2015. június 17., szerda

Bárczay Klára: Úton járó ember imádsága (1763)

 
Bárczay Klára
(1747‑1776)


Úton járó ember imádsága
 
Mindenható és örökkévaló Isten, kinek hatalmas erőd és kegyelmes gondviselésed által tartatnak meg mindenek, aki mind a szárazon járókat, mind pedig a hánykódó tengernek felemelkedett habjai között evezőket megoltalmazod, Tetőled vagyon minden áldás, és ha Te meg nem áldod, híjában való az embernek minden igyekezete. A Te Atyai kezed és gondviselésed vigyázott mindez ideig az én életemre is, és a Te kegyelmességed védelmezett a sok ínségek és nyomorúságok között, melyért szívemből dicsőítelek Tégedet. Haszontalan volna ezen én mostani utazásom is, és egyebet gonosznál nem szülne, ha Te nem vigyáznál énreám. Midőn azért a Te Nevednek segítségül való hívásával kezdem el utamat, óh minden kegyelmességeknek Istene, adjad, hogy a Te Nevedben végezhessem is el. Tilts meg minden gonoszt, mely méltán reám jöhetne, védelmezz váratlan betegségtől és minden hirtelen való nyavalyától. Az alatt is pedig, óh édes Atyám, míg házamon kívül lészek, légy édes Atyja és kegyelmes gondviselője az én szerelmeseimnek, hogy megtérvén, egészségben találhassam őket és vélek együtt dicsőíthesselek. Ámen.