2015. szeptember 8., kedd

Gyermek-evangelizáló hét Értarcsán

„Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt 5,16 


Az idei gyermek-evangelizáló hét témája a KOEN alapítvány munkatársainak terve alapján a „Ragyogj, Csillag!” címet kapta. Napjainkban, amikor egyre többet halljuk a „ragyogó” kifejezést a különböző médiák által sulykolt kontextusokban, mint pl. „ragyogó megjelenés”, „ragyogó haj”, „ragyogó smink”, valljuk be, hívő emberekként sem a keresztyén értékekre asszociálunk először, hanem inkább a feltűnősködésre, villogásra, emiatt a szó keresztyén körökben már-már negatív értelmet kap.


Egy hívő fiatal nem villog, nem akar külsőségekkel kitűnni, sőt legtöbbször azt a tanácsot kapja, akár közvetetten, akár közvetlenül egy-egy tapasztaltabb hívő embertől, hogy húzza meg magát, legyen csendes, fogadjon el mindent a környezetében úgy, ahogy van. Persze, ezek mind jóindulatú tanácsok, mégis, meggyőződésem, hogy sok fiatal számára emiatt is „rémisztőek” a keresztyén mércék. Az önmegvalósítás és önmegismerés időszakában azt mondani egy fiatalnak, hogy fel kell adnia a „saját” gondolatait, elképzeléseit egészen taszítóan is hathat. De akkor mit tud jelenteni egy hívő gyerek/fiatal számára egy közösségben egyszerre a legalázatosabbnak, legtoleránsabbnak és ugyanakkor a legfeltűnőbbnek, legragyogóbbnak lenni? Amikor az emberi elme azonnal ellentmondást észlel, és a pedagógiai módszerek is semmitmondónak hatnak, Krisztus rávezet a tökéletes életvitelre. Ezt kínálja már a legkisebb követőinek is. Ő azt tanítja, hogy lehetsz „sztár”! a bátorságban, a felelősségvállalásban, a bölcsességben; légy te a legjobb a háládatosságban! Lehetséges, hogy egy kisgyerek megtérjen, és elfogadja Jézust Urának, és mindezt felvállalja társai előtt? ÉS úgy, hogy közben ne érezze magát hátrányos helyzetben, vagy elnyomva? Igen! Ezt bizonyította a Vakációs Bibliahét is!


Talán a kisebbek még jobban is értik, mit kíván tőlük Jézus, nem bonyolódnak mély elmélkedésekbe és hitetlenkedésbe. Értik, hogy mi a feladatuk, egyáltalán elhiszik, hogy feladatuk van ebben a világban, hogy többre hivatottak, mint gondolták volna, hogy azért annyira különbözőek, mert Krisztusnak mindannyiukkal terve van, mert Ő különleges képességekkel ajándékozhat meg bárkit. Az Ő követése vidám és izgalommal teli, ahol nem a személyiségek elnyomásáról van szó, hanem épp ellenkezőleg, minden kreativitásra és bátorságra szükség van. És mind erre ki lehetne jobb példa, mint Eszter? Az augusztus utolsó hetében megrendezésre került Vakációs Bibliahetünkön az ő izgalmas történetét követhettük napról-napra.


Az első nap témája az engedelmesség volt. A gyerekek megérthették, hogy a legkisebb és legnagyobb tettek véghezviteléhez is elsősorban engedelmességre van szükség. Engedelmesség nélkül már az első lépésnél biztos a bukás, aztán jön a kiábrándultság, és az ember legszívesebben máris feladná. Ha tudom, hogy Istenre kell hallgatnom, a legtermészetesebb hogy fejet hajtok Ő akarata előtt.


A második nap középpontjában a felelősségvállalás állt. Igazán felnőttes téma. De Eszter esete rádöbbent, hogy a felelősségvállalás az élet minden időszakában nagy feladat, mindig ugyan olyan bátorságot és Isten iránti bizalmat igényel akár kicsik, akár nagyok nehézségeivel kell szembenéznünk.


Harmadik napi témánk a bölcsesség volt. Legjobban azokat az embereket szeretjük, akiken látszik, gondolkodnak, mielőtt cselekszenek, megfontoltak. Mégis a gondolkodás vajon elég-e a bölcsességhez? Bölcsességet csak Isten adhat.


Negyedik napi témánk, az önazonosság elmélyítése volt talán a legnagyobb kihívás, nem csak a résztvevők korosztályát tekintve, hanem abban a tudatban, hogy jelenkori társadalmunk egyik legnagyobb problémájával szembesülünk. Ott tartunk, hogy mindannyiunk szűkebb vagy tágabb ismerősi körében vannak személyek, akik akár tudatában vannak akár nem, gondokkal küzdenek önazonosság terén. Mély lélektani dolog szembenézni saját személyiségünkkel, egyesek úgy élik le egész életüket, hogy egyszer sem tudják ezt megtenni, másoknak szakemberhez kell fordulniuk segítségért, mert ha nem Jézus Krisztus kereszthalálának tükrében tekintünk saját magunkra is, minden bizonnyal hamar kiábrándulunk. Ezt próbáltuk átadni gyülekezetünk gyermekeinek is: amit Jézus rád bízott, azért bátran kiállhatsz, tedd, amit tenned kell, tudd, hogy ki vagy!


Záró napi témánk a háládatosság volt. Az egyik legfontosabb mozzanat, mégis ezt hagyjuk ki talán a legtöbbször. Egy-egy nagy megpróbáltatás előtt megígérjük Istennek, hogy engedelmeskedni fogunk, vállaljuk majd a felelősséget, bölcsességért könyörgünk, mégis amikor Isten célba vezet, elfelejtünk hálát adni. Szinte már közhelyes a probléma, de ennyi hálátlanság után még van bátorságunk újabb kérésekkel Isten színe elé állni?


A szombatot különböző szabadtéri játékokkal, valamint a vasárnapi „Szülők délutánjára” elkészített szolgálat elpróbálásával töltöttük. Emellett egész héten a bibliai történet elmélyítésére felhasználtuk a minden napra kijelölt kreatív jeleneteket, kézimunkáztunk, énekeltünk, játszottunk.


A vasárnapi „Szülők délutánján” az Igét Gáspár Orsolya érbogyoszlói teológiai hallgató hirdette az Eszter 6, 1-10 igeversek alapján. Az igehirdetést követően a 40 fős gyereksereg bizonyságtételére került sor a szülők nagy örömére. Az istentisztelet szeretetvendégséggel zárult az egész gyülekezetet számára.


Isten kegyelméből és szeretetéből egy újabb áldott és tartalmas hetet tudhatunk magunk mögött. Köszönet a gyülekezet tagjainak a bőséges felajánlásokért, amivel a hét minden napján megvendégelhettük a gyerekeket, valamint az ifiseknek, hogy napról-napra jó kedvel és felelősséggel segédkeztek.  



Kabai Kitti, teológiai hallgató
Értarcsa