2015. június 29., hétfő

Ha erős, ne igya kend! (anekdota)


A Hegyközön valahol, egy szerény egyház lelkésze nagyon megbarátkozván a szívvidámító borokkal, csaknem minden kínálkozó vendégségben megjelent, s rendesen egészen más állapotban tért vissza, mint ahogy odament. Elvégre maga is megszégyenelvén lelkész úr a dolgot, megbízta az iskolamestert, figyelmeztetné őt, midőn látja, hogy már reá nézve ártalmas kezd lenni a poharak és kancsók tartalma. A mester, mint egyébben, itt is alázatos engedelmességet tanúsítván tiszteletes urához, egy szép társaságban, látván az elme egyensúlyát zavarni kezdő állapotot, ilyképpen figyelmezteté: – Tiszteletes uram, erős bor ez. – Ha erős, ne igya kend – felelt a lelkész.

2015. június 24., szerda

Túrmezei Erzsébet: Könyörgés a betegágyon (vers)

 
Túrmezei Erzsébet
(1912‑2000)


Könyörgés a betegágyon

Igen, Atyám! Most már csak arra vágyom,
Hogy amíg fekszem itt, a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
S taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogyha hordanám –
Örömmel, békén – Igen, Atyám!

Igen, Atyám! Most már csak arra kérlek,
Ne haragudj, amiért fel nem érlek,
Hogy amiért útjaid homály borítja
És nem találom, hol a próbák nyitja,
Nem tudja rögtön mondani szám –
Örömmel, békén: Igen, Atyám!

Keresztülhúztad, amit én akartam,
Felfedted bennem, amit eltakartam,
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel,
Kerestem… nincs már… betakart az éjjel…
Csak a hit ragyog, fényt hintve rám –
Köszönöm neked… Igen, Atyám!

Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.
Olyan jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit sem érek,
Semmit sem bírok… gyarló földi féreg –
A kegyelem mindenem! Hogyne mondanám –
Hittel az ament: Igen, Atyám!

Igen, Atyám! Gyönge, erőtlen bárány,
Pihenek most már jó Pásztorom vállán,
Ő szelíden visz az úton előre –
Hűs forrásra, kies legelőre –
S a hála dalával telik meg a szám:
Köszönöm neked – Igen, Atyám!

2015. június 17., szerda

Bárczay Klára: Beteg ember imádsága (1763)



Bárczay Klára
(1747-1776)

Beteg ember imádsága

Jaj Istenem! mely igen megkörnyékezett a betegség, mely igen megnehezedett a Te kezeidnek súlya énrajtam. Elmúlt az én egészségem éntőlem, és ahelyett a fájdalom és sérelem vettek elő. Jól tudom én azt édes Atyám, hogy ezeknek indítója, szerző oka az én bolondságom és bűneimnek undoksága, mely által siettetem az én veszedelmemet és két kézzel húzom fejemre a Te kemény ítéletedet. Azért is mindenek előtte a Jézusnak egyszeri, tökéletes áldozata által szerzett érdemére kényszerítelek Tégedet, édes Atyám, légy irgalmas az én bűneimnek, ne emlékezzél meg azokról, tekints az Ő sebeire, melyek által lelkemnek gyógyulást szerzett. És ugyan Ő érette ne terheld felettébb való nyavalyákkal testemet is, hanem csak amennyire az én gyenge természetem elviselheti. Áldd meg az eszközöket, amelyekkel én kívánok élni, adj azokban segítő erőt, hogy azoknak kellemetes hasznát érezhessem. És ha ezen én mostani betegségem tovább tartana, s az én fájdalmim megnevekednének, ruházz fel békességes, tűrő, zúgolódás nélkül való lélekkel, hogy a te büntetésed alatt magamat megalázzam és rosszra ki ne fakadjak. Bátorítsad, óh Uram, az én lelkemet, midőn a legnagyobb kísértések reám tódulnak, hogy el ne csüggedjek, ha elfogy testem és lelkem. Te légy mégis az én vígasságom és örökségem, és így, ha ezen nyavalyában meg kell is oszlattatnom, a halál is légyen az én nyereségem a Krisztus által. Ámen. 

Bárczay Klára: Úton járó ember imádsága (1763)

 
Bárczay Klára
(1747‑1776)


Úton járó ember imádsága
 
Mindenható és örökkévaló Isten, kinek hatalmas erőd és kegyelmes gondviselésed által tartatnak meg mindenek, aki mind a szárazon járókat, mind pedig a hánykódó tengernek felemelkedett habjai között evezőket megoltalmazod, Tetőled vagyon minden áldás, és ha Te meg nem áldod, híjában való az embernek minden igyekezete. A Te Atyai kezed és gondviselésed vigyázott mindez ideig az én életemre is, és a Te kegyelmességed védelmezett a sok ínségek és nyomorúságok között, melyért szívemből dicsőítelek Tégedet. Haszontalan volna ezen én mostani utazásom is, és egyebet gonosznál nem szülne, ha Te nem vigyáznál énreám. Midőn azért a Te Nevednek segítségül való hívásával kezdem el utamat, óh minden kegyelmességeknek Istene, adjad, hogy a Te Nevedben végezhessem is el. Tilts meg minden gonoszt, mely méltán reám jöhetne, védelmezz váratlan betegségtől és minden hirtelen való nyavalyától. Az alatt is pedig, óh édes Atyám, míg házamon kívül lészek, légy édes Atyja és kegyelmes gondviselője az én szerelmeseimnek, hogy megtérvén, egészségben találhassam őket és vélek együtt dicsőíthesselek. Ámen.

Poklostelki köszönőlevél a böjtfői perselyes gyűjtésért

  
Köszönőlevél az Érmelléki Református Egyházmegye gyülekezeteinek

Kedves Testvéreink az Úr Jézus Krisztusban!

"Aki könyörül a nincstelenen, az ÚRnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld 19,17)


Jó megélni az Isten szeretetét, amit a poklostelki református gyülekezetünk általatok megérezhetett. Gyülekezetünkben negyedik éve gyűjtünk adományokat a templom teljes felújítására. Köszönjük, hogy mellénk álltatok abban a munkánkban, amely erőnk feletti, de amihez a mi Urunk általatok is ad lelki és fizikai erőt.

