2015. augusztus 27., csütörtök

Vakációs gyermek-bibliahét Albison


Isten kegyelméből augusztus 10 és 16 között került megrendezésre a vakációs gyermek-bibliahét az albisi Református Egyház imatermében „Életterem-hol Istennel élet terem” címmel.

A gyermekek lelkes kis csapata már a korai órákban, reggel 9-kor gyülekezett az imaterem udvarán, ahol igen szép számban, napjában átlagosan 30 gyermek vett részt. Külön öröm volt az, hogy az Albisról elszármazottak gyermekei, unokái idén is igen szép számban képviseltették magukat határon innen és túl. Szép példák voltak ők is a napi témákhoz amelyek a családról, barátokról szóltak, ők is új barátokkal lettek gazdagabbak. A foglalkozások délután 13 óráig tartottak, amelybe beletartozott az imádkozás, éneklés, Bibliai történetek, aranymondások tanulása, emellett minden nap megismerkedhettek egy egyháztörténelmi személyiséggel is a napi témákhoz illeszkedően. Egyik nap tevékenységéből sem maradhatott ki a kézimunka, a játék és a vetélkedő sem, melyet a gyermekek nagy előszeretettel és lelkesedéssel fogadtak.

Isten segitségével a lelki táplálék mellett a szülők, nagyszülők gondoskodtak a gyermekek testi táplálékáról is hiszen naponként finomságokkal halmozták el a résztvevőket. Hálás köszönet érte.


A vasárnapi istentisztelet keretén belül mutatták be a gyermekek az egész héten tanult énekeket és aranymondásokat.

Az énekeket amelyek népdalzsoltárok ás ifjúsági énekek voltak a gyermekek hangszerekkel is kísérték, hiszen a hét folyamán egy kis gyermekzenekar alakult ki amely még színvonalasabbá tette az énekek hangzását. Orosz Anna gitározott, Györfi Edmond zongorázott valamint a furulyás csapat együttesen szólaltatták meg hangszereiket a többiek pedig énekszóval dicsérték az Urat. A szép tiszta énekhang talán a legszebb hangszer, akiket az Úr Isten ezzel áldott meg azok szólót is énekelhettek: Balázs Máté, Nádudvari Luca, Nádudvari Sára és Nagy Balázs.

Orosz Márta helyettes lelkésznő igehírdetésében kifejtette, hogy milyen szép a templom ha telve van főleg gyermeksereggel, valamint nagy hálaadással tartozunk Istennek, hogy ilyen tálentumokkal, tehetséges gyermekekkel áldott meg bennünket.

Az ünnepi istentisztelet végén a gyermekek hazavihették a héten készített kézimunkákat, amelyeket mindenki megtekinthetett a templomban, ajádékul pedig egy csoportképet vihettek haza emlékül.

Mindenért egyedül Istené a dicsőség! 
 


Herman Csaba
kántor

2015. augusztus 21., péntek

A teljes értékű presbitérium

 
A teljes értékű presbitérium

(részlet Csiha Kálmán: Gyülekezetépítés c. munkájából)

A teljes értékű presbitériumnak kettős feladata van:

1. Olyannak kell lennie, mint a hadseregben a vezérkarnak. A vezérkari tisztek mindig többet tudnak, mint a közlegények. Ők tudják, hol a leggyengébb a frontvonal, hol kell védekezni, hol kell támadni. Ők rendelkeznek a legjobb terepismerettel, ők készítik a haditervet, ők mérik fel az erőforrások hatékonyságát, a tartalékok erejét, ők jelölik ki a megvalósítandó célt. Szakemberek, akik értenek a dolgukhoz. – A mi presbitereink többsége nem ilyen. Ezért képezni kell őket. Az Erdélyi Református Egyházban köteles a lelkipásztor minden évben legalább hat presbiteri órát tartani, amikor a presbiterekkel – akik szintén kötelesek azokon megjelenni – szakszerűen megbeszélik a presbiteri szolgálat kérdéseit. A presbiternek tisztában kell lennie az egyházi törvényekkel, a presbiterek jogaival és kötelességeivel, a gyülekezet történetével, az alapvető hitbeli kérdésekkel stb. Ha egy presbiterünk olyan családot látogat meg, ahova történetesen éppen egy jehovista tért be, és a világ végének idejéről kívánja meggyőzni a családot. Ha a mi presbiterünk nem tud érvelni a Biblia Igéjével, akkor mit fog mondani az a család, amikor elmentek a látogatók? Nem azt-e, hogy a jehovista asszonynak volt igaza, mert idézett a Bibliából, de az itt lévő presbiter még válaszolni sem tudott? És milyen tekintélye lesz annak a presbiternek, aki csak tudatlanságát bizonyította be a vitában? És végül, milyen kétely támad a család szívében az Egyház által hirdetett Evangélium felől?

