2015. január 16., péntek

Rudolf Bohren: A valódi lét (prédikáció)

Rudolf Bohren
(1920‑2010)
német evangélikus teológus
 
A valódi lét
 
1Kor 12,12-27

 
Két férfi tart egy filmet a fény felé. Mind a ketten látnak valamit a képen, amit hétköznapi szemmel nem látnak. Egy embernek a belsejét. De a paciensek számára nem csak az a dönti, hogy mi van a képen. A röntgen orvosoknak a képet el is kell tudniuk olvasni, egy ember belsejét meg kell tudni érteni. Képzetlen szemek nem tudnak mit kezdeni egy röntgen képpel. Amit mi az előbb Páltól olvastunk, az egy apostoli röntgenkép, amely megmutatja azt a valóságot, ami a hétköznapi szemek előtt elrejtett marad. A hétköznapi szemek itt, egy szedett-vedett sereget látnak. De most, ami belőlünk nem látható, az láthatóvá válik. Isten szemei előtt, mi, mint gyülekezet így nézünk ki: „Ti a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Ti itt. Ti mindnyájan együtt. Bár csak nekünk képzett szemeink lennének, hogy az apostoli röntgen képet el tudnánk olvasni. Az üdvösségünk ugyanis azon múlik, hogy mi megismerjük az Isten előtti valóságunkat, és e valóság szerint éljünk; „Ti Krisztus teste vagytok.” Ti ahhoz a zsidóhoz tartoztok, aki egy per halálos áldozata lett Poncius Pilátus idején. Ti ahhoz tartoztok, akit annak rendje és módja szerint eltemettek és három nappal később a sír üres volt. A tanítványok látták őt, ettek vele, és aztán már nem volt ott, és azt énekelték róla: „Isten felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, mely minden név fölött való” – „Krisztus teste vagytok” – mondja az apostoli kép, ehhez a Felmagasztalthoz tartoztok. Így nézünk ki mi Isten előtt: „tagjai, rész szerint”, Krisztus tagjai. Ha mi ezt a röntgen képet jól akarjuk olvasni, a fény felé kell tartani. És ezt a fényt úgy hívják: húsvét. Egy ember, akit megöltek és eltemettek, kijött a sírból. Ezért a hihetetlen igaz: „Krisztus teste vagytok.” És ami a názáreti Jézussal történt nagypénteken és húsvétkor, az értünk, mindnyájunkért történt. Ezért már soha többé nem kell Jézus nélkül tekinteni magunkra. Úgy kell magunkra tekintenünk, mint olyanokra, akik meghaltak a bűn számára. Isten a Fiút már nem nézi nélkülünk, és a Fiút engedelmesnek és igaznak látja, ezért Isten mindnyájunkat igaznak lát. Isten igéje azt mondja: „Krisztus teste vagytok.” Azok vagytok, mert Isten bennünk az egyszülött Fiút látja. De ha ez így van, hogy a Feltámadott nem nélkülünk áll Isten előtt és mi nem Krisztus nélkül állunk Isten előtt, akkor mi tanulunk itt valamit Jézus feltámadásáról. Jézus testileg támadt fel és mi az Ő testébe beletagozódtunk. Ezért írja az apostol: „Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Ahogyan a húszas években összecsatolták Barment és Elberfeldet és létrejött Wuppertal, úgy Jézus halála és feltámadása által létrejött egy összecsatolás; hozzá lettünk csatolva a jövő városához, be lettünk tagolva az Ő feltámadott testébe, de ez a Szentlélek műve. Ahogy Barmen és Elberfeld összecsatolásának megvan a dátuma, úgy megvan a Jézus halála és feltámadása által létrejött összecsatolás ideje is és ez a keresztség és az úrvacsora. „Mert egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” Itt a jegyekben ez láthatóvá válik: Te is be vagy tagolva egy testbe, amely már nem hal meg. Bár te egyszer meg fogsz halni, de egyszer majd meg fogod látni, amit most hallasz: „Ti Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint.” Ahogyan 