2015. január 26., hétfő

Régi magyar áldás


Áldott legyen a szív, mely hordozott,
És áldott legyen a kéz, mely felnevelt,
Legyen áldott eddigi utad,
És áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,
Hogy másoknak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
És melegítse fel szívedet.

Hogy lehess enyhet adó forrás
A szeretetedre szomjazóknak,
És legyen áldott támasz karod
A segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad
Minden hozzád fordulónak,
Legyen áldást hozó kezed
Azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen a mosolyod,
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
Minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
Minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen, ki megbocsátja,
Végtelenül szeret téged!

Őrizzen hát ez az áldás,
Fájdalomban, szenvedésben,
Örömödben, bánatodban,
Bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
Őrizze meg kedvességed.
Őrizzen meg önmagadnak,
És a Téged szeretőknek.

2015. január 23., péntek

Református Érmellék 2015/1

 
Megjelent a Református Érmellék 2015. januári száma.
Megrendelhető és megvásárolható a lelkészi hivatalokban.
A tartalomból:
  
Imahét
  • Imaheti program  2015
  • Köszöntő az imaheti füzet magyar kiadásához
 Olvasmányok
  • Régi magyar áldás
  • Csiha Kálmán: Isten ösvényein. A Heidelbergi Káté gyakorlati magyarázata. 17. rész 
  • Hermán M. János: Sass Kálmánról és a peregrinusainkat patronáló Welti család kapcsolatáról. 3. rész
Gyülekezeti hírek
    • Dinnyés József-koncert Szentjobbon
    • VIII. Egyházkerületi Bibliaismereti Vetélkedő
    • Az Esperesi Hivatal építésére adakozók
    • Furulyás-találkozó Érszőllősön
    • "Jobb az Úrban bízni!" - Dokumentumfilm-bemutató  Csiha Kálmánról
    Interjú
    • Interjú Gavrucza Nagy Lászlóval, a Tálentum zenekar vezetőjével

    2015. január 21., szerda

    Idősek vasárnapja Székelyhídon


    Első alkalommal rendezte meg a Székelyhídi Református Egyházközség az "Idősek vasárnapját", 2014. december 21-én. A presbiterek értesítésére sokan jelezték, hogy szeretnének jelen lenni az Istentiszteleten, így reménnyel teli szívvel kezdtük meg a szervezkedést. A presbiterek felvállalták, hogy a távolabb élőket, valamint a nehezen járókat személygépkocsival az egyházhoz, majd haza szállítják, az asszonyok a konyhán serénykedtek, az ifjúsági kórus pedig szolgálattal készült.


    Közel nyolcvanan gyűltünk össze a Gyülekezeti Házban, ahol a jelenlévőket Rákosi Jenő lelkipásztor köszöntötte két igével: "emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened..." (5Móz 8,2) és "Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak." (Ézs 41,10).


    Az igehirdetést követően az ifjúsági kórus örvendeztette meg énekeivel a jelenlevőket, majd az idősek közül hangzott el egy szívhez szóló szavalat.


    Jó volt látni az egymással való találkozás örömét az idősek arcán, amint egymással beszélgettek, s elevenítették fel a közös múlt emlékeit.


    A jelenlévők élelemcsomaggal távoztak el, a hűséges presbiterek pedig mindazoknak, akik nem tudtak eljönni ezen alkalomra, házhoz vitték a csomagot.


    Köszönet mindenkinek, aki segítséget nyújtott ez alkalom megszervezésében, az idősek számára pedig jó egészséget, békességet és Isten áldását kérjük!

    Rákosi Jenő
    esperes / lelkipásztor

    2015. január 20., kedd

    Éliás József: Ökumenikus vallomás



    Éliás József
    (1914–1995)
    református lelkész

    Ökumenikus vallomás


    Értünk halt meg, nekünk szól feltámadásának boldog híre:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Tartozhatunk bármely nép vagy nyelv és fajta közösségéhez:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Díszes templomban hódol Neki szívünk vagy meszelt falak közt:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Egylényegű Atyjával vagy lényegre csak hasonló talán:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Áldozata egyszeri vagy ismétlődik szent szavak nyomán:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Anyját szívből tiszteljük, vagy számítunk arra, hogy közbenjár:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Bűnünkről csak Előtte vallunk vagy gyónunk emberi fülbe:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Két szentséggel éljük meg vagy hétben ragadjuk meg, amit ad:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha jön a nagy kísértés: ki a nagyobb, az igazabb, szentebb?:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Üldözés napján, vagy ha szabadon szolgálhatunk e földön:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha konkolyhintők meg akarnák rontani kenyerünk:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha pedig susárlók éket akarnának verni közénk:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha a „kegyes” UTÁNZÓ Jézus-idegen célt tűz ki elénk:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha kötetlen rendben vagy feszes sorokban járva vándorlunk:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha kenyértörők vagyunk, vagy szentelt ostyát helyeznek szánkba:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Szavaink különbözőek, de egy MODELLRE nézve élünk, mert:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    Ha megfutjuk pályánkat, ugyanabba az OTTHONBA térünk:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.
    S mert egy a mi Pásztorunk, Aki Lelkével vezérel minket:
    mi testvérek vagyunk a Krisztusban.

