések, Székelyhíd, Margitta és Érmihályfalva vonzásköreibe tartozó egyházközségek presbitereinek részvételével. 

 
Ványi Attila hat évig volt az érmelléki presbiteri szövetség elnöke

Ványi Attila elérzékenyülve beszámolójának vége felé, megköszönve a presbitereknek iránta tanúsított bizalmat, ugyanakkor bejelentette, hogy sokrétű elfoglaltsága miatt nem vállal több tisztséget az érmelléki presbiteri szövetségben, de idejéhez mérten továbbra is számíthatnak munkájára.

A közgyűlés megértette a leköszönő elnök indoklását, ezért a közgyűlés bizalmat szavazott neki a gyűlés további levezetéséhez. 

 
Az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetségének újonnan megválasztott elnöke Mészáros János

A választások során az Érmelléki Presbiteri Szövetség közgyűlése megválasztotta az új elnökséget, amely szerint az új elnök Mészáros János a székelyhídi református gyülekezet főgondnoka lett, a titkár/pénztáros Perecsenyi Judit, a jegyző pedig Kincses Balázs ugyancsak a székelyhídi gyülekezet tagjai, a presbiteri szövetség alelnöke a mindenkori egyházmegyei főgondnok, az Érmelléken dr. Kürti László (Margitta).

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének közgyűlésére még 6 küldöttet választottak: Ladányi Árpád (Margitta),Stiák László (Érbogyoszló), Helmeczy Lajos (Berettyószéplak), Beke László (Érszőllős), Nyíri Sándor (Kereki), Kócza István (Albis), ugyanakkor a közgyűlés 4 póttagot is választott: Selmeczi Róbert (Csokaly), Munkácsi Imre (Érkeserű), Karászi Lóránt (Érmihályfalva) és Ványi Attila (Érsemjén) presbitereket. 

 
Az új egyházmegyei PSZ elnökségének megszavazása
 
A közgyűlés a továbbiakban három presbiter jelölését fogadta el a „Presbiteri Szolgálatért Díjra”, akik munkásságukkal és szolgálatukkal kiemelkedő eredményt értek el egyházközségi és egyházmegyei szinten, amely díjat márciusban a KREK PSZ közgyűlésén vehetnek át. Mivel ugyanekkor kerül sor az egyházkerületi presbiter szövetségi tisztújításra, az egyházmegyei közgyűlés személyi javaslatot tett e tisztségekre is. 


A közgyűlést vezető elnök felhívta a figyelmet, hogy azon presbiterek, akiket egyházmegyei szinten megválasztanak (akik 1970 előtt születtek) az elnökségbe azok március 15-ig ki kell, kérjék a CNSA-tól az igazolást, hogy nem működött együtt az állami titkosrendőrséggel az elmúlt rendszerben. 


A székelyhídi gyülekezet presbiterei, a lelkipásztor, esperes szeretetvendégségre hívták meg a közgyűlés részvevőit, amelyen a jelenlévők elbeszélgettek, barátkoztak, majd örömmel a szívükben tértek vissza otthonaikba, a gyülekezetükbe.

Tóth Zsigmond, 
a KREK PSZ sajtóreferense

2016. március 3., csütörtök

Köszönőlevél Kárpátaljáról

 
Kedves Lelkipásztor Testvéreim, Kedves Gyülekezetek!

„Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.” Tit 2, 11-14

Megjelent – ismerősen cseng előttünk ez a szó, hiszen a XXI. század emberét elárasztják a reklámok: mit vegyen, mit tegyen, mivel tegye szebbé, jobbá életét, mert a jobb, boldogabb, gondnélküli élethez, már csak ezek a dolgok hiányoznak. De csalódottan kell megállapítanunk, hogy ami egy évvel ezelőtt megjelent, az ma már régi, divatját múlt, mert van újabb, van jobb és ez így megy évről évre, csak tudjuk figyelemmel kísérni. A baj épp ebben rejlik: amire figyel az ember, ami leköti figyelmét és nem tud figyelni arra, Aki az első Karácsonykor megjelent a sötét és bűnös világban. Őróla ma kevesen beszélnek, Őrá kevés időt szánnak, az Isten szeretetének ünnepe, ma már egyszerűen szeretetünnepé lett leegyszerűsítve az Isten nélkül és csodálkozunk azon, hogy ott tart ez a világ, ahol tart. Nekünk nem attól lesz jobb az életünk, ha körülményeinken változtatunk, ezt vagy azt megvesszük magunknak, mert attól a szív még ugyanaz maradt, kőkemény és jéghideg, és nincs az a kandalló vagy díszes cserépkályha, amely felmelegítené. Nekünk a Megváltóra, Jézusra van szükségünk, aki eljött, megjelent, beragyogta e sötét világot. Eljött azért, hogy az én és a te Szabadítód és Megváltód legyen, aki arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban. Mert ha Jézus ezerszer is megszületik Betlehembe, de a te szívedbe egyszer sem, attól te még elveszett ember maradsz.

