2015. október 25., vasárnap

A kótázás (anekdota)



Úgy éjféltájban disznótorból bandukolt hazafelé a plébános meg a kántor.

A kántor, aki alaposan be volt csudálkozva, a síkos járdán megcsúszott, és a földre zuhant.

– Mit csinál, kántor uram? – kérdi a plébános.

– Hát kótázok, plébános úr.

– Ugyan mit? – Azt a miseéneket, hogy: „Ím, arcunkra borulunk…”

Idősek vasárnapja Margittán


Immár, harmadik éve, hogy október havában ünnepi istentisztelet keretében hálát adunk az idős életekért. Idén egy esős, borús napon, október 18-án, a vasárnap délelőtti istentisztelet keretében mondtunk köszönetet a Teremtőnek a szépkort megért testvéreinkért. 


Isten igéjét nt. Kovács Gyula lelkipásztor tolmácsolta a Józsué könyvéből. Az idős Káleb személyén át megérezhettük a hálaadás, de ugyanakkor az Isten ígéreteiben való reményteljes bizodalom fontosságát is. 


Mint mindig, most is gyülekezetünk énekkarának szolgálata, valamint ifj. Kiss Imre, Óbecsey István: Szeressétek az öregeket című verse könnyeket csalt az istentiszteleten jelenlévők szemébe. 


A templomi istentisztelet végeztével átsétáltunk a gyülekezeti terembe, ahol Isten gazdag áldásának köszönhetően bőségesen terített asztal mellett folytatódott az ünnepség. 

 
 Itt Kovács Beáta tiszteletes asszony köszöntötte a 80-ik életévüket betöltött idős testvéreket, kiemelve a jelenlévők közül gyülekezetünk legidősebb tagját, Oláh Imre férfitestvérünket, aki Isten kegyelméből 94. életévét tapossa.

Minden résztvevő, ez együttlét emlékére, egy könyvjelzőt és egy könyvet kapott ajándékba. 


Egyedül Istené a dicsőség! Ő adjon jó egészséget, hosszú boldog életet, hogy érezzék környezetük figyelmét, családjuk szeretetét, és Isten gondviselését.

Balázsi Emma gondnok

2015. október 8., csütörtök

Megadta néki (anekdota)


Egyik faluban ősi szokás szerint a temető füve is a papé volt, aki azonban ahelyett, hogy levágatta és kihordatta volna, ökreit hajtatta rá legelni. A hívek nagyon zúgolódtak emiatt.

Időközben meghalt valaki. A kántor hirtelen megbetegedvén, a temetésen egy öreg gazdaember diktálta az egybegyűlteknek az éneket. Öblös hangon elkezdi tehát:

– „Szent hely ez a temető… / És a papnak legelő…”

S a közönség, a lelkész nagy bosszúságára, könnyfakasztó áhítattal énekelte utána.


Ifjúsági nap Margittán



Október 3-án kora reggel gyülekeztek az ifjak a margittai parókián. Először csak a helybeliek érkeztek, azért hogy fogadni tudják a vendégeket. Hiszen vendégfogadásra készült a margittai ifjúság. Hat másik településről érkeztek a fiatalok, úgymint Érbogyoszló, Érszőllős, Kémer, Magyarkéc, Székelyhíd és Vedresábrány gyülekezeteiből, azért hogy egy közös napot töltsünk együtt. 

Egy finom reggeli elfogyasztása után, a regisztrációt követően a templomban kezdődött a nap közös énekléssel, amelyet a kémeri gyülekezet ifjúsági csapata vezetett. A napi igei táplálék sem maradhatott el, áhítatot hallhattunk Sámuel első könyve 18. része alapján, egy példaértékű barátság történetét. A barátság fontossága, annak értéke, szükségessége volt kiemelve az ige alapján. Ezt követően egy nagyon érdekes előadást hallhattunk Kánya Zsolt Attila előadásában, a keresztyén családról. Az előadó felvázolta először a család kérdését bibliai szemszögből, majd a mai aktuális kérdésekre tért át. A mai családokról, a mi családjainkról hallhattunk, hogy milyen sok veszélynek van kitéve a családi közösség. Nagyon sok érdekes dolgot hallhattunk, és ugyanakkor biztatást arra, hogy tegyünk a családunkért, és dolgozzunk annak a megjobbításán. De minden erőfeszítés előtt kérjük az Úristen segítségét, mert ő töltheti be egyedül a családjainkat. 


