2015. december 29., kedd

"Szabad-e bejönni ide betlehemmel?" - Margittai betlehemezők


Sok-sok évtizeddel ezelőtt a karácsonyi előkészület idejében még tájainkon is vidám betlehemezők jártak házról házra, hogy zengő énekükkel, tréfás beszédükkel a közelgő ünnep üzenetére irányítsák az emberek figyelmét.

A karácsonyi misztériumjátékot feltehetően hozzánk a X. századtól betelepülő szerzetesrendek honosították meg. A krónikások feljegyzései szerint 1416- ban Luxemburgi Zsigmond udvarában is jártak betlehemezők és jó kedvre derítették a királyt.

A magyar betlehemesek egyik megható sajátja, hogy szegény pásztorok szemén keresztül bontakozik ki előttünk Jézus születésének ígérete. A magyar puszta lett a betlehemi táj, ahol a pásztorok tanyáztak. Hozzájuk mentek az angyali seregek és az ő Megváltójuk születését hirdették nekik. . . Személyessé, magyarrá vált a karácsonyi evangélium.

Tájainkon lassan feledésbe merült e szép népszokás gyakorlása. Egy-egy iskolai előadás alkalmával még megelevenednek ugyan a pásztorok, feltűnik a szálláskereső szent család alakja, hódolnak még a háromkirályok, de az utcán már ritkán lehet betlehemezőkkel találkozni.

Ezért is jelentkezett nagy örömmel a margittai Horváth János Elméleti Líceum tanulóiból alakult Betlehemi Csillagok csapata az idén immár negyedik alkalommal az Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány SzékelyKapuk - Betlehemezés nemzetközi versenyére, amelynek célja a betlehemezés hagyományának felelevenítése és ápolása. E határokon átívelő betlehemes programba az idén már 3000 gyermek jelentkezett Kárpát-medence szerte. 


A mi, VII-X. osztályosokból álló 23 fős csapatunk már október folyamán összeállt, és nagy lelkesedéssel kezdte próbálni a betlehemes játékot.

Az évek óta betlehemezők magabiztossága, fegyelmezettsége, bátor kiállása a kezdőknek is lendületet adott. Decemberre összeért az előadás.

A gyermekek aktívan vettek részt a jelmezek elkészítésében, a hangszeres kíséret és a pásztortánc koreográfiájának összeállításában. Örömmel tapasztaltam, hogy a gyermekek igazán magukénak érezték ezt a tevékenységet. A próbák alatt vidám, együtt gondolkodó, egymást segítő közösségé formálódtak.

A versenykiírás szellemében boldogan vállaltuk, hogy műsorunkat saját környezetünkben minél több helyen bemutatjuk.

Jártunk óvodákban, kisiskolásoknál Margittán és a környező településeken: Érbogyoszlóban, Magyarkécen, Monospetriben. Székelyhídra is eljutottunk.

Köszöntöttünk polgármesteri hivatalokban, idősek otthonában, kisipari szövetkezetben, gyárakban, üzletben, szavalóversenyen, karácsonyi vásárban.

Felgyorsult, értékvesztett, mindenből kiábrándult világunkban igyekeztünk rámutatni karácsony valódi csodájára: a Szabadító eljövetelére.

Tettük mindezt őseink ajkán fakadt szép, ízes szóval, Istent dicsérő szép énekekkel.

Mindnyájan felemelő élményekkel gazdagodtunk. Bizonyítsa ezt néhány csapattag vallomása:

„ A betlehemezést másoknak is ajánlani fogom. Biztosra veszem, hogy jövőre is jelentkezni fogok, és egyre több barátomat, ismerősömet fogom arra buzdítani, hogy ő is jelentkezzen. Igaz, még csak most lett vége az idei betlehemezésnek, de én már várom a jövő évit is.” ( Sisz Nikolett, VIII. oszt.)

„Az idén azért jelentkeztem betlehemezni, mert ki akartam próbálni. Nagyon tetszett és jó volt, hogy olyan sok helyre elmehettünk és mindenhol szeretettel fogadtak minket. Remélem, hogy jövőre is részt vehetek benne!” ( Kővári Krisztián, VII. oszt.)