    Hallja meg Isten, angyal és ember
    ezt a rendíthetetlen vallomást!
    E világválságban legfőbb TAN-unk,
    hogy ezerkilencszázhetvenhétben
    és minden korszakban,
    mindörökké mi a Krisztusban
    testvérek vagyunk,
    mert köztünk van Ő,
    hogy megtarthassék, ami veszendő,
    hogy – megtartassunk.

    2015. január 19., hétfő

    "Egy hangszer hadd legyek" - Tálentum zenekar


    A Tálentum zenekar nem ismeretlen a Református Érmellék olvasói előtt sem. Jónéhány szolgálatuk volt már Érmelléki keresztyén gyülekezetekben. A zenekar idén már 12 éves múltra tekint vissza, és a tagcserék ellenére a szolgálat iránti elkötelezettségük töretlen maradt. A közelmúltban a fiatalok számára elérhetővé tették magukat az egyik legnagyobb internetes közösségi portálon, a Facebook-on, valamint, egészen egyedi módon, okostelefonra letölthető applikációt készítettek, amelynek segítségével mindenki, aki a szolgálatuk iránt érdeklődik, nyomon követheti őket. A zenekar egyik alapítójával, zenei vezetőjével, Gavrucza Nagy Lászlóval beszélgettünk.

    – Mikor alakult a zenekar?
    – 2002-ben alakultunk, nyáron, de az első szolgálatunk decemberben volt Magyarókerekén, egy adventi-karácsonyi műsort játszottunk, a helyi lelkész beiktatásán.

    – Kikből alakult a zenekar?
    – Az első, alapító tagok Margittai Tamás, Tamás Péter Tibor és jómagam voltunk, aztán hamarosan csatlakozott a csapathoz Hegyi Gyöngyi és Nagy Móni is. Régről, még gyerekkorunkból ismertük egymást, Tamás Péter Tibor már szolgált azelőtt a lányokkal. Mindannyiunkat Tempfli Ádám tanított matekre és gitárra, szájharmonikára.

    – Hogyan döntöttetek a Tálentum név mellett?
    – A feleségem, Emese találta ki ezt a nevet, ez tetszett nekünk a legjobban, hiszen mindenki kapott valamilyen tálentumot, és szerettük volna gyarapítani ezeket, és ezekkel szolgálni Istent.

    – Az elmúlt több mint egy évtized során bizonyára sokfelé koncerteztetek. Még számon tartjátok, hogy hány fellépésetek volt?
    – Több mint 400 szolgálatunk volt eddig. Heti egy alkalommal tudunk csak próbálni, hiszen minden tagnak munkahelye van, vagy még iskolába jár. Igyekszünk az időhiány ellenére is minden felkérésnek eleget tenni.

    – Ha jól tudom, több külföldi szolgálatotok is volt már.
    – Igen, nagyon nagy áldás volt számunkra, hogy a 2007-es erdélyi turnénk után, 2009-ben Angliában, Skóciában és Írországban szolgálhattunk, 2010-ben pedig Hollandiában hirdethettük a magunk módján az evangéliumot. Jó néhány Magyarországi szolgálat is van már mögöttünk, de hisszük, nem a helyszín számít, hanem a személyes kapcsolat.
    Írország második legnagyobb katedrálisában is szolgáltunk, Longfordban, több mint ezer ember előtt egy vasárnapi misén, és szolgáltunk már egy családi házban öt embernek Oláhszentmiklóson, a Bihari szórványok egyikében. Hatalmas élmény ilyen kicsi közösségben szolgálni. Nagyon meglepődtek, és nagyon jól esett nekik. A longfordi hatalmas katedrális is élmény volt számunkra, ám a személyes kapcsolat és közvetlen visszajelzés a fontosabb.

    – Érmelléken merre léptetek fel?
    – Jónéhány szolgálatunk volt már az Érmelléken, pl. Székelyhídon, Értarcsán, Magyarkécen, Margittán, Érszőllősön, és még több más helyen. Mindig szívesen megyünk az Érmellékre is.

    – Az évek során stúdióban is jártatok, felvettétek a dalaitokat.
    – Igen. 8 lemezt vettünk fel eddig, sorrendben: Tálentum koncert, Ünnep, Fehéren, Kis Karácsonyi Koncert, Isten és ember, van egy angol nyelvű lemezünk Find the piece címmel, egy Mozaik című, ami egy válogatás lemez eddigi felvételeinkből, és a Tálentum 10, amit a 10 éves fennállásunkra jelentettünk meg. A felvételek mind magánkiadásban jelentek meg, önerőből, ezekhez a koncertjeinken lehet hozzájutni, és adományokat szoktunk elfogadni érte. Ezekkel nem kereskedni szeretnénk, hiszen a bejövő összegek épp csak arra elegendőek, hogy a hangszereket karbantartsuk. Sokkal fontosabb, hogy az evangélium (ebben a formában is) eljusson minél több emberhez.