Előadást követően kis csoportokban folytatódott a beszélgetés, ahol az ismerkedést követően a témának a megbeszélése következett. Nagyon érdekes és építő hozzászólások hangoztak el minden csoportban. Egy kis szünetet, egy kis felüdülést követően, a kémeri ifjúság csapata újabb énekeket tanított meg számunkra, és közösen énekelve dicsértük a mi teremtő Istenünket. 


Finom ebéd készült közben a résztvevők számára, egy kiadós bográcsos, amit elfogyasztottunk, a lelki táplálék után, testünket is erősítve. 


Az ebédet követően játékokra került sor. A család témájánál maradva maketteket állítottak össze a csapatok, illetve családi jeleneteket, amelyeket bemutattak a résztvevők előtt. Végül pedig egyéb játékok, vetélkedők zárták a szombati együttlétet. 


Hálát adunk a teremtő Istennek, hogy lehetővé tette, hogy több mint 80 fiatal közösen dicsérje őt, együtt legyen, és egy csodás napot töltsön el a margittai gyülekezetben. Köszönjük mindazoknak, akik elfogadták meghívásunkat, és együtt töltötték velünk ezt a csodálatos napot.

Botos Júlia
vedresábrányi lelkipásztor

2015. október 7., szerda

Egyházmegyei Nőszövetségi találkozó Margittán



Ebben az esztendőben a Margittai Református Egyházközség adott otthont az Érmelléki Református Nőszövetségek éves találkozójának. Szeptember 19-én, egy verőfényes kora őszi napon Bályok, Éradony, Érbogyoszló, Érkörtvélyes, Érszőllős, Jankafalva, Kiskereki, Magyarkéc, Poklostelek, Szalacs, Székelyhíd és a házigazda Margitta asszonyai vették a fáradtságot, hogy a találkozás és az együttlét örömében közös ünnepi istentiszteleten megszólíthassák a Mindenhatót. 


Erős Joó Enikő, poklosteleki lelkipásztor igehirdetésében a Lk 10,38-42 és a Zsolt 16,5-6 alapján szólt a mártai és máriai szolgálatokról, kiemelve az egyetlen szükséges dolgot, melyet soha senki el nem vehet. 


A köszöntések rendjén Kovács Gyula lelkipásztor mint házigazda, Rákosi Hajnalka mint az Érmelléki Református Egyházmegye Nőszövetségének elnöke üdvözölték a megjelent nőszövetségek tagjait. 


Ezt követően nt. Gilicze Andrásné Erzsébet lelkipásztor (Magyarországi Országos és Tiszántúli Református Nőszövetségek titkára) ELKÖTELEZŐDÉS címen tartott egy igen érdekes, mindannyiunk számára lelkileg építő előadást. Miközben az előadó felvetette a kérdést: Hova, kihez tartozunk? - megállapította, hogy a lelki hanyatlás első tünete az istentiszteleten való rendszertelen részvétel. Hová tartozni? - Krisztust követni! Az asszonyi élet drága küldetése családon belül és a nagycsaládban, az anyaszentegyházban, ezt az Istenhez való tartozást megélni és a szolgálatok rendjén bizonyítani. 


Az előadást és a szünetet követően Bertalan Csilla, a micskei Sámuel Bentlakás tevékenységét mutatta be a jelenlévőknek.

Az előadások befejeztével terített asztal várta asszonytestvéreinket, ahol baráti beszélgetés közepette fogyaszthatták el a margittai nőszövetség által elkészített ízletes ebédet.

