2014. november 5., szerda

Ruyter Mihály - a magyar gályarabok kiszabadítója


Michiel de Ruyter
(1607-1676)
 
Hollandia fénykorának nemzeti hőse, akinek az élete példázza Kálvin János genfi kátéjának első kérdéseit: Mi az ember életék főcélja? Isten minket azért teremtett és helyezett ebbe a világba, hogy bennünk megdicsőíttessék. Méltó azért, hogy életünket az Ő dicsőségére fordítsuk.

1607. március 24-én született Vlissingenben. Elszegényedett család 11 gyermeke közül az ötödik. A spanyol király hercegi rangra emeli, az angol király meghívja látogatóba. Nemességet adományoz neki a dán és a francia király, ő tudni sem akar erről. „Jobban félek a dicsérettől, mint az ágyútűztől!” – volt a szavajárása.

Élete Isten megújuló csodáinak sorozata. Amikor 11 éves korában szülővárosában beáll hajóinasnak, örökre eljegyzi magát a tengerrel. 1633-ban, mint tiszt teljesít megbízatást Grönlandon. Negyvenöt éves koráig semmi rendkívüli nem történik vele, ekkor még arra gondol, hogy lassan tisztes nyugdíjba vonul. Azonban váratlanul az admirális helyettesének nevezik ki, csillaga ettől kezdve emelkedik. 15 000 holland hajót kell megvédenie angolok, franciák, portugálok; kalózok ellen. Nem a szavak, hanem a tettek embere, 58 év alatt hét háborúban, 15 nagy csatában vesz részt, hét csatában ő vezet, 40 alkalommal van kegyetlen ágyútűzben. Erejének titka gyermeki hite. Csaták előtt úrvacsorát vesz embereivel a hajó fedélzetén. Csatazajban is bemegy kajütjébe, letérdepelve imádkozik. A győzelem kivívása után jelenti, hogy Isten győzött.

Flottáját vasfegyelemhez szoktatja, s eléri, hogy a flotta úgy engedelmeskedik parancsának, mintha csupán egy hajó lenne. Hidegen kiszámított, de mindig merészen végrehajtott manőverekkel nemegyszer két-háromszoros túlerővel szemben is győzelmet aratott. Az akkori Hollandia hatalma a flottáján nyugodott, mert ez biztosította az ország függetlenségét, s védte meg kereskedelmi partnereit, s tette szabaddá az országok közötti szabad tengeri kereskedelmet, amelyen viszont Hollandia gazdagsága alapult.

A flottának állandó dolga volt. 1656-ban Danzigot szabadította fel a svédek hatalma alól, 1659-ben pedig Dániát és a dán királyi családod mentette ki a svéd elnyomásból, illetve fogságból. 1665-ben megszerveztette az első tengerészgyalogos-egységet, így hajóhada nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldön is veszélyes volt ellenségeire. 1667-ben otthoni bázisán verte tönkre az angol flottát, sőt lerombolta a parti védelmet, és felgyújtatta a kikötői dokkokat. Az angol hajóhadat rajta kívül még senki nem győzte le.

Hite erős volt a próbák idején. 24 éves korában megnősül. Hazatérve felesége és kisfia sírja várja. Újra nősül öt év múlva. Ott él Amsterdamban, Rembrandt közelében. A holland festő a tenger hősét csendes családi körben ábrázolja festményén. Felesége varrogat, négy gyermeke néz rá, s ő hangosan olvassa a Bibliát, s felzeng a zsoltár. Különösen a 119. és a 42. zsoltárt szerette. Sokszor kérte zászlóshajója lelkészét, Vethoviust, hogy ezeket olvassa fel. Meghal második felesége is. A legidősebb gyermek 11 éves, a legkisebb 1 éves. Harmadszor is megnősül.

Ruyter élete legnagyobb tettének a magyar gályarab lelkészek megmentését tartotta.

I. Lipót császár rendkívüli törvényszéket állít fel Pozsonyban, s 1674-ben 33 vármegyéből 700 evangélikus és református lelkipásztort és tanítót idéznek meg. A megjelent 284 evangélikus s 62 református atyafit koholt vádakkal fenyegetik, hitük megtagadására kényszerítik. Az állhatatos hitvallókat börtönbe vetik, majd a legbátrabbakat eladják Nápolyban 50 aranyért gályaraboknak. Hatalmas evezőkkel kellett megbirkózni, állati sorban nyomorogtak odaláncolva az evezőpadhoz, de Krisztus szerelmétől nem tudta elszakítani őket senki és semmi.

