2015. február 16., hétfő

A megreparált baj, avagy konyhakés a szószéken (anekdota)



A küldöttség három kisubickolt csizmájú, tisztes vén atyafi, megállott a szuperintendens (püspök) előtt, s megszólalt vezetőjük, Égető Balázs:

- Nagy panaszkodás és búsulás miatt következtünk ide főtiszteletű szuperintendens urunk!

- No…

Égető Balázs szomorúan mondja:

- A papunkkal vagyon baj!

- No?!

Égető a biztatástól megbátorodva, kitárta a baj lényegét:

- Olyan a papunk főtiszteletű urunk! Olvassa az igét s azon túl a prédikációt is olvassa!

A vén szuperintendens legyintett:

- Hát aztán! Tudják-e kegyelmetek, hogy tudós, szenthitű prédikátorok elmúlt időkben, amikor a tanítás 2-3 óra hosszúra nyújtódott, olvasták a prédikációjukat, s mégis, lám milyen épületesek.

Égető felemelte a kezét:

- Engedelmet instállok, hogy megfogom szavában a főtiszteletű szuperintendens urat, de nemcsak az a baj, hogy olvas a papunk, hanem, hogy mindig ugyanazt olvassa!

S akkor előtört a keserűség a küldött másik tagjából, Préda Lukácsból is:

- Ez így van! Teszem fel, azt a prédikációt, hogy az asszonyban bárány-szelídség, galamb-szeretet és gerlicei türelem szükségeltetik, az idén már hallottuk egyszer tavasszal, egyszer krumplikapáláskor s nemrégiben András napján is felolvasta nekünk!

Beléavatkozott a panaszba Jóllövő Bálint, a harmadik küldött is:

- Avagy ott van az a szentlecke, amelyikben valamint fényt kergető és űző Lukulust, vagy kit szokott emlegetni. Mán a könyökünkön jön ki, annyiszor olvasta!

Akkor pírba öltözött a szuperintendens arca, s a küldöttek elégedetten állapították meg, hogy sikerült őt haragra gerjeszteni a papjuk ellen.

- Jól tették kegyelmetek – mondta, hogy eljöttek, mert olyan bajról szóltak, amely tűrhetetlen az eklézsiában és azonnali orvoslást kíván! Menjenek haza békességben és mondom, hogy többet panaszra ilyen irányban nem lészen okuk…

Elégedetten ballagtak hazafelé. Égető Balázs odafordult a társaihoz:

- Lehet, elteszi tőlünk olyan helyre, ahol nem ismerik még a prédikációs könyvét!

Jóllövő mást gondolt:

- Öreg már a papunk, s tőlünk mégyen majd nyugalomba nem sokára! De biztosan megparancsoltatik neki, hogy ez után tanulja meg a prédikációt. Kezdje hétfőn s szombatig beszedheti!

Préda Lukács is úgy gondolta:

- Nálunk marad, csak reparálás lesz, mert azt ígérte a szuperintendens: reparációt!

Az elkövetkező vasárnap aztán, amikor telis-tele tömött volt a templom a nagy érdeklődés miatt, rettenve látták, hogy vén papjuk három dolgot visz fel a szószékre: egy bibliát, egy új kötetlen könyvet, s végezetül egy hatalmas konyhakést!

A döbbenet miatt halotti volt a csend.

És ebben a csendben az öreg pap felvette a bibliából a szent leckét, aztán… aztán tüntetőleg felemelte a konyhakést, s felvágta vele az új könyv első lapját. És akkor olvasni kezdte az új könyvből az új prédikációt. Mikor egy oldallal végzett, újra felvágott a nagy konyhakéssel egy új oldalt. De úgy, hogy mindenki lássa és értse meg: nem ó-t, hanem újat ad elő a gyülekezetnek.

Egy időben ezzel a történettel csipkedték az egyik gyülekezetet a szomszédos gyülekezetek jókedvű tagjai. De ha a konyhakés csak legenda is volt, az mindenképpen igaz a történetben, hogy a gyülekezetek akkor is, ma is mai igét, friss tanácsot várnak lelkipásztoruktól.