Jó látni azt, hogy az Úr mennyire szeret titeket, hiszen “a jókedvű adakozót szereti az Isten” (2Kor 9,7). Köszönjük, hogy nem kényszerűségből, hanem készségesen és bőségesen adományoztatok gyülekezetünknek, és így Krisztusban egyre inkább meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre. Köszönjük, hogy nem érdemeink alapján, hanem Isten könyörületességének gazdagsága szerint fordultatok felénk adományaitokkal. Hisszük azt, hogy ez a közös szolgálatunk, amely által a testi és lelki templom egyaránt megépül, dicsőségére válik az Úrnak, és sokakat hálaadásra is indít az Isten iránt.



Isten kegyelméből és adományaitok segítségével folyó év tavaszán elkészült a poklostelki templom új tetőszerkezete, bádogozása és csatornázása. Sok még az előttünk álló munka, ezért kérünk Titeket, hogy az értünk való imádkozást ne hagyjátok abba, mert arra folyamatosan szükségünk van. Mi is imádkozunk értetek, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus bőséggel árassza rátok kegyelmét, hogy ezután is bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

Adományaitokat megköszönve, Isten áldását kérjük életetekre és szolgálatotokra! “Irgalom, békesség és szeretet adassék nektek bőségesen.” (Júdás levele 2. vers)

Poklostelek, 2015. június 16.

A Poklostelki Református Egyházközség nevében testvéri szeretettel,

Erős-Joó Enikő
lelkipásztor


A poklostelki református templom felújítására 2015-ben adományozó gyülekezetek és magánszemélyek:

  • Apátkeresztúr 37 lej
  • Bályok 100 lej
  • Berettyószéplak 1200 lej
  • Csokaly 150 lej
  • Érábrány 50 lej
  • Érbogyoszló 400 lej
  • Érkeserű 1000 lej
  • Érköbölkút 200 lej
  • Érmihályfalva 415 lej
  • Érolaszi 150 lej
  • Érsemjén 500 lej
  • Érselind 200 lej
  • Érszőllős 2250 lej
  • Értarcsa 1000 lej
  • Hegyközszentmiklós 1000 lej
  • Jankafalva 150 lej
  • Kiskereki 580 lej
  • Magyarkéc 1300 lej
  • Margitta 2500 lej
  • Micske 1350 lej
  • Monospetri 150 lej
  • Nagykágya 300 lej
  • Ottomány 223 lej
  • Papfalva 150 lej
  • Szolnokháza 350 lej
  • Szalacs 400 lej
  • Szentjobb 60 lej
  • Székelyhíd 2909 lej
  • Vedresábrány 225 lej
  • Wermuth Lajos (Vedresábrány) 100 lej
  • Kiss Géza (Érkörtvélyes) 100 lej
  • Hégető Zsolt (Tóti) 100 lej 
  • összesen: 19 599 lej


Mozgalmas május Jankafalván

A 2015-ös esztendőben a májusi hónap elég mozgalmasra sikeredett kicsiny gyülekezetünk életében. Úgy alakult, hogy minden vasárnap ünnep lett számunkra.


A hónap első vasárnapján az édesanyákat köszöntöttük. A vallásórás gyerekek versekkel és Kállai Anita kántornő vezetésével énekekkel, míg a furulyás csoport Somogyi Renáta irányításával szép műsorral szolgáltak az istentiszteleten. A gyermekek, az ünnepi műsort követően virággal, egy igés könyvjelzővel és természetesen gyermeki öleléssel és csókokkal köszöntötték az édesanyákat és nagymamákat.

 

Május 10-én a délelőtti istentiszteleten a rijsseni holland testvérgyülekezetünk 10 fős küldöttsége vett részt. Jan Draaijer, az Oost Europa Alapítvány diakóniai igazgatója köszöntötte a gyülekezetet. Beszédében elmondta, hogy a 15 éve tartó kapcsolat Gellért Gyula egykori esperesnek köszönhető, aki elindította, s azóta is a jankai lelkészek ápolták és ápolják ezt a kapcsolatot. A gyülekezetnek egy hatalmas nagy gyertyát ajándékoztak, melynek a pontos mása a rijsseni templomban van, s melyet Húsvéttól Húsvétig meggyújtanak az istentiszteleteken. A templomkertben zárult a közös együttlét, ahol egy emléktábla leleplezése történt, ugyanis 2005-ben az első Orange Team jankai tábora és munkálkodása alkalmából a két gyülekezet testvéri kapcsolatát jelképezve Simon-Szabó István és a holland csapat vezetői egy japánakácfát ültettek. Ennek állít emléket a fa tövében elhelyezett tábla.



Ezzel azonban csak a délelőtti ünneplés ért véget, hiszen a fő ünnepség délután kezdődött az elkészült Jankafalvi Református Ravatalozónál. Az ünnepséget a miskolci Jerikó Református Fúvósegyüttes nyitotta meg, majd Rákosi Jenő érmelléki esperes tartott istentiszteletet. Jakó Sándor Zsigmond helyi lelkész ismertette a ravatalozó építését, mely 5 év, rengeteg holland támogatás és különböző pályázatok eredményeként szolgál mostmár a jankai hívek számára. A közben megérkezett vihar miatt az ünnepi beszédek már az épületben lettek megtartva: ismét köszöntötte az egybegyűlteket Jan Draaijer, majd Szabó Ödön, az RMDSZ parlamenti képviselője és Mados Attila diószegi polgármester is szólt az ünneplő gyülekezethez, kiemelve, hogy nagy dolog, hogy egy ilyen kicsi közösség egy ilyen szép ravatalozót tudott felépíteni, ahol méltó tisztelettel vehet búcsút halottaitól. Az ünnepséget a jankai furulyás csoport és a miskolci fúvósegyüttes szolgálata, valamint a szalagátvágással megtörténő hivatalos átadás zárta. Az ünneplőket a Presbitérium által készített bográcsos várta a gyülekezeti házban.



