2015. április 13., hétfő

Imahét és hálaadás Papfalván


Március 8‑15. között számos eseménynek adott otthont a Papfalvi Református Egyházközség. Az egész hetet átfogta az ökumenikus imahét, amelynek témája a János evangéliuma 4. fejezete alapján az élő víz volt.


Március 8-án a lányokat és asszonyokat egy-egy szál virággal köszöntöttük, amelyeket a lelkipásztor gyermekei, Kincső és Kristóf készítettek nagy odafigyeléssel. A hurkapálcikákra ragasztott színes papírlapok már a tavaszt idézték, mely nemcsak a természetet, hanem a szívünket is felmelengette.


Az imahét nyitó istentiszteletén Erős‑Joó Béla helybeli lelkipásztor hirdette az igét. Jézus elindult Isten akarata szerint észak felé, Samáriába. Ő nem kell kikerülje a tisztátalan vidéket, mert Ő nem mocskolódik be, hanem megtisztít sokakat. Minket sem kerül el: találkozni akar velünk. Nem töri ránk az ajtót, nem is robog át gyorsvonatként a településünkön, hanem vár ránk. Éljünk hát ezzel az áldott találkozási lehetőséggel!

Hétfőn Bán Alpár nagykágyai lelkész prédikációjában rámutatott az ember Jézusra, aki elfáradt utazóként érkezett Samáriába, Sikár vidékére. Szomjas emberként a Jákób kútjához ült. Várta az asszonyt, ahogy vár minket is, hogy ne csak hallgatói, hanem részesei legyünk ennek a történetnek!


Kedden Botos Júlia vedresábrányi lelkész hirdette a Krisztus evangéliumát. Végre a samáriai asszony is megérkezett a Jákób kútjához, ahol Jézus ült. Neki még mások a motivációi, nem keresi Jézust, csak vizet akar, de az Úr keresi őt: megszólítja, terelgeti a gondolatait a múló élettől az örökélet felé. Jézus jól ismeri az asszonyt, és mégis szereti! Így tesz velünk is. Ne takargassuk hát bűneinket, hanem kérjük, hogy tisztítson meg minket!


Szerdán Kánya Zsolt‑Attila kémeri lelkipásztor adta át az aznapi lelki táplálékot. Jézus akar találkozni velünk, ő keres minket, ő vár ránk a forrásnál. Hitet fakaszt az asszonyban, aki változni kezd. Beszélgetésük végén már nem csak elméletileg hisz, hanem hitből fakadóan cselekszik: engedelmeskedik Jézusnak. Történt-e már ilyen változás bennünk az elmúlt napok igehallgatása nyomán? – tette fel a kérdést a lelkész.


Fábián Tibor szentjobbi lelkipásztor a samáriai asszony nyomán minket is elvezetett a nincseinktől a Krisztusban nyert kincseinkig: addig a mennyei örökségig, vagyonig, amit a Vagyok tár fel előttünk. Jézus a kútnál ülve rádöbbent minket arra, hogy nekünk van szükségünk rá, mi kell kérjük tőle az élő vizet, és nem fordítva. Néha azt hisszük, Isten már minden nagy tettét elvégezte a múltban, pedig Jézus, aki közel jött hozzánk, nagyobb Jákóbnál is, és hatalmasan cselekszik.


Pénteki igehirdetőnk Jónás Sándor bályoki lelkipásztor volt. Előbb Réti szórványgyülekezetében foglalta össze az imahét fő mondanivalóját az ott egybegyűlteknek, aztán Papfalván tárta elénk a 6. nap üzenetét. Az asszonyhoz hasonlóan sokszor mi sem tudjuk megfogalmazni, mire is van szükségünk, ám Jézus éppen azért keres minket, mert tudja, hogy szükségünk van rá. Élni kell az Isten kínálta lehetőséggel, ne kössünk alkut a bűneinkkel! Fel kell ismernünk: szükségünk van a változásra, de be kell ismernünk: magunktól nem tudunk változtatni, megváltásra szorulunk. Jézus ezért jött, hogy megtisztítson minket bűneinktől.


Szombaton Petrucz János kiskereki lelkész hirdette az igét. Isten az ő igéjével akart vizet fakasztani választott népének a pusztaságban, Mózes azonban a botjával csapott a kősziklára. Mi minek adunk teret: az indulatainknak, vagy az Igének és a Szentléleknek? Mennyei Atyánk azt akarja ma is, hogy hittel kérjünk tőle, és így öröm, hálaadás és Isten dicsőítése töltse be életünket. 
 

Vasárnap délután Erős‑Joó Enikő poklostelki lelkész szólt az ünneplőkhöz. A samáriai asszony Jézus Krisztust hirdeti, nem önmagát prédikálja. Hitből fakadó bizonyságtétele hiteles a sikáriak előtt, ezért már nem a múltját hánytorgatják, hanem elmennek vele Jézushoz. Igaz hitből fakad-e mindaz, amit mondunk? Az asszony szavára sok sikári ember elindult Jézushoz, de nem mindenki, ő azonban nem felejtett el visszamenni a Messiáshoz. Hozzá csak vinni lehet másokat, küldeni nem.

Vendégeink élő vizet hoztak nekünk, mi pedig egy-egy igés csészével ajándékoztuk meg őket. Az igehirdetéseket követően estéről estére a gyülekezeti tagjaink szolgálatai következtek. Presbiter asszonyaink verseket olvastak fel, a gyerekek pedig szavaltak és énekeltek.

Papfalvi templomunk sokáig csendesen várta a híveket istentiszteletre, ám 2014 végén elektronikus harangozórendszert telepítettünk a toronyba, és a belső térben hangosítást szereltünk fel, mely orgonazene mp3 formátumban való való lejátszására is alkalmas. A vasárnap délutáni istentiszteleten ezért adtunk hálát Istennek. E nap már orgonazenés kísérettel énekelhetett a papfalvi gyülekezet. Megindító volt, hogy végre így énekelhettük el a Szózatot és a Himnuszt.


Március 15-ei megemlékezésünket a margittai Horváth János Elméleti Líceum zenetanára, Puskás Miklós, és két diákja, Fekete Anita és Fazakas Mónika zenés műsora tette még emelkedettebbé. A történelmi visszaemlékezést presbiterünk, Berki Mária ny. tanítónő állította össze. Dr. Kékedi Judit, a papfalvi Szociális-Egészségügyi Központ igazgatója, a helybeli érdekvédelmi szervezet elnöke is megosztotta ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel.


Ünnepi együttlétünket szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zártuk, így testileg-lelkileg feltöltődve térhettünk haza a templomból. Isten töltse be mindazokat, akik szomjazták az ő élő vizét, és részt vettek istentiszteleteinken, hogy meg tudják azt osztani minden szomjazóval, és áldja meg mindazokat, akik szolgálatukkal vagy adományukkal hozzájárultak az imahét megrendezéséhez!


Erős‑Joó Béla
papfalvi lelkipásztor