2015. július 31., péntek

Az emlékeztető (anekdota)


Kántor: – Ugyan, Kati néne, mi lehet az oka, hogy kelmed egy idő óta mindég legutolsó marad a templomban, végigvárja az éneklést, s aztán sírva távozik?

Öregasszony: – Jaj, édes-kedves kántor uram, az onnan van, hogy a kántor úr éneklése egészen a szívemig szolgál, s ahányszor csak hallom a hangját, egészen elérzékenyedem. Mert hát lássa, kérem, most a tavaszon megbetegedett egy szép tinóm. Eleget kuráltuk, de biz’ az szegény mégis csak elpusztult. Hát mikor ez a szegény pára a végit járta, hát ő is szakasztott világra éppen olyanformán s olyan keservesen bőgött, mint ahogy a kántor uram énekel. Hát azótától fogvást valahányszor a kántor uram éneklésit hallom, mindig a szegény tinónak a keserves bőgése jut az eszembe, s nem tudom anélkül hallgatni, hogy sírásra ne fakadjak.

Újra szól a 195 éves székelyhídi orgona



„Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.” (Zsolt 26,8)

Az orgona belső szerkezetében a szélládán található felírás szerint ezt az orgonát 1820-ban, Komornyik Benedek nagyváradi orgonaépítő építette.

Az orgona szekrénye három tornyos, játszóasztala hátul a szekrény mögött volt elhelyezve, beépítve. Az orgonán játszó hátul helyezkedett el, a homlokzati sípok között láthatott le.

Ezt a hangszert 1854-ben Váradi Sándor orgonaépítő átalakítja/bővíti előjátszós játszóasztalra, az orgona szekrényét megemeli és beépít egy pedálművet két sípsorral.

Levéltári adat szerint „Az orgonát, melly templom kisebbik karjába van hellyheztetve, készittették az 1820dik eszt(endő)b(en), N(emes) Bokor László úr és hites társa Nagy Susánna asszony, a magok költségén, mint mutatják az orgona frontjára nyomtatott neveiket jelentő öszve font betűk. - Kérettetvén pedig az akkori Predicator az eránt, hogy az orgona frontjára valamelly szent foglalatú inscriptiot tétetne, ezt tétette: Az egyesült hangok szárnyain itt mennek / Szent áldozataink elébe Istenek. / A szivvel egyé lett száj meg magyarázza / A mit zengedezhet a hangok tárháza.” 
 

Az elnémult orgona restaurálásával a presbitérium Molnár József orgonajavítót bízta meg, aki Kozma József segédmunkás és több gyülekezeti tag segítsége mellett végezte el a munkálatokat. Köszönet az elvégzett munkáért és a segítségekért!

A felújított orgonáért adott hálát a székelyhídi református gyülekezet 2015. július 5-én, mely alkalommal Molnár Károly Dániel, debreceni orgonaművész Louis-Nicolas Clerambault, Johann Sebastian Bach, Liszt Ferenc és Gárdonyi Zsolt válogatott műveinek bemutatásával örvendeztette meg a gyülekezetet.

Szóljon ismét e közel két évszázados orgona Isten dicsőségére és sokunk örömére!

Rákosi Jenő lp.

 
Emlék

Az orgona átalakitásakor aug. 15-ik 1854. …

E sziv buzgalmát emelő mű felett
Harmintz négy év röpülve elhaladt
Istent ditsérve s a Komornyik nevet
Mint mesterét kit rég fed durva hant

Midőn ő rajta is a vas időnek
Foga szinte már győzedelmet vett
Új ékszere Erdélyi Józsefnek
Zeng szives és hálás köszönetet

S jeles Művéssze Váradi Sándornak
Kiket akkor is ha sir hant fedez
Mint teremtője lelke vár házának
Sok években keresztül zengedez

Leirtam Kerekes Elek az iskola első növendéke mk 1854 aug 15-ik 
Adminisztrátor tiszteletes Szabó József 
Gondnok Kerekes József 
Orgona Művész Váradi Sándor mk 
Segédje Nagy Lajos mk 
Szerekesztette Reszegi Lajos mk. Rector 
Baranyi Mihály mk harangozó 
Nagy Sándor tanuló mk 
Fűlöp Gábor tanuló mk 
Kultsár József tanuló mk 
Szőke Sándor tanuló mk 
Orgona művésznő Szabó Erzsébet mk 
 
Ha majd mink is nyugszunk hant alatt 
Porunk felett zug el bizton szavak. 
Barna Lajos Tanitó mk 
 
Egy jobb jövő, boldog unokáinkkal 
Érj, zengedezz, buzgó imáikkal 
Reszegi mk 

2015. július 30., csütörtök

Vakációs gyermek-bibliahét Margittán

 
Isten az életterem - ahol élet terem

Mintegy 50-60 gyermek idén is nagy örömmel engedelmeskedett Isten hívó szavának, és vett részt a vakációs bibliahéten.

Egész heti témánk a kapcsolatokról szólt. Olyan kérdésekre kerestük és kaptunk választ, mint : Ki áll mögöttem, mellettem, körülöttem, felettem?

Első nap Anna és Sámuel története alapján arra döbbentünk rá, hogy milyen fontos a szülői háttér és mennyire hálásnak kell lennünk Istennek, amiért családdal ajándékozott meg bennünket.

A második napon Mária és Márta történetén keresztül a testvérek közötti kapcsolat fontosságáról beszélgettünk. Megtanultuk, hogy soha nem azt kell nézni, ami szétválaszt, hanem ami összeköt.

A béna meggyógyításának történetén keresztül világossá vált, hogy akkor segíthetünk igazán barátainknak, ha a hitben kitartóak vagyunk. Jézus mindnyájunknak segíteni akar!

A tékozló fiú példázata arra tanított, hogy Isten mindenkor kész bennünket visszafogadni, de ahhoz nekünk el kell indulnunk a felé vezető úton.

A tanulságos történetek mellett számos vidám játék, kézimunkák és versenyek tarkították az együtt töltött időt. Természetesen a lelki táplálék mellett, a testi táplálék sem hiányzott egyetlen egy nap sem az asztalról.

Isten nagy nevét illesse dicsőség! 
Forrás és további fotók:

Vakációs gyermek-bibliahét Bihardiószegen


Ezen a nyáron is megrendeztük és megtartottuk a bibliahetet. Minden napunk egy-egy bibliai történethez kapcsolódott, mely történet mellé mindig egy-egy kérdést is feltettünk és kerestük a választ reá.

Már első nap 35 gyermeket vonzott a jól megszervezett program. Első napi kérdésünk: Ki áll mögöttem? A válasz: a szüleim. Anna és Sámuel történetét tanítottuk meg a gyermekeknek szerepjátszás formájában. Mint megszoktuk aranymondás és énekek tanulása is várt a résztvevőkre. A játékok és a napi történethez fűződő kézimunka közt finom uzsonnáról a Bihardiószegi Lórántffy Zsuzsanna Nőszövetség gondoskodott.

A második napi kérdésünk: Ki áll mellettem? A válasz: a testvérek, a család. Mária és Márta történetét a „Nagy Fazék” mesélte el. A létszám másodnapra megduplázódott, de örömmel tapasztaltuk, hogy a gyermekek a nagy létszám ellenére ezt a történetet is nagy szeretettel és figyelemmel fogadták.

