2015. december 29., kedd

"Szabad-e bejönni ide betlehemmel?" - Margittai betlehemezők


Sok-sok évtizeddel ezelőtt a karácsonyi előkészület idejében még tájainkon is vidám betlehemezők jártak házról házra, hogy zengő énekükkel, tréfás beszédükkel a közelgő ünnep üzenetére irányítsák az emberek figyelmét.

A karácsonyi misztériumjátékot feltehetően hozzánk a X. századtól betelepülő szerzetesrendek honosították meg. A krónikások feljegyzései szerint 1416- ban Luxemburgi Zsigmond udvarában is jártak betlehemezők és jó kedvre derítették a királyt.

A magyar betlehemesek egyik megható sajátja, hogy szegény pásztorok szemén keresztül bontakozik ki előttünk Jézus születésének ígérete. A magyar puszta lett a betlehemi táj, ahol a pásztorok tanyáztak. Hozzájuk mentek az angyali seregek és az ő Megváltójuk születését hirdették nekik. . . Személyessé, magyarrá vált a karácsonyi evangélium.

Tájainkon lassan feledésbe merült e szép népszokás gyakorlása. Egy-egy iskolai előadás alkalmával még megelevenednek ugyan a pásztorok, feltűnik a szálláskereső szent család alakja, hódolnak még a háromkirályok, de az utcán már ritkán lehet betlehemezőkkel találkozni.

Ezért is jelentkezett nagy örömmel a margittai Horváth János Elméleti Líceum tanulóiból alakult Betlehemi Csillagok csapata az idén immár negyedik alkalommal az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány SzékelyKapuk - Betlehemezés nemzetközi versenyére, amelynek célja a betlehemezés hagyományának felelevenítése és ápolása. E határokon átívelő betlehemes programba az idén már 3000 gyermek jelentkezett Kárpát-medence szerte. 


A mi, VII-X. osztályosokból álló 23 fős csapatunk már október folyamán összeállt, és nagy lelkesedéssel kezdte próbálni a betlehemes játékot.

Az évek óta betlehemezők magabiztossága, fegyelmezettsége, bátor kiállása a kezdőknek is lendületet adott. Decemberre összeért az előadás.

A gyermekek aktívan vettek részt a jelmezek elkészítésében, a hangszeres kíséret és a pásztortánc koreográfiájának összeállításában. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyermekek igazán magukénak érezték ezt a tevékenységet. A próbák alatt vidám, együtt gondolkodó, egymást segítő közösségé formálódtak.

A versenykiírás szellemében boldogan vállaltuk, hogy műsorunkat saját környezetünkben minél több helyen bemutatjuk.

Jártunk óvodákban, kisiskolásoknál Margittán és a környező településeken: Érbogyoszlóban, Magyarkécen, Monospetriben. Székelyhídra is eljutottunk.

Köszöntöttünk polgármesteri hivatalokban, idősek otthonában, kisipari szövetkezetben, gyárakban, üzletben, szavalóversenyen, karácsonyi vásárban.

Felgyorsult, értékvesztett, mindenből kiábrándult világunkban igyekeztünk rámutatni karácsony valódi csodájára: a Szabadító eljövetelére.

Tettük mindezt őseink ajkán fakadt szép, ízes szóval, Istent dicsérő szép énekekkel.

Mindnyájan felemelő élményekkel gazdagodtunk. Bizonyítsa ezt néhány csapattag vallomása:

„ A betlehemezést másoknak is ajánlani fogom. Biztosra veszem, hogy jövőre is jelentkezni fogok, és egyre több barátomat, ismerősömet fogom arra buzdítani, hogy ő is jelentkezzen. Igaz, még csak most lett vége az idei betlehemezésnek, de én már várom a jövő évit is.” ( Sisz Nikolett, VIII. oszt.)

„Az idén azért jelentkeztem betlehemezni, mert ki akartam próbálni. Nagyon tetszett és jó volt, hogy olyan sok helyre elmehettünk és mindenhol szeretettel fogadtak minket. Remélem, hogy jövőre is részt vehetek benne!” ( Kővári Krisztián, VII. oszt.)

Istennek legyen hála a közösen átélt szép élményekért!
Bordás Mária