1929 körül a két helység egyesült egy várossá, úgy mi, keresztyének egymással, egy egyesülést alkotunk. Egy egységes igazgatóság alá tartozunk. Ez az egységes igazgatóság a Szentlélek. Ahogy az emberi test különböző tagjainak különböző funkciója van, de egy egységet képeznek, úgy képezünk mi keresztyének is egy egységet. Ahogy minden testrész egy akaratnak engedelmeskedik, úgy mi keresztyének is egy akaratnak engedelmeskedünk. Azért vagyunk itt együtt, hogy ebben az egy akaratban megerősödjünk és Isten dolgát megvalósítsuk ebben a világban. Nézd csak meg egyszer a kezeidet! A kezeid érted vannak, az egész testedért. És ahogy kezeid az egész testedért vannak, úgy te is az egészért vagy, az egész testért. Az a tisztességed és dicsőséged, hogy tenned kell valamiért azért, hogy Isten ügye megvalósuljon ebben a világban. Az az életed lehetősége, hogy nem kell megmaradnod önmagadra irányuló mivoltodban, hanem be vagy tagolva a Krisztus testébe. Persze, közbevetheti valaki: Én nem látom magam ezen a röntgen képen. Amit te mondasz, az érvényes lehet egy szuper keresztyénre, de rám? Nem. Bizonyára élhet Jézus Lélekkel teljes emberekben, de én nem vagyok Albert Schweitzer. Rám nézve nem érvényes ez a prédikáció. Annak érdekében, hogy az ilyen ellenvetéseket kivédje, Pál lefuttat előttünk egy filmet. A láb kezd el beszélni: Én csak egy láb vagyok. Nem vagyok olyan hasznos és ápolt, mint egy kéz. Én csak egy haszontalan keresztyén vagyok. Aztán a fül veszi át a szót: én nem látok, én egy vak fül vagyok. Csak egy haszontalan fül vagyok, tulajdonképpen nem is tartozok a testhez. De a láb és a fül azt mondanak, amit akarnak. A láb nem lehet láb, a fül nem lehet fül anélkül, hogy a testhez tartoznának. És ha te láb vagy, vagy fül vagy, ha te olyan használhatatlan keresztyén vagy, hogy azt kell mondanod magadról: én nem tartozom a testhez, akkor nekem azt kell mondanom neked: te tévedsz, éppen te tartozol a testhez. Mivel Jézus Krisztus feltámadt érted, te be vagy tagolva az Ő testébe. Amint a kéz és a láb és a fül és a szem be vannak tagolva a testbe és az ember testében minden testrésznek megvan a maga funkciója, úgy minden keresztyénnek közülünk, megvan a maga speciális funkciója. Aki be lett tagolva a testbe, annak van egy különleges megbízatása. Neked is van egy különleges megbízatásod, neked is teljesítened kell a földön Istennek meghatározott akaratát. Gondolkoztál már azon, hogy van egy felsőbb akarat, amelynek a te életedben is meg kell valósulnia? Pedig életednek az az értelme, hogy teremtőd és megváltód akarata szerint élj! „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Ez áll az efézusi levélben, és ez vonatkozik a te életedre is. A János evangéliumában pedig azt mondja a feltámadott Úr: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldlek titeket”. Krisztus teste részeként küldött vagy, mint Ő. Jézus feláldozta önmagát, és te része vagy az ő megtöretett testének. Aki az Ő életét valójában éli, az áldozatos életet él. Ez nem csekélység. De nem csak olyan tagok vannak, akik azért gondolják, hogy nem a testből valók, mert magukat nem tartják elég jónak, vagy elég kegyesnek, vannak olyan emberek is, akik azért gondolják, hogy nem a testből valók, mert túl sokat gondolnak magukról. Sajnálkozva mondja szemük a kezüknek: Mit kezdjek veletek? Én látok messzire, látok közelre. Nincs rátok szükség. A fejük