Május 17-én megint ünnepi istentisztelet volt nálunk, hiszen 5 fiatal (Lukács Emília-Kitty, Petrila Pál-Ferenc, Szabó Natália-Tamara, Varga Claudia-Alexandra és Varga Vanda-Paula) tett hitéről bizonyságot a konfirmáció alkalmával és esküdött hűséget Krisztusnak és anyaszentegyházának a gyülekezet színe előtt. Bár a 2Tim 4,7-8 alapján az ige arról szólt, hogy a nemes harcot megharcolta Pál, az igehirdető Jakó Sándor kihangsúlyozta, hogy a káté küzdelmét megharcolták az ifjak, de a hit nemes küzdelme még csak ezután következik. Buzdította a konfirmálókat, hogy a kátéórákon kapott tudással úgy harcolják meg e földi életüket, hogy majd ők is nyugodt szívvel el tudják mondani életük végén azt, amit Pál apostol vallott, hogy a nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, végül eltétetett nekem az élet koronája.


Pünkösd vasárnapján az immár konfirmált ifjak szép rendben, az úrasztali imákat együtt és hangosan imádkozva vettek először úrvacsorát a gyülekezet közösségében.

Május utolsó hétvégéje szintén telve volt programokkal a gyülekezet életében, mondhatni minden korosztályt érintett. Pénteken úgynevezett zsebikeavató volt, vagyis a frissen konfirmáltakat ünnepélyesen és játékosan felavattuk IKE tagokká. Az estét Jakó Sándor lelkész áhítattal nyitotta meg, majd Somogyi Renáta IKE elnök ismertette az újakkal az ifi életét és tevékenységét. Ezt követően az új és régi tagokból vegyesen két csapat alakult, s ezek vetélkedése kezdődött. A Gumimaci rajzfilmre alapozva különböző ügyességi és szórakoztató játékok voltak. Az egyik legszebb az estében az volt, amikor a győztes csapat tagjai, minden kérés nélkül, megosztották a megnyert csokikat a vesztesekkel. Az IKE vezetőség egy mókás gumimaci beavatást is tartott, majd tábortűz és szalonnasütés, illetve vidám beszélgetés zárta a napot. A vidám társaság már sötétben indult hazafelé.


Szombaton, ebben az iskolai tanévben utolsó alkalommal érkeztek hozzánk a hajdúnánási tanárnők. Először a gyerekekkel átismételték a magyarság történelméből tanult dolgokat, majd játékokkal és kézműves foglalkozásokkal színesítették a napot. A vidám gyereksereg kora délután indult haza.


A hónap utolsó vasárnapján gyülekezetünk megint csak ünnepelt, hiszen most először van olyan év, amikor egyszerre kis és nagykonfirmáció is van templomunkban. Az igehirdető kiemelte, hogy nagy dolog, ha egy 200 lelkes gyülekezetben felhangzik a Szent hitünkről vallást tettünk ének, de az még nagyobb dolog, hogy a konfirmándusok mellett ott ülnek a templompadban a kiskonfirmándusok is, s ráadásul ez így fog történi a következő évben is. Nagy öröm ez, és nagy áldás a gyülekezetben. Az igehirdetést a három ifjú (Horváth Márius-Róbert, Varga Sandra-Barbara, Varga István) kikérdezése követte. Ez a vasárnap is szép volt.


Egy hónap alatt ennyi áldás érte a gyülekezetünket. Ezt látva, átélve teljes bizonyossággal elhihetjük Urunk szavát: „Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!”(Lk 12,32) Ezért hála és dicsőség a Szentháromság egy Istennek!

2015. június 16., kedd

Vedresábrány - Májusi áldás, áldásos május


A májusi hónap Isten kegyelméből nagyon változatosan, aktívan telt a Vedresábrányi Református Egyházközségben. Már a hónap első napján közös majálist szerveztünk az ifjúsági csoport tagjaival. Együtt indult a kis csapat Érszőllősre, ahol egy csodaszép napot töltöttünk együtt. Megvolt minden, amire szükségünk lehetett, lelki és testi táplálék bőségesen kijutott mindenki számára. 
 


Május első vasárnapja minden esztendőben az édesanyákról szól, amikor megköszönjük édesanyánknak a szeretetét, a figyelmét, a türelmét, amit megtapasztaltunk életünkben. Így köszönték meg a legkisebbek énekekkel, szavalatokkal és virágaikkal. Ezen a napon piros illetve fehér színű szíveket osztottunk gyülekezetünkben, amelyeket kitűzve mindenki édesanyjára gondolt. Sokak szeme telt meg könnyekkel, mert már nem tudják személyesen elmondani, megköszönni édesanyjuk szeretetét, figyelmét, mert édesanyjuk már elköltözött ebből a világból.



Következő héten a gyerekekkel szalonnát sütöttünk, és közös játékokkal töltöttük a szombat délelőttöt. Ez az alkalom mindenki számára kellemesen telt el, és megtanulhattuk az egymásra figyelést, és az egymásnak való segítségnyújtást.



Május 17-ike sok gyülekezetben a konfirmálás napja volt. Gyülekezetünkben ebben az esztendőben csak első éves konfirmandusok vannak, viszont ők is számot adtak ezen a napon mindarról, amit az elmúlt év folyamán megtanultak. Öt gyermek válaszolt a számukra feltett kérdésekre, és bizonyságát adták annak, hogy sok mindent elsajátítottak és megtanultak.


 
Pünkösd ünnepe ugyancsak eseménydús volt a gyülekezetben. Mindkét ünnepnap délutánján a fiatalok meghallva a pünkösdi evangéliumot, az evangélium felszólítást, hogy elmenvén, vigyétek az örömhírt, elindultak és a gyülekezet idős tagjait keresték fel otthonukban, elbeszélgettek velük, énekeltek, és vitték a pünkösd drága üzenetét, hogy a Szentlélek ma is közöttünk van és munkálkodik. A két nap során 13 helyre jutottunk el, és vittük az evangéliumot azok számára, akik nem tudnak az istentiszteleteken részt venni.

