2015. május 29., péntek

A szalmázás (anekdota)

 
 
Egy öreg tiszteletes, akinek vénségére nem-igen akarózott már tanulni, többnyire rögtönzött prédikációval állott elő. De az ilyen hevenyészett templomi beszédek bizony ritkán sikerültek.

A kurátornak sehogy sem tetszett ez a dolog, s egyizben az istentisztelet végeztével megszólítja a papot:

– Hej, tisztelendő uram, ismét mennyit "szalmázott".

– Hát igen, "szalmáztam", – válaszolta az öreg tiszteletes nyugodtan.  – De ki is tudna ennyi szamarat szénával eltartani?

2015. május 28., csütörtök

Az eklézsia kívánsága szerint (anekdota)


 Az újonnan választott tiszteletes beköszöntő prédikácziójában így szólítá a híveit:

– Édes juhaim!

Ez a czímezés azonban nagy visszatetszést szült a gyülekezetben. Az egyik gazdaember az istentisztelet végeztével kifejezést is adott ennek.

– Már kérjük szeretettel tiszteletes uram – úgymond –, bennünket ne nagyon hasonlítgasson holmi kerge-birkákhoz. Hanem ha már ilyen megszólítást szeret használni, hát inkább hasonlítson egy pár olyan szép ökörhöz, mint a Kajla sógoré, amelyekért most is kínálva-kínáltak négyszázötven forintot!

– Legyen kívánságuk szerint – válaszolt megnyugtatólag a tiszteletes.

S a legközelebbi istentisztelet alkalmával közmegelégedésre így kezdé prédikáczióját:

– Édes ökreim!... 


2015. május 27., szerda

Alapvetés helyett - gondolatok az ifjúsági misszióról

Felkerestük az időseket

Sokan sokféleképpen gondolkodunk jelenünk ifjúsági missziójáról. Vannak trendi és ortodox elképzelések. Jómagam a középutat keresem, és amit ennél is fontosabbnak tartok: a Szentírás megnyirbált szerepét szeretném megerősíteni, jogaiba visszahelyezni. Ez legyen az alap, minden más (kütyük, hangszer, kivetítő, játékszerek) maradjon az eszköz szintjén. Magyarán: régit és újat egyaránt elfogadok, de egyiket sem az alap, az Ige kárára.

Honismereti foglalkozás

A megszokott és klasszikus ifjúsági alkalmak mellett újszerű, korszerű módon is szeretnénk megszólítani a település református ifjait. Ezen persze nem a világ majmolása, utánzása értendő. Nem egy napi ötödik, hatodik filmet szeretnénk megnézetni velük, és nem is egy újabb órára az internet elé szegezni őket. Magyarán: nem a médiafogyasztás erőltetését, digitalizációs divatmajmolást értünk ifjúsági misszió alatt, és nem is pszichológiai trükköket. Nem megvásárolni szeretnénk a fiatalok figyelmét, és nem is a rossz értelembe vett bratyizástól, tegeződéstől gondoljuk azt, hogy az ifjak Krisztust követik majd. Hisszük, hogy az Isten Igéje a huszonegyedik századi embert és fiatalt is meg tudja és meg akarja szólítani, a Lélek munkája által. Hisszük, hogy az Isten Igéje a szívekbe talál, hogy az ifjú lelkeknek ugyanolyan szükségük van modern korunkban is az Úr, életet betöltő, kiegyensúlyozó, biztató szavára, mint bármely más történelmi korban. A magvetés szolgálatát végezzük, abban a hitben, hogy ha ez az Isten jótetszésével találkozik, majd az aratásra is sor kerül. 
 