Ezért a gyülekezet vezérkarának, a presbitériumnak komoly kiképzésre van szüksége. Ettől a kiképzéstől nem szabad megijedni, és nem szabad elijeszteni a presbitereket. Először is, a fentiek szerint meg kell indokolni a szükségességét. Aztán el kell mondani, hogy mindenki hozza magával az íróeszközét és a Bibliáját. A presbiteri óra előfohásszal, énekkel, rövid imádsággal kezdődjék, utána rögtön a tárgyra kell térni.

Ha tévtanításokról van szó, nem a szekták tanítását kell részletesen ismertetni, hanem a döntő kérdésekben a Szentírás tanítását, végül egy erre vonatkozó Igét a Bibliában aláhúzatni, és a Biblia utolsó vagy erre a célra felragasztott pótlapjára beírni. Például: Világ vége, utolsó ítélet dátuma: „Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Mt 24,36). A világ végét számítgatóknak akkor fel lehet tenni a kérdést: ha még az angyalok sem tudják, te honnan tudod? Nem kell sok Igét megtanulni. De azt a keveset tudni kell, azzal együtt, hogy hol van megírva.

Nem kell félnünk az egyházszervezeti kérdések megbeszélésétől sem. Létezik olyan, hála Istennek, elenyésző, szégyenletes lelkipásztori vélemény is, hogy nem kell túlságosan felnyitni a presbiterek szemét, mert akkor vissza fognak élni a tudásukkal, és magukhoz fogják majd ragadni a hatalmat. Sajnos, arra is van példa, hogy éppen a törvények ismerete hiányában nem szolgálni, hanem törvénytelen eszközökkel uralkodni akarnak. Ez azonban éppen ott történik meg, ahol a lelkipásztor nem nevelte és nem képezte őket. Magától értetődő gondolat az, hogy a presbiterek a lelkipásztor első, közvetlen munkatársai. Ahogyan azonban a lelkipásztorok részéről is merülhetnek fel téves gondolatok – ki tudja milyen régi, keserű tapasztalatok alapján –, a presbiterek és gondnokok is téves hagyományokat ápolhatnak. Egyszer egy gondnok azt kérdezte tőlem: De hiszen a gondnoknak nem az a feladata, hogy védje a presbitériumot a lelkipásztorral szemben? — És ez a gondnok nem volt rosszindulatú ember. Neki valahol, valamikor így mondták, ő ezt a szellemi örökséget kapta. De az a gondnok, aki látja a lelkipásztor hűséges munkáját, vagy akit már vallásórán, a konfirmációi előkészítőn, az ifjúsági órákon úgy neveltem, hogy lássa a gyülekezeti élet lényegét és célját, az már hűséges munkatársam lesz. A lelkipásztor-ellenesség legtöbbször ott jelentkezik a presbitériumban, ahol a lelkipásztor nem nyit, nem nevel, nem tanít. nem kéri ki a presbitérium véleményét, hanem csak uralkodni akar. Előfordul az is, hogy a lelkipásztor teljes jóindulattal, nagy erőbevetéssel jó ötleteket valósít meg, de a presbitérium kizárásával. Ez is ellenérzést szül. Ott a presbiterek nem segítő munkatársak, hanem csak kerékkötők lesznek. Makkai Sándor egyenesen azt mondja a személyes lelkigondozás tanában, hogy jó, ha a megvalósítandó ötleteket a lelkipásztor úgy tünteti fel, mintha azok nem a saját elgondolásai, hanem valamelyik presbiter vagy a presbitérium már azelőtt kifejezett óhajai lettek volna.