A Máramaros-Ugocsa Egyházmegye lelkipásztorai, gondnokai, gyülekezeti tagjai szeretnénk megköszönni a testvéreknek, azt az önzetlen segítséget, melyet felvállaltak azért, hogy nekünk itt Kárpátalján egy kicsit jobb legyen. Az önöktől kapott támogatásból tudtunk gyülekezeteknek, özvegyeknek, nehéz helyzetű családoknak segíteni, akik sérült gyermekeket nevelnek és az állam nem törődik velük. Jó éreznünk az imádkozó hátteret és azt, hogy nem vagyunk egyedül, testvérek vannak mellettünk, törődnek velünk.

Az Úr áldja meg a testvéreket és hordozzák imádságukban egyházunk, gyülekezeteink és országunk életét.

Testvéri köszöntéssel és Krisztusi szeretettel

Hunyadi Attila esperes-lelkész.
Péterfalva

Az adakozó gyülekezetek névsora:


1. Apátkeresztúr 740
2. Bihardiószeg 1.000
3. Csokaly 100
4. Érbogyoszló 1.050
5. Érkeserű 200
6. Érmihályfalva 1.100
7. Érselénd 300
8. Érszőllős 13.500
9. Értarcsa 880
10. Gálospetri 500
11. Hegyközszentmiklós 1.500
12. Jankafalva 200
13. Kiskereki 500
14. Magyarkéc 1.000
15. Margitta 1.600
16. Micske 1.000
17. Monospetri 735
18. Nagykágya 350
19. Ottomány 500
20. Papfalva 500
21. Poklostelek 250
22. Szolnokháza 1.050
23. Szalacs 600
24. Székelyhíd 11.556

Összesen: 40.711 lej


Imahét Érmihályfalván



„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.” – Mt. 14, 27.


Az imahét zászlóbontás volt Érmihályfalván 1956. 60. évfordulójának ünnepség-sorozatában, a kommunizmus áldozataira emlékezve, megbecsülve példaadásukat, hűségüket hitben, hazaszeretetben, nemzetünk szabadságharcában, Isten üzenetének jövőt formáló igéinek befogadására gyűltünk össze estéről estére a református templomban, február 21-28. között. 


Az egyik legemlékezetesebb istentisztelet és történelmi pillanat volt számunkra, amikor Ft. Dr. Fekete Károly püspök, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke szolgált. Istennek hála a Trianon-i békediktátum után 95 évvel az érmihályfalvai szószéken újra tiszántúli püspök hirdette az Igét. Feledhetetlen és megható volt újra gyökereinkben egymásra találva egy szívvel-lélekkel tiszántúliakként énekelni, imádkozni, átélni a magyar testvéri egységet, megélni a szeretetközösséget, az Úr kegyelméből kapott jövőre hittel, reménységgel tekinteni.

Az 1948-ban kommunista kényszer miatt megszüntetett és 1990-ben visszaalakult görög-katolikus felekezet tagjaival, római katolikus, ortodox testvérekkel együtt emlékeztünk a múltban átélt kommunista diktatúra történéseire, földek és iskolák államosítására, civil és egyházi szervezetek beszüntetésére, felszámolására, ellenállók és megbélyegzettek bebörtönzésére, meghurcolására, munkatáborok, lágerek pokoli valóságára, mártírokra. Hálát adtunk az áldozatok, a mártírok hitben való kitartásáért, az 1989.-ben elnyert külső szabadságért, a belső szabadság kínálta hit általi újjáépülés kegyelméért, lehetőségéért. Más felekezetű testvéreinkkel együtt fontosnak tartjuk, hogy a szívünkkel, életünkkel hirdessük az Isten értünk cselekedett nagy tetteit, megváltását, a feltámadottba vetett hittel éljük meg mindennapjainkban Jézus Krisztus lelkületét. 