A harmadik nap kérdése: Ki áll körülöttem? Melyre rövidesen választ kaptak a gyermekek: a barátok, akikkel körülveszem magam. A történet nem is lehetett más, mint: A gutaütött meggyógyítása. A napi énekek, kézimunkák és játékok tökéletesen kapcsolódtak a történethez úgy, mint a történet aranymondásai. A gyermekek örömmel fűztek szíveket, kötöttek karkötőket barátaiknak, szeretteiknek.

A negyedik nap témája: A nagy vacsora volt. A szépen, lakomára megterített asztal mellől hangzott a történet. Fel is tettük a kérdést: Ki áll ellenem? A válasz: aki visszautasít, aki nem fogadja el a meghívást.

Elérkezett az ötödik nap, amin már közel 90 gyermek hallgatta Isten üzenetét, mely A tékozló fiú példázatát mutatta be más formában, mint ahogyan iskolában tanuljuk. A történetet egy süket-néma mutogatta el, igazi hatást és érzéseket keltve a jelenlevőkben. Feltevődött a kérdés: Ki áll felettem? Ki más? Isten. Az ötödik nap aranymondását egy kitárt-ölelő karra írtuk fel és tanultuk meg.

A hatodik napon szalonnasütéssel és a tanultak ismétlésével zártuk a hetet. Vasárnap az Úr házában bemutatták a gyermekek, milyen jó kedvvel tudnak énekelni és az Úrról bizonyságot tenni. Mindenki, e hét bezárásakor csak egy dolgot sajnált, hogy véget ért a bibliahét. Minden nap az éneklésben és a gyermekek irányításában nagy segítségemre volt Ghitea Angéla kántornő, Domokos Klára és Szőnyi Eszter óvónők, Nagy Blanka, aki a gitárkíséretet biztosította az énekléshez. Köszönöm kitartó munkájukat és türelmüket. Valamint hála és köszönet a Nőszövetség tagjainak, akik minden nap a lelki táplálék mellett testünket is táplálták finomságokkal, és azoknak a családoknak, akik támogatták friss zöldséggel, gyümölccsel ezt a rendezvényt. Köszönet az IKÉ-seknek: Nagy Henriettának, Nagy Krisztinának, Kun Lehelnek, Kocsis Zoltánnak, akik mindent megtettek, hogy gördülékenyen zajlódjanak napi foglalkozásaink.

Makkai Sándor egykori református püspök szavainak felidézésével szeretném zárni beszámolómat: „Csak az evangélium ismerete alapján születhet meg a mainál egy tökéletesebb, új nemzet.”

Nagy Ilona
vallástanárnő

V. Zenetábor Hegyközszentmiklóson

Ebben az évben is istentisztelettel és zárókoncerttel ért véget az Érmelléki Református egyházmegye zenetábora a hegyközszentmiklósi református templomban július 25-én szombaton.

Az Istentiszteleten Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkésznő hirdette az igét a 2 Mózes 9, 13-16 alapján, biztatva a fiatalokat, hogy találják meg küldetésük célját ás szolgáljanak embertársaik és gyülekezetük épülésére. zenés összeállításban elhangzottak népdalzsoltárok, hangszeres művek, ifjúsági énekek és spirituálék.

A tábor immáron ötödik alkalommal került megrendezésre a hegyközentmiklósi termálstrandon július 20 és 25 között.

A tavalyi évhez hasonlóan nemcsak érmellékről jelentkeztek fiatalok, hanem a szilágysomlyói, nagybányai és bihari egyházmegyékből is.

A következő településekről érkeztek fiatalok:Berettyószéplak, Bihardiószeg, Csokaly, Érbogyoszló, Érkeserű, Érmihályfalva, Gálospetri, Hegyközkovácsi, Hegyközszentmiklós, Jankafalva, Kágya, Kémer, Koltó, Micske, Nagyvárad, Székelyhíd.


A táborban idén 67 olyan fiatal jelentkezett, akik elsősorban valamilyen hangszeren akartak megtanulni, vagy éppen fejleszteni kívánták a már meglévő ismereteiket. Lehetőségük volt a furulya, a gitár és a szintetizátor között választani, ugyanis az oktatás és foglalkoztatás ezen a három fajta hangszeren folyt napi több órában. A hangszeroktatást szakképzett kántorok, zenetanárok végezték.

A furulyásokat Ghite Angéla bihardiószegi kántor- zenetanárnő tanította.

A gitároktatást Kiss Huba-Ernő, Nagyvárad-olaszi kántor-zenetanár és Balogh Kata Boglárka székelyhídi diáklány végezték. Fülöp Gábor koltói kántor-zenetanár és Pop György érmihályfalvi kántor pedig szintetizátoron tanították az erre jelentkezőket.

A napi tevékenységek áhítattal kezdődtek és fejeződtek be, amely alkalmakon a helyi és a környékbeli lelkészek szolgáltak közöttünk és próbáltak minden nap igei útravalóval ellátni minket, hogy ne csupán zenei tudással hanem lelki táplálékkal is gazdagodjunk.


A foglalkozások és a zeneórák mellett egy rövid előadássorozatra is sor került, amelyeken Orosz Otilia Valéria egyházkerületi zenei előadó népdalokat tanított, és a népdalok világába próbálta bevezetni a fiatalokat.


Emellett egyik délután a nagyváradi Egyed Ferenc kézműves látogatott el a táborba aki saját készítésű archaikus hangszereket (havasi kűrt, dobok, köcsög duda...) mutatott be és szólaltatott meg, amelyeket a fiatalok is kipróbálhattak.


A sűrű programok mellett az ifjaknak lehetőségük volt a temálfürdő vizében hűsölni, ami igen kedvelt része volt a napi tevékenységeknek, felüdülést nyújtva testnek és léleknek. A nap fáradalmainak levezetésére esténként különböző játékokra (karaoke, ki mit tud?), valamint esti sétákra is sor került a hét folyamán.Utolsó este pedig a tábortűz fényénél énekelhettek a táborozók.

A jövőre nézve jó reménységünk van afelől, hogy ennek a zenetábornak folytatása lesz az elkövetkezendő esztendőkben is, ifjaink épülésére, zenei és hitbéli fejlődésére, gazdagodására.

Herman Csaba
egyházmegyei zenei előadó

2015. július 19., vasárnap

Református diakónusképzés Nagyváradon


Dr. Kovács Ábrahám teológus és történész, a Debreceni Hittudományi Egyetem dogmatika tanszékének docense. Princetonban szerzett teológiai magiszteri diplomát, majd 2003-ban Edingburghban doktorált. Tanított a pápai teológián, habilitációját a budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen tette le. A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem teológiai tanszékének tanára.

