2016. január 26., kedd

Segédlelkész Székelyhídon

Bozsoky Jonathán Benjámin 2015 szeptemberétől a Székelyhídi Református Egyházközségben tölti segédlelkészi szolgálati évét. Nagy szükség volt a szolgálatára az esperesi székhelyen, az elmúlt négy évben ugyanis „nem jutott” végzős teológus-diák az eklézsiának. Az alábbiakban a vele készített beszélgetés olvasható.


RÉ: – Kérlek, mutatkozz be!
BJB: – Székelyhíd mellett, Kiskerekiben nőttem fel, ahol édesapám lelkipásztor volt, édesanyám pedig a gyülekezet kántora. Debrecenben végeztem a teológiai tanulmányaimat. Jelenleg az egész család itt lakik Székelyhídon, édesanyám most itt kántorkodik, édesapám pedig, mivel az elmúlt években nem volt segédlelkész, helyettesítést vállalt az esperes úr mellett, ha szükség volt rá.

RÉ: – Mi befolyásolt téged abban, hogy a lelkészi hivatást válaszd?
BJB: – Biztos az is, hogy az édesapám lelkipásztor, de nem is tudom… az osztálytársaim is mindig azt mondták, hogy belőlem vagy lelkész, vagy jogász lesz. Végül én a lelkészi pálya mellett döntöttem. De korábban sok tervem volt, inkább reál beállítottságú voltam, nem volt kizárt, hogy a mérnöki pályát válasszam. Végül eldőlt bennem, hogy lelkész szeretnék lenni. Inkább az volt a kérdés, hogy Kolozsvárt vagy Debrecent válasszam.

RÉ: – Miért döntöttél Debrecen mellett?
BJB: – Pontosan nem is emlékszem már, hogy mi is volt a döntő, talán az, hogy Debrecen sokkal közelebb volt hozzánk földrajzilag.

RÉ: – Nem gondoltál arra, hogy Debrecenből nehezebb lesz visszajönni, ha vissza akarsz?
BJB: – Nem gondoltam akkor erre. Nem tervezek ennyire előre. Ezt nem mérlegeltem akkor.

RÉ: – Gyermekkorodban mennyire volt meghatározó, hogy édesapád lelkész?
BJB: – Természetesen hatással volt rám, sokszor elkísértem, pl. temetésekre, még a torba is. Valahol, nem tudatosan, de mindenféleképpen ott volt ez az életpálya előttem, akkor is, ha az utolsó időkig, az érettségi vizsgákig még gondolkodtam a végleges döntés felől.

RÉ: – Hogyan élted meg a teológus-éveket? Kaptál visszaigazolást arra nézve, hogy jó úton jársz?
BJB: – Igen. Hamar otthon éreztem magam a teológián és Debrecenben is. A Kerekes-telepi gyülekezet lelkésze, Búzás Dénes felajánlotta a gyülekezet támogatását, ami az ebédeltetésemet illeti. A szobatársaimmal is majdnem végig együtt laktunk a teljes tanulmányi idő alatt, jó barátságba kerültünk, ami úgy gondolom, hogy egy életre fog szólni. Izgalmas volt odakerülni a Teológiai Intézetbe, hamar a hatása alá kerültem annak, ami ott fogadott.

RÉ: – Mik voltak a kedvenc tantárgyaid?
BJB: – Szerettem a hébert és a görögöt, amit (nem csak) szerintem nem könnyű megtanulni, sok teológus-diák küzd vele, nekem valahogy ment, annak ellenére, hogy más nyelvekkel (román, angol) még mindig hadilábon állok. Aztán amikor Dr. Peres Imre tanár úr beindított egy újszövetséges kutató-csoportot, az engem is magával ragadott. Az eszkatológiával, a Jelenések könyvével kezdtünk el foglalkozni, ez engem a továbbiakban el is kísért. Ebből a témából írtam a szakdolgozatomat is. Az Ószövetséget is szeretem, de valahogy így alakult, hogy inkább az Újszövetséggel kezdtem el foglalkozni.

RÉ: – Amikor végeztél, biztos voltál már abban, hogy visszajössz a Partiumba?
BJB: – Nem tudtam ezt ennyire biztosan. Egyszer eljöttem ide is legációba, de pl. többször voltam Kárpátalján is. A tanáraim azt is kezdték hinni rólam, hogy én is Kárpátaljai vagyok. Az egyik ottani gyülekezet is jelezte, hogy szívesen fogadnak, ha elmennék. De a székelyhídi legáció alkalmával Nt. Rákosi Jenő esperes úr jelezte, hogy számítanánk rám, és ekkor döntöttem el én is, hogy ide jövök. Jövőre Debrecenben a II. lelkészképesítő vizsgámat fogom letenni, majd pedig Budapesten az egységes lelkészképesítőt. De ha végleg itt fogok maradni a Partiumban, akkor még pár különbözeti vizsgát kell tegyek itthon is.

RÉ: – A szokásos segédlelkészi teendők mellett még mivel foglalkozol a székelyhídi gyülekezetben?
BJB: – Az év elején még hiányoltam a debreceni nyüzsgést, a teológián a Hitéleti Bizottság elnöke voltam, ezt nagyon szeretettem végezni. A bizottság feladatai közé tartozik olyan lelki alkalmak megszervezése, ami megfelel a diákok sokféle igényének. Imaközösséget, bibliaórát szerveztünk, ezt szerettem, mert feladatokat adott. A debreceni Kántusnak is tagja voltam. Ahogy megkezdődött a segédlelkészi szolgálat, ezek elmaradtak. Szívesen foglalkozom a fiatalokkal a gyülekezetben, vannak is eredmények és ennek nagyon örülök. Ebben még sok feladatot látok magam előtt. Jól érzem magam, úgy érzem, hogy itthon vagyok.

RÉ: – Mik a jövőbeni terveid?
BJB: – Pontosan még nem tudom. Ez egyelőre még bizonytalan.

RÉ: – Milyen tanácsot adnál saját tapasztalatodból azoknak, akik a lelkészi pályára készülnek?
BJB: – Aki teológiára készül, annak azt tanácsolom, hogy számítson arra, hogy az első két évben nagyon oda kell tegye magát a tanulásban. Aztán is, de akkor másképp kell már készülni. Az első két évben azonban előjönnek a bibliai nyelvek (héber, görög) és más alap-tárgyak, amikből érdemes nagyon jól felkészülni. Később, ha ez az alap megvan, minden könnyebben fog menni.

RÉ: – Köszönöm a beszélgetést. Isten áldását kívánom életedre, szolgálatodra, további tanulmányaidra.
 
Az interjút készítette: Kulcsár Árpád