2015. augusztus 3., hétfő

Négy nap, négy ország - Margittaiak kirándulása

Négy nap, négy ország

A már hagyományos, Margitta református egyházközsége által szervezett nagyobb lélegzetű kirándulásra idén is sor került. 


Református templom, Kaposvár

Indulás július 23-án, csütörtökön hajnalban, még alig pitymallott a keleti égbolt, a buszunk már elhagyta Margittát. Gyakorlatilag végigszeltük Magyarországot. Ahogy a nap felfele kapaszkodott, a kánikulai meleg is fokozódott, de csak távolról integetett a Balaton hűs vize. Délután megérkeztünk Kaposvárra. Somogy megye fővárosa nem árasztja Buda vagy Pécs történelmi levegőjét, mindössze kétszáz éves múltra tekint vissza. Itt nem a gótika vagy a barokk ódon nagyszerűsége, hanem a szecesszió vidám játékossága tekint le az épületek homlokzatairól. A tisztaság, a rend, a sok zöldövezet és a rengeteg virág teszi barátságossá, élhetővé ezt a várost. Bár túlnyomó részt katolikusok lakják, mégis gazdag református élet, ifjak, középkorúak, időskorúak, mind részesülnek az egyház áldásaiból, de aktívan részt is vesznek az egyházközség működésében. Este Nagykanizsán az Oázis hotelben szállunk meg, mármint régi ismerősök, kicsit olyan mintha hazamennénk.

Másnap délelőtt átlépjük a horvát határt, az utak, alagutak állapota csak dicséretet érdemel. Első célpontunk a Plitvicei Tavak Nemzeti Park. Erről a tájékról doktori disszertációt lehetne írni, biztosan írtak is, ilyet az Isten csak jókedvében teremthetett. Álmélkodunk a magas sziklákról lezúduló vízesésekben, a 16 tóból álló rendszeren, és mindegyik tó különböző szinten helyezkedik el. A víz mindegyikben gyönyörű kék és kristálytiszta, benne a rengeteg pisztráng és az úszkáló vadkacsa. A kacsák annyira szelídek, hogy akár kézből is elfogadnak harapnivalót. A táj gyönyörű, de a szinteket megmászni, bizony fáradságos, pedig a táv egy részét hajóval meg kisvonattal tettük meg. 

 
Plitvicei tavak, Horvátország

Utunk vezet tovább, Rijekát (Fiúmét), a várost és a kikötőt csak érintjük. Ez a kikötő, bizony magyar pénzből épült ki, a vasminiszter Baross Gábor teremtette meg erre az anyagi alapot. Azután feltűnik Opátia (Abbázia). Oh, békeidők, oh, Monarchia, a városmag ezeknek a nagy időknek a hangulatával van tele. Hajdanán, a történelmi Magyarország elitje mind itt nyaralt. A Pazar szállodasor, a patinás villák, a hosszú tengeri sétány, mind erről mesélnek. Késő este már Szlovéniában vagyunk, irány Pivka Jama, a bungalókhoz. Ez a hely is ismerős már számunkra, a múlt évben is itt szálltunk meg. Igazán romantikus hely, szétszórt házikókkal a fenyvesben. 


Miramare kastély, Trieszt, Olaszország

A reggeli után Olaszország következik, Triesztbe látogatunk. Ez a város tulajdonképpen Rijeka osztrák kiadásában, talán itt a paloták grandiózusabbak, és a belvárosban egy amfiteátrummal még a római múlt is visszatekint. Trieszt gyöngyszeme a Miramare kastély és park. Ferenc József öccse, a későbbi II. Miksa mexikói császár építette 1856-60 között. Az épület a maga kevert stílusú, kicsit gótikus, kicsit skóciai várkastélyokra emlékeztet, a belső viszont igazi Habsburg. A különböző szobák, termek berendezése, pompája, mind a Habsburg múltat idézi. Miksa halála után, Erzsébet királyné (Sissi) kedvenc üdülőhelyévé lett. A kastélylátogatás után vissza Szlovéniába, Piránba, ahol megmárkózhattunk az Adria hűs vizébe. Nagyon jól esik ez a néhány órás fürdőzés, kicsit köves ugyan az alj, de kit érdekel, mikor a nagy melegben olyan kellemes a tenger vize. 

 
Rinka vízesés, Logarska Dolina, Szlovénia

Az utolsó, negyedik napon még látogatásunkra vár egy csodálatos gleccser vájta völgy, a Logarska Dolina. Itt olyan harmóniában érzi magát az ember, amit a gyönyörű táj, a csend a nyugalom és az őstermészet lehelete biztosit. A csodát a Rinka vízesés tetőzi, amely 90 méter hosszan zúdul alá. Innen már csak hazafele vezet az utunk, a társaság kicsit fáradt, de azért még nótázásra is telik a kedvből, és éjféltájt élményekkel feltöltődve, megérkezünk Margittára.

Dr. Kürti László főgondnok