    – Az idők során változtak a zenekari tagok. Jelenleg kik alkotják a Tálentumot?
    – Valóban, voltak tagcserék, most jelenleg a fiatal generáció erősít minket. A régiek közül Tamás Péter Tibor maradt, aki basszusgitáron, gitáron játszik, és énekel, jómagam, aki énekelek, gitározom, szájharmónikázom, és az ifjabb nemzedék, akire nagyon büszke vagyok, a nagyfiam, Gavrucza Nagy Pál (13 év), ő zongorázik, énekel, és ütőshangszereken játszik, valamint Visky Miriám (13 év), aki nemrég csatlakozott, most ő egyedül alkotja a női vokál-szekciót a zenekarban. Egy kiforrott hangzásvilág után elég nehéz volt a legutóbbi zenekari átszerveződés, ennek ellenére megtaláltuk a közös hangot minden értelemben. Most kicsit másképp szól a Tálentum, reméljük mindenkinek tetszeni fog ez az új hangzás is. Az eddig fellépéseinken jó tapasztalataink voltak. Tehetséges fiataloknak adtunk lehetőséget a fejlődesre, azzal, hogy bevettük őket a zenekarba, akik kiválóan megállták eddig a helyüket. Jó példát is szeretnénk ezzel mutatni, hogy fiatalon is lehet az Úrnak szolgálni.

    – Milyen jővőbeni terveitek vannak?
    – Nem szoktunk tervezgetni. A fontos számunkra az, hogyha meghívnak valahova, akkor el tudjunk menni. Most a csapat tagjai közül egyesek iskolába járnak, mások dolgoznak. Ezt össze kell hangolni, ezért bízunk benne, hogy minden felkérésnek eleget tudunk tenni. Bárhová elmegyünk, felekezeti hovatartozástól függetlenül, ahol hiszik a Szentháromságot, és Jézus Krisztust életünk megváltójának vallják.

    – A gyülekezeti szolgálatok mellett hol szoktatok még szolgálni?
    – Fontos, hogy a rendezvény, vagy bármi, ahová elmegyünk fellépni, ne legyen a mi hitbeli megyőződésünkkel ellentétes. Felléptünk már kiállitás megnyitóján is, de szolgáltunk mennyegzőben is. Mindenhol ugyanazt képviseljük, ugyanazokkal a dalokkal. Minden rendezvényre elmegyünk, de mint függetlenek, nem akarunk egy párt színeiben sem tetszelegni.

    – Miből fedezitek a zenekarral járó kiadásokat?
    – Önfenntartó zenekar vagyunk, a szolgálatokért természetesen nem szoktunk pénzt kérni, de ha valamilyen adományt tudnak felajánlani, nem utasítjuk vissza. A fenntartáshoz nyilván nem kevés pénz kell. A cd-k után befolyt adományok is ehhez járulnak hozzá. Az útiköltséget természetesen a meghívó állja.

    – A családjaitok hogyan élik meg ezt a sok utazást, próbát, szolgálatot?
    – Maximálisan támogat bennünket a család, mindenki nevében mondhatom, ez nagyon fontos, és jól esik. Hálásak is vagyunk érte!

    – Mit láttok, tapasztaltok a koncertjeitek kapcsán, hogyan élik meg a hitüket az emberek manapság?
    – Az én meglátásom szerint az, amit népegyházi érzésnek is nevezhetünk, átalakulóban van, az igazán élő gyülekezetekben sikerül egyre inkább a hangsúlyt a legfontosabb helyre tenni. Ezek általában a kisebb lélekszámú gyülekezetek. Egy nagy gyülekezetben ezt bizonyára sokkal nehezebb megszervezni. Neo-reformáció kellene. Szerintem a keresztyén hit megtartó ereje jelenleg a legjobban a mikroközösségekben működik. Azt is hiszem, hogy a minőségi zenével, jól megfogalmazott evangéliumi üzenettel tehetjük még istenközelibbé, mélyebbekké a gyülekezeti alkalmakat.

    – Isten áldását kívánjuk további szolgálatatokra, életetekre!
    – Hálásak vagyunk Istennek az eddigi 12 évért, reméljük, hogy jövőre sikerül megint eljutni sok helyre. Ugyanakkor mindig hálásan gondolunk Tempfli Ádámra, aki annak idején felfedezett bennünket. Neki ez úton is köszönjük!
    Köszönjük a családjainknak a sok támogatást, bízunk benne, hogy tovább tudjuk folytatni még sokáig ezt a szolgálatot!


    A Tálentum zenekar elérhető az interneten Facebook-on, a talentumtag.blogspot.com oldalon, valamint a talentumtag@gmail.com e-mail címen, valamint személyesen Gavrucza Nagy László, a 0736‑343‑474-es telefonszámon.

    Az androidos applikáció a blog-oldalon található, ingyenesen letölthető.