 Munkában az ifjúsági szeretetszolgálat

Sportolunk

Eme gondolatok mentén és jegyében folytatjuk a szentjobbi ifjúsági missziót, abban a hitben, hogy Isten tud és akar válaszolni a modern ember, a digitális forradalomban élő ember kérdéseire. A huszonegyedik században is szól az Úr és válaszol nekünk. Módszere ma is változatlan, de ugyanakkor korszerű is: az ember szívére kíváncsi, ott szeretne helyet kapni. A hittanóra, a konfirmációi előkészítők és az ifjúsági bibliaórák mellett más módon is szeretnénk megszólítani és bevonni a gyülekezeti életbe ifjainkat. Elsőként a honismereti foglalkozás lett része az ifjúsági missziónak. Ennek során havi egy alkalommal magyarországi tanárok tartanak magyarságismereti alkalmakat, kézimunkával, játékkal fűszerezve. Az ifjak igénylik a kiscsoportok létezését, ezért a konfirmált fiatalokkal két csoportban foglalkozunk kis-ifi és nagy-ifi keretében. A nyári vakációban sem szeretnénk szem elől téveszteni őket, ezért az ifi-alkalmakat ilyenkor is megtartjuk. Az ép testben ép lélek gondolat jegyében sportprogramot is kínálunk ifjainknak, akiknek csütörtökönként fociedzést tartunk. Ez is jó alkalom a közösségépítésre, a szabadidő eltöltésére és az ismerkedésre. Sok gyülekezetben nagy gondot jelent az érdektelenség, éppen ezért már idejekorán szeretnénk megismertetni és megszerettetni a fiatalokkal az egyházért végezett szolgálatot. Ennek jegyében hétfőnként ifjúsági szeretetszolgálatot végeznek gyermekeink, mely elsősorban az egyházközség udvarának, parkjának a fűnyírását foglalja magába. Az elvégzett munkát időnként jutalomkirándulásokkal honoráljuk. A konfirmandus évfolyamokat nemcsak a Szeretethíd időpontjában vonjuk be a szeretetszolgálatba. Az év folyamán több alkalommal ismerkedtek a jót tenni jó gyakorlatával. Hol az idősek szeretetcsomagjait adták át, hol az elhanyagolt zsidó temetőt tisztították meg kemény munkával, hol pedig a mélyszegénységben élőket keresték fel karácsonyi csomagokkal. „Szent hitünkről” ily módon szeretnénk a mindennapokban, kétkezi munkával is vallást tenni. Mindehhez a mi Urunk áldását és útmutatását kérjük.

Fábián Tibor, szentjobbi lelkész

 Szegények karácsonya

 Szeretethíd a zsidó temetőben

A bírálat (anekdota)



Az asszony kérdi templomból hazatérő urát:

– Szép volt a prédikáció?

– Szép bizony, anyjuk – válaszolt a férj –, gondolhatod abból is, milyen szép volt, hogy háromszor köhögtünk.

Melyik jobb? (anekdota)

 

István gazda a komáját, aki látogatóban van nála, elviszi a templomba. Az istentisztelet végeztével kérdi tőle:

– Nos, hogy tetszik a tiszteletesünk?

– Oh, ez különb ember, mint a miénk, – felelt a vendég. – A mi papunk szörnyen kiabál a prédikáló-széken, míg a tiétek olyan halkan beszél, hogy az ember édesdeden szunyókálhat.


2015. május 23., szombat

Karl Barth: Add nékünk a Te Lelkedet! (pünkösdi imádság II.)

 
Karl Barth (1886‑1968)
svájci református teológus


Add nékünk a Te Lelkedet!
(pünkösdi imádság)

II.

Mennyei édes Atyánk! Kérünk téged, újból és újból ajándékozzál meg mindnyájunkat a te Szentlelkeddel. A te Lelked ébresszen, világítson és bátorítson bennünket, ő tegyen képessé arra, hogy a kicsinek tűnő, de mégis oly nagy lépést végre megtehessük, hogy a Vigasztaló által, mely egyedül képes megvigasztalni, benned való reménységre jussunk. Fordíts minket önmagadhoz! Ne engedd, hogy elrejtőzzünk előled! Ne hagyd, hogy nélküled cselekedjünk! Hadd lássuk, hogy mily fenséges vagy, és mily dicsőséges dolog benned bízni és neked engedelmeskedni!

Minden ember számára ugyanazt kérjük, éspedig azt, hogy a népek és vezetőik a te igéd előtt meghajoljanak, és így szolgálhassák a földön az igazságot és a békességet. Add, hogy tanácsaik és cselekedeteik által is a te igédet hirdessék a szegényeknek, a betegeknek, a foglyoknak, a bánatos szívűeknek, az elnyomottaknak és a hitetleneknek. Add, hogy tanácsaik és cselekedeteik által a te igédet sok-sok jajszavukra és sóhajukra válaszként hallhassák, érthessék és szívükbe zárhassák. Minden ember számára ugyanezt kérjük, éspedig azt, hogy egyházaink és felekezeteink keresztyén hívei a te igédet valóban megismerjék, hogy megtanulják szolgálni az igét, megújuló hűséggel, hogy az ige igazsága itt és most nyilvánvalóvá legyen, és sohase legyen távol egyetlen emberi tévelygéstől vagy tévedéstől sem, míg végül mindenre és mindenkire mennyei fény hull. Téged dicsérünk, aki szent Fiadban, a mi Urunk Jézus Krisztusban hajlandóvá és késszé teszel arra, hogy mindezt valljuk, és az irántad való reménységben kitartsunk. Ámen.

(Forrás: Karl Barth: Ötven imádság, Kálvin, Bp. 2007.) 

John Stott: Van egy álmom - Az élő gyülekezet

 

John Stott (1921‑2011)
anglikán lelkész és teológus


Van egy álmom: Az élő gyülekezet

(1974. november 24.)