Istennek legyen hála a közösen átélt szép élményekért!
Bordás Mária

2015. december 21., hétfő

Ifjúsági csendesnap Székelyhídon

Háború és Béke

Gyülekezetünk nagy lendülettel halad az ifjúsági munka területén. Ennek eredményeként szerveztük meg első csendesnapunkat november 21.-én, amely mintegy próbája volt a dec.-5-i körzeti alkalmunknak. A környező települések ifjúsági csoportjait hívtuk meg, amelyek szép számban képviseltették magukat, így megközelítően százan voltunk.

Egy kis reggelivel fogadtuk az érkezőket. Majd a templomban kezdtük a napot énekléssel és egy áhítattal, mely az adventi elcsendesedésre buzdított bennünket. Az ige után teret kapott a játék is, hogy jobban megismerjék egymást a fiatalok.


Vendég előadónk Kánya Zsolt Attila, kémeri református lelkész, egyházkerületi ifjúsági referens volt, aki egyben a zenei szolgálatot is vállalta ifjúságával.

A nap témája kimondottan aktuális, hiszen - Háború és Béke – címmel hallhattunk előadást.


Kiindulás volt a Biblia, majd a történelmen és a jelenkoron keresztül érkeztünk el a saját családi harcainkhoz. Ki kellett mondani, hogy legtöbbször mi magunk vagyunk az okai a családi konfliktusoknak. Azzal az üzenettel távozhattunk, hogy most az adventi időszakban ne a háború, hanem a béke képviselői legyünk otthonainkban.


Az előadást énektanulás követte, és tombola. Ajándék könyveket, golyóstollakat, jegyzetfüzeteket és igés kártyákat sorsoltunk ki a résztvevők között. A nagy izgalmak után pedig közösen ebédeltünk meg. A kémeriektől elbúcsúztunk, de mi folytattuk a napot csoportbeszélgetéssel, lehetőséget adva arra, hogy a fiatalok megosszák egymással véleményüket és tapasztalataikat a témával kapcsolatban. A csoportokat nem lelkészek, hanem ifjaink vezették, hiszen célunk, hogy minél inkább részt tudjanak venni a szolgálatban. 


A beszélgetések után csoportjátékkal folytattuk a napot, hogy a jókedv se maradjon el. A nap zárásaként Bán Alpár nagykágyai és Illyés Tamás érszőllősi tiszteletes urak vezetésével dicsértük a mi Urunkat a templomban. Rákosi Jenő esperes úr engedte útnak testvéreinket, biztosítva őket afelől, hogy nem ez volt az utolsó székelyhídi csendesnap.


Nagy hálaadással köszönjük meg Istenünknek, hogy megsegített bennünket, hogy küldött sok segítő kezet, akik főztek, takarítottak, vagy akármilyen módon részt vettek a nap megszervezésében. Isten áldása legyen életünkön, soha nem felejtve Urunk szavát:

„Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Máté 5,9).

Bozsoky Jonathán
segédlelkész

Kárpát-medencei imanap Székelyhídon

Kárpát-medencei imanap

2015. december 6, Székelyhíd


A lelki egység a Kárpát-medencei reformátusok között sohasem szűnt meg, hiszen az elszakadt részegyházak továbbra is egy gyökérből táplálkoztak. Ezt a lelki egységet az a bizonyos 2004. december 5-ei népszavazás sem bontotta meg. Erre egy bizonyíték az is, hogy létezik ez a Kárpát-medencei imanap, amikor egymásért imádkozunk. Lelki egységünket legjobban a közös imában tudjuk kifejezni. A közös imádság olyan erőforrás, amelyben egymás hite által épülhetünk.

Szükségünk van egymásra, hiszen ez a XXI. század komoly próbatétel elé állít mindnyájunkat. Különösen gondolunk most a kárpátaljai testvéreinkre, akik nehéz megpróbáltatásokban vannak. Hisszük és valljuk, hogy az egyház Ura nem feledkezik meg szenvedő testvéreinkről, és a megoldás a mi Urunkban, Jézus Krisztusban van, aki megszabadít bennünket. Ez a reménység éltet és tart meg a hitben és az egységben is. 


E Kárpát-medencei imanap megtartásához csatlakozott a székelyhídi református nőszövetség is, 2015. december 6-án, vasárnap délután. A környékbeli nőszövetségek közül Jankafalva, Bihardiószeg, Csokaly, Nagykágya, Asszonyvására és Érkeserű fogadták el meghívásunkat és imádkoztak együtt velünk. 
 