Nt. Forró László főjegyző a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese a magvető példázatának üzenetét aktualizálta egyértelműen számunkra. Krisztus Urunk termékennyé akarja tenni tanítványai életét, szolgálatát, a mi küldetésünk Érmihályfalván is az, hogy 3o, 6o, 1oo annyit teremjünk az Ige által, Isten nem kedveli azt, hogy életünk terméketlen. Felszólításként hatott, hogy szívünk váljék jó termőtalajjá, az Ige befogadójává, ne a gondokra, a földi gazdagságra, a szenvedésre tekintsünk, hanem az Úrra, aki Megváltónként a legnagyobb tettet vitte véghez szeretetből. Mindnyájan őszintén bele kell nézzünk az Ige tükrébe, meg kell vizsgálnunk, vajon halottak vagyunk-e lelkünk, életvitelünk alapján a mi Urunk előtt?! 


Számunkra erőforrás volt az is, hogy 25 csemetefát ültetett el a Presbitérium a Sass Kálmán Emlékhelynél a Kommunizmus áldozatainak Emléknapján. A 31 érmihályfalvi csoporttag áldozata, példájuk, a Kárpát-medence magyarjainak áldozata, hűségük, a kommunistáktól elszenvedett mindenféle seb, fájdalom ellenére megnyilvánuló hazaszeretet nem volt hiábavaló. Az áldozatok olyanok, mint a fa gyökerei, a mártírok vére magvetés, ezért van új hajtás, van új élet, van hitbeli és lelki növekedés, hisszük lesz értelme a mában is helytállni hitben, magyarság-tudatban, nemzet-építésben, a jóra való szabadság megélésében, küzdelmekben.

Hajdúnánási testvéreink üzenete: ”Mindenre van erőm a Krisztusban” útravaló a gyülekezetépítés folytatásában. Fehér Imre 1956-os meghurcolt tanár tanúságtétele, személyes emlékezése nem csak tanulságos volt a hallgatóságnak, ifjú nemzedéknek, hanem kapocs és összekötő alap az itteni és az anyaországi 1956-os események és retorzió között, nagy felkiáltójel a kommunizmus sötét embertelensége és istentelensége után. 


A záró istentiszteleten szinte kicsúcsosodott az imahét, az imádság, az ének, a testvéri közösség megélése és megerősítése. Kassai testvérgyülekezetünk lelkipásztora Nt. Orémus Zoltán esperes, tiszta, evangéliumi üzenete lelkünket járta át, a Laudate Dominum Énekkar istendicsérete mélyen megérintette lelkünket, „ne csüggedjünk, bízzál Istenben ő megsegít”, a szólóének a fuvola muzsika is ezt pendítette meg lelkünkben. 


Istennek hála a hét minden napjára jutott énekes-verses bizonyságtétel a helyi kórusok, a konfirmandusok, az IKE-tagok, a presbiterek, a nőszövetségi tagok részéről, szép számban az I.C és a IV.C osztályok szolgáltak szívet-lelket gyönyörködtetően. Köszönet a felkészítőknek, Isten áldja meg a szülők és a nagyszülők hitvalló példaadását, magatartását. Köszönet a Szél-jegyzetben megjelent gondolatokért. Szerda este hallhattunk a Széchenyi-évforduló kapcsán a legnagyobb magyar életútjáról, maradandó építő munkájáról, konzervatív reform-politikájáról, eredményeiről. Rácsodálkozhattunk arra, hogy az akkori 1848-49 és későbbi események megismétlődnek történelmünkben, jó lenne, ha a hibáinkból tanulnánk, s az ami becsületes, magyar jövőt építő, közjót szolgáló, az napjainkban is megvalósulna.

Istené a dicsőség, hogy Érmihályfalva templomos gyülekezete lelkiekben gazdagodott, nem félelemmel, hanem bizakodva, tettrekészen indulhat tovább a gyülekezetépítésben, közösségépítő szolgálatában.

Kecskés Zsófia
presbiter