2015. december 21., hétfő

Kárpát-medencei imanap Székelyhídon

Kárpát-medencei imanap

2015. december 6, Székelyhíd


A lelki egység a Kárpát-medencei reformátusok között sohasem szűnt meg, hiszen az elszakadt részegyházak továbbra is egy gyökérből táplálkoztak. Ezt a lelki egységet az a bizonyos 2004. december 5-ei népszavazás sem bontotta meg. Erre egy bizonyíték az is, hogy létezik ez a Kárpát-medencei imanap, amikor egymásért imádkozunk. Lelki egységünket legjobban a közös imában tudjuk kifejezni. A közös imádság olyan erőforrás, amelyben egymás hite által épülhetünk.

Szükségünk van egymásra, hiszen ez a XXI. század komoly próbatétel elé állít mindnyájunkat. Különösen gondolunk most a kárpátaljai testvéreinkre, akik nehéz megpróbáltatásokban vannak. Hisszük és valljuk, hogy az egyház Ura nem feledkezik meg szenvedő testvéreinkről, és a megoldás a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van, aki megszabadít bennünket. Ez a reménység éltet és tart meg a hitben és az egységben is. 


E Kárpát-medencei imanap megtartásához csatlakozott a székelyhídi református nőszövetség is, 2015. december 6-án, vasárnap délután. A környékbeli nőszövetségek közül Jankafalva, Bihardiószeg, Csokaly, Nagykágya, Asszonyvására és Érkeserű fogadták el meghívásunkat és imádkoztak együtt velünk. 
 

Egy erős hitű, pogány asszonyról (Máté 15,21-28), valamint a hitében megingó Jairusról szólt az Igehirdetés, akik beteg gyermekük állapotát vitték Krisztus elé. Az imádkozás rendjén - melyet a nőtestvérek mondtak el -, közösen vittük az Úr elé az édesanyákat, gyermekeket, fiatalokat, időseket, munkásokat, munkanélkülieket és az egész magyar nemzetet, bízva abban, hogy imánk meghallgatásra talál. Az Istentiszteletet a "Híd-építők" szolgálata tette színessé és teljessé. 


A templomi együttlét után a gyülekezeti terembe vonultunk át, ahol Rákosi Hajnalka tiszteletes asszony köszöntötte a nőtestvéreket és bemutatta a szerbiai gyülekezetek és az ottani nőszövetségek életét, ugyanis ez évben ők állították össze az imanap programját. Kivetítőn láthattuk a szerbiai reformátusok hatalmas templomait, de fájó szívvel hallgattuk, ahogy az apadásról és szórványosodásról panaszkodnak. 


Énektanulás, beszélgetés és szeretetvendégség után Szabó Tünde érolaszi nőtestvérünk mutatta be hogyan lehet elkészíteni - nagy türelemmel és szakértelemmel - egy cukor-virágot.

Köszönjük a szép délutánt és hisszük, hogy aki ide szánta idejét, örömmel és hálával tért haza hajlékába.

Rákosi Jenő