Ezért a presbiteri órák anyagát kell képezze a presbiterek lelki arcának formálása is. A személyeskedő, óember fitogtatásából származó magatartási formákat azelőtt kell megbeszélni és kifigurázni a presbiteri órán, mielőtt előjöttek volna a gyűléseken. Öntudatosítani kell a magam példamutatásával is, hogy nem az a fontos, amit én mondtam, hanem az a követendő, ami esetleg jobb az én elgondolásomnál is. Rá kell nevelnünk a presbitereket és önmagunkat is a személyes hiúság leépítésére, Krisztus szolgálatának önzetlen elvállalására.

Teret kell hagyni a presbitérium érdeklődésének is. Még a diktatúra idején foglalkoztunk azzal, hogy miképpen kell viselkednie, beszélnie egy presbiternek, ha oda lép be, ahol éppen egy haldokló vagy öntudatlan beteg fekszik. Akkor tudtuk meg az orvosi tájékoztatásból, hogy bár mi azt gondoljuk, hogy a kómában lévő nem hall semmit, a beteg legtöbbször mindent ért, s ilyenkor nem hiányzik neki, hogy az ágya mellett a leendő temetéséről beszéljünk. E helyett inkább egy biztató Igét kell mondanunk. Presbiterek kérték a gyermeknevelés, a konfirmandusokkal való foglalkozás megbeszélését is. Több alkalommal foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, és sokszor jó, a gyakorlatban is megvalósítható elgondolásokhoz jutottunk.

2. Egy másik kép szerint, a presbitérium a gyülekezet idegrendszere. Az a szerepe, mint az idegszálaknak a testben. Az idegszálak az egész testet behálózzák, és segítségükkel az érrendszeren át a táplálék az egész testbe eljut. Az ember az idegszálak segítségével fogja fel a környezet hatásait, és azokkal reagál rájuk. Ha a kezem hozzáér a forró kályhához, azonnal elrántom, hogy meg ne égjen. Ha az idegszálak nem működnek, nem hozzák az információt, és nem közvetítik a reflex parancsát, nem rántom el, elég a kezem. Az életem az érző és irányító idegek működésétől függ. A gyülekezet élete is a gyülekezet egész testét behálózó presbiteri szolgálattól függ.

2015. augusztus 18., kedd

A tolókocsis és az élő gyülekezet

 
A tolókocsis és az élő gyülekezet

(részlet Csiha Kálmán: Gyülekezetépítés c. munkájából)  
 
Ördögkerék – angyalkerék

Alapjában véve kétfajta gyülekezet van. Az egyik – a rosszabb – az, ahol a lelkipásztor egyedül dolgozik. A presbiteri körzetek nincsenek megszervezve, az egyházban lévő családokról nincs pontos kimutatás, minden egyházi tevékenység a templomban történik, az egyház keze nem ér túl a templomajtón. A gyülekezet béna testhez hasonló, amelynek az idegszálai nem működnek. Bár gondolkozni még jól tud, de nem mozdul a keze, a lába. A fej – a lelkipásztor – nem tudja a gyülekezet végtagjait mozdítani. A gyülekezet, a test, még él, de béna, mozdulatlan, mint egy halott. Ez a tolókocsis gyülekezet.

A társadalomtudományban ismert a fogyasztói és a termelő társadalom fogalma. A tolókocsis gyülekezet fogyasztói gyülekezet. A lelkipásztor termel egyedül: elkészíti és elmondja a prédikációt. A gyülekezet meghallgatja – elfogyasztja – azt, de nem adja tovább. Az igehirdetés nem folyóvá dagadó forrás, hanem sivatagban elenyésző patak lesz.