Istennek legyen hála ezért a szép napért!

Kovács Beáta, 
nőszövetségi elnök - Margitta

2015. október 4., vasárnap

Lámpással aktuális kérdéseink között - egyházkerületi lelkésztovábbképző



A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Lelkésztovábbképző Tanfolyama az idei esztendőben szeptember 16 és 18 között került megrendezésre, a Partiumi Keresztény Egyetem Teológia Tanszékével és a Sulyok István Teológiai Tudományok Intézetével közösen.

A képzés első napja Ft. Csűry Istvánnak, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökének igei bevezetőjével kezdődőtt. Az 1Kir 12, 21-24 versei alapján hangzó igemagyarázatban megfogalmazódott, hogy Isten nem mondott le gyermekeiről, az Ő akarata az, hogy rádöbbenjen az ember, hogy a szétszakítottság nem jó. Testvér a testvér mellé oda kell álljon! 


A nap fontos témája a kisebbségi lét egyik sziklavára, az anyanyelv volt, amelynek helyes művelése, ápolása kötelesség nem csak a hétköznapokban, de a templomi szószékekről is. Czakó Gábor előadása Juliánusz barát ajándéka címmel hangzott el ebben a témában. D. Dr. Kozma Zsolt, kolozsvári nyugalmazott emeritus teológiai professzor "És beszélné meg, ki-ki az ő nemzetségének nyelvén..." címmel értekezett az anyanyelvnek a lelkipásztori szolgálatban való jelentőségéről. Nemcsak a szószéken, de a hétköznapokban is nagy felelősség hárul az ige hírdetőire abban, hogy szépen, választékosan, de közérthető módon fejezzék ki magukat. A teológiai oktatásban elsajátítitott szak-nyelv alkalmas arra, hogy lelkipásztorok megértsék egymást, de arra nem, hogy eljuttasák az igét a gyülekezethez. Az előadó szót ejtett az igehirdetés megújúlásának lehetőségeiről.

Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora Magyarul és/vagy románul (is) prédikáljunk? c. előadásában osztotta meg gondolatait. A kérdés a szórványosodás idején egyre élesebben vetődik fel, ahol sokszor már a generációk közti kommunikáció is nyelvi akadályokba ütközik. Nem egyszerűbb a helyzet a tömbmagyar közösségek esetében sem, hiszen egyrészt ott is jelentkeznek a szórványosodás jelei, másrészt a vegyes házasságok számának növekedése is sürgeti a kérdés megválaszolását. Az előadásokat fórum-beszélgetés követte. 


A második nap Vincené Pálfi Judit missziói előadótanácsos (KRE) igei bevezetőjével kezdődött. Steinbach József, A Dunamelléki Refomátus Egyházkerület püspöke „Az igehirdetés megújulásának lehetőségei korunkban” címmel tartott előadást. Az igehirdetés megújulásának lehetőségei kapcsán felmerülő kérdésekre a válasz az empirikus homiletikai válaszokkal kezdődik, amit az előadő a közelmúlt német nyelvű szakirodalmára alapozott. Kritikai szempontból vizsgálta, és gyakorlati szempontból járta körbe azokat a tényezőket, amelyek kihívást jelentenek a ma igehírdetőjének, és amelyek elvezethetnek az igehirdető megfáradásához. Végül Bonhoeffer homiletikai gondolataira építve igyekezett a korábban megfogalmazott kérdésekre konkért válaszokat adni.