Egy erős hitű, pogány asszonyról (Máté 15,21-28), valamint a hitében megingó Jairusról szólt az Igehirdetés, akik beteg gyermekük állapotát vitték Krisztus elé. Az imádkozás rendjén - melyet a nőtestvérek mondtak el -, közösen vittük az Úr elé az édesanyákat, gyermekeket, fiatalokat, időseket, munkásokat, munkanélkülieket és az egész magyar nemzetet, bízva abban, hogy imánk meghallgatásra talál. Az Istentiszteletet a "Híd-építők" szolgálata tette színessé és teljessé. 


A templomi együttlét után a gyülekezeti terembe vonultunk át, ahol Rákosi Hajnalka tiszteletes asszony köszöntötte a nőtestvéreket és bemutatta a szerbiai gyülekezetek és az ottani nőszövetségek életét, ugyanis ez évben ők állították össze az imanap programját. Kivetítőn láthattuk a szerbiai reformátusok hatalmas templomait, de fájó szívvel hallgattuk, ahogy az apadásról és szórványosodásról panaszkodnak. 


Énektanulás, beszélgetés és szeretetvendégség után Szabó Tünde érolaszi nőtestvérünk mutatta be hogyan lehet elkészíteni - nagy türelemmel és szakértelemmel - egy cukor-virágot.

Köszönjük a szép délutánt és hisszük, hogy aki ide szánta idejét, örömmel és hálával tért haza hajlékába.

Rákosi Jenő

2015. december 16., szerda

Pro Ecclesia-díjas az Érszőllősi Református Egyházközség

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2015. december 4-én megtartott közgyűlésén adták át az egyházkerület Pro Eccleasia díját az Érmelléki Református Egyházmegyébe tartozó Érszőllősi  Református Egyházközség részére. 

Laudáció


Érdekes, különleges ízvilág az Érszőllősi gyülekezet. Mint amikor a kávét narancslével iszod. Nem vagy hozzászokva, de jó. Nagyon jó. Egy kicsit Érmellék, egy kicsit Szilágyság, jó, érett harmóniában. A szilágysági vidékek „testesebb” lelkisége ötvöződik az érmelléki részek csendesebb szerénységével. Ettől izgalmas, különleges Érszőllős.

No, meg attól, hogy Isten Szentlelke végigfújt ezen az alig félezer emberen és olyat tett velük, amit kevés református gyülekezettel: önállóságra nevelte őket. Megtanította őket arra, hogy tagjaiban él és nem vergődik az egyház, hogy a Krisztus-test nem egy mozgássérült, béna, vegetatív állapotban nyomorgó tetszhalott, amit szociális-munkás lelkészek ápolnak mint végstádiumos betegeket az elfekvőben. Megtanulták, hogy ha Krisztusban maradnak akkor Krisztus Őbennük, ennek pedig komoly következményei vannak.

 
Mi pedig, akik szemlélői lehettünk mindennek, ezekkel a következményekkel számolhattunk Érszőllősön.

Alig valamivel a politikai fordulat után néhány hitre jutott fiatal komoly lelkesedéssel fellendíti az ifúsági munkát. Elég volt nekik a Legfelülről érkező noszogatás: elmentek, s tanítvánnyá tettek, ha nem is minden népet, de sokakat. Nagyszabású ifjúsági találkozókat szerveztek, szolgáltak a vasárnapi istentiszteleteken, betegeket, időseket látogattak. Elkezdték a gyermekmunkát, úttörő munkásai lettek az azóta oly népszerűvé vált vakációs bibliaheteknek.

1994-ben nagy lépést tesznek előre anyagiakban is: önerőből felvállalják egy új lelkészi lakásnak a felépítését. Nincs hiány lelkesedésből, adakozókedvből, a kétkezi munka vállalásából sem. Egy szűk évtized kell csupán, s a kétszintes épület alsó szintje lakhatóvá válik. Épp akkor, amikor addigi lelkésze, Székely Lajos, 22 . évi kitartó munka után nyugalomba vonul, s a gyülekezetnek új pásztor után kell néznie.

Választásuk Illyés Tamásra esik, aki akkoriban a kismajtényi gyülekezetnek a lelkésze volt. Feleségével, Zsuzsannával, aki szintén lelkész, 2003. okt.1-én érkeznek meg a gyülekezetbe. Tamás személyében a szilágysági ízek erősödnek a közösségben, Zsuzsa asszony a kárpátaljai erős lelkiséget hozza magával, s együtt nagy lendülettel vetik bele magukat a gyülekezet lelki-szellemi-anyagi megerősítésébe. 