A római katolikus naptárban a Mindenszentek napja (november 2.) azoknak az elhunyt híveknek a lelkéről emlékezik meg, akik a tisztítótűzben vannak. Az All Soulsban (mindenszentek; a.m. minden lélek) gyakran teszik fel a kérdést, hogy egy ilyen evangéliumi gyülekezetnek, mint a mienk, miért kell ezt a nevet viselnie. A válasz kézenfekvő. Látásunk szerint a gyülekezet alapítói elhatározták: olyan nagy templomot építenek, amely elegendő ülőhelyet tud biztosítani a gyülekezetben minden lélek számára. Elhatározásukat tehát nem az irányította, hogy minden halott lelkéről megemlékezzenek, hanem hogy minden élő lelket be tudjanak fogadni.

A templomot 1824. november 15-én szentelték fel, és nyitották meg. Az 1974. év közeledtével meg akartunk emlékezni a templom felszentelésének 150. évfordulójáról. Felkértek, hogy a legközelebbi vasárnap hirdessem az igét, és tekintsek a jövőbe. Martin Luther King ihletett meg és híres álma, amely beszédet Washingtonban mondta el. Igehirdetésem befejezéseként saját álmomat festettem a gyülekezet elé:

Olyan gyülekezetről álmodom, amely biblikus gyülekezet:

  • amely minden tekintetben hűséges Isten Szentírásban adott kijelentéséhez,
  • amelynek lelkipásztorai hitelesen és tisztelettel magyarázzák a Szentírást, és így igyekeznek minden tagot éretten Krisztus elé állítani,
  • amelynek népe szereti Isten igéjét és engedelmes, krisztusi élettel ékesíti,
  • amelyet minden nem biblikus tartalomtól óvnak,
  • akiknek az egész élete a biblikus egyensúly egészségét és szépségét tárja a világ elé.

Álmom a biblikus gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely Istent tiszteli:

  • amelynek népe azért gyűlik össze, hogy Istennel találkozzon, és az Urat imádja,
  • amely tudja, Isten mindig közöttük van, és amely nagy alázattal borul le előtte,
  • amely rendszeresen az Úr Jézus asztalához járul, hogy megünnepelje hatalmas művét, a megváltást a kereszten,
  • amely zenei tudásával széppé teszi istentiszteletét,
  • amely hisz az imádságban, és Istent keresi az imádságban,
  • amelynek istentisztelete nemcsak a vasárnapi istentiszteletben és az imaórákon nyilvánul meg, hanem az otthonokban, hétköznapi munkában és az élet mindennapi dolgaiban.

Istent imádó gyülekezetről álmodom.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely gondoskodó gyülekezet:

  • a gyülekezet sok fajból, népből, életkorból és társadalmi háttérből gyűlik össze, és Isten családjának egységét és különbözőségét képviseli az emberek előtt,
  • amelynek közössége meleg és befogadó, és sohasem torzítja el a harag, az önzés, a féltékenység vagy a gőg,
  • amelynek tagjai tiszta szívvel, buzgón szeretik egymást, elszenvedik egymást, megbocsátanak egymásnak, és egymás terhét hordozzák,
  • amely barátságot kínál a magányosnak, támogatja a szegényt, és befogadja azokat, akiket a társadalom lenéz és kitaszít,
  • amelynek szeretete túlcsordul a világba, vonzó, fertőző, ellenállhatatlan, maga Isten szeretete.

Álmom a gondoskodó gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely szolgáló gyülekezet:

  • amely Krisztust szolgaként látta, és meghallotta elhívását, hogy maga is legyen szolga,
  • amely megszabadult az önzéstől, a maga körül forgásból, és önzetlenül mások szolgálatára szánta magát,
  • amelynek tagjai engedelmeskednek Krisztus parancsának, hogy a világban éljenek, hassák át a világi társadalmat, legyenek a föld sója és a világ világossága,
  • amelynek népe egyszerűen, természetesen és lelkesen adja tovább Jézus evangéliumát a barátainak,
  • amely szorgalmasan szolgálja saját környezetét és közösségét, a munkásokat, a családokat és az egyedülállókat, az itt születetteket és a bevándorlókat, az időseket és a kisgyerekeket,
  • amely éberen figyeli a társadalom változó szükségleteit, érzékenyen és rugalmasan alakítja programját, hogy hasznosabban szolgáljon,
  • amelynek világot átfogó látása van, és felszólítja fiataljait, hogy életüket szánják a szolgálatra, és kiküldi népét a szolgálatba.

Álmom a szolgáló gyülekezet.