Május utolsó hétvégéjén csatlakoztunk a Szeretethíd önkéntes programhoz, és május 29-én a gyerekekkel megtisztítottuk a templomkertet, annak környékét, a parókia környékét valamint a temetőt a szeméttől. A gyerekek két hatalmas zsák szemetet gyűjtöttek össze. A fiatalok ugyancsak a Szeretethíd égisze alatt, a parókiát körülvevő kerítést és kapukat festették le, közel 100 m kerítésnek adtak új színt a lelkes önkéntesek. 
 


 
Hálát adunk az Istennek, hogy erőt adott mindezeknek a munkáknak az elvégzéséhez, és hogy ma is indítja az övéit arra, hogy szeretetüket ne csak szájjal vallják, hanem tettekkel is bizonyítsák.

Botos Júlia
lelkipásztor

Akiért nem kár (anekdota)


Falusi asszony: – Tisztelendő úr, kérem szépen, jöjjön azonnal az uramhoz, tessék néki föladni az utolsó kenetet, mert a végit járja szegény.

Plébános: – Jól van, rögtön küldöm a káplánt.

Falusi asszony: – Csak jöjjön maga a plébános úr. A káplán még olyan szép fiatalember, kár volna érte, ha az uramtól megkapná a fekete himlőt.


2015. június 15., hétfő

Zsemle és a prédikáció (anekdota)


Találkozik a tiszteletes úr a pékmesterrel, aki igen rossz süteményt készített.

– Édes Csömbér úr – szólította meg a pap –, igen elégedetlen vagyok magával, mert ha jó süteményt akarok enni, mindig a városba kell küldetnem.

– Épp úgy vagyok én is, tiszteletes uram; ha jó prédikációt akarok hallani, nekem is a városba kell menni – vágott vissza a pék.

Egyháztörténelmi vetélkedők


Egyházmegyei szakasz

Április 25-én immár ötödik alkalommal sikerült megrendezni az Érmelléki Egyházmegyei Egyháztörténelmi Vetélkedőt. Ebben az évben visszatértünk Érbogyoszlóra. Itt kezdődött újra ezelőtt 5 éve ez a vetélkedősorozat. Sajnos, azóta a vetélkedő csapatok megfogyatkoztak, hiszen az idén csupán három gyülekezet képviseltette magát: Érbogyoszló, Érmihályfalva és Jankafalva.

A bogyoszlói gyülekezet most is nagy szeretettel fogadta a vendégeket. Jakó Sándor Zsigmond rövid áhítatával kezdődött a verseny. A 2 Tim 3,14-17 alapján arra hívta fel a versenyzők figyelmét, hogy milyen értékes az a hit, melyet az elődök reánk hagytak, hogy a régiek sokszor vérüket ontották az egyházért, az Igéért, s hogy nekünk mai tanítványoknak értékelnünk kell az ők áldozataikat és ragaszkodnunk kell a Bibliához és hitünkhöz. Az igehirdető egy kicsit nosztalgiázott is az igehirdetés alatt, majd a prédikáció után közölte, hogy számára ez volt az utolsó egyházmegyei rendezvény melyet, mint ifjúsági előadó rendezett, mivel ezt a tisztségét a legközelebbi közgyűlésen leteszi.

A verseny nagyon vidám hangulatban folytatódott, hiszen Rácz Ervin telefonon már előre közölte, hogy az első három csapat tovább jut a kerületi szakaszra. Mivel csak három csapat jelentkezett a versenyre, ezért a biztos siker tudatában, mosolyogva és izgalmaktól mentesen kezdtek neki a 20-20 kérdés megválaszolásának a csapatok. A leköszönő ifjúsági előadó meg is jegyezte, hogy ilyen örömteli vetélkedőn nem vett még részt soha, s hálát ad Istennek, hogy ezzel a szép emlékkel végezheti be szolgálatát az egyházmegyénél.

Míg a javítás megtörtént, addig Orosz Márta lelkésznő és házigazda irányításával az ifjak éneket tanultak, ismerkedtek és természetesen ebédeltek is. A finom ebédért a helyi Nőszövetség tagjait dicséret illeti.

Ebéd utánra megszülettek az eredmények is. A sorrend a következőképpen alakult: első lett Jankafalva, második Érmihályfalva és a képzeletbeli dobogó harmadik fokára Érbogyoszló csapata került fel. Az Esperesi Hivatal jóvoltából mind a három csapat értékes könyvjutalommal térhetett haza. Ha már a verseny rendhagyó volt, hát a díjkiosztás is arra sikerült, mivel úgy történt, hogy az első csapat tagjai jöttek ki először az úrasztalához és mindenki választott magának egy könyvet, majd a második csapat tagjai is így tettek, végül a harmadik csapat tagjai is élhettek ezen jogukkal, így mindenki azt vitt haza, ami neki tetszett. Bár szomorú, hogy így elfogytak a versenyző csapatok ezen a vetélkedőn, de akik ott voltak, azok szerintem egy nagyon jó és felejthetetlen napot jegyeztek be életük naplójába. Természetesen e nap sikeréhez a házigazda bogyoszlóiak vidám, őszinte és szeretetteljes vendéglátása is kellett. Köszönjük nekik!

Kerületi szakasz

Erdőd városa több királyhágómelléki református gyülekezet ifi csapatának nemcsak a dicső múltat jelenti, hanem egy helyet, ahova érdemes visszajárni. Régi és új arcok jelentek meg május 9-én a IV. Kopácsi István Egyháztörténeti Vetélkedőn és Ifjúsági Találkozón. A vetélkedőre 14 csapat érkezett, négy egyházmegyéből: Jákóhodos, Nagyvárad-Velence (Bihar), Érmihályfalva, Jankafalva, Érbogyoszló (Érmellék), Kraszna, Kémer, Szilágyborzás (Szilágysomlyó), Avasújváros két csapattal (Nagybánya), Mikola, Ombod, Szárazberek és a házigazda Erdőd (Szatmár). Az ifjúsági találkozóra több más gyülekezetből is jöttek.