– Minden teológiai központnak megvan a maga arcéle. A váradi Partiumi Keresztény Egyetemnek, illetve a teológiai tanszéknek milyen arcéle van?
– Ha megnézzük az embereket a református egyházban, azt látjuk, hogy eltérőek a kegyességek. Az enyém nem olyan, mint a tanszék vezetőjéé. Vannak átfedések, és vannak különbségek, de úgy gondolom, hogy ez egy jó szimbiózis. Így kellene kinézni egy teológiai tanszéknek, ahol több nagy, eltérő teológiai gondolkodás, személyiség él és hat együtt. Határozott törekvésem az, amennyire én is hozzájárulhatok ehhez a folyamathoz, hogy úgy alakítsuk ki a tanszéknek a profilját, hogy az különböző teológiai elveket, illetve kegyességeket képviseljen. Az mindig hasznos, ha megvan egymás kölcsönös elfogadása teológiai hitbeli tekintetben, és tudnak együttműködni. Én a pluralitásnak és a sokszínűségnek vagyok a híve.

– Váradon az egyetemi vagy éppen az egyházi közéletben van erre nyitottság?
– Én kívülről jövök. Ahhoz, hogy én ezt megítéljem, itt kellene éljek. Eltökélt szándékom viszont, hogy a különböző kegyességi teológiai irányzatokat egy kicsit közelebb hozzam egymáshoz, mert ha van nyitottság, nagyon sokat tudunk tanulni a másiktól. Nem hiszek a szekértáborokban.

– Mi a Partiumi Keresztyén Egyetem teológiai tanszékének erőssége?
– Akadémiai léptékkel mérve még az elején vagyunk, de a már pár éve épülő professzori csapat – nemzetközi értelemben is – feltétlenül erősnek számít. Pálfi József tanszékvezető olyan neves szakembereket hívott meg, mint Gaál Botond akadémikus vagy Kovács Ábrahám, Pásztori Kupán István, Hézser Gábor, Fruttus Levente – nemzetközileg elismert professzorok. Természetesen a sort másokkal is lehetne folytatni. A másik, jó reménység szerint leendő erőssége a már egy éve működő diakóniai szak.

– Szükség van diakóniai szakképzésre? Van ennek jövője, helyes teológiai irány ez, hangsúlyt fektetni erre?
– A teológia, bármelyik teológiai diszciplínáról is legyen szó, egy dolgot szolgálhat: Krisztus országának a terjesztését, vagyis a missziót. Lehet az héber exegézis, lehet ez dogmatikai filozofálgatás, a szentháromságtannak a boncolgatása, vagy éppen lehet a prédikációtan, mindegyik a maga módján az egyház javát és Krisztus evangéliumának a terjesztését kell szolgálja. Amennyiben nem ezt teszi, abban a pillanatban megszűnik keresztyén teológia lenni. A diakónia szak, ami a váradi tanszéknek az alapszakja, azért fontos stratégiailag, mert az egyházban van, és az egyház szükségleteire válaszol, ugyanakkor a társadalom szükségleteire is válaszol, de keresztyén hitvalló módon. Ezáltal a fogyatékkal élők felé, az özvegyek felé, az árvák felé mozdul ki az egyház. Önálló módon, sokszor semmi tapasztalati előzmény nélkül nagyon sok lelkész – hála Istennek! – elindított öregotthont, árvaházat, különböző szociális szolgáltatásokat, de ha munkatársuk van is ugyan, az legtöbbször teológiailag nem felkészült, nem képzett, sokszor még csak nem is hitvalló keresztyén. Legalábbis erre bőven van eset Magyarországon. Mi ehhez a folyamathoz úgy szeretnénk hozzájárulni, hogy olyan diakónusokat képzünk, akik felkészült, Bibliát olvasó szakemberek. Fontos lesz a már szociális intézményt vezető lelkipásztorok szerepe is, akik majd év közben, nyári gyakorlatokon mentorként fogadhatják a gyakorló diákokat.

– Egyetemi diplomával lehet-e megfürdetni egy öreg, magatehetetlen embert? Vállalják-e ezt is a mai diakónusok?
– Ha az ember nem éli meg a keresztyén hitét naponként, akkor nincs honnan erőt meríteni. A keresztyénség arról szól, hogy odamenni, megölelni az elesettet, az árvát, a koszosat, és hogyha koszos lesz az ingem meg a nyakkendőm, akkor az vele jár a krisztusi szolgálattal. Egy diakónus számára az egyetemi diploma a szakmaiság és felkészültség jele. Ők, reménység szerint egy missziói célt szeretnének elérni, amelynek a diploma az eszköze, nem a végcélja.

– Mennyiben több a diakónus, mint a szociális munkás? Lehet-e tenni megkülönböztetést?
– A megkülönböztetést meg kellene és nagyon fontos is tenni, mert egy diakónusban sokkal érezhetőbben meg kell jelennie a keresztyén kegyességnek. Egy diakónus magát az egyház Urát viszi és képviseli az elesettek felé. A diakóniai szolgálatban Krisztus nevében történik a cselekvés, a másik ember felé való odafordulás. Itt nem csak a szociális dolgokról van szó, hogy elmegyek és meglátogatok egy elesettet, egy árvát, egy özvegyet, hanem a lelkigondozásról és a keresztyén bibliás közösségvállalásról is.

– Ha valakinek már van szociális munkás végzettsége, ráépülhet-e, hasznos-e egy diakónusi képzésen is részt vennie?
– Feltétlenül hasznos, mert a szakmai felkészülésen túl itt egyfajta lelki ráhangolódást, kegyességet, új szemléletet is kaphat a kiváló keresztyén szakmai tudás mellett.

Visky István

(Megjelenés előtt a Harangszó augusztusi számában)


A hosszú élet titka (anekdota)


Ez a történet kedvesen jellemzi a szüntelenül dolgozó, fáradhatatlan operatőrt. Balatonfüreden évtizedek óta hagyományossá vált az orvoshét vagy orvoskongresszus. Jó ideig Verebély Tibor volt az Orvos Szövetség és az Orvoshét elnöke. A nagy tudású és tapasztalatokban gazdag sebésztanár előadása mindig színes, élvezetes volt. A közönség szűnni nem akaró tapsviharral köszönte meg a professzor fáradozását. De felharsant a taps akkor is, amikor egyszer csak bejelentette:

– Hölgyeim és uraim! Ma délután a községi bíró meghívására “pinceszerre” vagyunk hivatalosak az ő pincéjéhez.

Ezt úgy kell érteni, mint gróf Vay Ádám esetét, aki egy Székelyföldön levő templomra márványtáblát helyeztetett a következő felirattal: „E templomot építtette gróf Vay Ádám – a község pénzén.” Itt is a község pénzén volt gavallér a községi bíró.

A pinceszeren résztvevők száma száz körül mozgott, a hölgyekkel együtt. Miből állt ez a pinceszer? Pörkölt, háromféle húsból, kétféleképpen készítve: egy erős az egészségeseknek és egy gyengébb a „szívbetegeknek”. – Ezután túróscsusza és gyümölcs. A hangsúly azonban a baricskai borokon van, hozzá cigányzene kíséret.

