2015. június 8., hétfő

Húsvéti Evangelizációs Tábor Magyarkécen



A HEVAT egy szép és hosszú történet rövidke szócsokra. A Húsvéti EvAngelizációs Tábor a fiatalok Krisztus köré gyűjtése céljával indult valamikor 2008-ban Magyarkécen, a helyi és érszőllősi konfirmandusok gyülekezetbe való beilleszkedését és Istennel való kapcsolatuk megerősítését akarta szolgálni. Azóta a résztvevők nagy részéből komoly, mély hitű fiatal felnőtt lett, akik hitük mellé szolgálatkészséget is kaptak. Jóideje már ők szervezik a Tábort, ami a szerény kezdeteket jócskán túlnőtte. Idén április 15-19. között zajlott az esemény, mintegy 180 fiatal részvételével.

1. nap. Több mint 150 fiatal regisztrált ma reggel a magyarkéci templom udvarán. Dicsőítés és visszaszámlálás után elindult a HEVAT 2015. A tábor témája: Most Jézus kérdez! Ma Jézus első kérdésére: Kinek mondasz te engem? hallhatunk előadást Mike Sámuel kecskeméti lp.-tól.

Megkérdeztünk egy pár táborozót, hogy milyen volt számára az előadás, a következő válaszok születtek: „Sok megdöbbentő dolog volt az előadásban, amit tudtam, csak figyelmen kívül hagytam eddig. Az érintett meg a legjobban, hogy Jézus nem csak meghalt értem, hanem bűnné lett értem, és hogy Isten különválaszt engem a bűntől.” „Három dolog, amire szükségünk van: BIZTONSÁG, ELFOGADÁS és FONTOSSÁGÉRZET. Ezeket állandóan keressük valakikben, és nem vesszük észre, hogy ott van.” „Az előadó közvetlensége, mély hite, közvetlen példái fogtak meg.” „Fantasztikus, komoly, ugyanakkor humoros és a fiatalok nyelvén szólt az előadó.”

Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte, erről így nyilatkoztak a résztvevők: „Mivel első kiscsoport volt, kicsit feszült volt a hangulat, de sok mindent át tudtunk beszélni.” „Kreatívan volt megoldva idén, hogy a lányok és a fiúk külön voltak, jobban meg lehetett nyílni, fel lehetett vállalni, szabadon kimondani a személyes véleményeket és tapasztalatokat.”

Nem csak lelkünk, hanem testünk is jóllakattuk, amelyet a kéci asszonyok készítettek. Ebéd után kreatívak voltak a táborozók, különböző tevékenységeken vehettek részt: láthatatlan színház – „Összességében nagyon jó volt, bele lehetett merülni a gondolatokba, abba, hogy miből áll az ember élete születésétől haláláig és az után.” –; gipszezés; gyöngyfűzés; vitakör; blog-írás; filmkészítés; sport; éneklés – „Nagyon szórakoztató volt az éneklés, jó volt dicsőíteni Istent, kellemes volt a hangulat, én személy szerint új éneket tanulhattam meg, és remélem, hogy vasárnap is Istennek tetsző lesz a szolgálatunk.”

Ez után akciócsoportokban végeztünk el különböző feladatokat, majd ezt a programot dicsőítés követte, és a zárás. Az ittalvók megnézték a Hős 6os című mesét.

2. nap. A tábor második napja mozgalmasan kezdődött. Erzsébet már reggel megmozgatta a bandát. Ezt követően, egy kis dicsőítés és csendesség után, Mike Sámuel a lelkeket mozgatta meg.

A második nap Jézus azt kérdezte tőlünk, hogy: Hiszed-e ezt? Hiszed-e, hogy Jézus az élő Isten fia? Hiszed-e, hogy Ő mindenre képes? Hiszed-e, hogy csak Ő általa lehet igazi életed? Humorosan, vagány példákkal, kellő komolysággal, a fiatalok nyelvén szólt az igehirdető. Ezután kiscsoportokban átbeszéltük a hallottakat.

