2015. június 17., szerda

Mozgalmas május Jankafalván

A 2015-ös esztendőben a májusi hónap elég mozgalmasra sikeredett kicsiny gyülekezetünk életében. Úgy alakult, hogy minden vasárnap ünnep lett számunkra.


A hónap első vasárnapján az édesanyákat köszöntöttük. A vallásórás gyerekek versekkel és Kállai Anita kántornő vezetésével énekekkel, míg a furulyás csoport Somogyi Renáta irányításával szép műsorral szolgáltak az istentiszteleten. A gyermekek, az ünnepi műsort követően virággal, egy igés könyvjelzővel és természetesen gyermeki öleléssel és csókokkal köszöntötték az édesanyákat és nagymamákat.

 

Május 10-én a délelőtti istentiszteleten a rijsseni holland testvérgyülekezetünk 10 fős küldöttsége vett részt. Jan Draaijer, az Oost Europa Alapítvány diakóniai igazgatója köszöntötte a gyülekezetet. Beszédében elmondta, hogy a 15 éve tartó kapcsolat Gellért Gyula egykori esperesnek köszönhető, aki elindította, s azóta is a jankai lelkészek ápolták és ápolják ezt a kapcsolatot. A gyülekezetnek egy hatalmas nagy gyertyát ajándékoztak, melynek a pontos mása a rijsseni templomban van, s melyet Húsvéttól Húsvétig meggyújtanak az istentiszteleteken. A templomkertben zárult a közös együttlét, ahol egy emléktábla leleplezése történt, ugyanis 2005-ben az első Orange Team jankai tábora és munkálkodása alkalmából a két gyülekezet testvéri kapcsolatát jelképezve Simon-Szabó István és a holland csapat vezetői egy japánakácfát ültettek. Ennek állít emléket a fa tövében elhelyezett tábla.



Ezzel azonban csak a délelőtti ünneplés ért véget, hiszen a fő ünnepség délután kezdődött az elkészült Jankafalvi Református Ravatalozónál. Az ünnepséget a miskolci Jerikó Református Fúvósegyüttes nyitotta meg, majd Rákosi Jenő érmelléki esperes tartott istentiszteletet. Jakó Sándor Zsigmond helyi lelkész ismertette a ravatalozó építését, mely 5 év, rengeteg holland támogatás és különböző pályázatok eredményeként szolgál mostmár a jankai hívek számára. A közben megérkezett vihar miatt az ünnepi beszédek már az épületben lettek megtartva: ismét köszöntötte az egybegyűlteket Jan Draaijer, majd Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője és Mados Attila diószegi polgármester is szólt az ünneplő gyülekezethez, kiemelve, hogy nagy dolog, hogy egy ilyen kicsi közösség egy ilyen szép ravatalozót tudott felépíteni, ahol méltó tisztelettel vehet búcsút halottaitól. Az ünnepséget a jankai furulyás csoport és a miskolci fúvósegyüttes szolgálata, valamint a szalagátvágással megtörténő hivatalos átadás zárta. Az ünneplőket a Presbitérium által készített bográcsos várta a gyülekezeti házban.



Május 17-én megint ünnepi istentisztelet volt nálunk, hiszen 5 fiatal (Lukács Emília-Kitty, Petrila Pál-Ferenc, Szabó Natália-Tamara, Varga Claudia-Alexandra és Varga Vanda-Paula) tett hitéről bizonyságot a konfirmáció alkalmával és esküdött hűséget Krisztusnak és anyaszentegyházának a gyülekezet színe előtt. Bár a 2Tim 4,7-8 alapján az ige arról szólt, hogy a nemes harcot megharcolta Pál, az igehirdető Jakó Sándor kihangsúlyozta, hogy a káté küzdelmét megharcolták az ifjak, de a hit nemes küzdelme még csak ezután következik. Buzdította a konfirmálókat, hogy a kátéórákon kapott tudással úgy harcolják meg e földi életüket, hogy majd ők is nyugodt szívvel el tudják mondani életük végén azt, amit Pál apostol vallott, hogy a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, végül eltétetett nekem az élet koronája.


Pünkösd vasárnapján az immár konfirmált ifjak szép rendben, az úrasztali imákat együtt és hangosan imádkozva vettek először úrvacsorát a gyülekezet közösségében.

Május utolsó hétvégéje szintén telve volt programokkal a gyülekezet életében, mondhatni minden korosztályt érintett. Pénteken úgynevezett zsebikeavató volt, vagyis a frissen konfirmáltakat ünnepélyesen és játékosan felavattuk IKE tagokká. Az estét Jakó Sándor lelkész áhítattal nyitotta meg, majd Somogyi Renáta IKE elnök ismertette az újakkal az ifi életét és tevékenységét. Ezt követően az új és régi tagokból vegyesen két csapat alakult, s ezek vetélkedése kezdődött. A Gumimaci rajzfilmre alapozva különböző ügyességi és szórakoztató játékok voltak. Az egyik legszebb az estében az volt, amikor a győztes csapat tagjai, minden kérés nélkül, megosztották a megnyert csokikat a vesztesekkel. Az IKE vezetőség egy mókás gumimaci beavatást is tartott, majd tábortűz és szalonnasütés, illetve vidám beszélgetés zárta a napot. A vidám társaság már sötétben indult hazafelé.


Szombaton, ebben az iskolai tanévben utolsó alkalommal érkeztek hozzánk a hajdúnánási tanárnők. Először a gyerekekkel átismételték a magyarság történelméből tanult dolgokat, majd játékokkal és kézműves foglalkozásokkal színesítették a napot. A vidám gyereksereg kora délután indult haza.


A hónap utolsó vasárnapján gyülekezetünk megint csak ünnepelt, hiszen most először van olyan év, amikor egyszerre kis és nagykonfirmáció is van templomunkban. Az igehirdető kiemelte, hogy nagy dolog, ha egy 200 lelkes gyülekezetben felhangzik a Szent hitünkről vallást tettünk ének, de az még nagyobb dolog, hogy a konfirmándusok mellett ott ülnek a templompadban a kiskonfirmándusok is, s ráadásul ez így fog történi a következő évben is. Nagy öröm ez, és nagy áldás a gyülekezetben. Az igehirdetést a három ifjú (Horváth Márius-Róbert, Varga Sandra-Barbara, Varga István) kikérdezése követte. Ez a vasárnap is szép volt.


Egy hónap alatt ennyi áldás érte a gyülekezetünket. Ezt látva, átélve teljes bizonyossággal elhihetjük Urunk szavát: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”(Lk 12,32) Ezért hála és dicsőség a Szentháromság egy Istennek!