Amikor a „pinceszeri” hangulat már magasan szárnyalt, Verebély professzor egy asztalra állva szót kért:

– Mielőtt idejöttem volna a pincébe – úgymond –, a református temetőben jártam, ahol egy volt betegem nyugszik. Élt 96 évet. Néztem a többi sírkövet is, s elámultam: 80-100 közötti életév mindenütt – de csak a férfiaknál, kik itt egykor szőlőbirtokosok voltak. Elgondolkodtam. Mi lehet a titka ezeknek a magas életkoroknak?... Kijőve a temetőből egy hajlott hátú öregemberrel találkoztam, ki az árokparton a tehenét legeltette. Megszólítottam: „Hány éves, kedves bácsi?” „Még csak 93” – volt a felelet. “Megmondaná-e nekem: minek köszönheti ezt a szép életkort?” Tőle tudtam meg a hosszú élet titkát. – Kedves Kollégák! Dobják sutba a receptkönyvüket, s az én „még csak 93 éves öregemberem” életrendje szerint, rendeljék betegeiknek a következőket: Menjenek Füredre: ott első kézből kapják az üde, friss bakonyi levegőt! Másodszor: igyanak minél több baricskai bort! Harmadszor – az öreg szerint –: nem szabad dolgozni, csak dolgoztatni!

– Kezdjük meg a kúrát! – s a professzor fenékig ürítette a poharat. Aztán még hozzáfűzte beszédéhez:

– A harmadik tanács azonban nem nekünk szól!

(Nem is élt meg sem kilencven, sem nyolcvan, még csak hetven esztendőt sem. Mindössze hatvanhat évet élt... )

2015. július 17., péntek

Czondi István: "Búcsúbeszéd" (prédikáció)

„Búcsúbeszéd”

„Jobb adni, mint venni.”
(ApCsel 20,35c)


Esperes úr, szolgatársak!

Még a gondolata is távol áll tőlem, hogy magamat és munkámat a lelkipásztorok eszményképéhez, Pál apostolhoz és az ő örökbecsű működéséhez hasonlítsam, mindazonáltal érzem, hogy minden hiú dicsekedéstől távol, a legnagyobb alázatossággal én is, az Úr Jézus erőtelen szolgája, ajkamra vehetem a bizonyságtevés ama szavait, amelyekkel egykor Pál búcsúzott az ő kedves, efézusi gyülekezetének (síró) véneitől, vezetőitől és vezetteitől.

Tanítani, hirdetni kell az Istenhez való megtérést, és a mi Urunk, Jézus Krisztusban való hitet. Ezt az élőkben erősíteni, a megholt szívekben életre kelteni, aztán folytonosan ápolni, gondozni, hogy az egyesekben és az egyesek által az egész gyülekezetben jó gyümölcsöt teremjen.

Munkámért „senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam”, sokszor törvényes, jogos igényeimről lemondtam, mert arra tanított Jézusom: „jobb adni, hogy nem venni”.

Gyarló ember vagyok én is, voltak hibáim, nekem is: „Nem szóltam, mikor kellett volna; meghunyászkodtam, engedtem, bár nekem volt igazam.” Panaszkodom? Nem. Csak mint Nemecsek Ernő és Nyilas Misi akartam egyszerű, de nagyszerű Ember lenni. Nem erőszakoskodtam, nem kiabáltam, nem civódtam. Kár?! Talán. Szántszándékkal, készakarva – szóval, tettel – soha senkit nem akartam megbántani, megsérteni. Ha úgy érzitek, bocsássatok meg – a szeretet jegyében.

Magamat nem kíméltem, fáradságtól sohasem féltem, emberi tekintélyre soha sem néztem! Mint Pál, „a kicsi”, hirdettem az Evangéliumot, mely a hívőknek üdvösség, a hitetleneknek kárhozat! Mind alkalmatos időben, mind alkalmatlan időben „szolgáltam az Úrnak nagy alázatossággal”.

Sohasem a magam gyarló okoskodását, hanem Jézus tanítását közöltem veletek.

Mikor kereszteltem, nem én, hanem Jézus kért benneteket: „Legyetek olyanok, mint a kisgyermekek, mert ilyeneké a mennyeknek országa.” Amikor a gyermekeket vallásos szellemben nevelgettem, majd mint ifjakat konfirmáltattam, nem én, hanem Jézus kérte őket: „Légy hú mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját.”

A házasságkötéskor nem én, hanem a Szeretet örök Királya intette őket: „Szeressétek egymást!”

A bűn terhe alatt roskadozót nem én, hanem Jézus hívta „a kegyelem asztalához”: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan és én megnyugosztlak titeket.”

Mikor a sors, a természet csapása, a betegség keresztje alatt, vagy az emberek gonoszsága miatt vérzett a szívetek, Ő kért általam benneteket: „Szenved‑é valaki tiközöttetek: imádkozzatok!” Ha örömötök volt, Ő bátorított: „Énekléssel dícsérjétek az Istent!”

Amikor „a halál árnyékának völgyében”, koporsók mellett zokogtunk, Ő vigasztalt: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”

Akármit cselekedtem – parókián, családoknál, temetőben –, nem az én érdemem, hanem Isten kegyelmi ajándéka, amiért az Ő szent nevére térjen dicséret, dicsőség, tisztesség, hálaadás és magasztalás!

Pál folytatja búcsúbeszédét: „Jeruzsálembe megyek, és nem tudom, mi következik énreám.” És most, íml, én tudom, hogy nem látjátok többé az én arcomat, viseljetek gondot magatokra és az egész nyájra. Vigyázván, megemlékezvén arról, hogy én három évtizedig, közel huszonöt esztendőt át, éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatással inteni mindenkit. Távozásom után lesznek olyanok, akik rágalmazni fognak személyemet, ócsárolni fogják életemet, igehirdetésemet, meg akarják rontani az egyház életét.

Ha engem bántanak, ne bánjátok, de ha gyülekezetünket támadják, emlékezzetek meg arról, amit Pál mond: legyetek hívek Istenhez, legyetek hívek Krisztushoz, és az Ő egyházához – és legyetek hívek, törhetetlenül hívek magyar fajtátokhoz.

És most, kedves Atyámfiai, szeretett Testvéreim! „Ajánllak titeket az Isten kegyelmébe!”

Távozom, elmegyek. De elfelejteni nem tudlak benneteket soha! 24 és fél esztendő köt össze engem és családomat tiveletek. Gondok, örömök, szép és még szebb emlékek.

Köszönöm a szeretetet, mellyel engemet és családomat körülvettétek.

Isten veled, szívemhez nőtt, kedves templom, harangok, orgona, padok. Isten veletek, kedves, szeretett híveim! És mivel tudom, hogy „közületek sokan nem látjátok többé az én orcámat”, ha megérdemlem, zárjatok engem szívetekbe, és imádságban kérjétek a jóságos Istent, hogy adjon nekem, a ti lelkipásztorotoknak lelki és testi erőt – a viszontlátásig!

És most búcsúra nyújtom kezemet! Nemcsak a magam, hanem a mindnyájatokat nagyon szerető kis családom, feleségem, gyermekeim és szeretteim nevében. Búcsúzom tőletek, esperesem, szolgatársaim, gondnokom, presbitereim és híveim, és imádkozó szívvel kérem a mindenható Istent, hogy testi-lelki javainak bőséggel áldjon meg benneteket – mind a két kezével!

„A kegyelem, békesség és szeretet Istenének áldása legyen mindnyájatokon, mindnyájunk életén!”

Ámen.

Czondi István
érköbölkúti lelkipásztor


Elhangzott 2015. június 28-án, az érköbölkúti református templomban Czondi István nyugalomba vonuló lelkipásztor kibúcsúzó istentiszteletén.