    Az interjút lejegyezte: Kulcsár Árpád


    2015. január 16., péntek

    Rudolf Bohren: A valódi lét (prédikáció)

    Rudolf Bohren
    (1920‑2010)
    német evangélikus teológus
     
    A valódi lét
     
    1Kor 12,12-27

     
    Két férfi tart egy filmet a fény felé. Mind a ketten látnak valamit a képen, amit hétköznapi szemmel nem látnak. Egy embernek a belsejét. De a paciensek számára nem csak az a dönti, hogy mi van a képen. A röntgen orvosoknak a képet el is kell tudniuk olvasni, egy ember belsejét meg kell tudni érteni. Képzetlen szemek nem tudnak mit kezdeni egy röntgen képpel. Amit mi az előbb Páltól olvastunk, az egy apostoli röntgenkép, amely megmutatja azt a valóságot, ami a hétköznapi szemek előtt elrejtett marad. A hétköznapi szemek itt, egy szedett-vedett sereget látnak. De most, ami belőlünk nem látható, az láthatóvá válik. Isten szemei előtt, mi, mint gyülekezet így nézünk ki: „Ti a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Ti itt. Ti mindnyájan együtt. Bár csak nekünk képzett szemeink lennének, hogy az apostoli röntgen képet el tudnánk olvasni. Az üdvösségünk ugyanis azon múlik, hogy mi megismerjük az Isten előtti valóságunkat, és e valóság szerint éljünk; „Ti Krisztus teste vagytok.” Ti ahhoz a zsidóhoz tartoztok, aki egy per halálos áldozata lett Poncius Pilátus idején. Ti ahhoz tartoztok, akit annak rendje és módja szerint eltemettek és három nappal később a sír üres volt. A tanítványok látták őt, ettek vele, és aztán már nem volt ott, és azt énekelték róla: „Isten felmagasztalta őt, és ajándékozott neki olyan nevet, mely minden név fölött való” – „Krisztus teste vagytok” – mondja az apostoli kép, ehhez a Felmagasztalthoz tartoztok. Így nézünk ki mi Isten előtt: „tagjai, rész szerint”, Krisztus tagjai. Ha mi ezt a röntgen képet jól akarjuk olvasni, a fény felé kell tartani. És ezt a fényt úgy hívják: húsvét. Egy ember, akit megöltek és eltemettek, kijött a sírból. Ezért a hihetetlen igaz: „Krisztus teste vagytok.” És ami a názáreti Jézussal történt nagypénteken és húsvétkor, az értünk, mindnyájunkért történt. Ezért már soha többé nem kell Jézus nélkül tekinteni magunkra. Úgy kell magunkra tekintenünk, mint olyanokra, akik meghaltak a bűn számára. Isten a Fiút már nem nézi nélkülünk, és a Fiút engedelmesnek és igaznak látja, ezért Isten mindnyájunkat igaznak lát. Isten igéje azt mondja: „Krisztus teste vagytok.” Azok vagytok, mert Isten bennünk az egyszülött Fiút látja. De ha ez így van, hogy a Feltámadott nem nélkülünk áll Isten előtt és mi nem Krisztus nélkül állunk Isten előtt, akkor mi tanulunk itt valamit Jézus feltámadásáról. Jézus testileg támadt fel és mi az Ő testébe beletagozódtunk. Ezért írja az apostol: „Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Ahogyan a húszas években összecsatolták Barment és Elberfeldet és létrejött Wuppertal, úgy Jézus halála és feltámadása által létrejött egy összecsatolás; hozzá lettünk csatolva a jövő városához, be lettünk tagolva az Ő feltámadott testébe, de ez a Szentlélek műve. Ahogy Barmen és Elberfeld összecsatolásának megvan a dátuma, úgy megvan a Jézus halála és feltámadása által létrejött összecsatolás ideje is és ez a keresztség és az úrvacsora. „Mert egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.” Itt a jegyekben ez láthatóvá válik: Te is be vagy tagolva egy testbe, amely már nem hal meg. Bár te egyszer meg fogsz halni, de egyszer majd meg fogod látni, amit most hallasz: „Ti Krisztus teste vagytok és tagjai rész szerint.” Ahogyan 1929 körül a két helység egyesült egy várossá, úgy mi, keresztyének egymással, egy egyesülést alkotunk. Egy egységes igazgatóság alá tartozunk. Ez az egységes igazgatóság a Szentlélek. Ahogy az emberi test különböző tagjainak különböző funkciója van, de egy egységet képeznek, úgy képezünk mi keresztyének is egy egységet. Ahogy minden testrész egy akaratnak engedelmeskedik, úgy mi keresztyének is egy akaratnak engedelmeskedünk. Azért vagyunk itt együtt, hogy ebben az egy akaratban megerősödjünk és Isten dolgát megvalósítsuk ebben a világban. Nézd csak meg egyszer a kezeidet! A kezeid érted vannak, az egész testedért. És ahogy kezeid az egész testedért vannak, úgy te is az egészért vagy, az egész testért. Az a tisztességed és dicsőséged, hogy tenned kell valamiért azért, hogy Isten ügye megvalósuljon ebben a világban. Az az életed lehetősége, hogy nem kell megmaradnod önmagadra irányuló mivoltodban, hanem be vagy tagolva a Krisztus testébe. Persze, közbevetheti valaki: Én nem látom magam ezen a röntgen képen. Amit te mondasz, az érvényes lehet egy szuper keresztyénre, de rám? Nem. Bizonyára élhet Jézus Lélekkel teljes emberekben, de én nem vagyok Albert Schweitzer. Rám nézve nem érvényes ez a prédikáció. Annak érdekében, hogy az ilyen ellenvetéseket kivédje, Pál lefuttat előttünk egy filmet. A láb kezd el beszélni: Én csak egy láb vagyok. Nem vagyok olyan hasznos és ápolt, mint egy kéz. Én csak egy haszontalan keresztyén vagyok. Aztán a fül veszi át a szót: én nem látok, én egy vak fül vagyok. Csak egy haszontalan fül vagyok, tulajdonképpen nem is tartozok a testhez. De a láb és a fül azt mondanak, amit akarnak. A