Vetélkedő írásbeli megmérettetésekkel

Erdőd város rendezvénytermében, szombaton délelőtt 10 órakor Rácz Ervin szervező köszöntése után Kánya Zsolt-Attila KRISZ-elnök tartotta a nyitó áhítatot, és az Apostolok Cselekedetiről írott könnyből olvasva biztatott: „hirdesd az evangéliumot, mert nekem sok népem van ebben a városban.”

A megmérettetésre lelkesen készülő fiatalok két fontos évfordulóhoz köthető tananyagból kellett készüljenek: Husz János előreformátor idén kereken hatszáz évvel ezelőtt halt meg hitéért, a Vizsolyi Biblia pedig 425. születésnapját ünnepli. A csapatok tagjai ez alkalommal két írásbeli próbán mérhették fel tudásukat. Az előző évekhez képest újdonság, hogy tavaly a vetélkedőt jelenlétével megtisztelő teológiai egyháztörténet-tanár, dr. Buzogány Dezső idén különdíjat alapított a vetélkedőre. Ennek nyertesét úgy döntötték el, hogy még a csapatpróba előtt, egy akkor megadott cím alapján, anyagismeretet és kreativitást igénylő történelmi esszét, vagy jegyzetet kellett írjanak a versenyzők. Tehát volt egy egyéni megmérettetés és egy csapatverseny is. Fórizs Enikő erdődi magyar tanárnő, aki a felmérő tesztet kidolgozta a fiatalok számára, és Kereskényi Sándor irodalomtörténész értékelte az esszéket, a lelkipásztorokból álló zsűri pedig a tesztet.

Miközben a fiatalok törték a fejüket a megoldásokon, Csűry István királyhágómelléki püspök és Kovács Sándor szatmári esperes is kilátogatott bokros teendőik között a vetélkedőre. Püspök úr a napi Ige alapján hirdetett szavaival új lendületet kaphattak a versenyzők.

Örömös istentisztelet

Az ifjúsági istentiszteleten, 13 órától, fiatalos feltöltődés következett Erdőd református templomában. Ifj. Csomós József a Tiszáninneni Református Egyházkerület ifjúsági szakembere hirdetette az Úr szavát a nap igei jelmondata alapján: „Mint az aranyalma ezüsttányéron: olyan a helyén mondott Ige.” (Péld 25,11) Hol van a helye az Igének? Igazán bonyolult kérdés, de hogy a humornak helye van a szószéken az ismét bebizonyosodott. Helyet akkor talál az Isten szava, ha az emberi szívet eléri, és ott elkezd formálni, változtatni, szeretetet gyakorolni, mert a Szentírás nemcsak azért van, hogy informáljon, hanem azért, hogy transzformáljon. Erre az igehirdetésre végig odafigyeltek a fiatalok, és közben nevettek is nagyokat, örömmel, komolyan. Ez evangélium, örömhír volt. Nagy Baló-Csaba volt szatmári refis tanár, jelenleg a Sárospataki Református Gimnázium igazgatója, ahogyan egykori diákjai is megismerhették, rettenthetetlenül, két lábon járó lexikonként osztotta meg az értékes történelmi ismereteket a hallgatósággal. Erdőd és Sárospatak kapcsolatáról szólva beszélt Kopácsi István, Somlyai Báthori Anna, Drágffy Gáspár reformátori munkáiról, amelyek bibliai alapúak voltak. Ez lenne az alap, többek között ma is, például a pedagógia területén. Fülöp István magyarországi parlamenti képviselő, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke is fiatalosan köszöntötte az ifjakat. Az istentiszteleten a dicsőítést az Immánuel Zenekar vezette, nevével is buzdítva: Velünk az Isten.

Eredményhirdetés

Az eredményhirdetésre visszavonultak az ifjak a rendezvényterembe, ahol megtudták: Mikola csapata nyerte az egyháztörténeti vetélkedő csapatrészét. 2014-ben Érsemjén, 2013-ban Kraszna nyert, 2012-ben Mikolával együtt Érsemjén holtversenyben végzett az első helyen. Most második helynek Kraszna, a harmadiknak pedig Ombod örülhetett. Negyedikként az Erdődi Petőfi Kör különdíját Érbogyoszló, ötödikként pedig a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület különdíját Jankafalva vitte el. Az egyéni megmérettetést Gellén Máté nyerte Avasújvárosból, őt követte Paku Adrienn Nikolett (Erdőd), Szabó Gabriella (Kémer), Varga Edina (Ombod) és Kállai Eszter (Mikola).

Az ifjúsági találkozó tovább folytatódott Kása Zsolt és Kása Melinda vezette néptáncházzal, Jobb Domokos pedig íjászbemutatóval örvendeztette meg a fiatalokat. Köszönet jár a Communitas Alapítványnak, a házigazda gyülekezet lelkes csapatának és a további támogatóknak, hogy lehetővé tették a rendezvény létrejöttét.

Volt idő, amikor azt vallották, még mosolyogni sem szabad a templomban, aztán csodálkoztak, hogy nincsenek fiatalok a templomban. A hitelességre leginkább érzékeny ifjúság, ha örömhírt hall, azt a boldogságot látni és tapasztalni is akarja. Ha ezt a krisztusi örömöt továbbélik, akkor nemcsak egyháztörténetből író, hanem egyháztörténetet író ifjúság lesz az Erdődön résztvevőkből.

Részletes eredmény:

Mikola 178,5 p (a lehetséges 200-ból)
Kraszna 177
Ombod 166,5
Érbogyoszló 163
Jankafalva 160,5
Szilágyborzás 157
Erdőd 156
Érmihályfalva 145
Kémer 144,66
Szárazberek 141
Jákóhodos 131,5
Nagyvárad-Velence 117
Avasújváros II: 76
Avasújváros I. 60

Egyéni vetélkedő az esszék alapján – Az első 5 helyezett
Gellén Máté (Avasújváros) – 9,25
Paku Adrienn Nikolett (Erdőd)– 9,00
Szabó Gabriella (Kémer)– 8,75
Varga Edina (Ombod) – 8,50
Kállai Eszter (Mikola) – 8,25

2015. június 14., vasárnap

Vallásolimpiász 2015

 
"Hála legyen Istennek, aki Krisztus ereje által mindenkor diadalra vezet bennünket." (2Kor 2,14)

Istennek hálát adva, örvendező szívvel mentünk Bihardiószegre folyó év május 31-én, az Érmelléki Felnőtt Kórustalálkozóra, mely ünnepség keretében alkalmat kaptunk az idei vallásolimpiászon kitűnő eredményt elért érmelléki tanulók díjazására.