Ahol van szolgálatkészség, ott van megbizatás is: aki a kevesen hű, arra egyre többet bízhatnak. Ezzel az egyre többel néz szembe Érszőllős a máig ívelő időszakban: 2007-re a tempolmbelső újul meg teljesen, legnagyobb részben gyülekezeti adományokból. Aztán felfigyelnek az itt folyó munkára a szociális érzékenységű holland testvérek is, s társul szegődnek a szerteágazó munkába: ennek eredményeként a régi, már használaton kívüli parókia belső felújítása kezdődik el, amelyben szociális konyha kap helyet ebédlővel és mellékhelyiségekkel. S mivel nem család az, ahol az öregeknek nincs már becsülete, s feléjük nem árad szeretet, ezért ezen a konyhán azóta főleg nekik főznek önkéntes asszonyok aztán azt szeretetbe csomagolják, s elviszik nekik egy héten egyszer. De nemcsak a legidősebb nemzedék áll a gondoskodás előterében: továbbra is nagyon fontosak a fiatalok, mint a jövő pillérei: a külső támogatásnak ők is haszonélvezői lesznek: megújul az ifjúsági és vasárnap iskolai terem is. Egyre jobb, otthonosabb környezet veszi körül a gyülekezetet. Otthon épül a családnak. Idővel lesz központi fűtés is, a templomban is, kívül-belül elkészülnek az épületek: hőszigetelés, külső vakolás, új kerítés, díszkert, minden elkészül, amire szükség van. 2013-ban aztán az új külsőben mutatkozó régi parókiát Reménység Háza-ként avatják fel: tudják, hiszik ugyanis: jövőjüknek „jó reménysége lészen.” Jer 31,15. Az Úr pedig küldi az áldást és az életet.

Az új testben pedig újul a lélek is: a vasárnapi rendes istentiszteletek mellett lendületes a hétköznapok istenimádata is: ifjúsági bibliaórák, vasárnapi iskolai foglalkozások, gyermekklubok, 4 körzetes, 20-30 fős házibibliaórák tarkítják a gyülekezet lelki életét. Ezek mellett pedig bőséges az alkalmi rendezvények száma is: nyáron gyermekbibliahét, gyülekezeti gyermektábor a lesi tónál, régen konfirmáltak találkozója, őszi hálaadó istentisztelet, adventi evangelizációs hét, egyetemes imahét. Éhen nem marad a nyáj. 


A zenei élet is igencsak jól működik Érszőllősön: kórusa jövőre ünnepli fennállásának 20-ik évfordulóját, az egyházmegyei legjobban hangzó énekkara, rendszeresen szolgálnak a gyülekezetben és szívesen vállalnak kiszállásokat is. 10 éve van furulyaoktatás is a gyerekeknek, néhány éve pedig gyermekkórus is alakult. Az ifjak missziós szolgálatokat is vállalnak, havonta egy vasárnap délután a lelkésszel időseket és betegeket látogatnak.

A gyülekezet elkötelezte magát a külmisszió támogatására is: a hatékony belmisszió szinte természetes hozadéka szokott ez lenni. Az érszőllősiek 6 éve támogatják a nepáli missziót. Példaértékű egyébként is a gyülekezet adakozókészsége, ami a misszió mellett a rászorulók iránt mutatkozik meg (csak az idén több mint 53 000 lej perselyes és rendkívüli adomány érkezett).

S a dolgok megírásának itt nincs vége: hisszük, hogy az Úr ebben az iránta oly engedelmes, szép közösségben jövőt és életet ád. Mert ami itt épült, általa, Őbenne és Reá nézve épült.

Szívem minden szeretetével, s a zsoltáros szavaival dicsérem érszőllősi testvéreim áldozatos munkáját: „Laudate omnes gentes, laudate Dominum!” Vagyis: „Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!” Zsolt 117, 1-2

Hálás a szívem, hogy Érszőllős ebben a dicsőítő munkában oly példásan és értékesen vállalja részét. Ezt látva teljes meggyőződéssel ajánlom, javaslom a Pro Ecclesia-díj odaítélését ennek a közösségnek.

Pro Ecclesia-díjas a Szolnokházi Református Egyházközség

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2015. december 4-én megtartott közgyűlésén adták át az egyházkerület Pro Eccleasia díját az Érmelléki Református Egyházmegyébe tartozó Szolnokházi Református Egyházközség részére. 
 