Olyan gyülekezetről álmodom, amely várakozó gyülekezet:

  • amelynek tagjai sohasem állapodnak meg az anyagi bőségben vagy kényelemben, mert nem felejtik el, hogy a földön jövevények és zarándokok,
  • amely egyre hűségesebb és aktívabb, hiszen Urának visszatérését várja és reméli,
  • amely őrzi a keresztyén reménység lángját, hogy az lobogva égjen a sötét, kétségbeesett világban,
  • amely Krisztus napján nem riad vissza tőle szégyenében, hanem örömmel kel fel üdvözlésére.

Álmom a várakozó gyülekezet.

Így álmodom az élő gyülekezetről. Bárcsak mindnyájunknak ez lenne az álma, amely Isten uralma alatt valóra válik!

2015. május 22., péntek

A Lélek egyik ajándéka: az üdvbizonyosság (pünkösdi prédikáció)

 
A Lélek egyik ajándéka: az üdvbizonyosság
 
(pünkösdi prédikáció)

„Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16)

Ha a Lélek munkájára szeretnénk fókuszálni, és azon belül is az üdvbizonyosság kérdésével szeretnénk foglalkozni, akkor először is tisztáznunk kell, hogy mit jelent ez a fogalom. Az üdvbizonyosság vagy ahogy a kálvinizmus ötödik pontja fogalmaz: a szentek állhatatossága azt jelenti hogy a hívők „sem teljesen, sem véglegesen nem eshetnek ki a kegyelemből, hanem mindvégig kitartanak, és elnyerik az örök üdvösséget” (Westminsteri hitvallás XII.I). Vagyis ez azt jelenti, hogy hívő emberként beszélhetek az üdvösségemről már most, ebben a földi életben, anélkül hogy azt bármikor is elveszíteném.

Természetesen ez a tanítás sokak szemében ellenszenvet vált ki. Ha biztos vagyok az üdvösségem felől, akkor beképzelt vagyok – vélik sokan. Mások szerint pedig egyenesen felségsértés, hogy az ítélő Isten székébe helyezem magam azáltal, hogy kimondom üdvösségem tényét.

Az ilyen és ehhez hasonló ellenreakciók nagyon jól mutatják azt, hogy mennyire téves képünk van sokunknak az üdvösségünkkel kapcsolatban. Még református közösségeinkben is nagyon elterjedt az a nézet, hogy jó cselekedeteinkért, esetleg engedelmességünkért nyerhetjük el az örök üdvösséget. Ezzel szemben a Szentírás világos tanítása így szól: „Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. (Róm 3,28)

Mindennek a kiindulópontja az ige, a szentírás világos tanítása. Márpedig a Szentlélek a kijelentést magyarázza, a kijelentést eleveníti meg számomra és számodra. Az üdvbizonyosság nem valami új dolog, még csak nem is szükségszerűen újszövetségi. Már az Ószövetségben olvashatunk olyan emberről, aki Istennel járt, és világos jelt kapott arra nézve, hogy kedves Istennek. Így fogalmaz róla a Zsidókhoz írt levél szerzője: „Hit által ragadtatott el Énók, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mivel elragadta őt az Isten. Elragadtatása előtt azonban bizonyságot nyert arról, hogy Isten szemében kedves.” (Zsid 11,5)

Miért lehetek egyáltalán kedves Isten szemében? Hát a cselekedeteimért biztosan nem, mert ahogy Pál is fogalmaz: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róm 3,10b‑12) Nem marad más út az üdvösségre nézve, csak a hit útja. Ugyanakkor fontosnak tartom azt is tisztázni, hogy nem a hitünkért nyerjük el az üdvösséget, hanem kegyelemből hit által.

Na jó, hogy kegyelemből, de mi van a hitemmel? Mi van, ha a hitemet veszítem el? Akkor oda van az üdvösségem? Ha ilyen kérdések nyugtalanítják a szívedet, akkor figyelmedbe ajánlom Péter apostol szavait: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” (1Pt 1,5) Figyeld meg ezeket a szavakat: Isten hatalma, őriz, üdvösségre, készen van, nyilvánvalóvá lesz. Vagyis nem a hitedre kerül a hangsúly, hanem Isten cselekedetére! Isten az, aki bármit is garantálhat a számodra, és nem a te hited vagy a te cselekedeteit. „És én örök életet adok nékik, és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből” (Jn 10,28) – mondja Jézus.