láb nem lehet láb, a fül nem lehet fül anélkül, hogy a testhez tartoznának. És ha te láb vagy, vagy fül vagy, ha te olyan használhatatlan keresztyén vagy, hogy azt kell mondanod magadról: én nem tartozom a testhez, akkor nekem azt kell mondanom neked: te tévedsz, éppen te tartozol a testhez. Mivel Jézus Krisztus feltámadt érted, te be vagy tagolva az Ő testébe. Amint a kéz és a láb és a fül és a szem be vannak tagolva a testbe és az ember testében minden testrésznek megvan a maga funkciója, úgy minden keresztyénnek közülünk, megvan a maga speciális funkciója. Aki be lett tagolva a testbe, annak van egy különleges megbízatása. Neked is van egy különleges megbízatásod, neked is teljesítened kell a földön Istennek meghatározott akaratát. Gondolkoztál már azon, hogy van egy felsőbb akarat, amelynek a te életedben is meg kell valósulnia? Pedig életednek az az értelme, hogy teremtőd és megváltód akarata szerint élj! „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.” Ez áll az efézusi levélben, és ez vonatkozik a te életedre is. A János evangéliumában pedig azt mondja a feltámadott Úr: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldlek titeket”. Krisztus teste részeként küldött vagy, mint Ő. Jézus feláldozta önmagát, és te része vagy az ő megtöretett testének. Aki az Ő életét valójában éli, az áldozatos életet él. Ez nem csekélység. De nem csak olyan tagok vannak, akik azért gondolják, hogy nem a testből valók, mert magukat nem tartják elég jónak, vagy elég kegyesnek, vannak olyan emberek is, akik azért gondolják, hogy nem a testből valók, mert túl sokat gondolnak magukról. Sajnálkozva mondja szemük a kezüknek: Mit kezdjek veletek? Én látok messzire, látok közelre. Nincs rátok szükség. A fejük pedig azt mondja a lábuknak: Én egy gondolkodó fej vagyok, rátok ott lent nincs szükség. Messzebb jutok a gondolataimmal, mint a lábaimmal. Mindig voltak keresztyének, akik többet akartak látni, mint a többiek, és mindig voltak olyan keresztyének, akik többet akartak tudni, mint a többiek, ezért úgy gondolták, hogy nem tartoznak Isten gyülekezetéhez. De ez teljes lehetetlenség. Senki sem mondhatja: Nekem nincs szükségem a testre, én ezt meg azt megteszem a gyülekezet nélkül. Ha mi fejként professzorok lennénk, szükségünk lenne kezekre, melyek értünk összekulcsolódnának. Ha van a gyülekezetben olyan szolgálat, ami fejet, szellemi munkát igényel, akkor van fizikai munka is, ami kezet, lábat igényel. És senki nincs a testen belül, akinek ne lenne szüksége a másik szolgálatára. Az egyház tanítójának – legyen az professzor vagy lelkész – szüksége van a gyülekezet közbenjáró imádságára, hogy a tanítása ne falra hányt borsó legyen, hanem a gyülekezetet szolgálja. Keresztyénként nem tudok élni a másik szolgálata nélkül. Senki sem olyan kegyes, senki sem olyan bölcs, senki sem olyan szent, hogy ne lenne szüksége a másik vigaszára és intésére. Mivel minden tag a Szentlélek által él a testben, megszomorítanánk a Szentlelket, ha nem tulajdonítanánk nagyobb tisztességet azoknak a tagoknak, melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk – ahogyan azt Pál apostol előirányozza. Hogy is van ez tulajdonképpen, itt most képben vagyunk? Úgy élünk együtt és egymásért gyülekezetünkben, hogy nagyobb tisztességet tulajdonítunk azoknak a tagoknak, akiket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk? Úgy élünk együtt, hogy egy idegen észre veszi: itt van egy gyülekezet? Azért vagyunk egy test tagjai, hogy egymásról gondoskodjunk. Boldogtalanságunknak az az oka, hogy mindenkinek magára van gondja. Amíg a keresztyéneknek csak magukra van gondjuk, addig megtagadják Krisztust. Amíg a népeknek csak magukra van gondjuk, addig nem lesz béke. De ha mi bele vagyunk tagolva a nagy egészbe, akkor nekünk a nagy egészről kell gondoskodnunk. Másokról és nem magunkról. Krisztus úgy gondoskodik rólunk, hogy mi elkezdünk gondoskodni másokról. Úgy lesz a hétköznapból az Úr napja, hogy elkezdünk tagként élni. Úgy lesz minden elmúló nap örökkévalóság-értékű, hogy elkezdünk másokra gondolni, elkezdünk másokért gondolkodni. Példaként vegyünk egy anyát. Az anya egyszerűen a másikért van. Jelen van. Jelen van a másikért. Éber. Egyszer zoknit stoppol, egyszer vigasztal. Mit meg nem tesz egy anya? Isten családjában szükség van emberekre, akik egészen egyszerűen jelen vannak, jelen vannak másokért. Éberek. És te azért vagy most itt, mert az a speciális funkciód, azért vagy kiválasztva, hogy egy másokért élő ember legyél. Ma egy röntgen képet néztünk meg. Látjuk rajta, hogy valójában mik vagyunk mi: a feltámadott Krisztus tagjai. „Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.” Miután az orvosok kielemzik a röntgenfelvételt, a beteg megkapja a röntgen képnek megfelelő kezelést. Azért néztük meg ezt az apostoli röntgen képet, hogy a szerint cselekedjünk, amit mi egyébként nem látunk. Ha a szerint cselekszünk, akkor a gyülekezet megváltozik, meggyógyul. Minden azon múlik, hogy mi tagként cselekedjünk, és betöltsük Krisztus testében a meghatározott funkciónkat. Ehhez szükségünk van a Szentlélekre, mert magunktól nem tudunk tagként funkcionálni, csak a Szentlélek által.