Isten áldása legyen szolgatársunk életén, családján, nyugdíjas évein! Köszönjük kitartó és hűséges szolgálatát!

Egyházmegyei lelkészértekezlet


Június 9-én második félévi értekezletét tartotta az Érmelléki Református Lelkészértekezlet Margittán.


Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök, és egyben házigazda, margittai lelkipásztor köszöntötte a jelenlévőket, majd szokás szerint egy áhítat és egy előadás adta az aznapi értekezlet programját. 


A nyitó áhítatban Illyés Tamás érszőllősi lelkipásztor gyülekezeti szolgálatunk értelméről és céljáról szólt az Ef 4,11‑16 igeszakasz alapján: „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által. Ellenkezőleg: az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban. Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.” Pál apostol tanúsága szerint Krisztus megtervezte az Egyház, a Krisztus-test működését, nekünk csak meg kell találnunk benne helyünket. 


Lelkészi, gyülekezeti és egyházi önazonosságunkat újra meg kell találnunk – ezzel különösen azokon a körzeti presbiterképzési alkalmakon szembesültek, amelyen Klaus Douglass: Az új reformáció című könyvét dolgozzák fel. „Az egyházban – ellentétben önértelmezésével – majdnem minden ösvényen lelkipásztorok loholnak.” – írja a szerző. Valóban, az a tapasztalat, hogy vagy nincs kire bízni a szolgálatot, vagy mi képzeljük magunkat minden szolgálatra alkalmasnak. Isten a lelki ajándékokkal, a karizmákkal tesz bennünket alkalmassá a szolgálatra, ugyanakkor én magam is a gyülekezet ajándékává válok.

Az apostol az egyház szolgálóit több csoportra osztja: a bibliai apostolok és próféták mellett a mai misszionáriusokkal összeegyeztethető evangélisták, illetve a mai, kialakult gyülekezetekben is a vezetés és tanítás szolgálatát végző pásztorok és tanítók csoportjára.

Mi, akik a sáfárságra, a Kisztus-test építésére hívattunk el, a szenteket, azaz újjászületetteket kell felkészítsük a szolgálatra. A gyülekezetekben az evangélista munkájára is szükség van, hogy ne csupán egyháztagok legyenek, hanem szolgálatra alkalmasak is.

Szintén Douglass írja: „…mindaddig, amíg egy lelkipásztor mindent maga akar elvégezni, nem lehet egyéb, mint »univerzális dilettáns«.” A bibliai példa szerint is a test minden tagjára szükség van, a gyülekezet, az egyház is torzó, ha a fej és az egész test nem tartozik egybe. Nem a papoknak kell „egyetemes laikussá” válniuk, hanem a laikusok kell „egyetemes papsággá” váljanak a Bibliai és a reformáció tanítása szerint is; a lelkész nem „pap”, hanem a „papok irányítója”, „edzője”. Ezért a gyülekezet vezetésének legfőbb feladata, hogy tagjait a szolgálatra aktivizálja, buzdítsa, terveket biztosítson számára, hogy minden keresztyén munkatárssá legyen.

Nem a gyülekezet fennmaradása, az egyháztagság megtartása a cél, hanem, hogy minél többen kapcsolódjanak be a gyülekezet építésébe: „Gyülekezeteinknek egyre inkább olyan hellyé kell válniuk, ahol az emberek felismerik képességeiket, és azokat gyakorolhatják, hasznosíthatják. Ahol a munkatársak felismerik a maguk adományait, azokat hasznosítják, és közben kíséretet is kapnak, ott azt a rendkívüli következményt fogjuk tapasztalni, hogy egészen mindennapi emberek nagyon nem mindennapi dolgokat visznek véghez. Önmaguk fölé nőnek. Isten erejével munkálkodnak Isten ügyén. Teljesen normális emberek, ugyanakkor azonban »Krisztus testének« tagjai is, és mint ilyenek, részesei az ő szeretetének, erejének és dicsőségének.” 


Dr. Vajda Sándor borosjenői főorvos és református presbiter nem idegenként érkezett az Érmellékre, hiszen egyrészt korábban is tartott már előadást Jézus Krisztus haláláról, illetve maga is az Érmellék szülötte.

Az előadó a Bibliában felelhető gyógyászati ismeretekről tartott előadást „Gyógyászat a Szentírásban” címmel: „Ismertetőmben nem foglalkozok a bibliai szöveg elemzésével, erre nincs is meg a felkészültségem, sem az orvosi csodák vagy csodálatos gyógyulások anatómiai – élettani – magyarázatával – ezt már sokan megpróbálták, többnyire sikertelenül; célom, hogy felhívjam a figyelmet a Szentírásban leírt kórképekre, kórtörténetekre, egészségmegóvó rendelkezésekre. Reménytelen feladat volna a Szentírásban található összes gyógyászati fogalmak elemzése, ezért csak két problémát emelnék ki e hatalmas kincsestárból: a bibliai időkben élő emberek anatómiai és élettani ismereteit, valamint a fertőző betegségeknek és azok megelőzésének leírását. A pontos és alapos megfigyelésre alapozva számos kórképpel, egészségügyi rendszabállyal találkozunk, amelyekből következtetni lehet a bibliai kor emberének életmódjára, patológiájára, gyógyászati ismeretére.

A Bibliában ismert volt a boncolás és balzsamozás, elsősorban Egyiptomban, de az ottani zsidók körében is (József bebalzsamoztatja atyját 1Móz 50,2-3). Csonttani ismereteik is voltak: a csöves csontokat érccsöveknek, vasrudaknak nevezi a Biblia (Jób 40,13), ugyancsak Jób írja le a csontvelőt is: „csontjainak velője nedvességtől árad” (Jób 21,24). A bibliakori ember tisztában volt a vér szerepével, azzal is, hogy a vérveszteség halált is okozhat. A belső szervek: a szív, a vesék és a máj elsősorban képletes jelentésben, mint a gondolkodás, akarat és érzelmek központjául szerepelnek, de szervi fontosságukkal is tisztában voltak: ismerték a szívburkot: „széttépem szívük borítóját” (Hós 13,8); tisztábban lehettek a szívbetegségekkel is: „... és elhala az ő szíve őbenne és olyanná lőn, mint a kő. És mintegy tíz nap múlva megveré az Úr Nábált és meghala” (1Sám 25,37b-38).

A bibliai időkben genetikai ismeretekkel is rendelkeztek, gondoljunk csak Jákób és Lábán szerződésére, a pettyegetett, tarka és fekete bárányok illetve kecskék kiválogatására és az állatállomány tulajdonságainak tudatos alakítására (1Móz 30‑31). A hormonzavarok leírásával is találkozunk a Szentírásban. Legismertebb az óriásira növekedett Góliát és Dávid küzdelme. A kutatók feltételezik, hogy a 250 cm magasságot meghaladó Góliát agyalapi mirigyének (hipofízis) daganata okozta növekedési hormon túltermelését, amit csőlátása – „Mikor pedig oda tekinte a filiszteus, és meglátta Dávidot” (1Sám 17,42) – is igazolhat, amely az agyalapi mirigy daganatainak jellemző tünete.

