2015. április 17., péntek

A nagylelkű mecénás (anekdota)


Egy Pápay Sámuel nyelvészprofesszorról fennmaradt anekdota mint az Akadémia egyik mecénásáról emlékezik meg.

Nagylelkű adományával még a fukar Kopácsy József veszprémi püspököt is megadóztatta a következőképpen:

Amikor Széchenyi felszólalására kezdték lerakni a Magyar Tudós Társaság alapjait, és megindult az önkéntes adományok gyűjtése, Kopácsy püspök, a későbbi hercegprímás is hozzájárult az alapokhoz ezer pengő forinttal. Tőle ugyan – mint nagy úrtól – nem sok pénz, de azért szép összeg volt az akkor. Negyven-ötven hold földnek az ára.

Pápay Sámuel sem maradt ki az adományozók sorából. Háromévi jövedelmét, kerek ezer forintot ajánlott fel a nemes célra. El is küldte ily tartalmú levelét és az első részletet Kopácsynak, mint különben jó barátjának, s megkérte, jelentse be az ő adományát is.

A gyűjtőív akkor éppen a főlovászmesternél, gróf Várkonyi Amadé Antalnál volt. Személyesen ment hozzá Kopácsy püspök Pápay Sámuel ezerforintos levelével.

A kancellista beírta Pápay Sámuel nevét s a felajánlott összeget, mégpedig közvetlenül Kopácsy püspök neve s pénzösszege mellé. Ezer forint egyik is, másik is.

Nézi a főlovászmester a két nevet és a két összeget egymás mellett. Mosolyogva szól a püspökhöz:

– Furcsa, hogy te is, domine illustrissime, csak akkora summával vagy beírva, mint ez a pápai fiskális. Mit szólnak az emberek, ha így egymás mellett látják a neveteket?

– Igaz, igaz, domine excellentissime, hát légy kegyes az én nevem máshova írni.

– Nem lehet! Az aláírási íven nem szabad változtatni. Hanem hát a te neved után még egy ezer pengőt írok, legyen kétszer annyi, mint a fiskálisé.

A püspök nem tudta, mit tegyen, de azután csak jó képet vágott a dologhoz:

– Adta fiskálisa! Behajtotta rajtam az adót, pedig nem is volnék vele köteles!

Elővette az újabb ezer forintot, s átadta szépen. így aztán az ő nevét fényesebb összeggel: kétezer forinttal lehetett becikkelyezni a törvénytárba.