    2015. január 14., szerda

    Hagyományaink ápolása - Betlehemi csillagok

    "Egyik kezével minden jóravaló ember valaki másét fogja a múltban, s érzi benne a biztatást; a másik kezét pedig kinyújtja, s várja, hogy általa a lánc tovább folytatódjék."  (Horváth János)

    Iskolánk, a margittai Horváth János Elméleti Líceum névadójának szép gondolatát magunkénak érezve, az idén is - immár harmadik alkalommal - beneveztünk a SzékelyKapuk- ZöldKapuk című nemzetközi versenyre.


    A verseny célja néphagyományunk, a betlehemezés szokásának felelevenítése és ápolása.

    A versenykiírás értelmében csapatunk, a Betlehemi Csillagok, boldogan vállalta, hogy saját környezetében minél több helyen bemutatja vidám, karácsonyváró betlehemes játékát.

    Örömmel töltött el, hogy az idén is sok gyermek jelentkezett betlehemezőnek. Első évben tizenöten vágtunk bele e nagyszerű tevékenységbe, az idén már harmincan jártuk városunk utcáit. Különösen nagyra értékelem, hogy ezek a gyermekek annak ellenére, hogy kortársaikhoz hasonlóan szabadidejük nagy részét a számítógép előtt töltik, érdeklődéssel fordultak a betlehemezés felé és versengtek, hogy részt vehessenek benne.

    A VI-IX. osztályosokból álló csapat már október folyamán összeállt, és nagy lelkesedéssel kezdte próbálni a pásztorjátékot.

    A tavalyi és tavaly előtti betlehemezők magabiztossága, fegyelmezettsége, bátor kiállása a kezdőknek is lendületet adott.

    A gyermekek aktívan vettek részt a díszletek, a jelmezek, a pásztortánc koreográfiájának összeállításában, valamint az előadások helyszíneinek megszervezésében is. Magukénak érezték ezt a tevékenységet, vidám, együtt gondolkodó, egymást segítő és egymást ösztönző közösségé formálódtak.


    Jártunk óvodákban, kisiskolásoknál Margittán és a környező településeken: Érbogyoszlóban, Magyarkécen, Monospetriben, Micskén. Szent László városába, Nagyváradra is eljutottunk.

    Köszöntöttünk polgármesteri hivatalokban, idősek otthonában, kisipari szövetkezetben, kórházban, gyárakban, üzletekben.

    Felléptünk szavalóversenyen, kórustalálkozón, jótékonysági rendezvényen. Mint minden évben, az idén is utoljára szenteste a reformárus templomban „ragyogtunk fel”.

    Amerre jártunk örömhírt vittünk, cserébe pedig elismerést és szeretetet kaptunk vendéglátóinktól.

    Utunk során jó volt látni a csillogó gyermekszemeket, a könnycseppet elmorzsoló felnőtteket, hallani az Öreg pásztor tréfás beszédjén feltörő kacagást. Jó volt mosolyt csalni a mindennapok szürkeségében, bajában megfáradt emberek arcára!

    Felemelő érzés volt, hogy hirdethettük karácsony nagy csodáját: Jézus által Isten jött a földre, hogy megkeresse és megtartsa a bűnös, tőle elszakadt embert!


    Örömömre szolgál, hogy a résztvevő gyermekek is felismerték közös munkánk értékteremtő, értékmentő erejét. Tükrözi ezt egyik betlehemezőnk véleménye is:

    „ Azért jelentkeztem betlehemezőnek, mert reméltem, hogy meg tudunk majd érinteni másokat az előadásunk által.

    Tetszett az, hogy közösen teszünk valami jót, mosolyt csalunk az emberek arcára, reményt viszünk magunkkal. Akárhova mentünk, mindenhol szívesen fogadtak bennünket, s nem eresztettek el valami apróság nélkül. Nagyon jó volt a társaság, összeszokott csapatként csináltunk végig mindent, a próbáktól kezdve a szerepjátékig.

    Fontosnak tartom fenntartani a régi szokásokat, főleg így, látva mi mindent értünk el.