A tolókocsis gyülekezetben nincs építő feladata a presbitériumnak, ezért a presbitérium is tekintélyét veszti és elértéktelenedik. Így indul be a presbitérium és a gyülekezet lélektani ördögkereke. Mivel a presbitérium elvesztette tekintélyét, a presbiteri szolgálat sem számít kiváltságos megtiszteltetésnek, ezért egyre nehezebb jó presbitereket találni. Mivel egyre gyengébb, érdektelenebb és értéktelenebb személyek vállalják el a presbiteri tisztséget, ezért egyre nehezebb őket gyülekezeti munkával megbízni, és mivel a presbiteri tisztségviselők az érdektelenekből kerülnek ki, egy idő múlva a presbiterek már nem lesznek példamutató emberek, sőt a templomot is igen ritkán fogják látogatni. Mivel még a presbiterek sem mutatnak jó példát, a hívek még inkább elmaradnak a templomból. Mivel a templomlátogatás még inkább csökken, még kevésbé lehet jó presbitereket találni, és mivel nincsenek jó munkatársak sem, a lelkipásztor kedve is csökken, a templom ürül, az igehirdetés is egyre fásultabb lesz. Mivel az igehirdetés vonzóereje csökken, a templom még inkább ürül, az ördögkerék megy tovább lefelé és megszületik a lelkipásztor lelkében a jól ismert rezignált mondat, a Sátán csapdája, a lelki haldoklás örök önigazolása: „Itt nem lehet”. A közöny, a fásultság, a lemondás, néha a kényelem száradó avarába beletemetik Jézus ígéretét: „Minden lehetséges a hívőnek” (Mk 9,23).

Az élő gyülekezetnek angyalkereke van. Mivel jól képzett és megszervezett presbitériuma és segítőgárdája van, a presbiteri gyülekezeti szolgálat révén a gyülekezet termelői gyülekezet lesz, amely nem csak hallgatja. hanem tovább is viszi az Igét, az Evangélium kisugárzik a templomból, és széles sávon eléri a híveket. Mivel az Ige a gyülekezetbe kiáradó üzenet lesz, többen fognak a templomba jönni. Mivel az igehallgatók száma nő, a lelkipásztor lelkesebben prédikál, mivel lelkesebben prédikál, még többen fognak jönni. Mivel a gyülekezet élete felfelé ível, kiváltság és megtiszteltetés lesz presbiternek lenni. Mivel megbecsült lesz a presbiteri tisztség, és azt megtiszteltetésnek veszik, egyre jobb presbitereket lehet találni, mivel a jó presbiterek jó munkát végeznek, még intenzívebb lesz a gyülekezeti élet, és így megy tovább az angyalkerék felfelé.

Természetesen az angyalkerék vagy az ördögkerék beindulása sem egynapos folyamat. Az angyalkerék beindulásához is, attól függően, hogy milyen mértékben volt lelkileg tönkremenve a gyülekezet, sokszor több éves munka, imádság és isteni segítség szükséges. Ahhoz, hogy egy sínen álló tehervagont megtoljanak, mozgásba hozzanak a munkások, nagy erőkifejtés szükséges. De amikor a vagon már jól halad, akkor azt már sokkal könnyebb mozgásban tartani. Ilyen a gyülekezeti élet, az angyalkerék beindulása is.

Hogyan válik az ördögkerékből angyalkerék?

Először az alapokig kell visszamennünk. A tolókocsis, fogyasztói gyülekezet alvó gyülekezet. Lehet, hogy olyan mélyen elaludt, hogy már haldoklik vagy kómában van, mint a gázmérgezéses beteg, akinek nincs, aki kitárja szobája ablakát, hogy beengedje a friss levegőt, vagy mint a cukorbajos beteg, akinek nincs, aki inzulint adjon. Az ördögkerekes gyülekezetnek ébredésre van szüksége. „Serkenj föl, aki aluszol, és támadj fel a halálból, és felragyog tenéked a Krisztus” – üzeni Pál az efézusbelieknek (Ef 5,14). De hogyan menjen végbe ez az ébredés?

Visser’t Hooft, a Református Világszövetség első főtitkára azt írja Az egyház nyomorúsága és dicsősége c. könyvében, hogy az a szerencsés helyzet, amikor a gyülekezet ébresztésének munkáját nem elszigetelt, kicsi csoportok próbálják magukra maradva végezni, hanem azt egy felébredt, öntudatra jutott, gyülekezeti munkára felkészített presbitérium szolgálja. De milyen legyen ez a presbitérium?

A gyülekezetépítés szempontjából ötféle presbitériumról beszélhetünk:

  1. A presbitérium tagjai sem templomba, sem gyűlésekre nem járnak. Ez a teljes bénaság kora. Halott presbitérium.
  2. A gyűléseken többnyire ott vannak, és azon határozatokat hoznak. Adminisztratív presbitérium.
  3. A presbiterek templomba és gyűlésekre járnak, határozatokat hoznak. Templomjáró presbitérium.
  4. A presbitérium önkéntes munkával segít az építkezésben, javításokban, esetleg az egyházfenntartói járulék összegyűjtésében, általában az anyagi kérdésekben is. Dolgozó presbitérium.
  5. A jól kiképzett presbitérium a lelkipásztor irányításával segít a gyülekezet szervezésében, és az ide kapcsolódó lelkigondozói munkában is. Teljes értékű presbitérium.