pedig azt mondja a lábuknak: Én egy gondolkodó fej vagyok, rátok ott lent nincs szükség. Messzebb jutok a gondolataimmal, mint a lábaimmal. Mindig voltak keresztyének, akik többet akartak látni, mint a többiek, és mindig voltak olyan keresztyének, akik többet akartak tudni, mint a többiek, ezért úgy gondolták, hogy nem tartoznak Isten gyülekezetéhez. De ez teljes lehetetlenség. Senki sem mondhatja: Nekem nincs szükségem a testre, én ezt meg azt megteszem a gyülekezet nélkül. Ha mi fejként professzorok lennénk, szükségünk lenne kezekre, melyek értünk összekulcsolódnának. Ha van a gyülekezetben olyan szolgálat, ami fejet, szellemi munkát igényel, akkor van fizikai munka is, ami kezet, lábat igényel. És senki nincs a testen belül, akinek ne lenne szüksége a másik szolgálatára. Az egyház tanítójának – legyen az professzor vagy lelkész – szüksége van a gyülekezet közbenjáró imádságára, hogy a tanítása ne falra hányt borsó legyen, hanem a gyülekezetet szolgálja. Keresztyénként nem tudok élni a másik szolgálata nélkül. Senki sem olyan kegyes, senki sem olyan bölcs, senki sem olyan szent, hogy ne lenne szüksége a másik vigaszára és intésére. Mivel minden tag a Szentlélek által él a testben, megszomorítanánk a Szentlelket, ha nem tulajdonítanánk nagyobb tisztességet azoknak a tagoknak, melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk – ahogyan azt Pál apostol előirányozza. Hogy is van ez tulajdonképpen, itt most képben vagyunk? Úgy élünk együtt és egymásért gyülekezetünkben, hogy nagyobb tisztességet tulajdonítunk azoknak a tagoknak, akiket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk? Úgy élünk együtt, hogy egy idegen észre veszi: itt van egy gyülekezet? Azért vagyunk egy test tagjai, hogy egymásról gondoskodjunk. Boldogtalanságunknak az az oka, hogy mindenkinek magára van gondja. Amíg a keresztyéneknek csak magukra van gondjuk, addig megtagadják Krisztust. Amíg a népeknek csak magukra van gondjuk, addig nem lesz béke. De ha mi bele vagyunk tagolva a nagy egészbe, akkor nekünk a nagy egészről kell gondoskodnunk. Másokról és nem magunkról. Krisztus úgy gondoskodik rólunk, hogy mi elkezdünk gondoskodni másokról. Úgy lesz a hétköznapból az Úr napja, hogy elkezdünk tagként élni. Úgy lesz minden elmúló nap örökkévalóság-értékű, hogy elkezdünk másokra gondolni, elkezdünk másokért gondolkodni. Példaként vegyünk egy anyát. Az anya egyszerűen a másikért van. Jelen van. Jelen van a másikért. Éber. Egyszer zoknit stoppol, egyszer vigasztal. Mit meg nem tesz egy anya? Isten családjában szükség van emberekre, akik egészen egyszerűen jelen vannak, jelen vannak másokért. Éberek. És te azért vagy most itt, mert az a speciális funkciód, azért vagy kiválasztva, hogy egy másokért élő ember legyél. Ma egy röntgen képet néztünk meg. Látjuk rajta, hogy valójában mik vagyunk mi: a feltámadott Krisztus tagjai. „Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Miután az orvosok kielemzik a röntgenfelvételt, a beteg megkapja a röntgen képnek megfelelő kezelést. Azért néztük meg ezt az apostoli röntgen képet, hogy a szerint cselekedjünk, amit mi egyébként nem látunk. Ha a szerint cselekszünk, akkor a gyülekezet megváltozik, meggyógyul. Minden azon múlik, hogy mi tagként cselekedjünk, és betöltsük Krisztus testében a meghatározott funkciónkat. Ehhez szükségünk van a Szentlélekre, mert magunktól nem tudunk tagként funkcionálni, csak a Szentlélek által.