2015. május 23., szombat

John Stott: Van egy álmom - Az élő gyülekezet

 

John Stott (1921‑2011)
anglikán lelkész és teológus


Van egy álmom: Az élő gyülekezet

(1974. november 24.)

A római katolikus naptárban a Mindenszentek napja (november 2.) azoknak az elhunyt híveknek a lelkéről emlékezik meg, akik a tisztítótűzben vannak. Az All Soulsban (mindenszentek; a.m. minden lélek) gyakran teszik fel a kérdést, hogy egy ilyen evangéliumi gyülekezetnek, mint a mienk, miért kell ezt a nevet viselnie. A válasz kézenfekvő. Látásunk szerint a gyülekezet alapítói elhatározták: olyan nagy templomot építenek, amely elegendő ülőhelyet tud biztosítani a gyülekezetben minden lélek számára. Elhatározásukat tehát nem az irányította, hogy minden halott lelkéről megemlékezzenek, hanem hogy minden élő lelket be tudjanak fogadni.

A templomot 1824. november 15-én szentelték fel, és nyitották meg. Az 1974. év közeledtével meg akartunk emlékezni a templom felszentelésének 150. évfordulójáról. Felkértek, hogy a legközelebbi vasárnap hirdessem az igét, és tekintsek a jövőbe. Martin Luther King ihletett meg és híres álma, amely beszédet Washingtonban mondta el. Igehirdetésem befejezéseként saját álmomat festettem a gyülekezet elé:

Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:

  • amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez,
  • amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani,
  • amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,
  • amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak,
  • akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.

Álmom a biblikus gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:

  • amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon, és az Urat imádja,
  • amely tudja, Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,
  • amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
  • amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
  • amely hisz az imádságban, és Istent keresi az imádságban,
  • amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.

Istent imádó gyülekezetről álmodom.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:

  • a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűlik össze, és Isten családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt,
  • amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
  • amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást, elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak, és egymás terhét hordozzák,
  • amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
  • amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.

Álmom a gondoskodó gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:

  • amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,
  • amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta magát,
  • amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága,
  • amelynek népe egyszerűen, természetesen és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak,
  • amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
  • amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon,
  • amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.

Álmom a szolgáló gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:

  • amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
  • amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,
  • amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,
  • amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet.

Így álmodom az élő gyülekezetről. Bárcsak mindnyájunknak ez lenne az álma, amely Isten uralma alatt valóra válik!