2015. augusztus 17., hétfő

Ellenkező bajok (anekdota)




Lelkész: – Meg vagyok akadva, édes kántor uram.

Kántor: – Miben, tiszteletes úr?

Lelkész: – Hát abban, hogy ma ebédre vagyok híva az urasághoz, aztán nincs semmi étvágyam.

Kántor: – Akkor nagyobb baj az én bajom, tiszteletes úr; nekem meg roppant nagy az étvágyam, aztán soha se hívnak meg az urasághoz ebédre!


Csokalyi ikések sátortábora Feketeerdőn


Augusztus második hetében a csokalyi ikések Feketeerdőn pihenték ki a vakációs bibliahét fáradalmait egy három napos sátortáborban. 


Hatalmas volt a sürgés-forgás hétfőn reggel a templom előtt, ahol tizenhét fiatal gyülekezett indulásra készen. Végül négy, színig megpakolt autóval vágtunk neki az egy órás útnak. Jól esett az itthoni kánikulából kiszabadulni és élvezni a kellemes időt a hegyek között és a patak hűs vizét. A sátrak felhúzása okozott itt-ott némi fejtörést, de végül mindenkinek sikerült berendeznie alvóhelyét. A három nap jó hangulatban telt, nagy beszélgetésekkel, közös sütéssel-főzéssel, hatalmas vízi csatákkal, sok játékkal a tisztáson, éjszakába nyúló Uno partikkal. Kisé fáradtan, de élményekkel gazdagodva tértünk haza szerda este. Istennek legyen hála ezekért a közösen töltött napokért.

Forró Emese

Vakációs bibliahét Csokalyon



Július 27. ­és augusztus 2. között zajlott a vakációs bibliahét Csokalyon. A foglalkozás reggel kilenc órakor kezdődött, azonban a korán ébredők már nyolc óra után gyülekeztek az imateremben. Az idei évben a hét témája az Életterem, hol Istennel élet terem volt. Olyan életterekről volt szó, amelyekben a gyerekek és fiatalok mindennap jelen vannak, ahol életük zajlik. A nap mindig imádsággal és közös énektanulással kezdődött. Miután a népdalzsoltárok és az ifjúsági énekek megfelelően felrázták a társaságot, ismétlés következett. Átbeszéltük az előző napokon tanult történeteket, a felvetődött kérdéseket, és felelevenítettük az aranymondásokat is. 


A megadott bibliai történeten keresztül naponta egy-egy kérdésre kerestük közösen a választ. Első nap arra, hogy Ki áll mögöttem? Anna és fia, Sámuel története segített a válaszadásban: a szüleink. Ők azok, akik életünk során mindig mögöttünk állnak. Második nap a Ki áll mellettem? kérdésre már sokkal hamarabb érkezett a válasz: testvéreink, unokatestvéreink, családunk azon tagjai, akik velünk egy korcsoportba tartoznak, akikkel együtt növünk fel és egy együtt tapasztaljuk meg az élet dolgait, együtt tanulunk azokból. A három testvér, Mária, Márta és Lázár életének két fontos momentumát elevenítettük fel, és ez segített rájönni arra, testvéreink mennyire fontos részei az életünknek. Ki áll körülöttem? ‒ hamar rájöttünk A gutaütött meggyógyítása történetből, hogy a barátaink. A negyedik nap története A nagy vacsora volt, és arra kerestük a választ, hogy Ki áll ellenem? A gyerekek ügyesen hámozták ki a példázatból, hogy mindazok a személyek és dolgok, amelyek megakadályoznak abban, hogy Isten akaratát kövessem, azok, akik nem fogadják el a meghívást a mi Urunk országába. Ötödik nap következett a legfontosabb kérdés: Ki áll felettem? Egybehangzó és egyértelmű választ adtak a gyerekek: Isten. Ő az, aki bármilyen bűnt is követünk el, bármennyire távol kerülünk tőle, mindig, feltétel nélkül visszafogad bennünket, és soha nem rója fel vétkeinket. A tékozló fiú példázata segített erre rávilágítani. 