A nap további része is mozgalmas volt. Elérkezett a várva várt kirándulás. Idén inkább a kapcsolatokra fektettük a hangsúlyt, mintsem a versengésre. A megállók között a résztvevők meg kellett tudjanak egymásról különböző dolgokat. A táborozóknak célba kellett találniuk, egységet alkotva dolgozniuk, el kellett gondolkodniuk bizonyos tárgyak jelentésén. A kirándulók ládát is mászhattak, és különböző trükkös, de Istenre hangoló feladatokat kellett megoldaniuk. Az utolsó megállónál királyi lakoma várta őket: sült szalonna és hagymás kenyér.

Ismét elmondhatjuk, hogy egy áldásos napot töltöttünk együtt, tele istenélménnyel és új barátságokkal.

3. nap. Szabó Erzsébet jóvoltából a napot ismét mozgalmasan kezdhettük. Az Élő Kövekben ma sem csalódtunk, ugyanis az énekekkel ráhangoltak az egyéni csendességre.

Ma Mike Sámuel összefoglalta az eddig hallottakat, és rátért a következő kérdésre: Akarsz-e meggyógyulni? Kelj fel, vedd az önsajnálat, a szégyen, a reménytelenség, a kifogások, a félelem nyoszolyáját, úgy, hogy többé soha ne feküdj vissza rá, és járj (Jn 5,1‑18). Az előadás csúcspontja az volt, amikor az igehirdető vezetésével énekkel imádtuk és dicsértük az Urat. Ezt követően ismét kiscsoportokban beszéltük át a hallottakat.

Ebéd után újra kreatívkodtunk: volt zsugorka, képeslapkészítés, láthatatlan színház, kórus, dixit stb. Majd mindezek után gyakorlati módon élhettük meg keresztyén hitünket. Néhány háznál segítettünk ablakot pucolni, szőnyeget porolni, udvart takarítani, füvet nyírni, valamint néhány résztvevőnek lehetősége nyílt arra, hogy idős emberekkel beszélgessenek. Mindemellett a faluban is felszedtük a szemetet.

Már ezen az estén érezhettük a ránk váró áldásokat. Az Élő kövekkel oltári nagy dicsőítést csaptunk. Jeroen beszámolt arról, hogy hogyan kezdték annakidején a tábort. Azok bizonyságtételét is meghallgathattuk, akik abban a bizonyos első táborban adták át életüket Istennek. Anno egy maroknyi fiatal hitre jutott, s mára már egy 180 fős tábor dicsőítette együtt az Istent.

4. nap. A délelőtti program ugyanúgy zajlott, mint az előző napokon: torna, egyéni csendesség, előadás, kiscsoport, ebéd.

A mai előadás kérdése: Szeretsz-e engem? (Jn 21,15‑18) Jeroen fejtette ki ezt a témát, és elmondta, hogy Isten tökéletes szeretettel (agape) szeret minket, azonban mi csak emberi szeretettel (filea) tudjuk szeretni Őt. Ez viszont nem baj, mert Jézus az, aki tökéletessé teszi a mi tökéletlenségünket.

A mai napot különösen szerették a táborozók egyrészt, mert több volt a szabadidő, másrészt pedig, mert az este meglepő fordulatokat vett. De mielőtt ezt kifejtenénk, beszéljünk egy kicsit a délutáni programokról. A kreatívkodás címszó alatt a következő tevékenységek folytak: az előző napi barkács befejezése, láthatatlan színház, ládamászás, kiszabadulós játék, fiú beszélgetés Jeroennal, és lány beszélgetés Gerrianneval.

