2015. január 14., szerda

Hagyományaink ápolása - Betlehemi csillagok

"Egyik kezével minden jóravaló ember valaki másét fogja a múltban, s érzi benne a biztatást; a másik kezét pedig kinyújtja, s várja, hogy általa a lánc tovább folytatódjék."  (Horváth János)

Iskolánk, a margittai Horváth János Elméleti Líceum névadójának szép gondolatát magunkénak érezve, az idén is - immár harmadik alkalommal - beneveztünk a SzékelyKapuk- ZöldKapuk című nemzetközi versenyre.


A verseny célja néphagyományunk, a betlehemezés szokásának felelevenítése és ápolása.

A versenykiírás értelmében csapatunk, a Betlehemi Csillagok, boldogan vállalta, hogy saját környezetében minél több helyen bemutatja vidám, karácsonyváró betlehemes játékát.

Örömmel töltött el, hogy az idén is sok gyermek jelentkezett betlehemezőnek. Első évben tizenöten vágtunk bele e nagyszerű tevékenységbe, az idén már harmincan jártuk városunk utcáit. Különösen nagyra értékelem, hogy ezek a gyermekek annak ellenére, hogy kortársaikhoz hasonlóan szabadidejük nagy részét a számítógép előtt töltik, érdeklődéssel fordultak a betlehemezés felé és versengtek, hogy részt vehessenek benne.

A VI-IX. osztályosokból álló csapat már október folyamán összeállt, és nagy lelkesedéssel kezdte próbálni a pásztorjátékot.

A tavalyi és tavaly előtti betlehemezők magabiztossága, fegyelmezettsége, bátor kiállása a kezdőknek is lendületet adott.

A gyermekek aktívan vettek részt a díszletek, a jelmezek, a pásztortánc koreográfiájának összeállításában, valamint az előadások helyszíneinek megszervezésében is. Magukénak érezték ezt a tevékenységet, vidám, együtt gondolkodó, egymást segítő és egymást ösztönző közösségé formálódtak.


Jártunk óvodákban, kisiskolásoknál Margittán és a környező településeken: Érbogyoszlóban, Magyarkécen, Monospetriben, Micskén. Szent László városába, Nagyváradra is eljutottunk.

Köszöntöttünk polgármesteri hivatalokban, idősek otthonában, kisipari szövetkezetben, kórházban, gyárakban, üzletekben.

Felléptünk szavalóversenyen, kórustalálkozón, jótékonysági rendezvényen. Mint minden évben, az idén is utoljára szenteste a reformárus templomban „ragyogtunk fel”.

Amerre jártunk örömhírt vittünk, cserébe pedig elismerést és szeretetet kaptunk vendéglátóinktól.

Utunk során jó volt látni a csillogó gyermekszemeket, a könnycseppet elmorzsoló felnőtteket, hallani az Öreg pásztor tréfás beszédjén feltörő kacagást. Jó volt mosolyt csalni a mindennapok szürkeségében, bajában megfáradt emberek arcára!

Felemelő érzés volt, hogy hirdethettük karácsony nagy csodáját: Jézus által Isten jött a földre, hogy megkeresse és megtartsa a bűnös, tőle elszakadt embert!


Örömömre szolgál, hogy a résztvevő gyermekek is felismerték közös munkánk értékteremtő, értékmentő erejét. Tükrözi ezt egyik betlehemezőnk véleménye is:

„ Azért jelentkeztem betlehemezőnek, mert reméltem, hogy meg tudunk majd érinteni másokat az előadásunk által.

Tetszett az, hogy közösen teszünk valami jót, mosolyt csalunk az emberek arcára, reményt viszünk magunkkal. Akárhova mentünk, mindenhol szívesen fogadtak bennünket, s nem eresztettek el valami apróság nélkül. Nagyon jó volt a társaság, összeszokott csapatként csináltunk végig mindent, a próbáktól kezdve a szerepjátékig.

Fontosnak tartom fenntartani a régi szokásokat, főleg így, látva mi mindent értünk el.

Szép élményeim vannak a betlehemezéssel kapcsolatban, olyanok, amiket sose felejtek el!”

Istennek legyen hála az átélt szép élményekért!

Bordás Mária
vallástanár

(Megjelenés előtt a Református Érmellék 2015. februári számában)