Sorsuk ismeretes lett az egész keresztyén világ előtt. Különösen a bécsi holland követ fáradozott sokat megszabadításukért. Ruyter akkor a Földközi-tengeren hajózott. Megtudta, hogy a magyar prédikátorok raboskodnak a gályákon. Más holland hajók tisztjei már tárgyaltak ügyükben, eredmény nélkül. 1676. február 11-én kiköt Nápolyban. Könnyezve hallja, hogy a gályarabok még mindig foglyok. Szigorú fellépésére az alkirály szabadon engedi a 26 gályarabot. „Beszállva a csónakba, hálaadó öröménekekkel ajkunkon úgy mentünk »mintegy álomban«” – írja a megszabaduló Otrokocsi. Másnap Ruyter vezérhajóján így szól a testben roncs, de lélekben erős 26 volt gályarabhoz: „Sok győzelmet vívtam életemben minden rendű ellenségim felett, de ez az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhelt alól kiszabadítottam” Harsányi István meg akarja köszönni jóságát, erre válaszol a hit alázatával Ruyter: „Nem szükség, uram, hogy a mi jóakaratunkat megköszönjed. Mi itt éppen csak eszközei voltunk az Istennek. Adjatok hálát az Istennek, szabadságtok szerzőjének.” Harsányi szelíden felel: „Isten eszközeinek is meg kell adni méltó becsületüket”.

Hét evangélikus is volt a megszabadultak között. Ruyter így folytatta szavait: „Íme, látjátok, hogy titeket eltipor a közös ellenség, és egyformán gonoszul bánik veletek, ha ti egyetértés helyett versengtek egymással.” Az egyik prédikátor így felelt: „Mi a közös keresztet úgy hordoztuk, mint testvérek, mint egy sziv, egy lélek.” A Mesterre emlékeztet búcsúszavának intelme: „Menjetek és igyekezzetek ki-ki övéinél arra, hogy hazamenvén, egyek lehessetek, ennél kedvesebb hálát sohasem nyerhetnék tőletek.”

Nem sokkal a gályarab lelkészek kiszabadítása után parancsot kapott, hogy ütközzön meg a francia hadiflottával. Ennek vezetője, Dunquesne admirális, fiatalabb éveiben Ruyter mellett tanulta a tengeri hadvezetés művészetét. Életének ezt az utolsó csatáját 1676. április 22-én vívta meg. Halálos sebet kapott, egy ágyúgolyó leszakította a lábát, de még így is megnyerte a csatát. Hat nap múlva helyzete súlyosbodott. Betegágyán imádkozott hajósaiért. Magáról, szeretteiről nem szólt. Hazáját emlegette. Néhány órával halála előtt még öntudatos szavaival a 63. zsoltárt imádkozta: „Istenem… téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem… hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsőségedet.” Kérte lelkészét, hogy imádkozzék idvességes elmúlásáért. Utolsó szavai ezek voltak: „Ez a silány test nem jelent semmit, ha lelkemet megtartja az Úr. Az én fájdalmam semmi, összehasonlítva azzal a fájdalommal és gyalázattal, melyet a mi Megváltónk ártatlanul elszenvedett, hogy bennünket az örökkétartó kínoktól megszabadítson.”

Április 29-én halt meg az admirális, akit a hadtörténészek is a valaha élt legnagyobb tengeri stratégák egyikének tartanak. Bebalzsamozva viszik testét Amsterdamba, s a királyi palota mellett levő Nieuwe Kerkbe temetik, a nemzet által adományozott kriptába.

1907-ben a magyar református egyház ezüst koszorút helyezett síremlékére. Mindegyik ezüst babérlevélen egy gályarab neve. Aranyszalagon egy gálya képe látható s a dátum: 1676. február 11. és Ézsaiás 43. részének 13. verse, ezzel a latin felirattal: „Örök emlékül a szabadítónak, ki a mi raboskodó hitvallóinknak szabadságát visszaadta.”

Debrecenben 1895 óta emlékoszlop hirdeti Ruyter emlékezetét s hitvallóink hősiességét.
 
Gavallér Lajos
Micske