2015. december 9., szerda

Székelyhídi Csendesnap



A Székelyhídi Református Egyházközség idén november 21-én rendezett Ifjúsági Csendesnapot, melyre az esős őszi időjárás ellenére mintegy 35 fiatal gyűlt össze.

Egy nagyon izgalmas témát választottak a szervezők erre a napra, mégpedig a bizalmat. Úgy hiszem, hogy minden ember életében fontos szerepet tölt be a bizalom, hiszen erre alapozva épülnek fel kapcsolataink. A tinik számára éppen ezért égetően fontos ez a kérdés, hiszen nap mint nap azzal szembesülnek, hogy csalódnak másokban, magukban és még Istenben is. Eljutnak arra a pontra, hogy nem érdemes bízni. Mit mond Isten a bizalomról? Erről hallhattunk az áhítatban melyet Bozsoky Jonathán székelyhídi segédlelkész tartott, tolmácsolva Isten parancsát minékünk: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid 10,35). 


Ezt követően énekekkel dicsértük a mi Urunkat, majd egy szünet erejéig mindenki meglátogathatta a Teaházat, ahol a résztvevőket palacsinta, forró csoki, és tea várta. Egy nagyon személyes, de ugyanakkor sok kérdést felvető előadást hallhattunk a házigazda Rákosi Jenő esperes úrtól. Elmondása szerint mindhárom alapvető kapcsolatunkban megtalálható a bizalom. Az Istennel, embertársainkkal, önmagunkkal. Isten bízott az emberben reá bízta a világot, reá bízta a másik embert. Vajon mit kezdünk ezzel a bizalommal? A szerelem mindent legyőz? Mit kezdjünk a bizalmatlansággal? Isten azt kéri tőlünk, hogy ne az ismereteinkre, tapasztalatainkra, hanem egyedül Őreá támaszkodjunk. Ehhez hasonló gondolatokról, kérdésekről beszélgettünk kiscsoportokban, ahol egymás hite által épülhettünk. A lelki táplálék után következett a várva várt ebéd, amelyben megízlelhettük a szorgos asszonykezek odaadó munkáját. Testiekben és lelkiekben is megelégedve különböző csapatjátékokban próbálhattuk ki magunkat, valamint láthatatlan színház is várta az érdeklődőket. A napot közös énekléssel zártuk a templomban, valamint néhány gondolatot hallhattunk tiszteletes úrtól, melyet szívünkben hordozva újból és újból megerősítjük az Istenbe vetett bizodalmunkat. 


Mindenki nevében mondhatom, hogy egy áldott napot tölthettünk Isten és egymás közösségében. Köszönjünk szépen mindenkinek a segítségét, aki szolgálatával vagy imádságával hozzájárult ehhez az alkalomhoz.

Törő Attila, 
III. éves teológiai hallgató