A 2014-15-ös tanévben Berettyószéplakról, Bihardiószegről, Érbogyoszlóból, Érkörtvélyesről, Érmihályfalváról, Hegyközszentmiklósról, Margittáról, Micskéről és Szalacsról 56 tanuló jelentkezett a vallásolimpiász körzeti szakaszára, melynek ez év februárjában Margitta adott otthont.

A körzeti olimpiászról osztályonként a 7-7 legmagasabb médiát elért tanuló jutott tovább a márciusban megtartott nagyváradi megyei döntőre.

A 28 továbbjutóból 19-en értek el 9-en felüli médiát, ők mindnyájan átvehették az egyházmegye jutalmát is a tanfelügyelőségről kapott diplomák mellé.

Külön öröm számunkra, hogy az érbogyoszlói Gáspár Gréta személyében ismét volt érmelléki résztvevője az Ökumenikus Vallásolimpiász országos szakaszának, és neki köszönhetően az országos II. díj az idén is az Érmellékre került, akárcsak a tavaly.

Rákosi Jenő esperes úr szeretettel gratulált a gyermekeknek és egy-egy virágcsokor kíséretében megköszönte a felkészítő tanárok munkáját is.

Jól estek az elismerő szavak, bár mindnyájan tisztában vagyunk vele, hogy ránk csak a magvetés feladata hárult, a növekedést Isten adta! Legyen érte övé a dicsőség!

Bordás Mária
vallástanár

Vallásolimpiász 2015 - Érmelléki díjazottak

2015. június 8., hétfő

Érmelléki kórusok találkozója Bihardiószegen

Május 31-én szentháromság vasárnapján került sor az érmelléki református kórusok találkozójára a bihardiószegi református templomban. Kettős ünnepnek örülhettünk. A kórustalálkozó adott helyet a vallás-tantárgyversenyen kitűnő eredményt elért érmelléki tanulók díjazására.


Nagytiszteletű Rákosi Jenő, az Érmelléki Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét a 2Thessz 2,13 bibliavers alapján. Prédikációjában hálát adott Istennek, hogy ilyen sok gyerek jelentkezett bizonyságot tenni Isten igéjében való jártasságáról, valamint a lelkes kórusokért, akik énekben áldják és dicsérik az Urat. Beszédében elmondta, hogy így, Pünkösd után, az Úr a Lélek által kiválasztott és megszentelt bennünket, ezáltal egymás testvérei vagyunk a Jézus Krisztusban.

Közös ének után a házigazda, Bara László tiszteletes úr köszöntötte a jelenlevőket. A 104. Zsoltár első öt versének felolvasása után elmondta, hogy Istent dicsérni valóban gyönyörűség ily nagy közösségben, és az, hogy ilyen sok és tehetséges ember itt ma összegyűlt, a mi gazdagságunkat jelenti. Ezért Istené a hála és a dicsőség.


Bordás Mária margittai vallástanárnő röviden elmondta, hogy a 2014-15-ös tanévben Berettyószéplakról, Bihardiószegről, Érkörtvélyesről, Hegyközszentmiklósról, Érmihályfalváról, Érbogyoszlóról, Szalacsról, Micskéről és Margittáról 56 tanuló jelentkezett a vallásolimpiász körzeti szakaszára, mely február 14-én Margittán volt megrendezve. A körzeti versenyről osztályonként 7-7 tanuló jutott tovább a március 7-én Nagyváradon megtartott megyei szakaszra. A 28 továbbjutóból 19-en értek el kilencesen felüli médiát a megyei versenyen. A díjkiosztón 4 tanuló részesedett egyházi, 6-an a tanfelügyelőség által kiosztott dicséretben. Három tanuló lett megyei 3. helyezett, négy tanuló megyei második, és két tanuló első díjazott lett. Közülük a 7. osztályos érbogyoszlói Gáspár Gréta országos második helyezést ért el az ökumenikus vallás olimpiászon. A diplomák mellett a diákok jutalomkönyveket vehettek át Rákosi Jenő esperes úrtól, aki elismerő szavakkal és egy-egy gyönyörű virágcsokorral fejezte ki köszönetét a gyermekeket felkészítő vallástanároknak.


Herman Csaba egyházmegyei zenei előadó néhány biztató szava után került sor az érmelléki kórusok előadásaira, akik gyülekezetenként két-két énekkel léphettek közönség elé. 15 énekkar érkezett a hatalmas és gyönyörű diószegi templomba: Magyarkécről, Berettyószéplakról, Érkörtvélyesről, Érmihályfalváról két kórus, Érbogyoszlóról, Szalacsról, Székelyhídról, Gálospetriből, Margittáról, Érkeserűből, Albisról, Érsemjénből, Bályokról és Bihardiószegről. Az érmelléki kántorok kamarakórusa is csatlakozott az előbbiekhez.


Minden kórus igyekezett a legjobban teljesíteni. Ezt megerősítette Márkus Zoltán zenetanár, kántor, karnagy, aki értékelve az előadásokat, biztató szavakkal és jó tanácsokkal látta el a kórusokat, kórusvezetőket. 
Az oklevelek átvétele után a jelenlevőkből egy hatalmas, 300 tagú énekkar kovácsolódott össze. A Jézus az életem megváltója című, kétszólamú kánon csendült fel Herman Csaba vezetésével. Nemzeti imánk, a Himnusz eléneklése után szeretetvendégséggel zárult e tartalmas, lelkiekben felemelő nap. A jövőbeli találkozás reményével vettek búcsút egymástól a kórustagok.