Laudáció

Egy nagyon kicsi gyülekezet számára nem sok lehetőség marad: az önsajnálat és a reménytelenség börtönébe temetkezik, vagy mindent megtesz az életben maradásért. A két választási lehetőség közül az utóbbi győzött. Szolnokháza maroknyi református népét az élni-akarás és tenni-akarás jellemezte. A templom 1977-ben épült fel régi anyagok felhasználásával, a dombok között rejtőzködő falucska központjában. Tornya ekkor még nem volt, csak egy kis harangláb.

Nehéz évtizedek után a közösség aranykorát 1994-től élte hatékony lelki élettel rendelkezve, templomtornyot építve és több mint száz lelket számlálva. Nagy álmuk volt irodát, lelkészlakást építeni. Lelkészek jöttek-mentek, sokan szolgáltak be a gyülekezetbe, 15 év alatt 17-en adták a kilincset egymásnak.

Állandó lelkésze 2009-től van Illyés Zsuzsanna személyében. A lelkésznő reménységgel és lendülettel kezdett hozzá szolgálatához ezzel a jelmondattal: „Kérem, ne írják le a kicsiket, a gyengéket! Mi még vagyunk és reménykedünk!”

Isten kegyelméből és akaratából 2009 nyarán az egyházközség gyülekezeti ház építésébe kezdett. Hitbeli lépés volt, hiszen anyagiak nem igazán álltak rendelkezésre, de vállalták az erő feletti munkát és terhet. A gondviselő Atya segítségével csodálatos utat jártak be, mindenben megtapasztalták az Ő gondoskodását. Karácsonyra gyönyörű sötétpiros cseréppel befedve ékeskedett az új épület. Három év leforgása alatt készült el az „Irgalmas Samaritánus” Gyülekezeti Ház. Segítséget kértek és kaptak a gyülekezet tagjaitól, az egyházmegye jószívű gyülekezeteitől, a Bihar Megyei Tanácstól, az érszőllősi polgármestertől és hollandiai testvérektől. A nagy álom megvalósult, az első csoda megtörtént. A könnyen befűthető gyülekezeti ház igen nagy segítséget jelentett a hosszú utat megtevő gyülekezeti tagok számára.

Egy év tusakodás után végül a presbitérium úgy döntött, hogy az Úr házát fel kell újítani, mert jelenlegi állapotában nem méltó Hozzá. Szolnokháza református népe ismét nagy fába vágta fejszéjét. Az első lépéshez mindig bátorság szükséges, a többihez pedig kitartás. A vasárnapi istentiszteleteken minden alkalommal elhangzott, hogy Isten tekintsen le a gyülekezetre és ajándékozza meg mindazzal, amire akarata szerint szüksége van. Kitartóan és rendszeresen könyörögtek. Az első nagy hittapasztalat és bizonyosság az volt, hogy Isten meghallgatja a buzgó ember könyörgését.

A felújítás három év leforgása alatt készült el. Első lépés a templomhajó és a torony újrafedése volt. A második év eredménye lett a villanyhálózat cseréje, a föld kihordása, majd feltöltése kaviccsal. Talán legszomorúbb ábrázatát a templombelső akkor mutatta, amikor semmi nem maradt benne, látható volt a nádas mennyezet, a lecsupaszított fal. Lelkileg is megterhelő volt mindezt feldolgozni és elhordozni.

Az ablakok cseréje, a mennyezet és a fal vakolása következett. Időközben még egy be nem tervezett beruházás is megvalósult, a harang villamosítása négyezer lej értékben. A harmadik évben elkészült az új bejárati ajtó, a padlózat, a kultikus tér burkolása, a teljes bútorzat (padok, szószék, úrasztala, mózesszék), valamint felszerelték a világító testeket. Mindezekhez még kocsibejáró is készült új kapuval együtt. 


Szolnokháza mint az érmelléki egyházmegye legkisebb egyházközsége a maga 38 lélekszámával ismert települése lett nem csak az Érmelléknek, hanem a szilágysomlyói és a bihari egyházmegyének is. Esperesi engedéllyel és felhatalmazással jutott el a gyülekezet lelkésze az őt elkísérő gyülekezeti tagokkal nagyon sok helyre igei szolgálattal és kéréssel. Nagyon jó volt megízlelni a segítő szándékot és szeretetet. Néhány gyülekezet többször is gyűjtött, háromszor, vagy még négyszer is az évek során. Megtapasztalható volt Pál apostol szava: „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.” 