Istennek azonban úgy tetszett, hogy életünket egy olyan térben helyezze el, ahol előbb megharcolhatjuk a hit harcát. Természetesen a hívő ember életéről beszélek, hiszen a hitetlennek előbb meg kell térnie. A hit harcában pedig akkor állhatunk meg, ha felövezzük magunkat az üdvösség bizonyosságával. Így beszél erről Pál apostol az efézusi levélben: „Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben. Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak. Éppen ezért vegyétek fel az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindent leküzdve megállhassatok... Vegyétek fel az üdvösség sisakját is...” (Ef 6,11‑17a)

Az üdvbizonyosság tényéről mint Isten fegyverzetéről (sisakról) beszél itt az ige. Az is nagyon találó, hogy ezt a fejre kell helyezni, vagyis a gondolataimat, az értelmemet kell ezzel felvértezzem akkor, amikor – már mint az ő szentjét – vádol engem a Sátán. Márpedig a Sátán a hívők legfőbb vádlója. Újból és újból szembesít bűneiddel, még akkor is, ha azokat már az Úr elé vitted. Különösen erősen vádol egy‑egy bukás után, mintha csak azt sugná a füledbe: nicsak, a nagy hívő! Miféle hívő vagy, ha még ebben sem tudtál helyt állni? Olyan jó ilyenkor azt tudni, hogy nem a cselekedeteimért szeret engem az Atya, hanem azért, mert a Fiúban örök idők óta felvállalt. Jeremiás könyvében így olvashatunk erről: „A messzeségben is megjelent az ÚR: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.” (Jer 31,3) Vagyis nem a cselekedeteidért, hanem önnön szeretetéért. Hogy mit jelent érdemtelenül szeretettnek lenni – nos – erről beszél a kereszt.

Zakariás könyvének harmadik részében egy mennyei jelenet tárul elénk, ahol a Sátán vádolja Józsuát, a főpapot. Az Úr angyala azonban így szól: „Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt.” (Zak 3,2b‑5)

Természetesen a Sátán engem is vádol, és ha az Úr előtt nincs is sikere, attól még engem megpróbál elbizonytalanítani. Egészen más munkája van a Sátánnak a hívő és hitetlen ember életében. A hitetlent altatgatja, a hívőt pedig folyton szembesíti bűnös természetével. És hogy mit érhet el ezzel? Nagyon is sokat. Elbizonytalanít, meghátráltat, alkalmatlanná tehet a szolgálatra. Vagyis kiüthet a ringből? Márpedig aki csak megbotlott, az felállhat és tovább mehet a cél felé. „Ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1Jn 2,1b‑2)

Pünkösd ünnepe nemcsak a Lélek kitöltésének, de a Lélek meggyőzésének is az alkalma. Ahogy vezérigénkben hallhattuk: a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt – itt van a meggyőzés –, hogy valóban (és végérvényesen) fiak vagyunk; ha pedig fiak, akkor örökösök is.

És ha a fiúság csodálatos üzenetéhez érkeztünk, akkor tudd meg, hogy a fiúság csodálatos ajándéka egyben kihívás is a számodra! Mit kezdesz ezzel a meg nem érdemelt kegyelemmel? Mit kezdesz ezzel a csodálatos reménységgel? Itt jön a te történeted, mert minden jó történet innen indul el... és ide érkezik vissza. Ámen.

ifj. Mátyás Árpád
monospetri lelkipásztor

Áldott pünkösdöt!


„Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.” (Róm 8,5-11)

Áldott pünkösdöt és Szentlélek szerinti életet kívánunk minden keresztyén testvérünknek!

Karl Barth: Add nékünk a Te Lelkedet! (pünkösdi imádság I.)



Karl Barth (1886‑1968)
svájci református teológus


Add nékünk a Te Lelkedet!
(pünkösdi imádság)

I.

Urunk, Istenünk! Méltatlanságunk tudatában könyörögve lépünk a te felséges színed elé, hálát adván a te ajándékaidért, melyekkel testünket, lelkünket ismételten elhalmozod. Külön is megköszönjük neked ezt a vasárnapot és ünnepnapot, melyen arról emlékezünk, hogy szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus mennybemenetele után nem hagyott árván minket, sőt a minket megelevenítő Szentlélekben, a mi vigasztalónkban és tanítónkban most is közöttünk van, és velünk marad, míg ismét eljön az ő dicsőségében. Segíts bennünket, hogy téged igazán megismerjünk, jótéteményeidért magasztaljunk. Add, hogy a te igédet helyesen hirdessék, és hallgassák itt és mindenhol, ahol téged a te néped segítségül hív. Áldd és szenteld meg istentiszteletünket, közös úrvacsoravételünket. Ragyogjon be minket a te világosságod! Legyen közöttünk a te békességed! Ámen.

(Forrás: Karl Barth: Ötven imádság, Kálvin, Bp. 2007.)

2015. május 20., szerda

Nem azért tette (anekdota)




Istentisztelet után beszélgetnek a hívek:

– Nos, hogy tetszik az új pap prédikálása?

– Sehogy se!