Minden nap tanultunk egy új aranymondást és kézimunkáztunk is. Ezek a tevékenységek mindig kapcsolódtak valahogy a nap témájához. Fontos része volt minden napnak a játék is. A hét elején a gyerekek csoportokra oszlottak, „családokat" formáltak, és a hét minden napján ügyességi feladatokat oldottak meg, amelyekkel pontokat gyűjtöttek. Amely család hétvégére a legtöbb pontot szerezte, apró jutalomban részesült. Mivel a sok tanulás, szaladgálás, ügyeskedés meghozza az étvágyat, a tízórai is mindig „jól jött".

Az egy hét alatt elsajátított dolgokat vasárnap a gyülekezet előtt is bemutattuk. Eredményes és kegyelemben gazdag hetet zárhattunk. Köszönet mindenkinek, aki valamilyen módon támogatott bennünket a bibliahét zökkenőmentes lebonyolításában. A legnagyobb hála azonban Istené, aki elvezette a gyerekeket nap mint nap a templomhoz, és támogatott bennünket munkánkban. Övé legyen a dicsőség!


Forró Emese

2015. augusztus 3., hétfő

A nagy király jön... (anekdota)


Ez még az ezernyolcszáznyolcvanas években történt.

Karcag református eklézsiájának egyik legfőbb támasza a Király család volt. A jómódú redemptus család bőven adakozott templomra, iskolára. Király Pál nagytermészetű, de igen vidám és gavallér ember volt. A papokkal tegező, baráti viszonyba volt, és sok jó bort megiszogattak együtt.

Nem tudom már, hogy micsodán, de egyszer úgy összeszólalkoztak, hogy Pali bácsi kirúgta a széket maga alól, és kirohant a paplakból. Megfogadta, hogy nemcsak oda, de a templomba sem teszi be többé a lábát.

De nemcsak ő maradt el, hanem a támogatás is. Ez pedig érzékenyen érintette az egyházat. A presbiterek mindent elkövettek, hogy Király Pált és az esperest megbékítsék. Végre sikerült, az öreg megígérte, hogy pünkösdkor megjelenik, és úrvacsorát vesz.

Akkor még az iskolások énekeltek a karzaton, fontosabb volt, mint az orgona. Amikor Király Pali bácsi gyönyörű hímzett subájában megjelent az ajtóban, mindenki hátra fordult, s a kórus pedig éppen akkor kezdett rá a pünkösdi énekre:

– „A nagy király jön: Hozsánna! Hozsánna!”

Na több sem kellett Pali bácsinak. Azt hitte, őt csúfolják. Akkorát fordult, hogy elkerekedett a nehéz suba alja, és kirohant. Többet se látták a templomban.

Bocskai-ünnepség Micskén


Az Ér-melléki Micskére szólította az ünneplőket a meghívó július 26-án. Templom és az egész község közössége egybesereglett, hogy a magyarországi Bocskai István Társaság és a helybeli református egyházközség szervezésében részt vegyen a hálaadó és emlékező istentiszteletet. Egyházunkban, különösen a ’89-es változások után, istentiszteleteink rendre több hangsúlyt is kaptak az Isten Igéjének üzenete mellett. Nincs is ezzel baj, csak a főhangsúly ne sérüljön, mert akkor már teljesen elveszíti Istent tisztelő jellegét. A zsúfolásig megtelt gyönyörű micskei templomban Tönkő Levente Hajdúböszörmény Kálvin-téri lelkésze prédikált a Bírák könyvéből vett Igéről. Az ellenség hatalmas túlerejével szembe szállni kész harcosok kiválasztása – mondta – nem történhet csak a létszám és a harci tudomány ismeretének függvényében. Elsősorban bátor, hazaszerető, áldozatkész és Istenben bízó vitézek harca hordozza a győzelem reménységét. Nem a létszám, de a belső elkötelezettség döntő mai harcainkban is. Ezekkel az isteni útmutatásokkal vezette fel a lelkész a Bocskai István Társaság megemlékező ünnepségét. 