A legnehezebb az utolsó száz lépés megtétele volt. Meghatározó segítséget nyújtottak ekkor a hollandiai testvérek úgy, hogy konkrétan nem kért tőlük a gyülekezet. Felső indíttatásra történt mindez. Isten kegyelméből és akaratából sikerült befejezni a templombelső felújítását, megvalósult a második nagy csoda. 2015. október 18-án hálaadó ünnepi istentiszteletre került sor a szolnokházi református templomban.

Felépült, megszépült valami külsőleg, ez nem kis dolog, de még nagyobb hála és köszönet illeti az Urat a belső lelki változásért, megújulásért. Megtanultak adakozni a kis közösségnek a tagjai, hét esztendő alatt a tőlük beérkező adomány 30 százalékát tette ki a teljes beruházásnak, ami 60 000 lej volt. Kapni jó, de adni még jobb. Örömmel a szívükben gyűjtöttek ők maguk is a segítséget kérőknek itt és a határ túloldalán élő rászorultaknak. Két imádságra összekulcsolt kéz, két hal és öt kenyér ennyire gyümölcsöző tud lenni. A kevés Jézus Krisztus által így meg tud szaporodni. Hiszed-é? Egyedül Istené a dicsőség!

2015. december 10., csütörtök

Az anyós a Bibliában (anekdota)



A  Bibliáról beszélnek egy társaságban.

– Sajátságos, hogy a Biblia sehol sem tesz említést az anyósokról – jegyzi meg a víg kedélyű háziasszony.

– Dehogy nem! – felel egy fiatal pap. – Hát ugyan kire vonatkoznék, ha nem az anyósokra, bölcs Salamon példabeszédek könyve 6. részének 14. verse: „Mindenképen való álnokság vagyon az ő szívében, forral minden gonoszt szüntelen, és háborúságot indít.” 


2015. december 9., szerda

IX. Bibliaismereti Vetélkedő - Egyházkerületi szakasz



A Bibliaismereti Vetélkedő és az Egyetemi Gyülekezet molinói

November 21-én, Magyarkécen, került megrendezésre a Bibliaismereti Vetélkedő egyházkerületi szakasza, amelyen nyolc egyházmegye, kilenc gyülekezete képviseltette magát, név szerint: Nagybányai (Szinérváralja) Szatmári (Mikola) Nagykárolyi (Érendréd) Érmelléki (Érszőllős és Magyarkéc), Bihari (Hodos) Temesvári (Temesvár–Belváros) Szilágysomlyói (Kraszna) Zilahi (Désháza). 


Magyarkéc már több alkalommal otthont adott a rendezvénynek, így a lelkes és alapos szervezés idén is színessé tette a rendezvényt.

Az érkező csapatokat a házigazdák terített asztallal várták, majd a gyülekezet Élő Kövek nevű együttese kíséretével ifjúsági énekeket énekeltünk.

Ezt követően Mike Pál magyarkéci lelkipásztor és Bán Alpár érmelléki ifjúsági előadó köszöntötte az egybegyűlteket, majd Ráksi Lajos, a Partiumi Keresztyén Egyetem lelkipásztora tartott áhítatot. 

I. hely: Magyarkéc

Egy újabb éneklést követően a résztvevők megkapták az erre az alkalomra készített pólókat és névjegykártyákat, majd kezdetét vette az 50 kérdésből álló vetélkedő, amit félidőnél egy szünet szakított meg, melyben az Élő Kövekkel énekelhettünk együtt, gyümölcs, majd Ráksi Lajos egyetemi lelkipásztor bemutatta a Partiumi Keresztyén Egyetemet a jelenlévő fiataloknak.

A folytatásban, a kérdések elhangzása után a zsűri tagjai elkezdték a javítást, a versenyzők számára pedig különdíjas játék következett, ahol nem csak tudás, hanem a gyorsaság is számított.

Bár mindenik csapat helyesen oldotta meg a feladványt, ez a leggyorsabban a magyarkécieknek sikerült, így ők könyvjutalomban részesültek. 

II. hely: Kraszna

Az ebédet követően a jelenlévők az Élő Kövek koncertjének aktív részeseként énekelhettek, majd eredményhirdetés következett.

Ez alkalommal a magyarkéciek csapatának sikerült megszerezni az első helyezést, kevéssel lemaradva tőlük, másodikak lettek a krasznaiak, nyomukban pedig a harmadik helyezést az érszőllősiek csapata érte el. 