Minden évben szombat este egy meghitt alkalommal hangolódunk rá az Úr napjára, a vasárnapra. Idén ezt az alkalmat Jeroen és felesége tervezte meg és vezette le. Egész este ment az „easy going worship”. A táborozók kaptak egy-egy követ, s Gerrianne bizonyságtétele után, ráírhatták azokat a dolgokat, amelyek elválasztják őket Jézustól. Majd lehetőségük nyílt arra, hogy a gyülekezeti házban együtt imádkozzanak a munkatársakkal, majd kövüket letegyék a kereszt alá. Munkatársként csak ámultunk és bámultunk, hogy mennyi emberben munkálkodott a Szentlélek. Az este további részében dicsőíteni szerettünk volna, de áldjuk az Urat, amiért nem lehetett, mivel az emberek jöttek, jöttek és jöttek, hogy bizonyságot tegyenek. Többször is lezártuk volna a programot, de még mindig akadt valaki, aki el akarta mondani, hogy Isten milyen hatalmas dolgot végzett el az ő életében. 11 órakor muszáj volt elbúcsúzzunk, de akire nem került sor, az másnap délelőtt a gyülekezett előtt tehetett bizonyságot.

Egész héten szeles volt az idő, de mondhatjuk, hogy ez a Szentlélek szele volt. Nem tudjuk eléggé dicsérni az Urat, amiért újra megmutatta az Ő hatalmát. Bár szeretnénk, mégsem tudjuk szavakba önteni azt, amit az idei Hevat-on tapasztaltunk. Kijelenthetjük, hogy az imádságnak hatalmas ereje van, és azt is, hogy Isten áldásokkal halmozza el az övéit.

Soli deo gloria! Az Úré a dicsőség!

5. nap. Blogunkat úgy kezdtük, hogy elérkezett a nap, amire mindenki várt. Most így zárhatnánk, hogy elérkezett a nap, amire senki nem várt: a vasárnap. Persze szeretjük a vasárnapot, kivéve, ha nagyban dübörög a HEVAT. Számunkra ez a vasárnap azt jelentette, hogy az idei HEVAT ideje lejárt. Ki akarja olyankor befejezni, amikor ennyire érezhető a Szentlélek munkája?

Na de most hadd meséljük el a 2015-ös HEVAT utolsó napját. A táborozók, vasárnaphoz illően kiöltözve érkeztek. A napi programot később kezdtük. A vasárnapokra sosincs külön kiszabott program. A reggeli csendesség viszont nem maradhatott el. Ezzel s ezután már az istentiszteletre készülhettünk. Az istentiszteleten a tábor utolsó napjának a témája hangzott el Pali tiszitől: Kinek mondalak én téged? Kinek lát téged Jézus? Nem egy statisztikai adatnak, mint az állam, nem bevételi forrásnak, mint a bankok, nem kitanítandó majomnak, mint az iskola, és nem ufónak, mint a szülők, nagyszülők (selfie, brb, insta, like). Jézus azt mondja, a BARÁTOM vagy! A testvérem. Örökös társam. Velem jöhetsz az Atyához, miattam. Bár tudja, hogy csak filiával szeretheted, ő a barátod akar lenni. A gyülekezet meghallgathatta még néhány táborozó bizonyságtételét és a tábori kórus szolgálatát. Hálásak vagyunk a gyülekezetnek, hogy helyet ad a tábornak, hogy támogat, és mindenekelőtt szeretettel fogad minket minden évben! Istentisztelet alatt sajnos megkezdődött a hazavándorlás. Innentől a hatalmas fiatalsereg egyre csak fogyott. A barátok búcsúzkodtak, és a viszontlátás reményében engedték el egymást. Istentisztelet után ebéd, ebéd után egy kis szabadidő, s végül az ottmaradt táborozókkal csaptunk még egy nagy dicsőítést. A zárás nehezen ment. Tudjátok, ilyenkor van az a kettős érzés: örülsz, mert csodás volt, de sírsz, mert vége.

Egy valami vigasztalt és vigasztaljon mindenkit: egyre kevesebbet kell aludni a 2016-os HEVAT-ig! Hisszük, ha az Úr is úgy akarja, ismét tengernyi áldásban lehet részünk. Meg szeretnénk nektek köszönni, hogy imában támogattatok és támogattok. Évről évre érezzük, hogy Isten kegyelme az, ami megtartja ezt a tábort! Legyen szép évetek, jövőre ismét találkozunk.

Forrás: HEVAT-blog