– Hiszen pedig kigyelmed egyre helyeslőleg bólintgatott a fejével, mikor a pap prédikált.

– Igen, mert akkor már régen elszundítottam.


2015. május 15., péntek

Református Érmellék 2015/5

 
Megjelent a Református Érmellék 2015. májusi száma.
Megrendelhető és megvásárolható a lelkészi hivatalokban.
A tartalomból:

Olvasmányok
  • A Lélek egyik ajándéka: az üdvbizonyosság (pünkösdi prédikáció)
  • Imádság konfirmáló gyermekemért
  • John Stott: Van egy álmom: Az élő gyülekezet
  • Csiha Kálmán: Isten ösvényein. A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata. 21. rész
  • Egyházi anekdoták
  • Versek lelkészbeiktatásra
  • Könyvajánló - Hover Zsolt: Hetedhét Ösvény
  • Könyvajánló - Református zenei kalendárium 2015
  • Gavrucza Tibor: Pecsét a szíven
Gyülekezeti hírek
  • Március 15-i megemlékezés Asszonyvásárán
  • Nagypénteki passió Érkeserűben
  • Lapszemle

2015. május 8., péntek

Imádság konfirmáló gyermekemért

 
 
"Boldogok, akiknek szívük tiszta, mert ők az Istent meglátják." (Mt 5,8)

Mennyei édes Atyám a Jézus Krisztus által! Hálás szívvel borulok eléd, imádlak és magasztallak Téged. Hálát adok családomért, gyermekeimért, akikkel megáldottál engem. Köszönöm, hogy ránk bíztad, hogy neveljük őket a Te dicsőségedre.

Elérkezett az idő, amikor legkisebb gyermekem készül vallást tenni Rólad, ahogy azt a keresztség alkalmával megfogadtuk. Fogadtuk szülők és keresztszülők, hogy úgy neveljük és neveltetjük, hogy megismerjen Téged, Úr Jézus, és Rólad önként vallást tegyen. Bocsásd meg nekünk, ha nem tudtuk mindig maradéktalanul betölteni szülői hivatásunkat. Te ismersz bennünket, hogy mennyire esendők vagyunk mi magunk is. Köszönjük, Atyánk, hogy Te helyre tudod azt is hozni, amit mi elrontunk. Köszönöm, hogy Te kiválasztottad és ingyen kegyelmedből elhívtad leányomat. Áldalak, hogy megismerhetett Téged, mint megváltó Krisztusát, és szívét már ilyen fiatal korban átadta Neked. Tisztítsd meg az ő szívét, hogy meglásson Téged.

Kérlek, Uram, áldd meg a konfirmációra való felkészülését, és bátorítsd, hogy tudjon Rólad bizonyságot tenni a gyülekezet előtt és élete minden idejében. Ne engedd, hogy bárki vagy bármi elszakítsa Tőled. Szent Lelked vezesse, hogy maradjon meg a Te utadon, és legyen élő tagja a Te Anyaszentegyházadnak.

Adj erőt neki, hogy másokat is boldoggá tudjon tenni, legyen áldás ott, ahova Te küldöd. Legyen Tőled jövő üzenet. Legyen minden gondolata, cselekedete, egész élete a Te dicsőségedre, és adj neki örök életet.

Megváltó Krisztusom, légy vele a Te ígéreted szerint, légy örök közbenjárója az Atyánál, áldd meg egész életét. Ámen.

Csomay Piroska
Biharszentjános

(Forrás: Tégy, Uram, engem áldássá! Református nők imádságos könyve. Királyhágómelléki Református Egyházkerület Nőszövetsége, 2014. Megrendelhető és megvásárolható az Esperesi Hivatalban.)

Hajlék-tan - Magyarkéc



"Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre." (90. Zsoltár)

Az ember kötődő, kapcsolati lény. Önazonosságához szervesen hozzátartozik, hogy tartozik valakihez. Magányosan, elszigetelten nem tud létezni. Ezért is olyan hatékony kínzási módszer a rabnak a magánzárka.

Csakhogy az is evidencia, hogy nem minden kapcsolat életet segítő. Kapaszkodásaink egy része nem biztonságos, nem tart meg bennünket.

Ki eléggé bölcs ahhoz, hogy tudja, miben van élet és megtartatás?

Február 6-án erőteljes dörömbölés ébresztett a legszebb álmunkból. Az éjszaka első órája volt. Riadtan szaladtunk az ajtóhoz, ami mögül a vendégházban lakó barátom és munkatársam kétségbeesett kiabálása szűrődött át: "Gyertek ki, mert ég a ház!"

Megdermedtem: évek óta bennem élt a rejtett félelem, hogy talán valamikor tűz üt ki valahol, ami felemészti az életünk. Ez vált ebben a pillanatban félelmetesen valóságossá.