III. hely: Érszőllős

A dobogósok és minden résztvevő könyvjutalomban részesült.

Csodálatos volt látni, hogy a fiatalok mennyi időt és energiát szántak rá arra, hogy ilyen színvonalasan felkészüljenek erre a vetélkedőre.

És bár verseny volt, mégis úgy érzem, hogy mindannyian nyertek, hiszen Isten Igéjével gazdagodhattak.

Gratulálunk nekik!


Bán Alpár
érmelléki ifjúsági előadó

IX. Bibliaismereti Vetélkedő - Egyházmegyei szakasz


Idén kilencedik alkalommal került megrendezésre a Bibliaismereti Vetélkedő, amelyre most is kiválóan felkészült csapatok jelentkeztek. 

 
I. hely: Magyarkéc
 
Az egyházmegyei szakasz október 17-én volt megtartva Érbogyoszlón, amelyen tíz gyülekezet csapata képviseltette magát, név szerint: Érogyoszló, Érszőllős, Jankafalva, Magyarkéc, Margitta, Nagykágya, Szalacs, Székelyhíd, Tóti és Vedresábrány. 
 
 
II. hely: Érszőllős

A nyitó áhítat után az Élő Kövek együttessel énekelhettünk dicsőítő énekeket, majd kezdetét vette a vetélkedő, amelyen a négyfős csapatok a Lukács Evangéliumából feltett kérdésekre kellett válaszoljanak. 

 
III. hely: Margitta

A vetélkedő után a házigazdák finom ebéddel vendégelték meg a résztvevőket és kísérőiket, majd az eredményhirdetés következett: I. helyezést ért el Magyarkéc, II. helyezést Érszőllős és III. helyezést Margitta csapata, így idén az Érmelléki Egyházkerületet két csapat is képviselhette az egyházkerületi szakaszon, ugyanis a magyarkéciek mellett a tavalyi első helyezett érszőllősiek hivatalból részt vehettek a megmérettetésen.

Bán Alpár
érmelléki ifjúsági előadó

Székelyhídi Csendesnap



A Székelyhídi Református Egyházközség idén november 21-én rendezett Ifjúsági Csendesnapot, melyre az esős őszi időjárás ellenére mintegy 35 fiatal gyűlt össze.

Egy nagyon izgalmas témát választottak a szervezők erre a napra, mégpedig a bizalmat. Úgy hiszem, hogy minden ember életében fontos szerepet tölt be a bizalom, hiszen erre alapozva épülnek fel kapcsolataink. A tinik számára éppen ezért égetően fontos ez a kérdés, hiszen nap mint nap azzal szembesülnek, hogy csalódnak másokban, magukban és még Istenben is. Eljutnak arra a pontra, hogy nem érdemes bízni. Mit mond Isten a bizalomról? Erről hallhattunk az áhítatban melyet Bozsoky Jonathán székelyhídi segédlelkész tartott, tolmácsolva Isten parancsát minékünk: „Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van” (Zsid 10,35). 


Ezt követően énekekkel dicsértük a mi Urunkat, majd egy szünet erejéig mindenki meglátogathatta a Teaházat, ahol a résztvevőket palacsinta, forró csoki, és tea várta. Egy nagyon személyes, de ugyanakkor sok kérdést felvető előadást hallhattunk a házigazda Rákosi Jenő esperes úrtól. Elmondása szerint mindhárom alapvető kapcsolatunkban megtalálható a bizalom. Az Istennel, embertársainkkal, önmagunkkal. Isten bízott az emberben reá bízta a világot, reá bízta a másik embert. Vajon mit kezdünk ezzel a bizalommal? A szerelem mindent legyőz? Mit kezdjünk a bizalmatlansággal? Isten azt kéri tőlünk, hogy ne az ismereteinkre, tapasztalatainkra, hanem egyedül Őreá támaszkodjunk. Ehhez hasonló gondolatokról, kérdésekről beszélgettünk kiscsoportokban, ahol egymás hite által épülhettünk. A lelki táplálék után következett a várva várt ebéd, amelyben megízlelhettük a szorgos asszonykezek odaadó munkáját. Testiekben és lelkiekben is megelégedve különböző csapatjátékokban próbálhattuk ki magunkat, valamint láthatatlan színház is várta az érdeklődőket. A napot közös énekléssel zártuk a templomban, valamint néhány gondolatot hallhattunk tiszteletes úrtól, melyet szívünkben hordozva újból és újból megerősítjük az Istenbe vetett bizodalmunkat. 