410 éve győzött a Bocskai-féle szabadságharc. Erről az eseményről a társaság elnöke, a jól ismert történész, Sárkány Viola tartott élményszerű előadást. Átismételtette velünk nemzetünk fényes múltjának dicsőségesebb eseményeit. Felkapták a fejűket még a helybeliek is, amikor említést tett arról, hogy Micske is rövid ideig Bocskai birtok volt, ezért választották az ünnepség színhelyéül. Évente egyszer a társaság kiosztja a fejedelemről elnevezett díjat. A Bocskai-díjat olyan emberek kaphatják, akik következetes és hosszan tartó munkával szolgálják a magyarság ügyét, ismerik a magyarság testvériségének a szellemét és sokat tesznek az emberiség szolgálatában. A díj Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész alkotása. 
 
A kuratórium döntése értelmében az idén Dr. Papp Lajos szívsebész professzor és Dr. Takaró Mihály irodalomtörténész részesült a díjban. A méltatásokból kiderült, hogy a tudomány mellé ragasztott hittel élő és munkálkodó tudós emberek erősítik bennünk a hazaszeretetet és a magyar kultúra megbecsülését. A szellemi és fizikai gyógyítás mindkét díjazott életében meghatározó életelv. A kitüntetés átvételekor a köszönet mellett hangsúlyozták, hogy további elkötelezett szolgálatra ösztönzi őket ez a megbecsülés. Cseke Attila parlamenti képviselő gratulált a díjazottaknak, majd igen szépen összeállított, tartalmas beszédében bátorított az összefogásra. 


Az alkalom ünnepélyességét fokozta v. Erdei József debreceni szavalóművész értelmet és szívet felrázó előadása, Nagy Csaba tárogatóművész ihletett, alkalomszerű, hazafias tartalmú játéka, valamint a micskei férfikórus megható éneklése. 


A nemzeti imádság eléneklését követően, a tárogató hangjára a gyülekezet kivonult a Micske központjában kialakított emlékparkba. Gavallér Lajos helybeli lelkész, kinek jól ismert szervezőkészsége és sallangmentes megszólalásai mindig rangot adnak az eseménynek, ismertette egy-egy mondatban a parkban található húsz emlékmű kapcsán a nagy elődök érdemeit. Idézte a Honismeret című lapban megjelent írást, mely egyediként említi a Kárpát-hazában ezt az emlékparkot, ahol a közösség egyetlen díszes helyre összpontosítva mutatja be és emlékezik híres elődeire. Ritka az a település kisebb és nagyobb hazánkban, ahol ily sűrűn lennének múltjában a jeles elődök. Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkész közös imádságban fogta és foglalta össze az emlékező utódok hálás indulatát. A vendégek és a helybeliek megkoszorúzták az emlékpark közepén lévő kopjafát. 


Egyházunk hívei sokszor joggal kifogásolják a hosszúra nyúlt ünnepségeket. Tehették volna most is, de az események sokszínűsége, méltósága, fennkölt tartalma, az előadók felkészültsége, nemzetünk megbecsült férfiainak kitüntetése és a régiekről való meghitt emlékezés feledtette az idő múlását. Nemcsak a résztvevőknek, de az egész községnek lelki megelégedésére és gyarapodására szolgált az istentisztelet keretébe ágyazott ünnepség. Köszönet érte mindenekelőtt Gavallér Lajos lelkipásztornak, a presbitérium tagjainak, a Bocskai Társaság elnökségének, valamint az ünnepséget záró, bőségesen és ízlésesen megrakott fehér asztalokért a gyülekezet nőszövetségét. Legyen Istené a dicsőség a hálaadás alkalmáért!

Veres-Kovács Attila

Négy nap, négy ország - Margittaiak kirándulása

Négy nap, négy ország

A már hagyományos, Margitta református egyházközsége által szervezett nagyobb lélegzetű kirándulásra idén is sor került. 