A tűz a kazánházból indult ki, egy tisztázatlan okból kigyulladó bojler kapott lángra, erről átterjedt a kazánház tetőzetére, ahonnan továbbterjedt a parókia héjazatára. Félelmetes volt látni, ahogy a lángok az időközben kiérkező tűzoltók megfeszített próbálkozásai ellenére felemésztik otthonunkat.

1999 óta vagyunk Magyarkécen. Tizenöt küzdelmes, szép és eredményes évet tudhatunk magunk mögött ezen a helyen, ahol ebben a kicsiny református gyülekezetben az Isten gazdagon megáldott bennünket. A semmiből kezdtük, s messze jutottunk, a lehetőségeinkhez, képességeinkhez mérten. Isten befedezte a munkánkat, szépen megújult a templom, parókia és környéke. Boldogok voltunk: szép, kényelmes hajlékban élhettünk, kedves, drága testvérekkel körülvéve.

Azon a februári éjszakán úgy éreztem: ez a hajlék mindenestől odavész a lángokban: tizenhat év munkája, küzdelme, álma és megvalósulása menthetetlenül elpusztul. Amíg a tüzet oltották, bevonszoltam magam és nehéz szívemet a templomba, és sírva borultam le a földre. Istenhez kiáltottam: nézd, Atyám, nem tudom újrakezdeni. Ezer idegszállal kötődöm otthonomhoz. Mi lesz velem, családommal, az életünkkel?

Szinte egyidőben azzal, hogy mindezt kimondtam, bevillant agyamba a 90-ik zsoltár egy szösszenete, annak a zsoltárnak, amit mi, reformátusok, himnuszunkként is ismerünk: "Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre."

Lelepleződött a szívem: hova kötődöm, kapcsolódom, ki az én hajlékom? Mennyi idegszállal kötődöm az anyagi világhoz, és milyen kétségbeesetten veszem tudomásul, ha kiderül: ez a kapcsolódás nem biztonságos, nem nyújt biztos kapaszkodót. Nem, mert bármikor elveszíthetem.

Sokszor hirdettem, fejben hittem is, de kevésszer csorgott le a szívembe: "Uram, TE voltál hajlékunk, nemzedékről nemzedékre." Ezen az éjszakán ezt a komoly életleckét kellett átismételnem. Nehéz vizsgalecke volt, s egészen biztos, hogy elbuktam volna benne, ha nem irgalmas a vizsgáztató.

Hajnal lett, mire a tüzet eloltották. Közben a teljes tetőszerkezet a lángok martalékává lett, hatalmas anyagi kár keletkezett, de Isten leszabályozta a tüzet: a belső tér, benne lévő anyagi értékeink megmaradtak: a padlástapasztás nem engedte a tüzet áttörni. Megmaradtunk mi is, gyermekeink lelkileg sem sérültek. Reggel pedig udvarunk megtelt sok kedves, segítőkész testvérrel, akik alánk nyúltak, átöleltek, nem engedtek dideregni, fájni, elkeseredni.

Átismételtük hát: a kapcsolatainkból élünk. Hajlékunk az Isten szerető, irgalmas szíve. Aki akkor is biztonságban tart, ha körülötted felégnek a dolgok. És aki összekapcsol bennünket másokkal, szeretetet és segítőkészséget munkál a körülöttünk lévőkben. És ez a kapcsolat biztonságos, erős, elszakíthatatlan.

Három hónap telt el azóta, a csoda megtörtént: ismét áll a tető, újjáépült közben minden. Ebben az időszakban folyamatosan jöttek, hívtak, üzentek, adományoztak. Mintegy százharminc gyülekezet és egyéb intézmény, valamint több mint százhetven magánszemély támogatott bennünket anyagilag, intézmények, iskolák, szervezetek álltak mellénk. Szívek nyíltak meg és zsebek, elhalmoztak bennünket, szükségünket befedezték.

Ki eléggé bölcs ahhoz, hogy tudja, miben van élet és megtartatás? Senki. Ajándékba kapjuk azt a hitet, hogy egyetlen biztonságos, megingathatatlan hajlékunk az örök Isten. S ha ezt felismertük, elhittük és elfogadtuk, akkor boldogok lehetünk, külső körülményeink dacára is. És akkor jelesre vizsgáztunk "hajlék-tan"-ból.

Mike Pál
magyarkéci lelkipásztor

Kapcsolatban a "kapcsolattal" - Székelyhídiak az érszőllősi ifjúsági csendesnapon


2015. március 21-én, szombaton, a Székelyhídi Ifjúsági Keresztyén Egyesület 17 tagja részt vett az Érszőllősön megrendezett csendes napon. A résztvevőknek a lelki elcsendesedésen belül lehetőségük nyílt kapcsolatot teremteni mind horizontálisan, mind vertikálisan.