Húsvéti Evangelizációs Tábor Magyarkécen



A HEVAT egy szép és hosszú történet rövidke szócsokra. A Húsvéti EvAngelizációs Tábor a fiatalok Krisztus köré gyűjtése céljával indult valamikor 2008-ban Magyarkécen, a helyi és érszőllősi konfirmandusok gyülekezetbe való beilleszkedését és Istennel való kapcsolatuk megerősítését akarta szolgálni. Azóta a résztvevők nagy részéből komoly, mély hitű fiatal felnőtt lett, akik hitük mellé szolgálatkészséget is kaptak. Jóideje már ők szervezik a Tábort, ami a szerény kezdeteket jócskán túlnőtte. Idén április 15-19. között zajlott az esemény, mintegy 180 fiatal részvételével.

1. nap. Több mint 150 fiatal regisztrált ma reggel a magyarkéci templom udvarán. Dicsőítés és visszaszámlálás után elindult a HEVAT 2015. A tábor témája: Most Jézus kérdez! Ma Jézus első kérdésére: Kinek mondasz te engem? hallhatunk előadást Mike Sámuel kecskeméti lp.-tól.

Megkérdeztünk egy pár táborozót, hogy milyen volt számára az előadás, a következő válaszok születtek: „Sok megdöbbentő dolog volt az előadásban, amit tudtam, csak figyelmen kívül hagytam eddig. Az érintett meg a legjobban, hogy Jézus nem csak meghalt értem, hanem bűnné lett értem, és hogy Isten különválaszt engem a bűntől.” „Három dolog, amire szükségünk van: BIZTONSÁG, ELFOGADÁS és FONTOSSÁGÉRZET. Ezeket állandóan keressük valakikben, és nem vesszük észre, hogy ott van.” „Az előadó közvetlensége, mély hite, közvetlen példái fogtak meg.” „Fantasztikus, komoly, ugyanakkor humoros és a fiatalok nyelvén szólt az előadó.”

Az előadást kiscsoportos beszélgetés követte, erről így nyilatkoztak a résztvevők: „Mivel első kiscsoport volt, kicsit feszült volt a hangulat, de sok mindent át tudtunk beszélni.” „Kreatívan volt megoldva idén, hogy a lányok és a fiúk külön voltak, jobban meg lehetett nyílni, fel lehetett vállalni, szabadon kimondani a személyes véleményeket és tapasztalatokat.”

Nem csak lelkünk, hanem testünk is jóllakattuk, amelyet a kéci asszonyok készítettek. Ebéd után kreatívak voltak a táborozók, különböző tevékenységeken vehettek részt: láthatatlan színház – „Összességében nagyon jó volt, bele lehetett merülni a gondolatokba, abba, hogy miből áll az ember élete születésétől haláláig és az után.” –; gipszezés; gyöngyfűzés; vitakör; blog-írás; filmkészítés; sport; éneklés – „Nagyon szórakoztató volt az éneklés, jó volt dicsőíteni Istent, kellemes volt a hangulat, én személy szerint új éneket tanulhattam meg, és remélem, hogy vasárnap is Istennek tetsző lesz a szolgálatunk.”

Ez után akciócsoportokban végeztünk el különböző feladatokat, majd ezt a programot dicsőítés követte, és a zárás. Az ittalvók megnézték a Hős 6os című mesét.

2. nap. A tábor második napja mozgalmasan kezdődött. Erzsébet már reggel megmozgatta a bandát. Ezt követően, egy kis dicsőítés és csendesség után, Mike Sámuel a lelkeket mozgatta meg.

A második nap Jézus azt kérdezte tőlünk, hogy: Hiszed-e ezt? Hiszed-e, hogy Jézus az élő Isten fia? Hiszed-e, hogy Ő mindenre képes? Hiszed-e, hogy csak Ő általa lehet igazi életed? Humorosan, vagány példákkal, kellő komolysággal, a fiatalok nyelvén szólt az igehirdető. Ezután kiscsoportokban átbeszéltük a hallottakat.

A nap további része is mozgalmas volt. Elérkezett a várva várt kirándulás. Idén inkább a kapcsolatokra fektettük a hangsúlyt, mintsem a versengésre. A megállók között a résztvevők meg kellett tudjanak egymásról különböző dolgokat. A táborozóknak célba kellett találniuk, egységet alkotva dolgozniuk, el kellett gondolkodniuk bizonyos tárgyak jelentésén. A kirándulók ládát is mászhattak, és különböző trükkös, de Istenre hangoló feladatokat kellett megoldaniuk. Az utolsó megállónál királyi lakoma várta őket: sült szalonna és hagymás kenyér.

Ismét elmondhatjuk, hogy egy áldásos napot töltöttünk együtt, tele istenélménnyel és új barátságokkal.

3. nap. Szabó Erzsébet jóvoltából a napot ismét mozgalmasan kezdhettük. Az Élő Kövekben ma sem csalódtunk, ugyanis az énekekkel ráhangoltak az egyéni csendességre.

Ma Mike Sámuel összefoglalta az eddig hallottakat, és rátért a következő kérdésre: Akarsz-e meggyógyulni? Kelj fel, vedd az önsajnálat, a szégyen, a reménytelenség, a kifogások, a félelem nyoszolyáját, úgy, hogy többé soha ne feküdj vissza rá, és járj (Jn 5,1‑18). Az előadás csúcspontja az volt, amikor az igehirdető vezetésével énekkel imádtuk és dicsértük az Urat. Ezt követően ismét kiscsoportokban beszéltük át a hallottakat.

Ebéd után újra kreatívkodtunk: volt zsugorka, képeslapkészítés, láthatatlan színház, kórus, dixit stb. Majd mindezek után gyakorlati módon élhettük meg keresztyén hitünket. Néhány háznál segítettünk ablakot pucolni, szőnyeget porolni, udvart takarítani, füvet nyírni, valamint néhány résztvevőnek lehetősége nyílt arra, hogy idős emberekkel beszélgessenek. Mindemellett a faluban is felszedtük a szemetet.

Már ezen az estén érezhettük a ránk váró áldásokat. Az Élő kövekkel oltári nagy dicsőítést csaptunk. Jeroen beszámolt arról, hogy hogyan kezdték annakidején a tábort. Azok bizonyságtételét is meghallgathattuk, akik abban a bizonyos első táborban adták át életüket Istennek. Anno egy maroknyi fiatal hitre jutott, s mára már egy 180 fős tábor dicsőítette együtt az Istent.