Református templom, Kaposvár

Indulás július 23-án, csütörtökön hajnalban, még alig pitymallott a keleti égbolt, a buszunk már elhagyta Margittát. Gyakorlatilag végigszeltük Magyarországot. Ahogy a nap felfele kapaszkodott, a kánikulai meleg is fokozódott, de csak távolról integetett a Balaton hűs vize. Délután megérkeztünk Kaposvárra. Somogy megye fővárosa nem árasztja Buda vagy Pécs történelmi levegőjét, mindössze kétszáz éves múltra tekint vissza. Itt nem a gótika vagy a barokk ódon nagyszerűsége, hanem a szecesszió vidám játékossága tekint le az épületek homlokzatairól. A tisztaság, a rend, a sok zöldövezet és a rengeteg virág teszi barátságossá, élhetővé ezt a várost. Bár túlnyomó részt katolikusok lakják, mégis gazdag református élet, ifjak, középkorúak, időskorúak, mind részesülnek az egyház áldásaiból, de aktívan részt is vesznek az egyházközség működésében. Este Nagykanizsán az Oázis hotelben szállunk meg, mármint régi ismerősök, kicsit olyan mintha hazamennénk.

Másnap délelőtt átlépjük a horvát határt, az utak, alagutak állapota csak dicséretet érdemel. Első célpontunk a Plitvicei Tavak Nemzeti Park. Erről a tájékról doktori disszertációt lehetne írni, biztosan írtak is, ilyet az Isten csak jókedvében teremthetett. Álmélkodunk a magas sziklákról lezúduló vízesésekben, a 16 tóból álló rendszeren, és mindegyik tó különböző szinten helyezkedik el. A víz mindegyikben gyönyörű kék és kristálytiszta, benne a rengeteg pisztráng és az úszkáló vadkacsa. A kacsák annyira szelídek, hogy akár kézből is elfogadnak harapnivalót. A táj gyönyörű, de a szinteket megmászni, bizony fáradságos, pedig a táv egy részét hajóval meg kisvonattal tettük meg. 

 
Plitvicei tavak, Horvátország

Utunk vezet tovább, Rijekát (Fiúmét), a várost és a kikötőt csak érintjük. Ez a kikötő, bizony magyar pénzből épült ki, a vasminiszter Baross Gábor teremtette meg erre az anyagi alapot. Azután feltűnik Opátia (Abbázia). Oh, békeidők, oh, Monarchia, a városmag ezeknek a nagy időknek a hangulatával van tele. Hajdanán, a történelmi Magyarország elitje mind itt nyaralt. A Pazar szállodasor, a patinás villák, a hosszú tengeri sétány, mind erről mesélnek. Késő este már Szlovéniában vagyunk, irány Pivka Jama, a bungalókhoz. Ez a hely is ismerős már számunkra, a múlt évben is itt szálltunk meg. Igazán romantikus hely, szétszórt házikókkal a fenyvesben. 


Miramare kastély, Trieszt, Olaszország

A reggeli után Olaszország következik, Triesztbe látogatunk. Ez a város tulajdonképpen Rijeka osztrák kiadásában, talán itt a paloták grandiózusabbak, és a belvárosban egy amfiteátrummal még a római múlt is visszatekint. Trieszt gyöngyszeme a Miramare kastély és park. Ferenc József öccse, a későbbi II. Miksa mexikói császár építette 1856-60 között. Az épület a maga kevert stílusú, kicsit gótikus, kicsit skóciai várkastélyokra emlékeztet, a belső viszont igazi Habsburg. A különböző szobák, termek berendezése, pompája, mind a Habsburg múltat idézi. Miksa halála után, Erzsébet királyné (Sissi) kedvenc üdülőhelyévé lett. A kastélylátogatás után vissza Szlovéniába, Piránba, ahol megmárkózhattunk az Adria hűs vizébe. Nagyon jól esik ez a néhány órás fürdőzés, kicsit köves ugyan az alj, de kit érdekel, mikor a nagy melegben olyan kellemes a tenger vize. 

 
Rinka vízesés, Logarska Dolina, Szlovénia

Az utolsó, negyedik napon még látogatásunkra vár egy csodálatos gleccser vájta völgy, a Logarska Dolina. Itt olyan harmóniában érzi magát az ember, amit a gyönyörű táj, a csend a nyugalom és az őstermészet lehelete biztosit. A csodát a Rinka vízesés tetőzi, amely 90 méter hosszan zúdul alá. Innen már csak hazafele vezet az utunk, a társaság kicsit fáradt, de azért még nótázásra is telik a kedvből, és éjféltájt élményekkel feltöltődve, megérkezünk Margittára.

Dr. Kürti László főgondnok