A bibliai időkben élő emberek számos gyógyszert ismertek és használtak, elsősorban növényi eredetű gyógyszereket (pl. aloé, cédrus, pálma), de említi a Biblia a kén, a mandragóra gyökér, a lóg és szappan használatát is. Különösen érdekes, hogy említi a fűzfaféléket, amelyeknek kérgében fontos láz- és fájdalomcsillapító hatású szalicilátok vannak – a szalicil alapanyagú aszpirint alig száz éve fedezték fel.

A gyógymódok közül ismert volt a zeneterápia – Dávid hárfajátéka megnyugtatja Sault (1Sám 16,23); a gyógyfürdő – betegek és bénák a Bethesda-tónál (Jn 5); az illó olaj és masszírozás mint terápia: „.. és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítának vala” (Mk 6,13). De a szívmasszást és mesterséges lélegeztetést alkalmazó újraélesztést véljük felfedezni akár az Elizeus általi (2Kir 4,32‑35) vagy az újszövetségi (Lk 7,11‑15; ApCsel 9,36‑40; ApCsel 20,9‑12) feltámasztások leírásában – a feltámadás csodájának megkérdőjelezése nélkül.

A vírusok, baktérium illetve járványbetegségek a bibliai ókorban is sok gondot okoztak: a hatodik egyiptomi csapás embereken és állatokon egyaránt jelentkező hólyagos fekélye nem más, mint a fekete himlő; az ötödik egyiptomi csapás döghalála a lépfene (antrax) lehetett; a népszámlálással terjedő döghalál bubópestis járvány (1Krón 21); Publiusznak, a hideglelésben és vérhasban szenvedő atyja (ApCsel 28,8) betegsége a malária volt; a Habakuknál szereplő, együttesen előforduló döghalál és forró láz pedig a malária és a pestis szimultán előfordulására utalhat (Hab 3,5); az Ószövetségben és Jézus gyógyításainál is gyakran szereplő poklosság, avagy bélpoklosság pedig a lepra. A fertőző betegektől és holttestektől való távoltartás, a „tisztátalanná” vált elkülönítése, a rendszeres kéz- és lábmosás nemcsak kultikus tisztasági előírás volt, hanem megelőző higiéniai szabály is. 


Köszönjük a margittai gyülekezetnek a szíves vendéglátást! Isten áldása legyen egyházmegyénk minden gyülekezetén és őrállóján!

Oroszi Kálmán

Presbiterválasztási ütemterv


KIRÁLYHÁGÓMELLÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET
EGYHÁZKERÜLETI VÁLASZTÁSI BIZOTTSÁG

2/2015

A 2015. évi egyházközségi tisztújítások
VÁLASZTÁSI ÜTEMTERVE



1.
Aug. 30.
(Új kenyér ünnepe)
– A jelölő közgyűlés első ízben való kihirdetése
2.
Szept. 6.
– A jelölő közgyűlés másodízben való kihirdetése
– Az ügyintéző bizottságok megválasztása
3.
Szept. 13.
– Jelölő közgyűlés
4.
Szept. 13.
– A jelöltek listájának kifüggesztése
5.
Szept. 14‑16.
– Óvások benyújtása
6.
Szept. 17‑20.
– Az óvások elbírálásának ideje, az elbírálások kikézbesítése
7.
Szept. 21‑25.
– Az ügyintéző bizottságok határozatainak megfellebbezése
8.
Szept. 27.
– A választó közgyűlés első ízben való meghirdetése
– A jelöltek bemutatása
9.
Szept. 26.–okt. 3.
– A fellebbezések Egyházkerületi Választási Bizottság általi elbírálása és a határozatok kikézbesítése
10
Okt. 4.
– A választó közgyűlés másodízben való meghirdetése
– A jelöltek megkérdezése
11.
Okt. 11.
– Választó közgyűlés
– A szavazatok összeszámlálása, az eredmény közzététele
12.
Okt. 12‑20.
– A fellebbezések benyújtása
13.
Okt. 21‑25.
– A fellebbezések EVB általi elbírálása és a határozatok   kikézbesítése
14.
Okt. 26‑30.
– Az új Presbitérium alakuló ülése
– A gondnokok megválasztása
15.
Okt. 31.
– Az újonnan választott presbiterek fogadalomtétele


Tisztelettel,
Kurta Szabolcs
EVB elnök

Nagyvárad, 2015. március. 23.

2015. július 9., csütörtök

A diákok és a bakter (anekdota)



Nem tudtak aludni a diákok a kollégiumban az éjiőr kiabálásától. Egyszer este tíz órakor beszólítják a contrascribához.

– Legyen olyan jó, édes barátom.

– Csak tessék velem parancsolni.

– Aztán meg egy pohár bort is kap.

– Köszönöm, nem kell az nekem; hanem azért megiszom.

– Hát nem tenné meg azt a szívességet, hogy minden reggel három órakor itt, az én ablakom előtt kiáltaná el az órát, de csak jó hangosan, hogy felébredjek rá, mert mindig fel kell kelnem a sok dolog miatt. Aztán minden este kap egy pohár bort.

– Szívesen, uram. Egyiket sem mulasztom el.

Teljesíté is pontosan. Este tíz órakor megjelent a pohár borért, s éjfél után minden órát beordított az ellenőr ablakán. Ez így ment szépen öt napig, hatodik nap este kifigurázták a legényt a diákok.

– De iszen sohasem kap kend itt több bort; most mondja a szenior, hogy kendnek csúnya kötelessége itt a kollégium előtt kiáltani az órákat, mégpedig ingyen.

– Mégpedig ingyen? – kiált fel kifordult képpel a bakter – azt szeretném látni, ki parancsolja meg nekem?

S ettől fogva nem kiáltott több órát a diákoknak.

Biblia ABC

 
 
A 
Küszködsz a hívő életedben? 
„…adjátok oda magatokat Istennek, mint akik a halálból életre keltetek”
(Róm 6,13)

Á
 A nyelveddel van problémád? 
Áldom az Urat mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám”
(Zsolt 34,2)

B
Vonakodsz szolgálni? 
„…bátran szólják Isten Igéjét”
(Fil 1,14)

CS 
Zaklatott vagy? 
„…csendes vizekhez vezet engem”
(Zsolt 23,2)

D
 Legyőzve érzed magad? 
De hála legyen az Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket…”
(2Kor 2,14)

E
 Emlékszel a kudarcokra? 
„…egyet cselekszem: ami mögöttem van, azt elfelejtve … futok egyenest a cél felé….”
(Fil 3,14)

É
 Kétségbe vonod az Igét? 
Ébren vagyok virradatkor, és fohászkodom, Igédben reménykedem”
(Zsolt 119,147)

F
 Szükségben vagy? 
Fordítsd felém füledet, és segíts meg!”
(Zsolt 71,2)

GY
 Lehangolt vagy? 
„…győzelmes jobbommal támogatlak”
(Ézs 41,10)

H
 Rosszkedvű vagy? 
Hálát adok a Krisztus Jézusnak, … aki megerősített engem…”
(1Tim 1,12)

I
Bánatos vagy? 
„…igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem”
(Zsolt 51,16)

J
Lusta vagy és nem kezdeményező? 
„…jó cselekedetre törekszik”
(Tit 2,14)