Mindenki nevében mondhatom, hogy egy áldott napot tölthettünk Isten és egymás közösségében. Köszönjünk szépen mindenkinek a segítségét, aki szolgálatával vagy imádságával hozzájárult ehhez az alkalomhoz.

Törő Attila, 
III. éves teológiai hallgató

Járjatok méltóan az Úrhoz! - gyülekezeti tisztújítások Székelyhídon


A presbitert és a diakónust Jézus hívta el szolgálni, akik Krisztus ajándékai a gyülekezetnek (Ef 4,11). A tisztségviselők gyülekezettel való kapcsolata különleges: nekik kell táplálniuk és vezetniük a közösséget. Az 1Tessalonika 5,12-14-ben ezt olvassuk: „kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.” Ilyenek Krisztus szolgái.

Kitüntetett és különleges a helyzetük: hiszen egész életükben Krisztus eszközeiként kell munkálkodniuk. Úgy kell szolgálniuk a gyülekezet tagjait, hogy azok Krisztushoz, a jó pásztorhoz találjanak, aki állandóan gondoskodik a nyájáról. A szolgálóknak tehát a jó Pásztor nevében kell táplálni és vezetni a bárányokat (mint a gyülekezet tagjait). Ez az isteni megbízatás különböző feladatokkal jár: a tisztségviselők feladata, hogy a rendszeresen fölkeressék a gyülekezet tagjait, az ő megbízatásuk a gyülekezet tagjainak vigasztalása, tanítása és rendreutasítása, valamint, hogy mind anyagi, mind lelki szempontból szolgálniuk kell a gyülekezetet.

Az idei tisztújításokat követően, november 1-én került sor Székelyhídon a gondnokok, presbiterek, pótpresbiterek és diakónusok fogadalomtételére. Rákosi Jenő lelkipásztor a Kolossébeliekhez írt levél 1,10 verse alapján hirdette Isten Igéjét, kihangsúlyozva és világossá téve, hogy mit jelent az Úrhoz méltóan járni (új fordítás szerint: az Úrhoz méltóan élni).

A fogadalomtételt megelőző tanítás alapját ezen Ige második része képezte, mely arra szólította fel az Úrasztalát körülvevőket, hogy: teremjenek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjenek Isten ismeretében.

Az Úr szőlősébe állók, Huszár Pál: „A presbiter” című könyvét vehették át a lelkipásztortól valamint egy Bibliajelzőt, melyen Keresztelő János ismert vallomása állt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30). Isten segítsen, hogy így tudjunk vallani és cselekedni mindannyian!

Új dolognak számított a gyülekezet életében, hogy a gondnokok és presbiterek mellett két diakónus is „szolgálatba állt”, vállalva, hogy a szegények, betegek és támaszra szorulók felkarolásában segítenek.

A fogadalomtételt követően a Székelyhídi Református Egyházközség „Híd-építők” ifjúsági kórusa szolgált, amely énekek által buzdította a tisztségviselőket a szolgálat hűséges elvégzésére.

Az Istentiszteletet követően, szeretetvendégség keretében az egész gyülekezetnek lehetősége volt áldást kérni az új vezetők szolgálatára.

Az új presbitérium névsora: főgondnok: Mészáros János; gondnokok: Marczin Imre és Kincses Balázs; presbiterek: Balogh Katalin, Bede László, Beke János, Braun Márton, Darabont László, Fele László, Hasznosi Sándor, Kákes Sándor, Kerekes Lajos, Kéri Gáspár, Kovács Károly, Madarász László, Menyhárt Imre, Mikó Adelina, Nagy Attila, ifj. Németh János, Oláh Emil, Pap László, Pálfi József, Perecsényi Judit és Péter-Pakó Andrea; pótpresbiterek: id. Boros István, Czapp István, Magyari Attila és id. Ruszt Kálmán; diakónusok: Balázs Mária-Magdolna és Darabont Angéla.

A leköszönő presbitereknek ez úton is hálás szívvel köszönjük hűséges szolgálatait, az új tisztségviselők életére pedig Isten áldását kérjük!

„...éljetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedetekkel, és növekedjetek Isten ismeretében.” (Kol 1,10).

Rákosi Jenő,
lelkész-esperes