A program reggel 9 órakor indult regisztrálással, valamint egy reggelivel, amit mozgalmas programok követtek. Miután a közel 130 fő befejezte a regisztrációt, a gyülekezeti házból átvonultunk a templomba, ahol a házigazda, Illyés Tamás tiszteletes köszöntötte a résztvevőket egy igével, mint első falat lelki kenyérrel, első kapcsolattal. A programot dicsőítés követte, ahol a kezdetben feszélyezett vendégsereget az Élő Kövek irányították Isten befogadó karja, dallamai közé.

Miután sikerült megteremtsük az első kapcsolatot fölfelé, egymás között is kapcsolatok kialakítására törekedtünk, ismerkedő játék segítségével, ahol nem csak egymás nevét, hanem azt is megtudhattuk ki kivel vacsorázna legszívesebben. Az ezt követő áhítatot Magyar Norbert tartotta, bevezetve a jelenlévőket az ezt követő előadás témájába.

Az előadást Bán Alpár nagykágyai tiszteletes tartotta, de mint hamar kiderült, feladata az előadás készítése során az volt, hogy beszéljen nekünk mindenről. A nap témája a kapcsolatok. Úgy ember és ember közötti kapcsolatokról szó esett, mint ember és Isten közötti kommunikációról. A kommunikáció évszázadában, az emberek egyre kevesebbet kommunikálnak. Valami baj van a kommunikációval, valami baj van az emberrel, de vajon miért? Olyan problémák merülnek fel, mint szülő nélküli gyermekek, Isten előtt össze nem köttetett házasságok, válások, bizalmatlanság. Mindez mára olyan súlyossá fajult, amit egyszerűen úgy nevezünk: bizalmi válság. De vajon milyennek teremtette Isten a kapcsolatainkat? Az előadó a soktípusú kapcsolataink közül, a házasságot, a párkapcsolatot bontotta ki leginkább. Isten megteremti Ádámot, s majd megteremti Évát neki, mert "nem jó az embernek egyedül lenni". A párkapcsolat a legszélesebb körű érzelemcsoport. Az ember ebből a kapcsolati formából szerzi a legtöbb örömöt, a legtöbb bánatot, s ugyanakkor sok kérdés merül fel, melyet szőnyeg alá söprünk, mert nem kapunk konkrét választ a felől, hogy mit gondol Isten mindezekről. A párkapcsolat az a kapcsolat, amellyel Isten legszívesebben magyarázza, az Ő és ember közötti kapcsolatot, így a kérdésekre a válasz, az Istennel való kapcsolatunkban van. Ha vele rendben van a kapcsolatunk, a párkapcsolatunkban és képesek leszünk döntéseinket úgy hozni, hogy Istennek megfelelőek legyünk.

A párkapcsolatról áttértünk a családra, s a biztos családképre miszerint, csak egymást szerető szülők képesek biztos jövőt teremteni gyermeküknek.

Az előadást követő fórumon lehetősége nyílt a résztvevőknek, hogy meg nem válaszolt kérdéseiket feltegyék. Ezek olyan kérések voltak, mint "Létezik a barátság fiúk és lányok között?", "Mi az a család?", „Hogyan viselkedjünk hitetlen szülőkkel?” vagy, hogy szeressen egy gyerek olyan szülőt akinek cselekvéseit elítéli. Ezekre a bonyolult kérdésekre az előadó, valamit a jelenlévő lelkészek adtak válaszokat együttesen.

Az előadást és a fórumot egy ebéd szakította meg, valamint egy születésnapi meglepetés, mivel az egyik résztvevő a közelmúltban töltötte 18. életévét. A szabadidőben a résztvevők kávéházban fogyaszthattak forró csokit, capuccinot, illetve bólét, továbbá kapcsolatot teremthettek, sétálhattak, valamint a sportkedvelők kosarazhattak és focizhattak. A napot dicsőítéssel, köszönet nyilvánítással és hálaadó imával zártuk, hogy minden rendben ment. Istennek hála kapcsolatot teremthettünk Közte és egymás között, megtapasztalva az Ő általa egymásban elrejtett csodát.

Balog Kata Boglárka
székelyhídi ikés

2015. május 2., szombat

Isten áldja az édesanyákat!


„Harmat leszek Izráelnek: virágzik majd, mint a liliom.” (Hós 14,6a)

ISTEN ÁLDÁSA SZÁLLJON MINDEN MOSTANI ÉS JÖVŐBENI ÉDESANYÁRA!

(A képen a nagykágyai parókiakertben március elején virágzó krókuszok avagy sáfrányok láthatóak.)