K
 Elcsüggedtél? 
Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben
… mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős”
(2Kor 12,10)

L
 Gyötör a Sátán?
Legyőzték őt (a Sátánt) a Bárány vérével és bizonyságtételük Igéjével”
(Jel 12,11)

M
 Nehézséged van? 
Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”
(1Pt 5,7)

N
 Nincs bizodalmad? 
Nagy vagy te, csodákat teszel, te vagy Isten egyedül”
(Zsolt 86,10)

O
 Akadályok állnak előtted? 
Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!”
(Zsolt 91,2)

Ö
 Rosszak a körülményeid? 
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek”
(Fil 4,4)

P
Kételkedő a szíved? 
Pedig ő irgalmas, megbocsátja a bűnt...”
(Zsolt 78,38)

R
 Ingadozik a hited? 
„… a reménység hitvallásához szilárdan, ingadozás nélkül ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett”
(Zsid 10,23)

S
 Aggodalmaskodsz? 
Semmiért se aggódjatok … mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt”
(Fil 4,6)

SZ
 Rossz a vérmérsékleted? 
„A szeretet … nem gerjed haragra…”
(1Kor 13,5)

T
 Úgy érzed, lefelé süllyedsz? 
Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által…”
(1Pt 1,5)
 
Ú
 Gyenge vagy? 
„… az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!”
(Neh 8,10)

V 
Tehetetlennek érzed magad? 
„…van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem”
(Fil 4,13)

Z 
Úgy érzed, Isten hallgat?
 „…zörgessetek, és megnyittatik nektek”
(Lk 11,9)
 
 

30 év szolgálat Asszonyvásárán


Harminc év szolgálat az asszonyvásárai református gyülekezetben

Vasárnap, július 5-én Székely István asszonyvásárai lelkipásztort köszöntötte a gyülekezet


„Tudom a te dolgaidat.” – szólt a Jelenések könyvének szavaival Rákosi Jenő, érmelléki esperes az ünnepi istentiszteleten. A 30 éve Asszonyvásárán szolgáló lelkipásztort, SZÉKELY ISTVÁNT köszöntötte baráti és szolgatársi szavakkal, melyekkel gyümölcsöző munkáját méltatta. Prédikációjában kiemelte, hogy nem egyszerűen 30 év eltöltéséről van szó, hanem szolgálatról, mely sohasem egyoldalú, az ugyanúgy megvalósul a lelkipásztor felől, mint annak gyülekezete felől is. A szolgálat viszont tűréssel is jár, hiszen a lelkipásztornak sok esetben olyankor kell objektívnek maradnia, amikor érzelmei épp ez ellen szólnának. 


Az igehirdetést követően Székely István a jelenlevőket köszöntötte: Rákosi Jenő esperes urat; Fejes Rudolf Anzelm apát, prépost-prelátus, asszonyvásárai plébános urat; Nyíri Sándor polgármestert és feleségét; Szerencsi Erika kokadi tiszteletes asszonyt; Székely Éva tiszteletes asszonyt – kedves feleségét; id. Székely István nyugalmazott lelkipásztort – édesapját; és nem utolsó sorban a presbitériumot, mely a gyülekezet mozgató rugóját képezi.

A beszéd további részében néhány statisztikai adatot közölt, amelyek eddigi munkáját számszerűen foglalják össze. A szolgálata alatt 109 keresztelőt, 267 temetést, 52 házaspár megáldását, 99 konfirmálást végzett el, szolgálatainak száma az asszonyvásárai gyülekezetben pedig több mint 4.100, és ezek mellé lehet még számolni a környező egyházközségekben elvégzett számtalan szolgálatot is. A faluban töltött szolgálat alatt sor került többek között két teljes templomi felújításra, két egyházi ingatlan visszaszerzésére, valamint egy ravatalozó építésére. Az összegzés után a szolgálata alatt tevékenykedő gondnokok nevét olvasta fel, ezt a gyermekek szavalata követte.

A presbiterek is köszönetet mondtak a lelkész szolgálataiért, kérve Isten kegyelmének gazdag áldását úgy a tiszteletes úrnak, mint a kedves tiszteletes asszonynak is. „Szolgálják továbbra is gyülekezetünk lelki épülését és egész falu közösségének a boldogulását.” A köszöntő szavak után egy új palásttal ajándékozták a lelkipásztort, mely az elmúlt évek konfirmándusai és a presbitérium ajándéka, kiegészítve azzal az óhajjal, hogy szeretnék, ha azt továbbra is az asszonyvásárai gyülekezetben hordaná. 


A kokadi lelkésznő egy verssel köszöntötte az ünnepeltet, valamint kifejtette, hogy a szeretet elköteleződés nélkül csupán egyszerű érzelem, a harmincévi szolgálat pedig éppen az elköteleződés és a szeretet együttes jelenlétét bizonyítja. A lelkésznő után Anzelm atya szólalt fel, a református és katolikus papok barátságának szükségszerűségét kiemelve, hiszen ez a kapcsolat példát mutat az olyan vegyes családok számára, amelyekben a kereszténység ágai találkoznak. Szavainak alátámasztásaként egy század eleji, Ravasz László előszavával ellátott református képes Bibliát adott át ajándékként. 


Zárásként id. Székely István, nyugalmazott lelkipásztor köszöntését hallhatták a jelenlevők, akit a gyülekezet jól ismer, hiszen többször is helyettesített a gyülekezetben. 


A templomi ünnepséget követően a presbitérium szeretetvendégségre hívta a meghívottakat.

Székely Ágnes

2015. július 6., hétfő

A csekei pap (anekdota)

 

A csekei paptól, aki mulatós ember volt, egyizben azt kérdi a püspök:
– Ha víz nem volna, mivel keresztelne?
– Borral.
– Ha az sem volna Csekén?
– Szilvóriummal.
– Hát ha se bor, se szilvórium nem volna Csekén?
– Akkor én sem volnék csekei pap.


Harctéri jegyzetek - Egy tábori lelkész harctéri naplója


Papp Géza
m. kir. tábori lelkész


Harctéri jegyzetek
 
(Forrás: Egy tábori lelkész harctéri naplója, Debrecen 1916.)

 
Előbb az orosz, most pedig az olasz harctéren teljesítvén tábori lelkészi szolgálatot, sok alkalmam volt a háborúban szenvedő katonákkal bizalmas dolgokról beszélgetni. Titkaikat nem fürkésztem; magán dolgaikról sohase kérdezősködtem kíváncsiságból; de viszont nem zárkóztam el attól sem, hogy ha valaki szükségét érzi, magán dolgait bizalmasan előadhassa, vagy elpanaszolhassa előttem. Sokszor tapasztaltam, hogy a harctéren nagyon közlékenyek az emberek s a sok megpróbáltatás őszintévé teszi őket. A sok csatát bejárt, rettenthetetlen hős sokszor sírva panaszolja el ügyes-bajos dolgait. Csodálatos, de így van. A mi derék honvédeink keményen elbánnak az ellenséggel, de ha a saját családi dolgaikról van szó, nagyon lágy szívűek. Ez pedig azt jelenti, hogy alapjában véve nagyon jó érzésű emberek. Az, hogy a háborúban küzdő, övéitől elszakadt embernek jól esik bizalmasan elmondani, ami a lelkén fekszik, csak természetes. A katona a lövészárokban sokat gondolkozik, tűnődik a maga életén, sorsán. Elmereng a múlton, aggódik a jövő miatt. A múlt emlékei, hibái és bűnei megelevenednek s a lelkiismeret vádoló hangján beszélnek a magában töprengő emberhez. Az állandó veszedelemben forgó élet értéke itt tünik föl igazán előtte. Minél nagyobb veszedelemtől menti meg, annál jobban ragaszkodik hozzá, annál értékesebbnek tartja és a jövőre vonatkozólag úgy gondolkozik róla, hogy majd ezután jobban rendezi be, okosabban fog élni. Itt a katona minden gondolata – a kötelességteljesítése mellett – tulajdon életére és a szívéhez legközelebb állókra vonatkozik. A megpróbáltatások eme helyén az emberek mélyen magukba szállanak és sok jóra határozzák el magukat. Ez a háborúban élő emberek lélektana.