Berkesi Sándor, Liszt Ferenc-díjas karnagy, zeneszerző, egyetemi tanár „Könnyűzene? Istentiszteleten?” című előadásában nyúlt egy nagyon aktuális kérédéshez. Az elődás, mely gyülekezeti énekeinkre, értékeinkre helyezte a hangsúlyt, szembeállítva a konzumvilág „igényeivel”, melyek a gyülekezeti életbe is beszüremkednek, az egyik legtöbb disputát kiváltó volt. Hogyan lehetnének ifjúsági énekekké sokszáz éves zsoltáraink? – tette fel a kérdést az előadó, szemléletes hangfelvételek, pozitiv és negatív, elrettentő példák bemutatásával. Drs. Geréb Miklós, irinyi lelkipásztor koreferátumában mélyítette tovább a témát. Rengeteg kérdés, pro és kontra érvek záporában folytatódott a parázs beszélgetés a résztvevők között. A nap fakultatív fórumbeszélgetéssel zárult „Lelkipásztori gondok, megoldások...” témában, amelyen a jelenlévők a református lelkészi identitás, praxis Erdélyi és Partiumi sajátosságairól beszélgettek. Kulcsár Árpád, értarcsai lelkipásztor hollandiai tanulmányútjáról tartott rövid beszámolót, bemutatva az ottani lelkipásztori életpályát, a helyi gyülekezeti sajátosságokat.

A képzés utolsó, záró napján Nt. Forró László főjegyző (KRE) tartott igei bevezetőt, majd Dr. Zsengellér József, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának dékánja „Lelkiségek, kegyességi mozgalmak és irányzatok a mai Kárpát-medencei Magyar Református Egyházban” címmel tartott előadást. Felsorolásra kerültek az előadás rendjén azok a társaságok, egyesületek és alapítványok, melyek a 20. század eleje-közepe táján jelentek meg, vagy éppen a rendszerváltásnak köszönhetően tudtak kibontakozni, úgy mint a Bethánia (CE) Szövetség, a Bibliaszövetség, az Új Kálvinizmus, a Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány (KIA), Karizmatikus megújulás, Alfa kurzus. Szó esett még a Presbiteri Szövetségről, a Soli Deo Gloria, a ReFisz és a MEKDESZ-ről is. Ez utóbbiak elsősorban a fiatalok, középiskolások és egyetemisták körében terjedtek el.

Az utolsó előadás igazi csemege lehetett a résztvevők számára, hiszen drs. Sung Kon Park, koreai lelkipásztor, a komáromi Selye János Egyetem missziológia tanára tisztelte meg előadásával a továbbképzőt. Park tiszteletes tíz éve él magyarok között, ezért előadását érthető magyar beszéddel mondta el. Bemutatta Dél-Koreát, beszélt arról, hogy ebbe az alapjában véve buddhista országba miként jutott el a kereszténység, kik voltak azok a misszionáriusok, akik megismertették a Bibliát a koreaiakkal, illetve kitért arra, hogy ez a mostani időkben milyen missziós indíttatást ad az ottani keresztyéneknek: elhozni a poszt-keresztyén, szekularzált Európába újra a keresztyén tanokat. 


Több Dél-Koreai misszionárius is tevékenykedik Európában. Készek arra, hogy visszaadják, amit ők is annak idején kaptak, illetve továbbadják az evangéliumot, valamint osztozzanak a helyi keresztyének mindennapjain, imádsággal támogatva őket. Ő maga jelenleg Pozsonyban, az ottani koreai gyülekezetben szolgál, de a szlovákiai Samsung gyárban is tart havonta egyszer istetniszteletet, a gyár igazgatójának felkérésére, és támogatásával, aki maga is gyakorló keresztyén. Említést tett Dr. Jae Eun Ahn-ról, aki müncheni lelkipásztor volt, és a rendszerváltást követően Romániában is járt, 1990 augusztusában Várasfenesen, Belényesben tartott evangelizációt, Kolozsváron a teológiai intézetben előadást.

Végül Dr. Pálfi József, Nagyvárad-Réti lelkipásztor, a PKE Teológia tanszékének tanára, a lelkésztovábbképző szervezőjének összegzése zárta az együttlétet, aki kitért az idei képzés értékeire, minőségére, hasznára, valamint arra, hogy ez az alkalom is az Országos Lelkésztovábbképző Intézet által akreditált, a résztvevő lelkipásztorok kredit-pontokat kapnak.

Kulcsár Árpád