4. nap. A délelőtti program ugyanúgy zajlott, mint az előző napokon: torna, egyéni csendesség, előadás, kiscsoport, ebéd.

A mai előadás kérdése: Szeretsz-e engem? (Jn 21,15‑18) Jeroen fejtette ki ezt a témát, és elmondta, hogy Isten tökéletes szeretettel (agape) szeret minket, azonban mi csak emberi szeretettel (filea) tudjuk szeretni Őt. Ez viszont nem baj, mert Jézus az, aki tökéletessé teszi a mi tökéletlenségünket.

A mai napot különösen szerették a táborozók egyrészt, mert több volt a szabadidő, másrészt pedig, mert az este meglepő fordulatokat vett. De mielőtt ezt kifejtenénk, beszéljünk egy kicsit a délutáni programokról. A kreatívkodás címszó alatt a következő tevékenységek folytak: az előző napi barkács befejezése, láthatatlan színház, ládamászás, kiszabadulós játék, fiú beszélgetés Jeroennal, és lány beszélgetés Gerrianneval.

Minden évben szombat este egy meghitt alkalommal hangolódunk rá az Úr napjára, a vasárnapra. Idén ezt az alkalmat Jeroen és felesége tervezte meg és vezette le. Egész este ment az „easy going worship”. A táborozók kaptak egy-egy követ, s Gerrianne bizonyságtétele után, ráírhatták azokat a dolgokat, amelyek elválasztják őket Jézustól. Majd lehetőségük nyílt arra, hogy a gyülekezeti házban együtt imádkozzanak a munkatársakkal, majd kövüket letegyék a kereszt alá. Munkatársként csak ámultunk és bámultunk, hogy mennyi emberben munkálkodott a Szentlélek. Az este további részében dicsőíteni szerettünk volna, de áldjuk az Urat, amiért nem lehetett, mivel az emberek jöttek, jöttek és jöttek, hogy bizonyságot tegyenek. Többször is lezártuk volna a programot, de még mindig akadt valaki, aki el akarta mondani, hogy Isten milyen hatalmas dolgot végzett el az ő életében. 11 órakor muszáj volt elbúcsúzzunk, de akire nem került sor, az másnap délelőtt a gyülekezett előtt tehetett bizonyságot.

Egész héten szeles volt az idő, de mondhatjuk, hogy ez a Szentlélek szele volt. Nem tudjuk eléggé dicsérni az Urat, amiért újra megmutatta az Ő hatalmát. Bár szeretnénk, mégsem tudjuk szavakba önteni azt, amit az idei Hevat-on tapasztaltunk. Kijelenthetjük, hogy az imádságnak hatalmas ereje van, és azt is, hogy Isten áldásokkal halmozza el az övéit.

Soli deo gloria! Az Úré a dicsőség!

5. nap. Blogunkat úgy kezdtük, hogy elérkezett a nap, amire mindenki várt. Most így zárhatnánk, hogy elérkezett a nap, amire senki nem várt: a vasárnap. Persze szeretjük a vasárnapot, kivéve, ha nagyban dübörög a HEVAT. Számunkra ez a vasárnap azt jelentette, hogy az idei HEVAT ideje lejárt. Ki akarja olyankor befejezni, amikor ennyire érezhető a Szentlélek munkája?

Na de most hadd meséljük el a 2015-ös HEVAT utolsó napját. A táborozók, vasárnaphoz illően kiöltözve érkeztek. A napi programot később kezdtük. A vasárnapokra sosincs külön kiszabott program. A reggeli csendesség viszont nem maradhatott el. Ezzel s ezután már az istentiszteletre készülhettünk. Az istentiszteleten a tábor utolsó napjának a témája hangzott el Pali tiszitől: Kinek mondalak én téged? Kinek lát téged Jézus? Nem egy statisztikai adatnak, mint az állam, nem bevételi forrásnak, mint a bankok, nem kitanítandó majomnak, mint az iskola, és nem ufónak, mint a szülők, nagyszülők (selfie, brb, insta, like). Jézus azt mondja, a BARÁTOM vagy! A testvérem. Örökös társam. Velem jöhetsz az Atyához, miattam. Bár tudja, hogy csak filiával szeretheted, ő a barátod akar lenni. A gyülekezet meghallgathatta még néhány táborozó bizonyságtételét és a tábori kórus szolgálatát. Hálásak vagyunk a gyülekezetnek, hogy helyet ad a tábornak, hogy támogat, és mindenekelőtt szeretettel fogad minket minden évben! Istentisztelet alatt sajnos megkezdődött a hazavándorlás. Innentől a hatalmas fiatalsereg egyre csak fogyott. A barátok búcsúzkodtak, és a viszontlátás reményében engedték el egymást. Istentisztelet után ebéd, ebéd után egy kis szabadidő, s végül az ottmaradt táborozókkal csaptunk még egy nagy dicsőítést. A zárás nehezen ment. Tudjátok, ilyenkor van az a kettős érzés: örülsz, mert csodás volt, de sírsz, mert vége.

Egy valami vigasztalt és vigasztaljon mindenkit: egyre kevesebbet kell aludni a 2016-os HEVAT-ig! Hisszük, ha az Úr is úgy akarja, ismét tengernyi áldásban lehet részünk. Meg szeretnénk nektek köszönni, hogy imában támogattatok és támogattok. Évről évre érezzük, hogy Isten kegyelme az, ami megtartja ezt a tábort! Legyen szép évetek, jövőre ismét találkozunk.

Forrás: HEVAT-blog

Minő a halott, olyan a búcsúztató (anekdota)


Egy nagyralátó országgyűlési képviselő az egykori híres ágostai evangélikus szuperintendenshez, Székács Józsefhez így szólott:

– Csodálkozom, hogy korunkban már nem lehet hallani olyan jeles halotti beszédeket, mint annakelőtte.

– Hát uram – válaszolt Székács –, ennek az oka nagyon egyszerű és világos. Ma ugyanis nincsenek oly jeles halottaink, mint annakelőtte.