A harctéren sok magán és családi dolgot, történetet kellett meghallgatnom és azokra megjegyzést tennem, az illetők kívánságára. Jellemző, hogy a legtöbb ember vallomásában benne volt ez a jó elhatározásról tanúskodó felsóhajtás: „Hej, ha még egyszer hazakerülök, de másképen élek, mint eddig!”

Sajnos, ezekből a történetekből, illetőleg bizalmas beszélgetésekből az tünt ki, hogy a mi derék magyar népünk életében nagyon sok a javítani való. Egy ilyen rettenetes csapásnak kellett jönni, mint ez a borzalmas világháború, hogy az emberek észrevegyék hibáikat, bűneiket és elhatározzák magukat azok helyrehozására. És vajjon sikerülni fog-é kipótolni a múlasztásokat, helyrehozni a hibákat? Vajjon hazakerülnek-é? Vagy ha hazaérkeznek is, vajjon nem marad-e annyiban a jó szándék vagy az otthonmaradt családtagok nem halmoznak-é megszokás folytán vagy újabb alkalom kínálkozása esetén ezalatt hibát, bűnt egymásra, hogy a régi hibák helyrehozása és szebb, jobb, boldogabb élet a jövőben is lehetetlen lesz ?...

A harctéren a háború vérfagyasztó tragédiáiban tanulja meg az ember elfelejthetetlenül, hogy milyen más az önmagával megbékült lélek nyugalmával nézni, mint forog eszeveszetten a végzet kezében a sors orsója, melyre az élet fonala van gombolyítva, mint a lélek önvádolása közben kétségbeesve várni a háború szörnyű esélyeit. Itt látszik meg, hogy milyen más, Krisztussal hordozni a keresztet, mint nélküle. Milyen más, Isten nevével járni a halál árnyékának völgyében, mint nélküle. Milyen más még a halál is Istennel, mint nélküle…

„Hej, ha még egyszer hazakerülök, de másképen élek, mint eddig!” A harctéren küzdő katonáknak eme felsóhajtásából sokat tanulhatnak azok is, kiket nem sodort magával a háború félelmes árja, akik csak közvetve érzik és viselik a háborút, akik idehaza vannak, hogy életükkel segítsék elő szebb jövőért küzdő hazánk végső győzedelmét.


Túrmezei Erzsébet: Mint a madár szárnya (vers)

 
Túrmezei Erzsébet
(1912‑2000)


Mint a madár szárnya

„Krisztus keresztje olyan teher, 
mint a madárnak a szárnya 
– az emeli a magasba.”
(Clairvaux-i Bernát)

Teher a szárnyad, suhanó madár?
Repülsz! Kék egek végtelenje vár.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

Teher a kereszt, a Krisztus keresztje?
lehet, gyenge vállad már felsebezte.
De olyan teher mint a madár szárnya.
Nélküle magasság hiába várna.
Nélküle a célt soha el nem éred.
A kereszt emel egyre feljebb téged.
Repülsz-fényében aranynapsugárnak.
Por rabja volnál, ha nem lenne szárnyad.

2015. július 3., péntek

Sárospataki Presbiteri Népfőiskola

Szeretném összefoglalni élményeimet az itt elvégzett presbiteri képzésről. Sárospatak és Székelyhíd között a távolság 160 kilométer. A hosszú úton volt időm átgondolni, hogy mi újat tanulhatok, mivel már több presbiteri képzésen volt alkalmam részt venni. Örömömre szolgált, hogy milyen magas szintű előadásokon vettem részt, amelyen jól képzett teológiai tanárok tartottak előadást.

Megérkeztem, egy gyönyörű épület tárult a szemeim elé: a Sárospataki Református Teológiai Akadémia.


Különös, de egyben biztató vágyat éreztem, hogy lépjek be az épületbe. A recepciónál "Áldás, békesség!" köszöntéssel fogadtak. A megismerkedés előtt volt időm szétnézni. Rendezett, szép folyosó. A falakon nagyméretű tablók az 1931-1950-es években végzett diákokról. Gondolatban visszautazva az időben olvasgattam a bibliai idézeteket: "Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz".


Az első emeleten a Szikszai teremben gyülekeztünk, 2014. október 17-e volt a pontos dátum. Énekléssel és imádsággal elkezdődött az első óra. Fő tantárgyaink: hitismeret, egyháztörténet, egyházismeret. Ezeket a tantárgyakat bőven kidolgozva ismertették, mit foglal magába minden tantárgy külön-külön. A tanfolyam október 17-től április 18-ig tartott, havonta 2-2 nap, a vizsga pedig május 8-án és 9-én volt. A vizsgát nagy érdeklődéssel vártam. Ettől már csak az izgalmam volt nagyobb. A vizsgatételeket az utolsó órán lehetett választani. Az én választott tantárgyam az egyházismeret volt, azon belül: az imádság mint szolgálat. A diploma kiosztás május 15-én volt Istentisztelet és Úrvacsoravétel keretén belül. A diplomát "jól megfelelt minősítéssel elvégezte" eredménnyel vehettük át. Csodálatos érzés rádöbbenni arra, hogy őszülő fejjel is lehet tanulni a presbiteri tisztség szépségeiről és fontosságáról.

Kedves Presbiter Testvéreim! Bátorítalak benneteket, hogy ti se hagyjátok ki ezt a felemelő érzést, hogy megismerjétek a Sárospataki Református Népfőiskola tanítását. Tapasztaljátok meg ti is azt az élményt, ahogy a Szentlélek Isten munkálkodik bennünk. Tanít a tisztség szépségeire, szükségeire, a Biblia ismeretében, "hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedeteire felkészített" (2Tim 3,17).

Isten áldását kérem kedves testvéreimre az Úr Jézus Krisztusban.

"Te azért a munkának terhét hordozzad, mint Jézus Krisztus jó vitéze." (2 Tim 2,3). 
 
Békesség Istentől!

Mészáros János
a Székelyhídi Református Egyházközség főgondnoka

http://srta.hu/sarospataki-reformatus-presbiteri-nepfoiskola
 
Sárospataki Református Presbiteri és Gyülekezeti-munkás Népfőiskola

Sárospataki Református Teológiai Akadémia
3950 Sárospatak, Rákóczi út 1.
Tel.: 47/312 947
E-mail: dekania@srta.hu