    Szép élményeim vannak a betlehemezéssel kapcsolatban, olyanok, amiket sose felejtek el!”

    Istennek legyen hála az átélt szép élményekért!

    Bordás Mária
    vallástanár

    (Megjelenés előtt a Református Érmellék 2015. februári számában)

    2015. január 13., kedd

    Lelkészbeiktatás a Székelyhídi Református Egyházközségben


    2014. november 23-án rendhagyó ünnepi istentiszteletre került sor a Székelyhídi Református Egyházközségben. 3 évnyi szolgálat és munkásság után, ezen a napon iktatták be tisztségébe immáron hivatalosan is Rákosi Jenő érmelléki esperest.




    Az ünnepi istentiszteleten főtiszteletű Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét Jeremiás 35,18-19 alapján. Az igehirdetést követően Rákosi Jenő esperes úr köszöntötte a püspök urat, lelkészeket, meghívott vendégeket, a város elöljáróit és a politikai élet képviselőit, valamint a gyülekezet tagjait, mindazokat, akik megtisztelték jelenlétükkel ez ünnepi alkalmat.

    A köszöntések után kezdetét vette a közel 3 órás beiktatási ceremónia. Először is Csűry István püspök úr mondta el beiktató beszédét, felolvasván Lukács evangéliumának 17-dik részéből az 5. és 6. verseket. Ezt követően, mint a beiktatás szimbolikus gesztusaként egy Bibliát nyújtott át az esperes úrnak, valamint átadta a templom kulcsát és az egyházközség pecsétjét.



    A köszöntések sorát Mészáros János főgondnok beszéde nyitotta meg szívhez szóló tartalmas útravalóval, majd gondnok társai kíséretében egy új palástot helyeztek az esperes úr vállára a gyülekezet ajándékaként, Kincses Balázs gondnok úr pedig verssel köszöntötte a beiktatott lelkészt. Ezután az esemény legszívhezszólóbb pillanata következett, amikor az esperes úr édesanyja egy szép verssel köszöntötte fiát.



    Ezt követően az egyházközség előző, nyugalmazott lelkipásztora, Gavrucza Tibor köszöntötte utódját és kívánt hosszú és áldott szolgálatot a gyülekezetben, ahogyan ő is több mint 30 éven át tette azt.



    A beiktatott lelkipásztor köszöntésével folytatódott az ünnepség az alábbi ige alapján: "Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék." (1Kor 2,1-5)



    Ezután a megjelent lelkészek egy-egy igével kértek áldást a beiktatott lelkipásztor életére, majd a gyermelyi és a hollandiai Aspenből érkezett testvérgyülekezetek képviselői mondták el köszöntéseiket.

    Béres Csaba, Székelyhíd város polgármestere és Szabó Ödön parlamenti képviselő is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepi eseményt, és sok sikert kívántak a most beiktatott lelkésznek. Az ünnepséget Mészáros Ibolya presbiternő és Kaszta Alexandra IKÉ-s fiatal szavalata, illetve a Hallelujah-kórus énekei zárták, akik többször is szolgáltak az ünnepség során.



    Rákosi Jenő beiktatott lelkipásztor és esperes végül megköszönte a jókívánságokat, külön is a gyülekezet gondnokainak, a presbitériumnak, és a gyülekezet tagjainak bizalmát, szeretetét, és kifejezte, hogy igyekszik továbbra is ezt a bizalmat megbecsülni és tenni azt, amit az Úr Isten reá bízott. A 3 órás beiktatási ünnepséget szeretetvendégség követte.

    Mészáros Ildikó
    vallástanárnő

    A székelyhídi vár újonnan épített makettje

     
    Felavattuk a székelyhídi vár új makettjét!

    2014. október 31-én, Reformáció Emlékünnepén avatta fel a Székelyhídi Református Egyházközség a székelyhídi vár új makettét a templomkertben.

    A megvalósításért hálával tartozunk az Úrnak, a kivitelezésért pedig id. Bokor Zoltán testvérünknek és mindazoknak, akik segítettek a makett megépülésében.


    A székelyhídi vár történetének rövid összefoglalója


    A székelyhídi uradalom kegyurai Zólyomi Tamás és Dávid, illetve László fia János 1460-ban Mátyás királytól várépítési engedélyt kaptak. A vár a Székelyhídtól északra az Ér mocsaraiból kiemelkedő több mint két kataszteri hold területű szigetre épült. Földvár jellege volt, sánccal földtöltéssel és fapalánkkal körülvett erődítmény.

    1631-ben I Rákóczi György erdélyi fejedelem tulajdonába került a vár, mely a végvárak sorába fontos láncszem volt. A török és Habsburg fenyegetettség miatt 1638 elején a Váradi várral egy időben a fejedelem megkezdte a székelyhídi vár erődítési munkálatait. A mocsárba bevert derék vastagságú égerfa cölöpökre téglából és kőből épült a négy bástya és az összekötő fal, melyek négyszögű területet zártak közre. A várat a külvilággal bonyolult hídrendszer kötötte össze, mely keletről, északkeletről és délről is közrefogta a várat. 1642-ben készültek el a munkálatokkal, de II. Rákóczi György 1644 után további külső erődítéseket végzett. 1660-ban Várad eleste után a székelyhídi vár mindvégig ellenállt a török támadásainak és terjeszkedésének Szatmár irányába ezért nagy szálka volt a török szemében. 1661-ben az erősödő török fenyegetettség miatt Kemény János erdélyi fejedelem I.Lipót Habsburg császár segítségét kérte. A támogatás fejében a székelyhídi várat át kellett engedni a császárnak, aki ott német parancsnokságot helyezett el. Három év múlva a várőrség fellázadt, elkergette a császár embereit és 1664. január 1-én I. Apafi Mihály erdélyi fejedelemnek adták át a várat.

    Ugyancsak 1664-ben Montecuccoli császári hadvezér és Zrínyi fényes győzelmet aratott a török felett Szentgothardnál, ennek ellenére I. Lipót a vasvári békében a török követelésére kötelezte magát a székelyhídi vár lerombolására. A Habsburg császár, aki magyar király is volt, nyugati politikai érdekeltségei miatt feláldozta a magyar végvárrendszer egyik legfontosabb várát és nem volt ezek után lehetőség az Érmelléken garázdálkodó török megfékezésére. 1665. február 1-én a császári hadmérnök a váradi pasa jelenlétében Apafi fejedelem és a várőrség tiltakozása ellenére felrobbantatta a székelyhídi várat.


    1970-ben határozat született a vár maradványainak megőrzésére, melyet azonban tettek nem követtek és azóta sem méltatták kellő megbecsülésre az egykori híres végvár maradékait.

    A székelyhídi református egyházközségnek nincs lehetősége tenni a vár állagmegőrzésében, de a felújított vár makettel megpróbál hozzájárulni a székelyhídi vár emlékének fennmaradásához.

    Forrásmunka: Nánási Zoltán Székelyhíd történeti monográfiája.

    2015. január 6., kedd

    Imaheti program és füzet (2015)



    Imahét
    a Krisztus-hívők egységéért
    2015. január 18-25.
    Jézus így szólt hozzá: „Adj innom!” (Jn 4,7)  
    Bibliaolvasás: Jn 4,1-42



    1. nap KÖZHÍRRÉ TÉTEL Samárián kellett pedig átmennie (Jn 4,4)
    1Móz 24,10-33 Ábrahám és Rebeka a kútnál
    Zsolt 42 Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez
    2Kor 8,1-7 Makedónia gyülekezeteinek adakozása
    Jn 4,1-4 Samárián kellett pedig átmennie

    2. nap BEVÁDOLÁS I. Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál (Jn 4,6)
    1Móz 29,1-14 Jákób és Ráhel a kútnál
    Zsolt 137 Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön?
    1Kor 1,10-18 Mindenki így beszél köztetek: „Én Pálé vagyok, én Apollósé”
    Jn 4,5-6 Jézus az úttól elfáradva leült a forrásnál

    3. nap BEVÁDOLÁS II. „Nincs férjem” (Jn 4,17)
    2Kir 17,24-34 Asszíria meghódította Samáriát
    Zsolt 139,1-12 „Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem”
    Róm 7,1-4 „Meghaltatok a törvény számára a Krisztus teste által”
    Jn 4,16-19 „Nincs férjem”

    4. nap LEMONDÁS Az asszony pedig otthagyta korsóját (Jn 4,28)
    1Móz 11,31-12,4 Isten megígéri Abrámnak, hogy nagy néppé teszi, és megáldja
    Zsolt 23 Az Úr az én pásztorom
    ApCsel 10,9-20 „Amit az Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak”
    Jn 4,25-28 Az asszony pedig otthagyta korsóját

    5. nap KINYILATKOZTATÁS „Merítőedényed sincs, a kút is mély” (Jn 4,11)
    1Móz 46,1-7 Isten így szólt Jákóbhoz: „Ne félj lemenni Egyiptomba”
    Zsolt 133 Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!
    ApCsel 2,1-11 A pünkösd napja
    Jn 4,7-15 „Merítőedényed sincs, a kút is mély”

    6. nap BIZONYSÁG „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne” (Jn 4,14)
    2Móz 2,15-22 Mózes Midján kútjánál
    Zsolt 91 Azoknak éneke, akiknek az Úr a menedék
    1Jn 4,16-21 A teljes szeretet kiűzi a félelmet
    Jn 4,11-15 „Örök életre buzgó víz forrásává lesz benne”

    7. nap BIZONYSÁG „Adj innom” (Jn 4,7)
    4Móz 20,1-11 Izráel fiai a Cin pusztánál, Meríbánál
    Zsolt 119,10-20 „Igédről nem feledkezem meg”
    Róm 15,2-7 „Az Isten adja meg nektek, hogy egyetértés legyen közöttetek”
    Jn 4,7-15 „Adj innom”

    8. nap TANÚSÁGTÉTEL Sokan hittek benne az asszony szava miatt (Jn 4,39)
    2Móz 3,13-15 Mózes az égő csipkebokornál
    Zsolt 30 Az Úr életben tart minket
    Róm 10,14-17 „Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!”
    Jn 4,27-30.39-40 Sokan hittek benne az asszony szava miatt